Gayle Forman: Hová tűntél? (Ha maradnék 2.)

 Fülszöveg:
Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért. 
Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezi egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után, ami velük történt?

Miért pont ez?:

Az első rész nagyon tetszett, azonban barátnőm eléggé visszariasztott a sorozat második részétől. Igazából nem is szántam volna rá magamat, de egy este valahogy ez akadt a kezembe és még azon az éjjelen végeztem is vele.

Véleményem:

 A történet teljesen más helyszínen és időben folytatódott, mint amikor otthagytuk a szereplőinket. A szemszög is változott: Adam nézőpontjával az egész sztori kapott egy színesebb és érdekesebb borítást. Ráadásul nem rögtön tudjuk meg, hogy mi történt a baleset után, hanem szépen sorjában: egyszer egy a tragédia előtti képet mutat, aztán egy jelenkorit, majd visszatér a két időpont közötti eseményekre is. 

Be kell valljak valamit, így itt az elején: Ez a könyv kifacsarta a szívemet, majd miközben a darabokat szedegetve újra rám talált és nem engedett. Addig cibálta ide-oda, amíg nem maradt más belőle mint egy nagy adag kupac, amit még összegyűjteni sem lehet. 

Mi is történt? A jelenben Adamnek valóra vállt az álma, de a sztárélet egyáltalán nem olyan, ahogyan azt gondolta (mily meglepő fordulat!). Mindent megkap: kaja, pia, nők. Ezek mellett viszont nagyon mély érzelmi labilitás húzódik. Nem drogozik, nem iszik, egyszerűen csak fél, egyedül van és végtelenül magányos. 

Akinek eddig nem tűnt fel a fülszövegből: Adam és Mia szakítottak. Illetve a lány faképnél hagyta a fiút, akit előtte annyira szeretet. De miért? Akik olvasták az első részt azok tudják ennek okát, viszont szerény személyemnek is nehéz volt megemészteni ezt a tényt. Adam pedig... nos, ő nem tett semmit sem ellene. Kiénekelte a bánatát, de nem igazán sikerült elengednie Miát. 

Nálam a könnyáradat már a 3.fejezet végén elkezdődött. Továbbhaladva ugyan csillapodott, de mindig a legrosszabb pillanatomban újra rám talált. Ez a könyv televan érzelmekkel, meghökkentő és szívmelengető elbeszélésekkel is. Emellett Adam lelkivilágába is: a depresszióba, a meg nem értettségbe és az elhagyatottság bugyraiba is mély betekintést enged.

A vége kiszámítható és rendkívül klisés, akárcsak az első rész, de tudjátok mit? nekem ez így tetszett. Szerintem ezzel egy remek keretet adott az egész történetnek, ami egy tragédiával kezdődik és egy "csodával" záródik. Mert az el kell ismernünk, hogy ilyen az életben nem történhet még ha nagyon vágyunk is rá. 

Értékelés: