Fülszöveg:
A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.
Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.
A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…
Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.
Könyvadatok:
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 384 oldal
Megrendelhető: XXI. Század Kiadó
Miért pont ez?:
A legnyomósabb indokom az, hogy ez az első közös könyvünk a Mini-könyvklub 17. fordulójában. Azonban, aki jobban megnézi az oldalt, az láthatja, hogy ebben a hónapban két értékelés volt csupán: mind a kettő a XXI. Század Kiadó könyvéről készült és mind a kettő a KULT Könyvek sorozat része. Megsúgom: a következő bejegyzés főszereplőjére is igazak ezek az állítások. Egyenlőre az volt a tapasztalatom, hogy ideig-óráig elszórakoztattak ezek a történetek, azonban vártam a nagy áttörésre, a sikerre. Ilyen hangulatban és gondolatokkal veselkedtem neki Naomi Alderman könyvének.
Véleményem:
Rögtön személyesen is tudtam kapcsolódni a könyv történetéhez. Lakótársam ugyanis régész. A könyv első pár oldala pedig egy levelezéssel, egy ásatással és pár szobrocskával kezdődik. Már csak emiatt is azonnal megtetszett. Emellett meg kell jegyeznem, hogy Naomi Alderman művészien használja ki az apró részletekben rejlő potenciált. Erről később részletesebben írok, de mielőtt elvesznénk benne, olvassátok el, hogy miről szól a történet:
A könyv kezdetén megismerkedhetünk pár fontosabb szereplővel, akiknek sorsát később végigkövetjük. Mindegyikük életében vízválasztó pontot jelentett a Lányok Napja. Ezen a napon ugyanis világszerte több ezer serdülő lány fedezi fel, hogy képes elektromos energiát generálni, azt irányítani és akár komolyabb sérüléseket is okozni ezzel a társaiknak. Ez az új képesség vírusként terjed az egész világon, és a fiatal asszonyokban, idős nénikbe, sőt némelyik férfiban is feléled. Ez aztán társadalmi, politikai -és nemi kérdések valamint konfliktusok sorozatát indítja el. Sorra buknak meg a kormányok, helyükre újak emelkednek, és már a nyugati világ sem biztonságos egyetlen egy férfi számára sem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy a jelen korban és gondolkodásmóddal számít -e az, hogy a nők kezébe került a HATALOM? Mi nők szeretjük sokszor kihangsúlyozni, hogy nőkkel dolgozni mekkora felüdülés, a társadalom ugyanakkor azt hangoztatja nekünk, hogy az ilyen szituációkból mindig konfliktus származik. Utóbbira ellenérv a férfiak sztereotip agresszivitása, amivel szemben a nők hormonháztartásának változása áll. A végső következtetés: soha nem jutunk dűlőre azzal kapcsolatban, hogy egy férfiak vagy egy nők által vezetett társadalom lenne-e a jobb.
Ez a könyv pedig azt mutatja be nekünk, hogy ez teljesen lényegtelen. Nem a nemiség fogja meghatározni az emberek rátermettségét a feladatra. Az erőszak és a káosz bármilyen körülmények között el tud uralkodni. A látszólag stabil rendszerek is csak egyensúlyoznak a szakadék felett. Egy aprócska változás elég ahhoz, hogy a semmibe zuhanjunk.
Hiába emlékeztet fejezetenként rá a könyv, hogy valami fontos és lényeges fog történni benne, egyszerűen számomra lehetetlen volt kitalálni, hogy mi lesz a csattanó. Szinte pattanásig feszültek az idegeim míg arra vártam, hogy a könyv következő oldalán megtudjam mire vonatkoznak a következő kifejezések: előtte 10 évvel, előtte 8 évvel stb. Arra számítottam, hogy lesz pár utána rész is.
Kivételesen nem éreztem azt a kényszert, hogy csak azért kell imádnom a történetet, mert a feminizmusról, a női sorsokról és a bátorságról szól. Lehet pont azért, mert az egyik karakter egy férfi volt: Tunde, aki szinte még gyerek, amikor a Lányok Napjanak köszönhetően felfedezi a világ. Sokat dolgozva, kockázatot vállalva és kitartással eléri, hogy az évek alatt egyre nagyobb hírneve legyen az újságírói szakmában. A poént az Ő történetével kapcsolatban nem fogom lelőni, de aki figyelmesen olvasott eddig, az ki fogja tudni találni.
Van még 3 erős női karakterünk, akik a saját szakmájukban vívnak ki igen tekintélyes és magas rangú pozíciót új képességeiknek hála. Margot a politikában tör előre, Éva anya vallási szektát alapít és Roxyból igazi maffiózó válik. Ez a három irány rendkívül tetszett, és vártam is, hogy mi lesz velük, de a pálmát egy olyan szereplő vitte el, aki egyáltalán meg sem jelent a könyvben. Ez hatalmas negatívum volt, ugyanis erről az emberről nem tudjuk, hogy hol él, hogyan néz ki. Arról van fogalmunk, hogy mivel foglalkozik, de többnyire csak említés szintjén szerepel, mégis a legfontosabb eseményekbe bele kellett rakni a nevét és azt, hogy mennyire befolyásos.
A történet kimeneteléről csak annyit, hogy csalódás fogja azon embereket érni, akik valamiféle békére és megnyugvásra vágynak. A könyv második harmada tele van brutalitással, és gusztustalan jelenetekkel, melyeket olvasva csak a fejemet tudtam fogni. Az írónő kegyetlenül az arcunkba tolja annak a világnak az elfajzását, mely szerinte a jelenlegi nem túl fényes rendszert váltaná le, ha hirtelen a nőké lenne a HATALOM.
Összegzés:
