David Levithan: Nap nap után

Fülszöveg:

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Vélemény:

Az alapötlet igazán lenyűgöző, bár halkan megjegyzem, hogy nem ez az első ilyen olvasmányom. Mégis úgy érzem, hogy nem sikerült minden lehetőséget kiaknázni, a sok apró részlet szétcsúszott a könyv közepén és sehogy sem sikerült egy masszává gyúrni az egészet. A szerző túl sokat akart fantasy és romantikus téren is és sajnos egyik sem igazán jött be. 

Kezdjük a romantikus résszel: "A" választását Rhiannon-t egyszerűen nem tudtam megérteni. A lány semmi plusszal nem rendelkezik, mégis ez a magányosan kóborló lény őt választja csak úgy, minden ok nélkül. Másfelől magát a lányt sem csíptem igazán. Nem tudnám megfogalmazni, hogy mi az, ami nem tetszett benne, inkább az egész kisugárzásával és a tetteivel voltak problémáim.
A kapcsolatukat nem tudtam igazán átérezni. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy csak "A" kényszerítette bele a másik felet ebbe az egészbe vagy tényleg minden azért történt, mert éreztek is valamit egymás iránt.

A fantasy rész sem tartogatott nagy áttörést...:

A történet elmesélése közben az izgalmak olyan messziről elkerültek minket, mint sivatagot a jégeső. Ugyan felcsillan a halvány remény arra, hogy lesz benne valami olyasmi, ami utal arra, hogy "A" hogyan lett ilyen vagy mi a célja a létezésének, de az író két mondattal lerendezte az egész kalamajkát és nagy sajnálatomra lezárta ezt a szálat.

Számomra az volta a legérdekesebb, hogy "A" olyan emberek testében ébredt, akik nem a szó szoros értelemben vett hétköznapi személyek voltak. Talán a legjobban a nagytestű fiú esete és a depressziós, alkoholista lány története tudott megfogni. Mivel a főszereplőnk csak egyetlen egy napot lehetett a testükben, így nem tudta gyökeresen megváltoztatni az életüket. Nem tudott a múltjukon változtatni és a hibáikat semmivé tenni, de mindig megpróbált nekik segíteni, hogy a jövőben maguk is jobb emberek lehessenek. Én ezért szerettem meg "A"-t, mert példát mutatott nekünk olvasóknak, hogy milyen emberré kellene válnunk. 

A folytatásról:

Valójában én úgy érzem, hogy ez egy szép, kerek és lezárt történet volt. Csodálkozom is, hogy minek erőltetni azt, hogy minden könyvből csináljunk sorozatot, de ennek is lesz következő része. 
Egy újabb nap címmel fog megjelenni 2016. június 1-jén.
Természetesen tovább fogom olvasni, hiszen maradtak megválaszolatlan kérdések, de a fülszöveg alapján nem számítok túlzottan sokra... 

"Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több a kérdés.
A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul."

Összegzés:

Cselekmény: 6/10
Borító: 3/5
Szereplők: 3/5