Bleeding Bride: A téboly kertje

Könyvadatok:

Kiadó: Underground

Oldalszám: 216 oldal 

Téma: krimi, thriller

Sorozat: -

Kiadás éve: 2015

Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
Sikolya szólított, a lelke csalogatott ide. A múltadnak ma vége.

Szeretnék halott lenni. A kertedben saját véremmel festeni. Elegem van. 

Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.

A homokszemek pörögnek. Indulnod kell, mert lassan késő lesz…

Véleményem:

Ez a könyv egy kirakós játék. Egy gyilkossal, egy kerttel, hullákkal és számtalan emberrel, akiknek az élete egybefonódik. Nem igazán lehet kriminek nevezni. Ugyan a szereplőink nyomoznak a gyilkos után, de ahogyan ők sem, mi sem tudhatjuk soha, hogy ki álhat a történések mögött. Őszintén? Én még az utolsó pár oldalon sem tudtam eldönteni kinek vagy minek higgyek.
A könyvnek van egyfajta komor hangulata. Már a borítója és a fülszövege is ezt a sötétséget sugározza, ahogyan a benne található levelek is. Ez a mélység pedig magába szippantja az olvasót. Napokig a befejezése után ott motoszkált a fejemben, hogy ezt újra el kellene olvasni, újra kellene értelmeznem, jobban kellene figyelnem vagy csak egyszerűen újra bele kellene vetnem magamat a szakadékba. Nem, ez nem borzongató, nem olyan ijesztő mint egy King. Ez annál sokkal rosszabb, ez egy érzés, amire még nem találtak szavakat.  
Az írónő kiválóan át tudja adni azt a hangulatot, ami az egész könyv olvasása közben és még annak befejezése után is egy-két nappal elkísér minden olvasót a munkahelyére, az otthonába és nem hagyja őket nyugodni. 

A várost rettegésben tartó Sötét Lovag levelei engem nagyon megfogtak. Nem olyan értelemben, mint Emmát, de nagy hatást tettek rám is. Én biztos elfutottam volna az ellenkező irányba, ha ilyen levelekkel találom szembe magamat. Nem érdekelt volna semmi. Ijesztő, elborult és megtébolyult volt. 

Volt pár dolog, amit a szereplőkkel kapcsolatban nem értettem, de hát annyira sok volt a könyvben a bizonytalanság! Voltak olyan részek, amiket nem éreztem teljesnek, kifejtetnek. Ennek ellenére végig élveztem az egészet, igaz nagyon megizzasztott. A végére én is megtébolyodtam. Köpni, nyelni nem tudtam. Csak néztem. Így nem lehet abbahagyni egy regényt! Ez nem volt teljes! Nem, nem és nem! És mégis... ettől annyira nagyszerű ez a történet. 

KÖSZÖNÖM AZ ÍRÓNŐNEK, HOGY OLVASHATTAM A KÖNYVÉT!

Plusz:

Készült a "Nézőpontok" felolvasóesten egy videó is, amiben egy részletet halhattok a könyvből. 

Értékelés: