Doron Rabinovici: A ​földönkívüliek

A könyvről röviden:
 A rádióban bemondják a szenzációs hírt: az idegenek megérkeztek a Földre. Az embereken úrrá lesz az izgatottság, az eufória és az ismeretlentől való félelem, ami súlyos zavargásokhoz vezet. Sol egy internetes gasztromagazin alapítója, munkahelye pedig hamar az események középpontjába kerül. Elindítják a Forráspont című talkshow-t, amelyben szakértők, összeesküvéselmélet-hívők és az utca embere mondhatja el a történtekkel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. Felröppen a pletyka, hogy a földönkívülieknek egyetlen kérésük van, az önkéntes emberáldozat, ezért a világ televíziói elkezdik sugározni a viadalokat, amelyek bajnokaira sosem látott gazdagság, veszteseire pedig a vágóhíd vár. 

Könyvadatok: 

Téma: disztópia

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 256 oldal
Megrendelhető: MAGVETŐ

Miért pont ez?: 

Nagyon sok platformon láttam a könyvet az itthoni megjelenésekor. Amikor pedig megláttam a könyvtárban, azonnal kikölcsönöztem. Olvasás közben azonban voltak nagyobb megakadásaim, főleg akkor, amikor a szereplők élete nagyobb fordulatot vett. Végül sikeresen át tudtam lendülni ezeken is, és így teljes volt az olvasmányélményem. 

Véleményem:
Sokáig nem értettem, hogy fülszöveghez képest miért vánszorog a történet. Hozzá vagyok szokva, hogy a fülszöveg amolyan ízelítőként, az első fejezet összefoglalásaként szolgál, és a nagyobb csavarokat kizárólag az olvasás során élhetem át. A könyv eladhatósága szempontjából, azonban kulcsfontosságú volt, hogy az egyik főkarakter sorsa szerepeljen a fülszövegben (fent ezt megkurtítottam, így a blogon nem szerepel). Ugyanis olvasás közben ekkora jutunk el arra a pontra, hogy lássuk: valójában egy holokauszt újragondolás az egész könyv. 

A címből adandóan első blikkre azt hinné az ember, hogy tele van sci-fi elemekkel. Azonban a cím és maguk a földönkívüliek is csak egy nagyobb összeesküvés-elmélet részei. A történet egy teljesen átlagos napon kezdődik, amikor a bolygó lakosai arra ébrednek, hogy a Földet megszállták az idegenek. Az első pár nap kaotikusan telik. A könyvben -, akárcsak a nem régiben általunk átélt járvány első hullámában - az emberek megrohamozzák a boltokat, hogy feltankolhassanak WC-papírból és élelmiszerekből. A különbség az, hogy ezek az emberek fegyverekkel érkeznek, és semmi pénzt nem hagynak maguk után, egyszerű fosztogatok. 

A főszereplő, Sol is egy ilyen fosztogató banda látcsövébe kerül, azonban ekkor még sikeresen megmenekül előlük. Ezt követően megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez, és eltökéli: rendet tesz. Ehhez a média felületeket használja. Munkatársaival elindít egy talkshow-t, a Forráspontot, melybe bárki elmondhatja a véleményét az eseményekkel kapcsolatban. Ahogy az első pánikból felébrednek az emberek, és elkezdene normalizálódni a helyzet: jön a következő bomba. 

A földönkívüliek emberhúst esznek. Ezért az emberiség felállítja a modern gyilkolóeszközt: a vágóhídakat. Hasonlóan a guillotinehoz, ide is azok kerülnek, akik valamiben nem bizonyultak elég jónak. Ezt pedig egy szintén modernesített eszközzel döntik el: viadalokkal. Ez a gladiátor viadaloktól annyiban tér el, hogy itt az ész eszközeire is támaszkodni kell. A győztesnek rengeteg pénzt és életre szóló boldogságot ígérnek, azonban a vesztesek mind mennek a vágóhídra. Az emberek szinte harcolnak azért, hogy a műsorba kerüljenek. A televízió pedig mindent lead a lefejezésen kívül. 

A könyv nagy részében cikk és műsor összefoglalókon keresztül mutatja be az író azt a megváltozott világot, amely a földönkívüliek megjelenése után alakult ki. A vágóhídak létesülésével ugyan sokan nem értenek egyet, de rengeteg önkéntes vállalja a halált is. Főleg a dícsőség miatt, és a média hatására. Utóbbival Sol-nak nagy problémája akad, ugyanis kutatómunkája során egyre több mozgalmat ismer meg, melyek morálisan és etikailag megkérdőjelezi a viadalok létjogosultságát. Ekkor sejteni kezdi, hogy a történetek mögött valójában a politika állhat, nem pedig egy űrből jött entitás. Az általuk ígért gazdagság, az éhínség -, a háborúk -és a betegségek megszűnése soha nem jön el. 

Hamarosan Sol is élet-halál helyzetben találja magát. Számára nyilvánvalóvá válik, hogy a TV képernyőjén mutatott arcok csak elfedik a valóságot, mely valójában egy politikával átitatott tisztogatás. Ez azonban már csak a könyv legvégén jut el drámai magaslatokba, melyet némiképp sajnáltam, és emiatt nagy csalódás ért. 

Az egész történetben az a legérdekesebb, ahogy a szerző visszanyúl az emberiség múltbéli traumáihoz, és ezt modernesített változatba helyezi. Határozott elképzelése van arról, hogy mi képen jöhet el a következő világégés. A média káros hatásait is szépen bemutatja, azonban a legtöbbet az emberi természetről próbál elmondani. Mi emberek ugyanis hajlamosak vagyunk egy nagyobb, kozmikus erőben hinni; a tömegben érezzük jól magunkat; képesek vagyunk rendkívüli módokon adaptálódni az új helyzethez; és képesek vagyunk egész korszakokat letagadni.

Összegzés:

Beleolvasó: 

Read More

A szabadság és a gyermekvállalás ellentétéről | Sophie Mackintosh: Kék ​sorsjegy

Fülszöveg: 
Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút 
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.
Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra. 
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút. 
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet? 
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről.

Könyvadatok: 
Téma: disztópia
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 272 oldal
Megrendelhető: Új könyvek

Miért pont ez?:
Az instagram oldalamon kérdeztem meg a követőimet, hogy milyen könyveket ajánlanak nekem. Melyik az a történet, ami nekik tetszett és miért? Akkor kaptam válaszként Sophie Mackinstosh könyvét, a Kék sorsjegyet, ami nem rég jelent meg hazánkban. A könyvesboltban beleolvasva első, ami szemet szúrt az Margaret Atwood neve volt. Az írónőtől A szolgálólány meséjét még 2017-ben olvastam (értékelésért kattints ide), ami a Kék sorsjegyhez hasonlóan disztópikus világban játszódik, és mindkettőben fontos szerepet kap az anyaság kérdése.

Véleményem:

Mostanában sok olyan történetet olvastam az anyaságról és a gyermekvállalásról, melyek nem feltétlenül pozitívan álltak hozzá a család kérdéséhez. A Kék sorsjegy viszont pont arról szól, hogy az anyák mennyi áldozatot képesek hozni a születendő gyermekükért. Ráadásul ezt egy olyan környezetbe helyezi az író, ami szándékosan botránkoztatja meg az olvasót. 

A történet főszereplője Calla, aki tinédzser kora elején kék sorsjegyet húzott, ami egyet jelent a szabadsággal. Ugyanis a világban, amibe Calla él, egy dolog határozza meg a sorsodat: Az, hogy kék vagy fehér sorsjegyet húzol -e egy gépből. Ha kék, akkor szabad életet élhetsz. Ha túléled a sorsjegy húzását követő próbát, akkor azt kezdesz az életeddel, amit csak szeretnél. Bármi lehet belőled, éppen egy dolog tilos: az anyaság. 

Mi történik azokkal akik fehér sorsjegyet húznak? A próbát nekik is ki kell állniuk, de ők kizárólag csak anyák lehetnek. A társadalom tenyészállatként tekint ezekre a nőkre, azonban a megszületett gyerekeket (a dajka időszak leteltével) már az apák egyedül nevelik fel. 

Valójában ennél többet nem igazán tudunk meg a világról. Viszont A szolgálólány meséjével ellentétben itt a vége felé sem tisztul ki a kép. Sajnos engem ez kellőképpen frusztrált. Annyira idegesített a környezet leírásának hiánya, hogy ez rányomta a bélyegét arra, hogy hogyan vélekedek az egész könyvről. Pontosan 3 hónap kellett ahhoz, hogy minden frusztráltságomat félretéve leüljek és megírjam ezt az értékelést. 

Calla egyszerű életet él egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy gyermeket vállal. Nem azonnal érik meg benne ez a döntés, hanem szépen lassan. Először csak elfelejti bevenni a fogamzásgátlót, aztán szépen lassan elkezdi titkolni a környezete elől, hogy mire készül. A társadalom őrei azonban nem restek: elkergetik őt a házából és látszólag mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfogják az illegalitásban élő nőt. 

Nem mondom, hogy a könyv pozitív képet fest Callaról vagy a többi anyáról, akikkel menekülése során találkozik. Azonban kellőképpen átadja azt az elkeseredett érzést, amit egy nő érez, akinek nem lehet gyereke. Pontos mintája annak a makacs küzdelemnek amit egy nő képes vívni egy babáért. Ha pedig a nagyobb képet nézzük, akkor bemutat még egy nagyon fontos dolgot a könyv: a félelem, az elszabaduló szorongás és az agresszió érdekes keverékét láthatjuk megjelenni ezekben a nőkben. Ezek kéz a kézben járnak és a mi világunkban is hatnak ránk, a kapcsolatainkra, a társadalomra és a közösségünkre; és ezek a hatások erősítik egymást. 

A történet vége számomra felért egy pofoncsapással, ami miatt ismét el kellett gondolkoznom azon, hogy végeredményben mennyi pontot adjak a könyvnek. Úgy gondolom, hogy sajnos sokan nem fognak eddig eljutni. Sokan a felénél félbe fogják hagyni a történetet, mert botrányos a nyelvezete és a szerkesztése is. Azonban higgyétek el: az átadott üzenete miatt érdemes végig rágni magatokat rajta. Calla története valójában a jól körülhatárolt világból való keserves kitörési kísérletek egyike csak. Rengeteg érzelemmel és felkavaró gondolatokkal.  

Összegzés:

Read More

Egy nők uralta világ nyomában | Naomi Alderman: A ​hatalom

Fülszöveg: 

A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.

Könyvadatok: 

Téma: disztópia

Kiadó: XXI. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 384 oldal
Megrendelhető: XXI. Század Kiadó

Miért pont ez?: 

A legnyomósabb indokom az, hogy ez az első közös könyvünk a Mini-könyvklub 17. fordulójában. Azonban, aki jobban megnézi az oldalt, az láthatja, hogy ebben a hónapban két értékelés volt csupán: mind a kettő a XXI. Század Kiadó könyvéről készült és mind a kettő a KULT Könyvek sorozat része. Megsúgom: a következő bejegyzés főszereplőjére is igazak ezek az állítások. Egyenlőre az volt a tapasztalatom, hogy ideig-óráig elszórakoztattak ezek a történetek, azonban vártam a nagy áttörésre, a sikerre. Ilyen hangulatban és gondolatokkal veselkedtem neki Naomi Alderman könyvének. 

