2016. március 29., kedd

GasztroKedd #2

"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."


Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája


Fülszöveg:
Az egzotikus receptekkel teli regény a XVII. századi Anglia vallás- és polgárháborúk sújtotta, érzéki és veszélyes világába kalauzolja az olvasót. A főhős boszorkánysággal vádolt anyja a közeli erdőben keres menedéket kisfiával, Johnnal, mikor a falu feldühödött népe az életükre tör. Bár nincs mit enniük, az asszony csodás erejű szakácskönyvének segítségével életben tartja éhező gyermekét. A sors szeszélye folytán a legyengült gyermek átvészeli a telet, és a Buckland Major konyháján találja magát, ahol az évek során korának legnagyobb mesterszakácsa válik belőle. Amikor pedig Lady Lucretia, a ház urának leánya koplalással tiltakozik közelgő esküvője ellen, Johnra hárul a feladat, hogy olyan lakomával lepje meg, amelynek még a holtak sem tudnának ellenállni. 

Vélemény:
A Fülszöveg nagyjából a könyv 2/3-át elspoilerezi, ezért féltem betenni, de végül is úgy voltam vele, hogy kedvcsinálónak talán jó lehet. Viszont azt erősen cáfolnám, hogy túlzottan egzotikus receptek lennének benne. Inkább olyasfajták, amiket a középkorban készíthettek el, mai szemmel nézve ezeknek az ételeknek nem mindegyike tűnhet kívánatosnak.


Külön piros pont a szerzőnek a szerteágazó és igen szemléletes történelmi háttérét! Főleg azt tudtam értékelni, hogy a 17. századi szakácskönyvekhez hűen írja le a recepteket. Ugyanis ebben az időszakban még nem nagyon alakult ki a mai "receptkönyv stílus", senki sem tudta hogyan kell őket megírni.

Tetszett, hogy több cselekményszál és esemény van egy könyvbe szőve. Nem csak a konyha világa, de egy szerelmi történet, egy háborús sztori és egy vallás megszállottságról szóló cselekményszál is helyet kap benne. Ezáltal pörgőssé, izgalmassá válik a történet. A végére pedig igazi happy endet kap az olvasó.


A legnagyobb problémám az a narrátor közönyössége volt. Egyszerűen olyan szárazon áll hozzá a szereplőkhöz, ahogy senki más sem. Csak bemutat és egyáltalán nem nyilvánít véleményt. Ami, ha egy történelmi témájú regényről beszélünk, akkor rendben is van.  Találkoztam már hasonlóval, ott tetszett is, de ennél a könyvnél most egy kicsit töménynek találtam ezt a fajta stílust.

Ennek ellenére is azonban szinte szárnyaltam olvasás közben. Egyhuzamban olvastam ki az első 200 oldalt, majd a többit is hasonló gyorsasággal fejeztem be. Sajnáltam, hogy a nagy csavar engem nem tudott meglepni, ilyen téren én többre számítottam és szerintem nem is lett kihangsúlyozva a jelentősége. 

Összegzés:
Hamarabb mondanám rá azt, hogy történelmi témájú regény, mint, hogy gasztro, de mivel ezt ajánlották a legtöbben nekem, így ez mellett döntöttem :)

Cselekmény: 7/10
Borító: 2/5
Szereplők: 4/5

2016. március 27., vasárnap

Hétvégi Filmnézések #2

A Húsvéti szünetben nem terveztem túl sok dolgot. Takarítok, kidíszítem a házat, főzök, olvasok és tévét nézek. Így nem csoda, hogy hétvégén megint volt időm bekapcsolni a Videotékát és filmeket keresgélni. Ugyan előre kinéztem magamnak 4 olasz filmet, de végül a többiek is csatlakoztak, így kénytelen voltam kicsit változtatni az elképzeléseimen. 

Az élet szép

A meghatározás szerint ez a film dráma és komédiai is egyben.
Tudom, most a szemöldökötöket ráncoljátok. Hiszen ez a két műfaj nem fér meg egymás mellett!
Hát ez a film bebizonyítja, hogy de igenis! Ráadásul, ha ez nem lenne elég, elárulom, hogy a témája a holokausztról szól.
A történet meglepően izgalmas. Még  úgy is, hogy tudtam mi fog történni drukkoltam, hogy máshogy alakuljanak a történések, a szereplők élete és a film vége. Az elején nevettem rajta, a közepén összeszorult a torkom és a végén sírtam. Mert szívszorító látni, hogy mi történik egy eredetileg boldog és békés családdal a koncentrációs táborban.
A színészek egytől egyig remekelnek. Nicoletta Braschi, Roberto Benigni, és a kisfiút alakító Giorgio Cantarini mind beleélik magukat a szerepbe és ezáltal sokkal jobban megkedveltem a szereplőket.


