Hétvégi Filmnézések #3

Sziasztok! 
A valóság az, hogy én ennek a bejegyzésnek a megírását már 2 hónapja halogatom. Amint kitört a nyári szünet a maradék zsebpénzemmel (május vége felé valahogy mindig elfogy a keretem és következő szeptember végéig nem is szoktam kapni) beültem a moziba és megnéztem egy akkori, frissen megjelent filmet. Aztán persze osztálytárnőm is ajánlgatott ezt-azt. Aminek az lett a vége, hogy egyetlen egyet néztem meg csak belőle és ezután beletemetkeztem a sorozatokba. Azonban így is van két film, amiről szerettem volna írni nektek.


#1 Mielőtt megismertelek
Ez egy olyan adaptáció, aminek az eredetijét már régóta, még a film megnézése előtt el akartam olvasni. Sajnos sokáig sehol sem lehetett kapni, így ez elmaradt. Azóta filmes borítót kapott, kicsit megszépítették és újra kiadták. De most lássuk a filmet!
Tudtam, hogy tragikus, de egyben romantikus lesz. Tudtam, hogy lesz benne egy csavar és tudtam, hogy bőgni fogok rajta.
Két nagyon jó színész játszott benne. Igazából Nevile  Patrick szerepét nem igazán értettem. Lou barátja eléggé furcsa volt, nem igazán tudtam megszeretni. Rengeteget nevettem a filmen. Sam Claflin jól játszotta a mogorva, jégkirálynőt. A végén természetesen hangosan zokogtam. Kicsit furcsa volt visszatérni a világba, miután annyira megviselt az amit a vásznon láttam.

#2 Eddie, a sas
Amint már mondtam, ezt az egyik osztálytárnőm ajánlotta a figyelmembe és miután barátnőm is két napig (!) csak erről a filmről tudott mesélni így úgy döntöttem: én is belevágok.
Röviden: Michael Edwards már kiskorában elhatározta, hogy olimpikon lesz. Sokáig síelt, de mivel nem sikerült kijutnia a 84-es szarajevói olimpiára úgy döntött: ő lesz Nagy-Britannia egyetlen egy síugrója. Nagyon sokat bénázott, nagyon sokszor elesett, de a kezdeti nehézségek ellenére talált barátokat és támogatókat is célja elérése érdekében.
Nálam az élményt némiképp tompította azt, hogy szinte minden momentumára fel voltam készülve. Mindig tudtam, hogy mi lesz a következő lépés Eddie "karrierjében". Azonban még így is meg tudott lepni. Nevettem, gondolkoztam és szomorkodtam rajta. Ennek is meghatóra sikeredett a vége. Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem. Kicsit csalódott vagyok viszont örültem, hogy Hugh Jackman is feltűnt a szereplők között.

Még valami! Tudom, hogy kicsit szűkre szabtam most ezt a beszámolót, de ennek ez volt a lényege :) Hogy beszéljek a benyomásaimról és ne kelljen mindenkinek oldalakon keresztül hallgatnia, hogy mennyire tetszett ez a két film.
Búcsúzóul álljon most itt a Mielőtt elismertelek dala, amit bár eleinte nem szerettem, de a fim megnézése után mégis magához tudott láncolni.