"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája
Az egzotikus receptekkel teli regény a XVII. századi Anglia vallás- és polgárháborúk sújtotta, érzéki és veszélyes világába kalauzolja az olvasót. A főhős boszorkánysággal vádolt anyja a közeli erdőben keres menedéket kisfiával, Johnnal, mikor a falu feldühödött népe az életükre tör. Bár nincs mit enniük, az asszony csodás erejű szakácskönyvének segítségével életben tartja éhező gyermekét. A sors szeszélye folytán a legyengült gyermek átvészeli a telet, és a Buckland Major konyháján találja magát, ahol az évek során korának legnagyobb mesterszakácsa válik belőle. Amikor pedig Lady Lucretia, a ház urának leánya koplalással tiltakozik közelgő esküvője ellen, Johnra hárul a feladat, hogy olyan lakomával lepje meg, amelynek még a holtak sem tudnának ellenállni.
Vélemény:
A Fülszöveg nagyjából a könyv 2/3-át elspoilerezi, ezért féltem betenni, de végül is úgy voltam vele, hogy kedvcsinálónak talán jó lehet. Viszont azt erősen cáfolnám, hogy túlzottan egzotikus receptek lennének benne. Inkább olyasfajták, amiket a középkorban készíthettek el, mai szemmel nézve ezeknek az ételeknek nem mindegyike tűnhet kívánatosnak.
Külön piros pont a szerzőnek a szerteágazó és igen szemléletes történelmi háttérét! Főleg azt tudtam értékelni, hogy a 17. századi szakácskönyvekhez hűen írja le a recepteket. Ugyanis ebben az időszakban még nem nagyon alakult ki a mai "receptkönyv stílus", senki sem tudta hogyan kell őket megírni.
Tetszett, hogy több cselekményszál és esemény van egy könyvbe szőve. Nem csak a konyha világa, de egy szerelmi történet, egy háborús sztori és egy vallás megszállottságról szóló cselekményszál is helyet kap benne. Ezáltal pörgőssé, izgalmassá válik a történet. A végére pedig igazi happy endet kap az olvasó.
A legnagyobb problémám az a narrátor közönyössége volt. Egyszerűen olyan szárazon áll hozzá a szereplőkhöz, ahogy senki más sem. Csak bemutat és egyáltalán nem nyilvánít véleményt. Ami, ha egy történelmi témájú regényről beszélünk, akkor rendben is van. Találkoztam már hasonlóval, ott tetszett is, de ennél a könyvnél most egy kicsit töménynek találtam ezt a fajta stílust.
Ennek ellenére is azonban szinte szárnyaltam olvasás közben. Egyhuzamban olvastam ki az első 200 oldalt, majd a többit is hasonló gyorsasággal fejeztem be. Sajnáltam, hogy a nagy csavar engem nem tudott meglepni, ilyen téren én többre számítottam és szerintem nem is lett kihangsúlyozva a jelentősége.
Külön piros pont a szerzőnek a szerteágazó és igen szemléletes történelmi háttérét! Főleg azt tudtam értékelni, hogy a 17. századi szakácskönyvekhez hűen írja le a recepteket. Ugyanis ebben az időszakban még nem nagyon alakult ki a mai "receptkönyv stílus", senki sem tudta hogyan kell őket megírni.
Tetszett, hogy több cselekményszál és esemény van egy könyvbe szőve. Nem csak a konyha világa, de egy szerelmi történet, egy háborús sztori és egy vallás megszállottságról szóló cselekményszál is helyet kap benne. Ezáltal pörgőssé, izgalmassá válik a történet. A végére pedig igazi happy endet kap az olvasó.
A legnagyobb problémám az a narrátor közönyössége volt. Egyszerűen olyan szárazon áll hozzá a szereplőkhöz, ahogy senki más sem. Csak bemutat és egyáltalán nem nyilvánít véleményt. Ami, ha egy történelmi témájú regényről beszélünk, akkor rendben is van. Találkoztam már hasonlóval, ott tetszett is, de ennél a könyvnél most egy kicsit töménynek találtam ezt a fajta stílust.
Ennek ellenére is azonban szinte szárnyaltam olvasás közben. Egyhuzamban olvastam ki az első 200 oldalt, majd a többit is hasonló gyorsasággal fejeztem be. Sajnáltam, hogy a nagy csavar engem nem tudott meglepni, ilyen téren én többre számítottam és szerintem nem is lett kihangsúlyozva a jelentősége.
Összegzés:
Hamarabb mondanám rá azt, hogy történelmi témájú regény, mint, hogy gasztro, de mivel ezt ajánlották a legtöbben nekem, így ez mellett döntöttem :)
Cselekmény: 7/10
Borító: 2/5
Szereplők: 4/5
Cselekmény: 7/10
Borító: 2/5
Szereplők: 4/5
Én még csak most vettem észre a Gasztrokedd rovatot, nagyon jó ötlet! Elolvastam az előzőt is, így éjfél felé talán nem kellett volna, mert csak úgy ácsingóztam a csokik után. :) Kíváncsian várom a kétheti keddeket (is). :) Bea
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik :) A másikban tényleg sok ínycsiklandozó dolog van. A következőutáni hét is csokis lesz ;)
Törlés