Cinema Paradiso

Ezt filmet nagyon élesen két részre lehet szedni: az egyik a múltban játszódik és egy fiú férfivá érését mutatja be, a második pedig a jelenben, ahol a fiú már felnőtt, szakmájában elismert férfi. Őszintén bevallom, hogy az előző részek nekem sokkal jobban tetszettek. Itt szinte minden karaktert megkedveltem, még akkor is, ha a sok elrejtett jelet koromból fakadóan sem megérteni sem átérezni nem tudtam. ((Itt arra gondolok, hogy a filmben nagyon sok filmnek az elejét/közepét/végét levetítik, azonban én ezeket a műveket nem ismerem)) Szerintem nagyjából a 3/4-énél simán abba lehetett volna hagyni a filmet, így viszont kaptunk még nagyjából 45 percet a nagy semmiről. Egyedül a legvége az amire azt mondom, hogy jogosan került bele az egész történetbe.
A film bemutatja a mozi fejlődését és az aranykorát. Azt az időszakot, amikor az egyetlen szórakozási lehetőséget ez a hely jelentette és az emberek élet-halál harcot vívtak a jegyekért. Szerintem ez azoknak való, akik egy kicsivel idősebbek mint én, rajonganak a filmekért és nagyjából ismerik azokat a filmeket, amiket a múltszázadban vetítettek. 

A színészek közül nekem a főszereplő fiatal énjét játszó Salvatore Cacio lett a kedvencem, egyszerűen halálian viccesen hozza a szerepét. 


Mindenki szereti a bálnákat

A Mindenki szereti a bálnákat két állatról szól, akik a befagyott jégtábla közepén rekedtek, de a világon mindenki összefog értük, hogy kiszabadítsa őket onnan. 
Szerintem ez tényleg egy kedves családi film. Az igazság az, hogy évekkel ezelőtt barátnőmmel néztük meg még DVD-n és akkor is nagyon tetszett. Az öcsémnek ezen a héten a bálnákról kellett prezentációt készítenie és nekem jutott eszembe az ötlet, hogy ezzel a történettel kicsit közelebb kerülhetne a témához.
Én nem bántam meg, hogy újra végig néztem, kicsit elpityeredtem a végére, de ez a könyv erről szól: megringatja az olvasót, de közben reménnyel is tölti el, hogy léteznek a világon jó emberek.




Marley meg én

Az összes ujjam nem lenne elég hozzá, ha össze szeretném számolni, hogy hányszor láttam már ezt a filmet. Legelőször 7 éve találkoztam vele és akkor az egyik kedvenc filmem lett. Ezt mutattam be angolórán prezentációba, ezt hoztam fel angol felvételinél és erről magyaráztam nyelvvizsgán is.
Ez egy remek kutyás-családi film. Az ember rengeteget nevet, ugyanakkor sír is rajta.
 Állatkedvelőknek mindenképpen ajánlom, de még akkor is ha nem szereti valaki annyira a kutyákat ez a történet biztosan az ő szívét is megérinti. 
A film nem csak azért nagyszerű, mert egy ember és egy kutya kapcsolatát mutatja be, hanem ennél sokkal pontosabb képet fest rólunk és a mindennapjainkról. Realitásával megdöbbenti a nézőt. Szerintem nem csak azért kell látni a Marley meg én-t, mert hihetetlen humoros és szórakoztató, hanem azért mert a mi valóságunkat mutatja be, azt a világot, amiben élünk. Igen, néhol szívszorító, de ezt mindenkinek látnia kell. 

"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?"

Kylie Scott: Lick – Taktus

Fülszöveg:
Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte 
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!



Vélemény:
Az első gondolatom, amikor megláttam a könyvet: manapság mindent el lehet adni, aminek a tetején félmeztelen, tetovált férfitest található. Szerencsére az előítéleteim ellenére Kylie Scottról kiderült, hogy tud írni és viszonylag normális, nyáladzó tinédzserektől mentes könyvet hozott össze. Ez maga már megér nálam egy pontot. 



Hogy folytassam azt, amit az utóbbi időben elkezdtem, itt is szólnék néhány szót a könyv fordításról. Higgyétek el nem szívesen teszem! Én is boldogan olvasnék olyan könyvet, amiben szép, érthető, kerek magyar mondatok vannak, de általában valami oknál fogva nem mindig jön össze mind a 3 feltétel.
A Taktusban ugyan nem voltak égbe kiáltó helyesírási hibák, de néhol én mégis döcögősnek éreztem. A mondatok pár helyen teljesen logikátlanul épültek egymás mögé, ami kicsit megzavart olvasás közben. Mintha a fordító nem igazán tudta volna eldönteni, hogy mit akart az író az adott szituációban.  




A szereplőink nem tökéletesek és éppen ezért vannak nagyon jól megírva. Hoppá! Ez így nem teljesen érthető... A lényeg az, hogy az író szándékosan úgy alakította őket, mintha tényleg hétköznapi emberek lennének. Teljesen reálisan cselekednek, még ha egy kicsit őrültek is. Hiszen Las Vegasban egy együtt töltött éjszaka után összeházasodni nem éppen nevezhető mindennapinak. Később azonban megtudjuk, hogy miért tették azt amit. 
Mind Evelyn mind David karakterét nagyon csíptem. Sokban különböznek, de mégis sikerült összehangolniuk az életüket. Szerettem, hogy mind a ketten sokszor hibáztak és ezeket a hibákat megpróbálták kijavítani. Evelyn nem a pénznek és a hírnévnek hódol be, hanem a férfi személyisége bűvöli el. Ahogyan David sem a külsőségekért szereti a nőt. 
Továbbá voltak olyan mellékszereplők, akiket ugyanúgy sikerült megszeretnem illetve sokan felkeltették az érdeklődésemet is. 



Tetszett, hogy kifejezetten erotikusan nem pedig mocskosan van megírva az egész könyv. Nem mondom, hogy túlságosan sok újat mutatott, de sikerült néhányszor elpirulnom az olvasás közben. A legjobb mégis az, hogy nem csak ilyen téren tudott sokat adni ez a könyv. Mert simán rá lehet aggatni a romantikus jelzőt is. 
Anyum csodálkozott rajta, hogy Rubin pöttyöst olvasok, hiszen eddig eléggé sok rossz tapasztalatom volt a kiadónak ezzel a sorozatával. Ez a könyv azonban meggyőzött abban, hogy a szemét között is lehet kincset találni.  Ahhoz képest, hogy az első 30 oldal után azt hittem, hogy ez is egy elfuserált sztori, mégis később sikerült bizonyítania az ellenkezőjét. 



Sok minden szól a következő rész mellet. Az egyik, hogy számomra a legkedvesebb szereplő, Mal lesz az események középpontjában. A PLAY sajnos hazánkban még nem jelent meg, de nagyon várom már és 100%, hogy olvasni fogom.  Továbbá a többi könyvre is kíváncsi vagyok, amik szintén David zenekara többi tagjáról (Jimmyről és Benről) szólnak. 

Összegzés:
Ezt a könyvet nem azért szerettem meg, mert annyira fordulatos vagy izgalmas lenne. Ezt a könyvet azért szerettem meg, mert az írója stílusa a szívemhez nőtt. Fenomenális ahogyan a karakterek ki vannak dolgozva és ezért bátran merem ajánlani azoknak, akik szeretik a romantikus könyveket, továbbá nem riadnak vissza az enyhén túlfűtött erotikus regényektől sem. 

Cselekmény: 8/10
Borító: 5/5
Szereplők: 5/5

2016. március 26., szombat

Abbi Glines: Ha az enyém lennél


Fülszöveg:„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Vélemény:
Nagyon haragszom erre a könyvre. Egyrészt mert semmi újat nem tudott nekem mutatni. Másrészt ezt mind úgy tette, hogy a hajamat téptem az idegességtől. Egyszerűen sírhatnékom támad, amikor arra gondolok, hogy mennyi pénzembe és időmbe telt, mire végre odajutottam, hogy most már én is jogosan háborodhatok fel és mondhatom el: ez a könyv úgy rossz ahogy van.



Van, hogy én is teljesen magyartalan mondatokat hozok össze, de a fordító szerintem annyira sem beszéli a magyar nyelvet, mint az 5 éves szerb szomszédunk. A betettem az ajtót még elmegy, tájszólásban előfordul, más könyvekben is olvastam már igaz azok nem kortárs könyvek voltak, de nincs vele nagyobb probléma.
Amivel bajom volt: sikerítettem, nem veszítettelek össze...
Senki se próbálja elhitetni velem, hogy ez az angol nyelv kacifántos útvesztői miatt van! Ez a könyv nagyon egyszerűen és gyerekesen lett megírva. Nincsenek benne szakszavak, amik lefordítása nagyobb gondokat okozhatna. A fordítás mégis elrontja az egészet.


Komolyan, én még azt is megértem, hogy a főszereplők nem tökéletesek. Azonban mindannyian komoly fejtörést okoztak nekem. A szerelmi háromszög nem is zavart volna, ha ezt normális kereteken belül történik. Mondjuk Ashton nem csalja meg a barátját vagy a fiúk nem ugranak ennyire csúnyán egymásnak vagy csak egyszerűen normálisan reagálnak bármilyen más egyéb jellegű problémára. A legnagyobb bökkenő az, hogy  kilométeres listát tudnék arról írni, hogy mi nem tetszett a szereplőkben, de végtelen egyszerű módon is meg tudom fogalmazni: MINDEN! 
Amit végképp nem értettem az a szülők hozzáállása a saját gyerekéhez, a történtekhez és egymáshoz. Szinte rosszabbak voltak, mint a tinédzserek. 


Leírhatatlan boldogságot éreztem akkor, amikor vége lett a szenvedésnek és becsukhattam a könyvet. Nem, ne kérdezzétek! Nincs az a pénz amiért én ennek a következő részét is elolvassam...normális körülmények között.
Sajnos egy kihívásra mégis szükségem lesz rá, aminek most kifejezetten nem örülök... 

Összegzés:
Tudom, ezért az értékelésért sokan meg fognak kövezni, de nem tehetek semmit... nekem ez a könyv most nem igazán jött be.

Cselekmény: 4/10
Borító: 2/5 - egyszerűen csak ronda...
Szereplők: 2/5

2016. március 25., péntek

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás


Fülszöveg:
Végre itt van a New York Times sikerlistás Gyönyörű sorscsapás nagy izgalommal várt folytatása! Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.

Vélemény:
Amikor megláttam, hogy ez a könyv ugyanazt a történetet meséli el, mint az előző csak Travis szemszögéből kicsit visszahőköltem. Akik olvasták, azok tudhatják, hogy az első rész nem nőtt teljesen a szívemhez, így nem csoda, hogy féltem tőle. Azonban kellemes csalódás ért.
Igen, néhol unalmas volt ugyanazokat a párbeszédeket és ugyanazokat a leírásokat olvasni. Ugyanakkor frissítőként hatottak az olyan jelenetek, amik az első részből kimaradtak. Ennek az oka nagyon egyszerű: Abby nem volt ott a történtekkor, így nem is tudhatott róluk. Sokkal közelebb került hozzám ezáltal ez a könyv. Ráadásul volt pár olyan mellékszereplő, akit így sikerült megkedvelnem. A Maddox fivérek, az apjuk és Shep ismét vagy most először a szívemhez nőtt.


Ami a két főszereplőt illeti csak pár szavam lenne hozzájuk: "Drágáim, Ti tökéletesen megérdemlitek egymást! Ugyanolyan őrültek vagytok mind a ketten." Van pár dolog amit még mindig nem tudtam megérteni, de betudtam annak, hogy amerikai, őrülten szerelmesek egymásba és a rózsaszín köd eltakarja az agyukat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerültek ők is egy kicsit közelebb hozzám. Főleg Travis, mert neki sikerült belelátnom a fejébe.

Amit furcsának tartottam, hogy az író nem akart sokkal többet írni a történetről. Kevés volt az olyan rész, amikor tényleg külön voltak és tényéleges és értékes párbeszédeket is kaptunk ezekkből az időszakból. Szerintem izgalmasabb lett volna, ha több ilyen jelent van
Megértem, hogy ezt a könyvet olyan olvasók számára írták, akik akár több mint 1 évet is vártak azelőtt, hogy megjelenjen a második rész, így ők nem tudják pontosan visszaidézni az összes Abby-Travis párbeszédet, de nekem nem telt el 2 hét a két könyv között, így az élmény eléggé friss volt. Az ismerős részeket pedig bizony sokszor átugortam, mert egyszerűen monotonnak és eseménytelennek találtam.


Összességében még mindig borzalmasnak találom a sok szenvedést, amit ez a két szereplő művel, de kezdem megbarátkozni velük. Ki tudja? Talán a következő részre max. pontot fogok adni... :D 

Összegzés:
Cselekmény: 6/10
Borító: 5/5
Szereplők: 4/5

A sorozat többi része:
JAMIE McGUIRE: VESZEDELMES SORSCSAPÁS
JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ ESKÜVŐ

2016. március 21., hétfő

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő *Mini-könyvklub 3*

Fülszöveg:
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
Vélemény:
Bár csak 16 éves vagyok, de az életem eddigi részében eléggé sok mesével találkoztam már, amik egytől egyig valamilyen hatással voltak rám. Legyen az egy egyszerű mese, mint A kis gyufaárus lány, vagy egy hosszabb lélegzetvételű történet, mint a Fairy Oak. Néha még ma is belegondolok abba, hogy ezek mit is jelentettek nekem, akkor amikor olvastam őket illetve milyen értékeket képeznek számomra a jelenben. Vajon mennyire befolyásolták az életemet?
Ha jobban belegondolok nagyon is hatással voltak arra, hogy most milyen értékeket tartok a legfontosabbnak és mi az, ami mentén megítélem a dolgokat. 

Számomra az Ólomerdő is egy ilyen mese. Ami nem csak egy lány fejlődését, nővé érését mutatja be, hanem példát mutat az olvasói számára is. Azt kell, hogy mondjam, nekem már maga a könyv létezése is akarva-akaratlanul is egy nagyon rossz szokásomat alakította át. Ezt a szokásomat sokan ismerik, én csak könyvtárt-titisznek hívom. A változás történetesen egy könyvtár épületében ment végbe, ahova azért mentem be, hogy kikölcsönözzem Kleinheincz Csilla irományát. Gondoltam belelapozok, megnézem nincs e valami baja a példánynak és egyszerűen ott ragadtam. Abban a pillanatban, hogy elkezdtem olvasni számomra megszűnt az idő fogalma. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem és végeztem az egésszel. Még jó, hogy megvolt nekik a következő rész is, így az most itt csücsül mellettem! :D
Rá kellett jönnöm, hogy nem csak egy könyvélménnyel lettem gazdagabb, hanem a könyvtár is egy olyan kellemes hely, ahol senki sem zavar olvasás közben és órákon keresztül csend van. Tehát ha a könyv kevésbé lett volna jó, akkor is  már alapból egy élménnyel gazdagodtam.



Nyilván kitaláltátok már, hogy lennie kellett egy másik élménynek is, amit olvasás közben szereztem. Ennek a történetét itt olvashatjátok:
Nem véletlen emlegettem feljebb a meséket, hiszen mostani Mini-könyvklub páciensünk is rendelkezik igazi népies mese motívumokkal. A tündérek mellé még egy jó adag olyan elem is társul, mint a fésűből elővarázsolt erdő, a mostohaanya és a parazsat evő táltos paripa. Amiknek a történetét és működésének módját persze mindannyian ismerjük és talán már unjuk is, de higgyetek nekem! Ebben a könyvben egyáltalán nem idegesítő ezeknek a motívumoknak a jelenléte! Sőt, inkább még élvezetessé és izgalmassá teszi a egészet azzal, hogy beleszövi ezeket a dolgokat. Ugyanakkor engem kellemes és ismerős érzéssel töltött el, hogy ezek a sokszor hallott és kiskoromban imádott dolgok is megjelentek.




A szereplők többnyire egyszerűek, nincsenek túlbonyolítva. Saját értékeik vannak, amik mentén cselekszenek és ez adja a történet fő konfliktusát.
A regény központjában Emese áll, aki az apja hibája miatt Rabonbánhoz kerül egy elvarázsolt helyre. Közben a lány is és édesapja, István is a másik szülő (Lóna) keresésére indul, akit évek óta a mostohaanyja tart fogva. István emberként csak nagy árat fizetve juthatott be a tündérvilágba, ahol elveszett tündér felesége van. A történet tartogat még pár igen érdekes és fontos szereplőt, de egyenlőre megmaradnék a spoiler mentes írásnál. Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, akkor mindenképpen olvassátok el! 

A sorból kicsit kilóg, de karakter ábrázolásban szerintem a legjobban hozott szereplő egy manó volt, akinek két énje és ehhez híven két neve is van. A poént nem szeretném elárulni, hogy miért lett ilyen és miért jelentős, de annyit elmondok, hogy egy eszméletlenül jól ábrázolt karakterrel van dolgunk, akinek megvan a saját története, csak meg kell írni ;) 

Az egész tündér világot a szerző úgy építi fel, hogy az olvasó szinte maga előtt látja az eget, a kastélyokat, az Ólomerdő fáit, a talajt és még a legapróbb részleteket is. Bele tudjuk magunkat élni az egész történetbe, Emese vagy bármelyik szereplő helyébe és az ő szemükkel látni ezt a csodálatos világot.
A legnagyobb tanulságot én az egyéni kapcsolatok szintjén tudtam értelmezni. Ha Lóna odafigyel a testvérére, akkor nem történtek volna meg azok a rossz dolgok, amik miatt többek között a lányának is felelnie kellett volna. Ha Lóna jobban figyel a lányára, akkor nem kellett volna szegény kislánynak anya nélkül felnőnie. Ha István ugyancsak előrébb látó lett volna, akkor Emesét nem viszik el tőle és így tovább... A lényeg az, hogy nem lehetünk önzőek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tetteink következményeit és nem élhetünk az "önmegvalósítás" szintjén (legalábbis az etika tanárom hasonló szavakat használna erre a szituációra :D).
Az író mind a történet ábrázolásával, mind a stílusával a szívemhez nőtt. 
Összegzés:
Cselekmény: 9/10
Borító: 5
/5
Szereplők: 5/5 

2016. március 20., vasárnap

Hétvégi Filmnézések #1

Az az igazság, hogy a tévé minden áldott nap háttérzajnak be van kapcsolva, de többnyire házfelújítás vagy kertépítés szokott benne menni, így a filmnézés eléggé kimaradt az életemből mostanáig. Azonban rengeteg olyan történet felgyülemlett már, amit olvastam könyvben, de nem láttam a vászonra vitt változatát, így elhatároztam, hogy egy hétvégét annak szentelek, hogy párat megnézzek közülük. 

Napos oldal 

A szülőket egyáltalán nem így képzeltem el. Az anyját eléggé sikerült eltalálni csak kívülről nem nagyon jött be, viszont az apjával pont fordítva. Teljesen más embert kaptunk. "Minden rendben Patrick, nekem te vagy a legfontosabb." - Ez a mondat az első 7 és fél percben hangzik el a férfi szájából. Míg a könyvben ez elképzelhetetlen lett volna. A főszereplőket viszont nagyon eltalálták, Jennifer Lawrence és Bradly Cooper nagyon jól játszanak benne. Bár az előbbi kicsit rémisztő, de hát Tiffany is az.
A könyv egyik poénját viszont sajnos már a legelején lelövik, ami teljesen igazságtalanság azzal szemben, aki el akarja olvasni. A vége izgalmasabb és teljesebb volt, az biztos :)

A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.

P.S. I Love You

Sírtam az elején, sírtam a közepén és a végén is. 
A film lényegesen különbözött a könyvtől mind a helyszínek, Holly munkája és a családja, de a lényeg nem változott. Mégis nekem így lett kerek a sztori, együtt a kettő rendkívül jó elegyet alkot. Tetszett az, hogy itt jobban látszik mennyire nem volt tökéletes a házasságuk, de itt is azt mutatja be, hogy végtelenül szerették egymást. 
Gerry a végén azt tanácsolja a feleségének, hogy engedje el. Ezek után nekem is meg kell tanulnom elengedni ezt a történetet, pedig nagyon a szívemhez nőtt. 
A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.

Csokoládé


Ennél a filmnél nem megyek bele abba, hogy mennyire hasonlított avagy sem az eredeti történethez, aki jobban utána akar járni, annak rengeteg oldal nyújt segítséget. Mégis én azt mondom: EZT LÁTNI ÉS OLVASNI IS KELL!
Minden téren a legjobbat hozzák ki az egész történetből és azokat a részeket, amik a könyvben unalmasak voltak, itt vagy kivágták vagy igazán izgalmassá tették. A csokihalmokról már ne is beszéljünk! 

A szereplőgárdától először kicsit visszahőköltem, mert teljesen máshogy képzeltem el a szereplőket, de végül rengeteget nevettem rajtuk. Juliette Binoche, Judi Dench és Johnny Depp is nagyon jól hozta a szerepét.
Egy kis érdekesség: A szereplőgárda férfi tagjai a forgatás alatt a kelleténél kicsit több csokoládéd fogyasztottak. Alfred Molina miután felfalt egy kirakatnyi csokoládét egész másnap rosszul érezte magát, míg Depp hónapokig nem tudott édességre ránézni sem. 

A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.


Ízek, imák, szerelmek 


Amikor ma bekapcsoltam a DVD-t, anya megemlítette, hogy pénteken már megint játszották a tévében, amiről persze nem először maradtam le.
Az elejét már szinte kívülről fújtam, mert számtalanszor láttam már azt a 10 percet belőle, csak valahogy sohasem jutottam el odáig, hogy végig is nézzem. Az kell mondjam, hogy ahogyan a könyv is úgy a film is a kedvencem lett!
Julia Roberts szenzációs volt, mást el sem tudtam volna képzelni Liz helyére. Mégis Ketut nőtt a szívemhez legjobban, akinek egy bölcsességét most meg is osztom:
 "
Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni, és ha így teszel, megismered Istent.
"


Szerintem sikerült jó kis csajos filmeket kiválasztanom, de ez most ilyen lett. Kell néha kicsit egy ilyen hétvége is. Szerencsém volt, mert apa és öcsém elutaztak, így anyával együtt sírtunk és nevettünk a történeteken. Egyébként neki az Ízek, imák, szerelmek maradt a kedvence, míg nálam a P.S. I Love You tarolt. 

Liebster Award


Nagyon szépen köszönöm a díjat Molly-nak! 
Nagyon jól esett, hogy gondoltál rám! Nekem is ez az első ilyen díjam és nagyon izgatott voltam. Igyekszem minél jobban és érdekesebben kitölteni, majd meglátjuk hogy sikerül :D 

Mi ez? 
A Liebster Blog Award egy online díj amit bloggerek adnak bloggereknek, hogy új blogokat ismertessenek meg veled, és a te blogod is megismerhessék mások. A liebster szó német eredetű, jelentése: szeretett, kedves, kellemes, értékes, üdvözlendő.




1. Mióta blogolsz?
Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mikor kezdtem. 8 éve biztosan, de eleinte teljesen máshogy értelmeztem a blog fogalmát, mint manapság. Ez a blog nagyjából egy éve él, de csak az utóbbi időben kezdtem el vele foglalkozni. Most is bűntudatom van, hiszen márciusban alig írtam bejegyzést, pedig már hónap közepe van és bőven lenne miről írnom csak lusta vagyok.

2. Van olyan szokásod, amiről tudod, hogy rossz, és szeretnél leszokni róla?
Szeretek mindent az utolsó percre hagyni. Még akkor is, ha hamarabb belevágtam, egyszerűen nem érzem teljesnek és jónak addig, amíg nem jön el az a pont, hogy végleg le kell adnom. Teszem azt egy irodalom beadandóval hiába vagyok hamarabb kész és tudom, hogy nem fogok javítani rajta, akkor sem adom be hamarabb, mint az eredetei határidőben megjelölt nap :D

3. Van olyan újság, amit rendszeresen megveszel?
Havonta egyszer az 5 perc angolt, nagyon hasznos és bár már nem nagyon tanulok belőle új szavakat, azért én megragadom az alkalmat, hogy angolul olvassak :) Illetve Glamour előfizetésünk is van, de azt anya fizeti, én csak elolvasom. 

4. Melyik a kedvenc ünneped?
Ezt a kérdést már sokszor feltették nekem, de egyszerűen soha sem tudok rá válaszolni. A karácsony klisésnek tűnhet és azt az igazság, hogy valahogy hozzám sem áll közel.

5. Melyik az a könyv, amit a legtöbbször olvastál el? Hányszor olvastad?
Ha a mesekönyvek nem számítanak, akkor A Csodák kora Karen Thompson Walker-től :D Összesen hatszor olvastam el, de mindegyik közben újra és újra megszerettem a történetet.

6. Ki a kedvenc íród és miért?
Ugye, nem csak egyet mondhatok? Mindegyik műfajban és stílusban van kedvenc íróm, egyszerűen nem tudnám őket összehasonlítani... Na jó, itt van három:
Agatha Christie, mert tényleg ő a krimi koronázatlan királynője.C.S. Lewis, mert gyerekkorom meghatározó írója. Jane Austen, a Büszkeség és balítélet miatt. 

7. Ha szabadon választhatnál, melyik országban élnél legszívesebben?
Olaszországban. Egyrészt azért, mert az olasz nyelv a legszebb. Dallamos, kellemes, könnyen beszélhető. Második ok, mert az emberek is igazán kedvesek, megértőek és jól lehet velük szórakozni is. A harmadik indokom pedig egyszerű: 5 éves korom óta az olasz tengerpartra járunk nyaralni és megszoktam, megszerettem és eltudnám képzelni ott az életemet. 

8. Próbálkoztál már regényírással?
Nem és nem is tervezem. Nem az én műfajom. 

9. Mi kedvenc szupererőd (láthatatlanná válás, gondolatolvasás, stb.)?
Alakváltás :D Mi más? Nem az a teljes, bármi bármikor lehetek, hanem meghatározott keretek közötti alakváltás. Amikor a zsiráfból nem lesz hirtelen nyuszika és hasonlók. 

10. Honnan jött a blogod címének az ötlete?
Ez volt szabad, de tényleg! Eredetileg Nyári Koktélnak hívtam, aztán a nyár elmúlt én pedig továbbra is feljártam, így a neve is változott, hogy szezonális maradjon. 

11. E-book, vagy könyv?
Erről a héten terveztem bejegyzést írni, ott majd bővebben kifejtem, de egyenlőre:
Mind a két féle módon olvasok történeteket. Ez a hangulatomtól, a napszaktól és magától a történettől is függ. 


