Szabó Magda: Nekem ​a titok kell

Fülszöveg:
Szabó ​Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel.
Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma.
Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, „utazik”. Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát, mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy, társát és útját kereső, „ezüst sikert álmodó”, „arany csodára váró” érzékeny, fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek pedig magánéletéről adnak hírt, ahol „rossz meg jó vegyesen” fordul elő.
Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az embert és az írót.

Könyvadatok:
Téma: válogatott novellák
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 248 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?: 
Szabó Magdát, mint írót nagyon szeretem. Az Abigél mellett a Katalin utca és a Für Elise is nagy kedvencem, így időszerű volt, hogy tőle olvassak. A utolsó lökést a Nincs időm olvasni! kihívás Instagram posztja adta meg nekem. A júliusi téma Szabó Magda volt, és bár ezt a könyvet nem Ő írta, de az ő novelláit, leveleit és verseit tartalmazza. 


Véleményem: 

A könyv több részből is áll, én most itt csak hármat emelnék ki, amik engem jobban megfogtak.

Az első részében Szabó Magda cikkeit, rövid novelláit olvashatjuk, amik újságokban, lapokban jelentek meg még csak. Ezek szépen egy csokorba vannak kötve, van közöttük némi átfedés. Nem nehéz őket elhelyezni időben és térben, ha ismerjük az írónő életrajzát és alkotásait is. Ha pedig mégsem így van, akkor sem kell elkeserednünk. A könyv végére minden letisztázódik. Különösen tetszettek mert volt pár novella, ami egymásra utalt, hasonló szereplőkkel operált. 

A következő része a könyvnek a levelek. Ezek között is két fajta van: egy részüket Szabó Magda írta, másrészüket a kortársak címezték az írónőhöz. Szabó Magda levelei is sokat elárulnak az írónőről, de ami teljesen ledöbbentett az az volt, hogy a neki szánt levelek is még ugyanannyi információt tartalmaznak, ha nem többet. Ezekben dicsérik az éppen megjelent könyvét, vagy személyes kérdéseket tesznek fel. 

A harmadik rész -, ami az írónő életrajzához kapcsolódik - egy interjú volt, ami a könyv végén foglal helyet. A könyvet olvasva az első részekből csak morzsákat tud összekaparni az ember. Egyfajta benyomást, víziót kap csak. A végén azonban ennek az interjúnak a keretében megkapjuk egybe gyúrva a sok morzsát. Így egy egész lakomát ülhetünk, miközben olvassuk a bensőséges hangvételű beszélgetést. 

Kiemelendőnek tartom azt, amit az írónő a gyermektelenségről írt és nyilatkozott. Ebben a korosztályban a magyar írók nem vállaltak gyereket, mert eltökélték: mindig minden körülmények között arról fognak írni, amiről Ők akarnak, nem a propaganda fogja meghatározni az életük ezen részét. És ha néha éhezniük kell emiatt, akkor éheznek. Egyikük sem kockáczatta meg azt, hogy amiatt kényszerüljön más íze szerint tetszése szerint írni, mert a gyermeke éhezik. Pedig tanári pályán kezdte és nagyon szerette a gyerekeket, és a gyerekek is szerették őt. 

Összességében azt mondom, hogy érdemes volt ebben a formában is összegyűjteni és megjelentetni az irományokat. Köszönet érte Urbán Lászlónak és a kiadónak!

Számtalan érdekes és izgalmas dolgot olvashatunk Szabó Magdáról és Szabó Magdától. Megható, elgondolkodtató és értékteremtő gondolatokat tartalmaz a könyv. 

Annyira nem volt jó, hogy a könyv a többi Szabó Magda kötet mellett foglaljon helyet a polcomon, de egy olvasásnak elment a könyvtárból kikölcsönözve. 
Összegzés: 

Read More

Elizabeth Kolbert: A ​hatodik kihalás

Röviden a könyvről:
Elizabeth Kolbert a New York Times és a New Yorker újságírója szinte oknyomozó riporterként tárja fel előttünk, amit eddig is sejtettünk: a Föld fajai olyan nagy mértékben halnak ki az ember miatt, ami egy nagyobb katasztrófának felel meg. A legutolsó ilyen nagy kihalás a dinoszauruszok eltűnésével járt, ez ma a legismertebb. A napokban folyót pedig elegánsan HATODIK KIHALÁSNAK hívjuk.

Elizabeth Kolbert sok különböző tudományos műhelyt járt végig – városokban, múzeumokban, az Andok erdeiben, az Amazonas mentén. Első kézből szerzett tapasztalatait a régebbi kihalások nyomaival vetette össze, és kiválasztott egy tucat fajt, amelyeken bemutatja a közelmúltat, a jelent és a jövőt.

Az író egyáltalán nem katasztrofista, ezért a könyvben láthatjuk azt is, hogy sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok és önkéntesek gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért.


Könyvadatok:
Téma: természettudományi
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 412 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?:
Az egyetemen biológiát tanulok, így adta magát a szituáció, amikor is egyik tanárom ajánlott olvasmányként elküldte nekünk a könyv címét. Az érdekes csak az volt, hogy ez a tanárom nem az Ökológus miliőből származik, hanem a társadalomtudományi karon oktat.