Véleményem: 

Rögtön személyesen is tudtam kapcsolódni a könyv történetéhez. Lakótársam ugyanis régész. A könyv első pár oldala pedig egy levelezéssel, egy ásatással és pár szobrocskával kezdődik. Már csak emiatt is azonnal megtetszett. Emellett meg kell jegyeznem, hogy Naomi Alderman művészien használja ki az apró részletekben rejlő potenciált. Erről később részletesebben írok, de mielőtt elvesznénk benne, olvassátok el, hogy miről szól a történet: 

A könyv kezdetén megismerkedhetünk pár fontosabb szereplővel, akiknek sorsát később végigkövetjük. Mindegyikük életében vízválasztó pontot jelentett a Lányok Napja. Ezen a napon ugyanis világszerte több ezer serdülő lány fedezi fel, hogy képes elektromos energiát generálni, azt irányítani és akár komolyabb sérüléseket is okozni ezzel a társaiknak. Ez az új képesség vírusként terjed az egész világon, és a fiatal asszonyokban, idős nénikbe, sőt némelyik férfiban is feléled. Ez aztán társadalmi, politikai -és nemi kérdések valamint konfliktusok sorozatát indítja el. Sorra buknak meg a kormányok, helyükre újak emelkednek, és már a nyugati világ sem biztonságos egyetlen egy férfi számára sem. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy a jelen korban és gondolkodásmóddal számít -e az, hogy a nők kezébe került a HATALOM? Mi nők szeretjük sokszor kihangsúlyozni, hogy nőkkel dolgozni mekkora felüdülés, a társadalom ugyanakkor azt hangoztatja nekünk, hogy az ilyen szituációkból mindig konfliktus származik. Utóbbira ellenérv a férfiak sztereotip agresszivitása, amivel szemben a nők hormonháztartásának változása áll. A végső következtetés: soha nem jutunk dűlőre azzal kapcsolatban, hogy egy férfiak vagy egy nők által vezetett társadalom lenne-e a jobb.

Ez a könyv pedig azt mutatja be nekünk, hogy ez teljesen lényegtelen. Nem a nemiség fogja meghatározni az emberek rátermettségét a feladatra. Az erőszak és a káosz bármilyen körülmények között el tud uralkodni. A látszólag stabil rendszerek is csak egyensúlyoznak a szakadék felett. Egy aprócska változás elég ahhoz, hogy a semmibe zuhanjunk. 

Hiába emlékeztet fejezetenként rá a könyv, hogy valami fontos és lényeges fog történni benne, egyszerűen számomra lehetetlen volt kitalálni, hogy mi lesz a csattanó. Szinte pattanásig feszültek az idegeim míg arra vártam, hogy a könyv következő oldalán megtudjam mire vonatkoznak a következő kifejezések: előtte 10 évvel, előtte 8 évvel stb. Arra számítottam, hogy lesz pár utána rész is. 

Kivételesen nem éreztem azt a kényszert, hogy csak azért kell imádnom a történetet, mert a feminizmusról, a női sorsokról és a bátorságról szól. Lehet pont azért, mert az egyik karakter egy férfi volt: Tunde, aki szinte még gyerek, amikor a Lányok Napjanak köszönhetően felfedezi a világ. Sokat dolgozva, kockázatot vállalva és kitartással eléri, hogy az évek alatt egyre nagyobb hírneve legyen az újságírói szakmában. A poént az Ő történetével kapcsolatban nem fogom lelőni, de aki figyelmesen olvasott eddig, az ki fogja tudni találni. 

Van még 3 erős női karakterünk, akik a saját szakmájukban vívnak ki igen tekintélyes és magas rangú pozíciót új képességeiknek hála. Margot a politikában tör előre, Éva anya vallási szektát alapít és Roxyból igazi maffiózó válik. Ez a három irány rendkívül tetszett, és vártam is, hogy mi lesz velük, de a pálmát egy olyan szereplő vitte el, aki egyáltalán meg sem jelent a könyvben. Ez hatalmas negatívum volt, ugyanis erről az emberről nem tudjuk, hogy hol él, hogyan néz ki. Arról van fogalmunk, hogy mivel foglalkozik, de többnyire csak említés szintjén szerepel, mégis a legfontosabb eseményekbe bele kellett rakni a nevét és azt, hogy mennyire befolyásos.  

A történet kimeneteléről csak annyit, hogy csalódás fogja azon embereket érni, akik valamiféle békére és megnyugvásra vágynak. A könyv második harmada tele van brutalitással, és gusztustalan jelenetekkel, melyeket olvasva csak a fejemet tudtam fogni. Az írónő kegyetlenül az arcunkba tolja annak a világnak az elfajzását, mely szerinte a jelenlegi nem túl fényes rendszert váltaná le, ha hirtelen a nőké lenne a HATALOM. 

Összegzés: 

Read More

Gabriella Eld: Talpig ​feketében

Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Könyvadatok:
Téma: urban fantasy
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás éve: 2018
Sorozat: Legendák a Bagolyvárosból
Oldalszám: 144 oldal
Megrendelhető: Rocky

        

Miért pont ez?: 
Az írónőről olvastam és hallottam is már az Ikercsavar Krónikák című sorozata kapcsán. Ugyan nagyon szeretném majd valamikor a sorozathoz tartozó köteteket is elolvasni, most azonban egy másik irományára, a Talpig feketében című könyvét kölcsönöztem ki a könyvtárból és olvastam el. 


Véleményem:
Ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó sztorihoz kell. Van benne üldözés és hajsza egy bűnbanda után, remek szereplők, gyermekkori traumák és szuper képességek. Van benne románc, barátság és családi civódás. Lehet, hogy rövidnek tűnik a könyv, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ebben a 144 oldalban minden benne van, amit más írónak 1000 oldalon sem sikerül összehoznia. 

Kezdjük a főszereplőkkel, akik nehéz természetük ellenére igazán klassz srácok. Igor és Alaska nem csak két adottsággal rendelkező fiú, hanem elkötelezett, néhol vicces ugyanakkor rendkívül bátor karakterek. Főleg Alaska az, akinek nagyobb szerep jut, de ez teljesen érthető ha valaki ismeri a képességét és a családi hátterét. Ha már családi kötelékekről van szó, akkor érdemes megemlíteni Igor testvérét, Kashat. Aki egy igazán karakán személyiség ,és akit én szinte egyből megkedveltem. Van még pár szereplője a könyvnek, akikről most nem fogok írni, de ők is színvonalasan kidolgozott karakterek. 

Tekintsünk el attól, hogy Alaskára nem tudtam fiúként gondolni, beszéljünk egy kicsit arról, hogy mennyire Mary Suenak hoppá, Gary Stunak találtam. Meg nem értett személyiség, motivációi a legelején vetekszenek a semmivel és tragikus gyermekkora rányomta a bélyegét mindenre. Sokkal jobban használható képességekkel van megáldva, mint a többi szereplő, de ez a történet legelején még nem igazán derül ki. Ugyanakkor még így is különleges és egyedi tud lenni, főleg a munkája miatt illetve az által, hogy rengeteget fejlődik a személyisége. 

A világról nem sok mindent tudunk meg, nincsenek hosszú és unalmas leírások amiket böngészni lehetne. A történet végére azonban így is a fő részeket és a lényeget megismerjük. Bagolyváros fő irányítója az Impérium, akik szentül hisznek abban, hogy az adottság inkább átok mint áldás, és minden képességgel rendelkezőt meg kell szabadítani ettől az átoktól. A poént itt sem fogom lelőni, mert el kell ismernem, hogy a pörgősége mellett ez a regény igenis jó pár csavarral rendelkezik. 

A humoros részekből és aranyköpésekből is akad pár, amik  még szórakoztatóbbá teszik az egész sztorit. Különösen Igor pólófeliratait és menekülését az Impérium elől, tartottam viccesnek. A szereplők pedig vagy talpig feketében vagy talpig kivarrva nyomják. 

Ami a könyv végét illeti, én teljesen meglepődtem. Valami egyszerűbb feladványra számítottam, de az írónő itt is tudott csavarni egy kicsit a történeten. Voltak olyan részek, melyeket az elejétől sejteni lehetett, de összességében szerintem nincs okunk a panaszra. Hiszen egy jól kidolgozott befejezést és értelmezést kaptunk. 

Összegzés:

Beleolvasó:
Mivel én az első pár oldalon már beleszerettem, ezért elhoztam nektek pár oldalt belőle. 

Idézetek:

"Két hete embert sem láttam, a tükörképemet kivéve, és most itt térdepelt egy a nappalimban, kilökve engem a komfortzónámból. Nem éppen kedvemre való cselekedet az illetéktelen behatolás az otthonomba, Mint említettem, az embereket sem kedvelem. A komfortzónámat ellenben nagyon is.”

"Egy nyitott szemet varrtak a kulcscsontja fölé, míg a nyaka jobb oldalán apró felirat tudatta: ITT NYALJ MEG!

    Ekkor jöttem rá, hogy ez a gyerek, ezzel a nyomoronc tetoválással a nyakán, egyszerűen nem lehet bűnözőzseni."

"Odalent az utca szinten minden úgy festett, mintha mindig éjszaka uralkodna, és az emberek, akár a baglyok, folyamatosan ébren lennének. Igazi bagolyváros."

"Legnagyobb bánatomra én emberből voltam: törékeny csontból és sérülékeny bőrből."

Extra:
Találtam az írónő facebook oldalán egy playbuzz kvízt.

Read More

Emily St. John Mandel: Tizenegyes ​állomás *Mini-Könyvklub*

Fülszöveg: 
A ​Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát. 

Könyvadatok:

Téma: disztópia

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 364 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE

 

Miért pont ez?: 
Két évvel ezelőtt már kinéztem magamnak ezt a könyvet a Könyvhéten, de nem sikerült hozzájutnom (pénzhiány miatt). Azóta sem olvastam el, mert ahogy látjátok, mostanában egyre kevesebb időm van szórakoztató irodalmat olvasni (maradnak a tankönyvek és a tudományos cikkek). A Mini-könyvklub 11. fordulójában aztán újra szembe jött velem, és most becsületesen ki is olvastam. 

A többi Mini-könyvklub tagnak az értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:
Az alap történet annyira nem tudott megfogni. Rengeteg disztópiát olvastam már, és nekem sem a vírus nagymértékű terjedése (biológus vagyok, mindennap találkozom ezzel a problémával), sem a technológia eltűnése nem volt újdonság. Amit szerettem benne az a vándortársulat megléte volt. 

Valahogy így képzelem el azt, amikor tényleg eljön a világvége: csoportokba verődünk és nekivágunk a nagyvilágnak miközben azt csinálunk, amit szeretnénk. Persze félünk az ismeretlentől, de együtt mindenre képesek vagyunk, van tervünk és van értelme az életünknek, ami visz előre. 

Rengeteg szerethető szereplője van a történetnek. Vannak akiket több fejezeten keresztül is elkísérünk, de akadnak olyanok is akik csak hébe-hóba bukkanak fel a könyv lapjain. Mindegyikük ugyanolyan fontos, és mindegyikük életéről egy egész kisregény kihozható lenne. 

A másik erőssége a karaktereknek, hogy a szerethetőségük mellett nagyon is valóságosak. Rendkívül kidolgozottak, annyira, hogy végig az volt a benyomásom, minthogy ha egy alternatív világban tényleg léteznének. A kedvenc szereplőm Miranda volt. Eleganciájával és a képregényével abszolút megvett magának. Utóbbi megjelenésére még mindig várok.

Nagyon mély-pszichológiaivonatkozásba akart elmenni a szerző. Ezért sokszor ugrált időben (, ami számomra ugyan nem volt zavaró), és nagyon elnyújtotta a történetet. Annyira, hogy végül semmilyen  értékelhető mondanivalóval nem tudott előállni. Maga a regény sok kérdést tesz vesz. Például: egy nagy egész részei vagyunk, vagy csak tengődünk a világban? Fejlődésnek nevezhető -e az, amit eddig elértünk vagy a vadászó-gyűjtögető életmódhoz képest visszaestünk? Az orvostudomány és a technika fejlődése hozzájárulhat -e egy világméretű katasztrófához? Kell -e a vallás és a vallási vezető egy olyan világban, melyben egyedül maradtunk?

"A pokol azok hiánya, akik után vágysz."

Mi a válasza a könyvnek ezekre a kérdésekre? SEMMI. Nyitottan hagyja az összes témát. Felveti ugyan a problémákat, de azokat is csak kapargatjuk, nem látunk bele a mélyükbe. A probléma gyökerét sem tudjuk megragadni, nem hogy választ találni rá.

A másik nagy bajom ezzel a regénnyel az, hogy túlságosan is kiszámítható volt. A PRÓFÉTA személyére nagyon könnyű rájönni, ha figyel egy kicsit az ember. Konkrétan már akkor tudhatjuk, hogy kicsoda, amikor még nem is tudunk az előéletéről (egyszóval még nem találkoztunk vele a múltban szóló történetekben). SPOILER! Én abból a fél mondatból következtettem, ami a századik oldal környékén hangzik el, és a kutya nevek hasonlóságára hívja fel a figyelmet. SPOILER VÉGE. 

Összegzés:

Read More

Cecelia Ahern: A ​Vétkes

Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet. 

A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Könyvadatok:
Téma: disztópia, young adult (YA)
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 382 oldal
Megrendelhető: Libri

Miért pont ez?:
Cecelia Ahern-tól eddig még csak két könyvet olvastam. A holnap titkai és az U.i.: Szeretlek című könyvet. Az előbbivel azóta sem sikerült megbarátkoznom, míg az utóbbi azóta is nagy kedvencem. Az írónő stílusa könyvről könyvre jobb lesz, tanul a hibáiból és fejlődik is. Úgy gondoltam, hogy érdekes lenne tőle valamit olvasni, ami a közelmúltban jelent meg.

            

Véleményem:
Nem nagyon kedvelem a Young Adult disztópiákat. Szerintem túlértékelik őket és túl sok is van belőlük a piacon. Bár megvan az előnyük, mert így legalább a fiatalokhoz is eljut az a gondolkodás mód, ami egy 1984-ben megjelenik. A piac Az éhezők viadala óta mégis túlzsúfolttá vált, és nap mint nap jelennek meg hasonló tartalmú, de semmi újat nem mutató jelentéktelen regények.
Ebből a nagy sokaságból egyszer csak kiemelkedett A Vétkes és világ körüli útra indult.

A könyv első pár oldala egy utópista világot mutat be nekünk, ahol a társadalom tökéletesen működik. Az emberek nem követnek el bűncselekményeket, aki pedig nem tartja be az alapvető szabályokat azt nem börtönbe csukják, hanem Vétkesnek nyilvánítják, megbillogozzák és kisebb változtatásokkal, de élheti tovább az életét.

A főszereplőnk, Celestine egészen addig tökéletesnek gondolja ezt világát, amíg ellene nem fordul a rendszer. Rádöbben, hogy a rendszer által a legtöbben embertelenné váltak, még akkor sem segítenének egymásnak, ha a másik mellettük haldokolna.

Imádtam, hogy Celestine nem csak egy megszeppent lányka ebben a történetben. Az elején ő volt a tökéletesség, a legjobb állampolgár, majd mikor a rendszer ezért megbünteti, összekapja magát és kiáll az igazáért. Nem csak véletlenül keveredett bele az ellenállásba, hanem ő maga volt az ellenállás. Néha megverték, megszégyenítették és igazságtalanok voltak vele, de őt ez csak erősebbé tette. Ő lett a rendszer elleni lázadás ikonja, de nem hagyta, hogy kirakat bábút csináljanak belőle. Még akkor is ment és harcolt.

A többi szereplő mind külön-külön eszmét képvisel. Mindegyik ugyanannak a rendszernek a szülöttje, de más szerepeket töltenek be benne. Nincs két egyforma karakter, mindegyik másmilyen módon fontos. Ha Celestine nem lenne, akkor ők is simán elvinnék a hátukon az egész sztorit. 

A cselekményeket illetően: mindig történik valami, de nem annyira az a harcos történet, mint a Beavatott, amit én cseppet sem bántam. Ugyanakkor vannak benne jelenetek, amik gyomor forgatóak olyan emberek számára, akik nem bírják azt ha egy másik ember kínzásáról kell olvasniuk.

Összegzés:

Read More