11 DOLOG RÓLAM: 
  1. Félek otthon lenni egyedül. Teljesen mindegy, hogy nappal vagy éjjel van, kutya itt van velem vagy sem, ha nincs egy másik személy a házban, akkor inkább átmegyek a szomszédhoz. 
  2. Olasz középokú nyelvvizsgára készülök
  3. Nincs kedvenc színem, mert értelmetlennek tartom. A ruháim többsége fekete vagy nagyon élénk színű. A szobám kék, de a kiegészítők lilák vagy valamilyen állatmintásak. A telefontokom, a teniszütőm és a cipőim rózsa vagy korall színben pompáznak. 
  4. Csalni szoktam kártyázás közben 
  5. Annyira ENFJ vagyok, hogy azt le sem tagadhatnám :D 
  6. Sokat szoktam hazudni magamról, ha nem érdekel az illető személy, akinek mesélek vagy tudom, hogy soha a büdös életben nem fog annyira megismerni, hogy rájöjjön az igazságra
  7. Enyhe diszlexiával küzdök, de csak akkor jön elő, ha angolul le kell írnom a dolgokat. Egyébként előtte simán lebetűzöm hibátlanul a szavakat.
  8. Ha unatkozok vagy nincs kedvem tanulni, akkor sütit sütök, aminek persze az osztálytársaim és a családom nagyon örül :) 
  9. Egyszer szeretnék egy tetoválást. A baj csak az, hogy mindig megváltoztatom azt, hogy hova? és mit? 
  10. Már a banános csoki említésétől is hányingerem van
  11. Szeretek egyszerű szavakat (pl.: szeretet, szomszédok, kártya, pezsgő) úgy megmagyarázni, mintha az idegen szavak és kifejezések szótárában vannak: bonyolultan, de tömören. 
AZ ÉN KÉRDÉSEIM: 
  1. Miért kezdtél egy blogolni?
  2. Melyik a kedvenc filmed és miért? 
  3. Mit szoktál csinálni szabadidődben? 
  4. Mi az ami motivál a blog működtetésében? 
  5. Melyik a kedvenc filmed és miért? 
  6. Melyik közösségi portálokat használod? 
  7. Melyik az a három város, amelyeket legszívesebben meglátogatnál és miért?
  8. Könyvtár vagy könyvesbolt?
  9. Melyik volt az idei év eddigi legnépszerűbb bejegyzése? 
  10. Van-e háziállatod és ha igen, akkor milyenek? 
  11. Van-e valamilyen fóbiád? 

AKIKNEK A DÍJAT ADOM: 

      2016. március 19., szombat

      David Levithan: Nap nap után

      Fülszöveg:
      „A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

      Vélemény:
      Az alapötlet igazán lenyűgöző, bár halkan megjegyzem, hogy nem ez az első ilyen olvasmányom. Mégis úgy érzem, hogy nem sikerült minden lehetőséget kiaknázni, a sok apró részlet szétcsúszott a könyv közepén és sehogy sem sikerült egy masszává gyúrni az egészet. A szerző túl sokat akart fantasy és romantikus téren is és sajnos egyik sem igazán jött be. 


      Kezdjük a romantikus résszel: "A" választását Rhiannon-t egyszerűen nem tudtam megérteni. A lány semmi plusszal nem rendelkezik, mégis ez a magányosan kóborló lény őt választja csak úgy, minden ok nélkül. Másfelől magát a lányt sem csíptem igazán. Nem tudnám megfogalmazni, hogy mi az, ami nem tetszett benne, inkább az egész kisugárzásával és a tetteivel voltak problémáim.
      A kapcsolatukat nem tudtam igazán átérezni. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy csak "A" kényszerítette bele a másik felet ebbe az egészbe vagy tényleg minden azért történt, mert éreztek is valamit egymás iránt.


      A fantasy rész sem tartogatott nagy áttörést...:
      A történet elmesélése közben az izgalmak olyan messziről elkerültek minket, mint sivatagot a jégeső. Ugyan felcsillan a halvány remény arra, hogy lesz benne valami olyasmi, ami utal arra, hogy "A" hogyan lett ilyen vagy mi a célja a létezésének, de az író két mondattal lerendezte az egész kalamajkát és nagy sajnálatomra lezárta ezt a szálat.


      Számomra az volta a legérdekesebb, hogy "A" olyan emberek testében ébredt, akik nem a szó szoros értelemben vett hétköznapi személyek voltak. Talán a legjobban a nagytestű fiú esete és a depressziós, alkoholista lány története tudott megfogni. Mivel a főszereplőnk csak egyetlen egy napot lehetett a testükben, így nem tudta gyökeresen megváltoztatni az életüket. Nem tudott a múltjukon változtatni és a hibáikat semmivé tenni, de mindig megpróbált nekik segíteni, hogy a jövőben maguk is jobb emberek lehessenek. Én ezért szerettem meg "A"-t, mert példát mutatott nekünk olvasóknak, hogy milyen emberré kellene válnunk. 

      A folytatásról:
      Valójában én úgy érzem, hogy ez egy szép, kerek és lezárt történet volt. Csodálkozom is, hogy minek erőltetni azt, hogy minden könyvből csináljunk sorozatot, de ennek is lesz következő része. 
      Egy újabb nap címmel fog megjelenni 2016. június 1-jén.
      Természetesen tovább fogom olvasni, hiszen maradtak megválaszolatlan kérdések, de a fülszöveg alapján nem számítok túlzottan sokra... 


      "Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több a kérdés.
      A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul."


      Összegzés:
      Cselekmény: 6/10
      Borító: 3/5
      Szereplők: 3/5 

      2016. március 18., péntek

      Anna Todd: After – Miután

      Fülszöveg:
      Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.
      Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
      Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
      Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
      Vélemény:
      Azt a könyvpéldányt, amit volt szerencsém olvasni, már bemutattam az egyik korábbi bejegyzésembe. Akinek nem tűnik fel, ez az utolsó előtti képen lévő "csoda", ami utazókönyv formájában kaptam és sajnos teljesen szétesett, mire hozzám került. Persze ez nem a molyok hibája, a példány már eredetileg is meg volt tépve egy kicsit. A kiadó nevét megpillantva, azonban tudtam rögtön, hogy mi lehet a baj. Nem ez volt az első GABO könyv, amit ilyen rossz állapotban láttam pár olvasás után. Sajnos ezek a könyvek még annyit sem bírnak ki, hogy végig lapozzuk őket rendesen: máris szétesnek.
      Azért szövegeltem ennyit a kinézetéről, mert szoros kapcsolatban áll a lapjain található "fantasztikus" történettel. Egyszerűen szólva: mind a kettő szétesik. 

      Pedig az eleje igazán ígéretesnek indult! A főszereplő előrevetíti nekünk, hogy mi fog történni a végén, de persze a részleteket és az okát, amiért ide jutott azt csak a történet elolvasása közben ismerhetjük meg.
      Olvasás közben jegyzeteltem és ilyen dolgokat írtam fel:
      - Nincsenek mellékszálak
      - Már találkoztam hasonló szituációval
      - Szeretem a főszereplőt
      - Túl sok a családi dráma
      - Ó! Ezt imádom!
      - Gyűlölöm a főszereplőt
      - Most komolyan, ez egy reális történet!
      - Na jó, mégsem az. 


      Amint látható eléggé gyakran változtattam a véleményemet mind a cselekmények mind a szereplők megítélésében. Ennek nagyon egyszerű oka van: egy idő után teljesen betelt a pohár nálam és inkább hagytam volna az egész történetet a fenébe. Túl sok és tömény volt az egész.
      Nem tudtam megállni, hogy össze ne hasonlítsam a párhuzamosan olvasott VESZEDELMES SORSCSAPÁSSAL. Mind a kettőben ugyanazokkal a mellékszálakkal rukkolnak elő az írók, amikor egy kicsit unalmassá válik a történet: a) a szereplők családi problémái SPOILER!!!! b) egy felesleges harmadik főt rángat bele az egészben és c) előjön az úgy szeretlek, költözzünk össze/házasodjunk meg/veszek neked egy kocsit téma. 
       SPOILER!!!!
      Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért kell túldramatizálni néhány egyszerű helyzetet, de valamilyen szinten meg tudom érteni. Elvégre ki kellett tölteni valamivel azt a rengeteg üres oldalt. 

      Nem mondom, hogy nem voltak jó pillanatai. Egészen meglepődtem, amikor hirtelen kaptam egy pár értelmes kijelentést vagy megszólalást. Sajnos ezek reménnyel töltöttek el, hátha a folytatás jobb lesz.... DE NEM. 
      A két főszereplőt szívem szerint kirángattam volna a könyv lapjai közül és jól megvertem volna őket. Ezek után pedig semmi együttérzést nem tanúsítottam volna feléjük. Mind ketten ostobák, mazochisták, sekélyesek, betegek és komoly kezelésre szorulnak. 
      Így utólag az tanácsolnám: HA MEGVETTED: VIDD VISSZA! HA MÁR A KOSARADBAN VAN: NYUGODTAN DOBD VISSZA A BOLT POLCÁRA! HA MEGLÁTOD, HOGY VALAKI EZT OLVASSA AZ UTCÁN: MENEKÜLJ! HA MÁR NEM TEHETSZ SEMMIT ÉS MEGVAN A KÖNYV: NYUGODTAN AJÁNDÉKOZD EL!, NEM VESZTESZ AZZAL SEMMIT, HA NEM OLVASOD EL! 

      Egyéb tudnivaló: (aminek jobb lett volna utánanéznem mielőtt elolvastam volna a könyvet)
      - Az egész történet egy fanfiction
      - Ez is egy pornó változat

      - Harry Styles ihlette a főszereplőt, de a One Direction többi tagja is szerepet kap benne
      - Film is készül majd belőle
      SPOILER!!!! Akárcsak A szürke ötven árnyalata, ez is azt mutatja be, hogy milyen lehet felfedezni a szext  egy naiv fiatal lánynak egy idősebb fiúval.SPOILER!!!!
      - Sokak szerint a fordító szörnyű munkát végzett és eredeti nyelven sokkal jobb. 

      A sorozat többi részéről:
      Sajnálom, nagyon szépen néz ki a fenti képen a könyvsorozat kívülről, de nincs annyi pénz, amiért én ezt bevállalnám. Az első rész vége ugyan eléggé sok kérdést vetett fel, de egyenlőre én megelégszem azzal az elégtétellel, amit kaptam az utolsó oldalakon, amiért végig kellett szenvednem az egészet.
      A legszörnyűbb talán az, hogy igazából az események csak az első rész végén indulnak be igazán, tehát teljesen felesleges volt ez a közel 500 oldal elolvasása. Nem lettem több tőle. 

      Összegzés:
      Cselekmény: 2/10 
      Szereplők: 1/5 - nem, nem és nem. 
      Borító: 2/5 - nagyon egyszerű és abszolút semmi köze a történethez. Egyébként lila és ennyi.