Ajánló:
Korunk súlyos válságai legfőképpen környezeti problémák: az éghajlat változás, a biológiai sokféleség csökkenése, termőtalajok pusztulása, települési szmog stb. Ezek aztán kihatnak a társadalmi-gazdasági rendszerre például éhezés, édesvíz-szűkösség vagy egészségkárosodás formájában. Ebben a könyvben a sokféleség csökkenésére, a fajok kihalására fekteti Elizabeth Kolbert a hangsúlyt. Ami főleg állatokat, de néhol növényeket is magába foglal. A legérdekesebb azonban, amikor a legközelebbi ősünkről a Neandervölgyi emberről vagy a Hobbitról beszél, de mindent csak sorjában.

Nem gondolnánk, de nagyon új eredetű az a meglátás, hogy az ember előtt éltek olyan fajok, amelyek ma már kipusztultak. Nagyon sokáig azt se gondolták, hogy vannak kihalt állatfajok. Aztán jött egy francia tudós Cuvier, és az óriásalkárok. Ő volt az első, aki ráébredt erre az előkerült csontokból. Hogy hogyan arról egy izgalmas és érdekes sztorit lehet olvasni a könyvben. Az Ő tanításait vitte tovább Lyell, aki ugyan az evolúciót elvetette, de új elméletet dolgozott a kihalásokra. Darwin volt az, aki ezt megmerte lépni, de bizonyos dolgokba Ő is tévedett. A nagy tudós útját is többek között megismerhetjük. 

A felfedezések után eljutunk azokra a lapokra, amik az ember megjelenése utáni bioszférát írják le. A Pangea szétválása és az állatfajok elterjedése és differenciálódása után az ember is elindult hódító körútjára. Itt ismerkedünk meg egy olyan elmélettel, ami számomra merőben új és ledöbbentő volt. Kiderült ugyanis, hogy a mamutok és a nagy emlősök kihalását is az ember okozta, amikor még ennek tudatában sem volt. Azok az állatok melyek nagy kihordási idővel rendelkeznek, és melyek nagyra nőnek (ennél fogva nincs is túl sok belőlük) már egyetlen egy populációjuk elvesztését/környezetének pusztulását is megszenvedik. Mivel a nagyobb, rátermetebb egyed lesz kevésbé kitéve a predációs nyomásnak, ezért az evolúció is erre felé halad. Azonban a nagy termet rengeteg előnytelenséggel jár, ami legjobban abban nyilvánul meg, hogy kevesebb utód kihordására és felnevelésére lesznek képesek. A fajszám pedig igen jelentős összetevő, ha kihalásról vagy alkalmazkodásról van szó. 


A második nagyon fontos üzenete a könyvnek, hogy a fajok nem csak az egyedszámtól, de a környezettől is függnek. A korallok számtalan fajnak adnak otthon, ahogy az erdők is. A globális klímaváltozáshoz a növényeknek is alkalmazkodniuk kell, már ha tudnak. Az állatok náluk egyértelműen könnyebben vándorolnak, azonban itt is van jele a változásnak. Sőt a globális kereskedelem meggyorsulása, az emberek mobilitása is hozzájárul ahhoz, hogy inváziós fajok terjedjenek el. A vándorkagyló, a denevérek fehér-orr szindrómáját okozó gomba, az európai nyúl, vagy a japán kudzu elterjedése új kontinensen évente több milliárd dollár kárt okoz. Ez az, ami a 21. század egyik fő problémája. Nem csak közvetlenül pusztítjuk ki a fajokat, de közvetlenül, más fajokkal végeztetjük el a "piszkos munkát". 

Számomra a harmadik és egyben legérdekesebb üzenet az emberi fajjal kapcsolatos. Egy részt annak a génnek az említése, ami olyan "bolonddá" tette a Homo sapienst, hogy neki merjen vágni a nyílt tengernek egy szál hajóval, úgy hogy fogalma sem volt hol és mikor fog újra partot érni. Más részt az a tény, hogy a többi homo génjeit részben tartalmazza a mi gén állományunk is. És a szerző valamint annak segítője felismerése, hogy ez csodálatos. Lehet, hogy kipusztultak, lehet, hogy soha többé nem lesz még egy ugyanolyan identitás; mégis megőriztük egy részüket, mely tovább él bennünk és velünk.

Az utolsó, ami teljesen ledöbbentett az a rengeteg faj, amit az 5 évvel megjelent könyv veszélyezettként említ és melyek közül sok ma már kihalt. 

Elizabeth Kolbertről elmondható, hogy rendkívüli precizitással és pontossággal ír, mely nem hiába váltotta ki a szakma elismerését is. Nem egy könnyed olvasmány, de kihagyhatatlan. Valószínűleg a tengerpartra nem vinném magammal, de tudományos szemszögből nézve közérthető és egyszerű olvasmány, mely épp hogy csak a felszínt kapargatja.

Összegzés:

Read More

Donna Tartt: Az Aranypinty + NYEREMÉNYJÁTÉK

Fülszöveg:
„Olvastad ​már az Aranypintyet?” – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett új könyvvel az amerikai kortárs irodalom egyik legtitokzatosabb ikonikus figurája, és bebizonyította, hogy megérte a várakozást. (…)
A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja.
Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.

Könyvadatok:
Téma:  fikció
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 800 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?: 
Idejét sem tudom már, hogy mióta csücsül a várólistámon a könyv. Arra viszont emlékszem, hogy anno a fülszöveg vett meg magának: egy kisfiú, aki úgy kötődik egy festményhez, mintha az életet jelentené neki.  

Véleményem:
Eleinte nem tudtam hova tenni magamban ezt a könyvet. Könnyű olvasmánynak kicsit nehéz volt, ugyanakkor a komolyabb részek nem tudtak igazán elgondolkoztatni. Aztán rájöttem valamire: az egész könyv alkot egy nagy egészet. Ahhoz, hogy megértsük legalább kétszer el kell olvasnunk az elejét: egyszer, amikor először olvassuk végig a regényt, és másodszor, amikor már mind a 800 oldalon túlrágtuk magunkat, és látjuk hogyan végződnek a szálak.

A főszereplő, Theo narrációjában követhetjük az eseményeket. Aki kisiskolásként egy robbanás következményeként elvesztette az anyját, szert tett egy híres festményre és egy küldetést is kapott. A festmény, mely megváltoztatta az életét, Carel Fabritius Aranypinty című fatáblája. A fiú és a festő élete számtalan párhuzamot mutat: Carel 32 éves volt, amikor a helyi lőporgyár felrobbanása következtében meghalt. A festmény az évek során az egyetlen egy kapaszkodó marad a fiú számára. Mondhatni az egyetlen dolog, ami megmaradt emlékként a katasztrófáról és az édesanyjáról. Ugyanakkor hatalmas teher is, melyet rejtegetnie kell. 

Donna Tartt nagy erőssége, hogy úgy tud írni, hogy úgy érezd: te is ott vagy a szereplőkkel. Szinte minden esemény megjelenedik a szemünk előtt. Beszippant a helyszín, a cselekmény és a karakterek. 
A regény főleg New Yorkban játszódik, ahol Teo a gyermekkorát töltötte, majd fiatalon Los Angeles-be került, végül Amszterdam utcáin is bolyongunk egy kicsit. Az atmoszféra végig egészen hihetetlen, a három helyszín három különböző sztereotípiát állít elénk: az elit életét; a bűnözők és szenvedélybetegek sorát; majd a szürke és jelentéktelen embereket. 

Szinte hihetetlen látni, ahogyan egy-egy szereplő mennyire járul hozzá ahhoz, hogy a fiúból olyan felnőtt váljon, amilyen. A nő és a család, aki befogadja a tragédia után; a saját apja; a barátja, Boris. Theo édesanyja elvesztése után, nem csak a festménytől képtelen megszabadulni, de szinte minden más egyébnek is a rabja lesz: pia, cigi, drogok, gyógyszerek. Ennél fogva szinte antihősnek lehet mondani. Egy olyan szereplő van, aki végig pozitív tudott maradni a szememben, de ezt már nem spoilerezném el. A pszichológia töltet mindvégig nagyon erős tud maradni. A drog addikciót nem csak klinikailag helyesen írja le, de érzelmi töltetet is csempész bele.

A szerző olyan szeretettel telve ír a festményekről, a művészetekről, hogy nem csoda: a regény befutása után több ezren vándoroltak el a múzeumba, hogy megnézzék az eredeti festményt. Már csak ezért is érdemes elolvasni a történetet. A 800 oldal tökéletesen elég ahhoz, hogy a részleteket is megismerjük, ezért nem egy pörgős regény, de megéri kivárni a végét.  

Összegzés:

NYEREMÉNYJÁTÉK:
Ha eddig eljutottál, akkor most közlök veled egy jó hírt: Ez a 200.-dik könyves értékelés a blogon! Amely örömére most egy gyors NYEREMÉNYJÁTÉKOT hirdetek. Idén ősszel jelenik Az Aranypinty megfilmesített változata a mozikban. Ez alkalommal két darab Cinema City belépőt nyerhetsz, amelyet szabadon felhasználhatsz az év végéig. 

Feltételek:
- Legyél a honlap követője!
- Válaszolj a kérdésekre!

Figyelem!:
- Csak magyarországi címre tudok postázni.
- A nyertest e-mailben értesítem. Ha 5 napon belül nem jelentkezik, akkor újra sorsolok. 
- Sorsolás: 2019.09.14.-én.

Kérdések:
1. A fülszöveg említi, hogy Donna Tartt 12 év hallgatás után jelentkezett új könyvvel. Melyik volt az utolsó könyve Az Aranypinty előtt? (Magyarul nem jelent meg.)
2. A könyv 2014-ben Pulitzer-díjat is kapott. Az oldalon található még egy könyv, ami ugyanebben a kitüntetésben részesült (más kategóriában). Mi a címe?
3. Ki alakítja az idősebb  Theodore-t a filmben? 

Read More