2018. május 30., szerda

On Sai: Apa, ​randizhatok egy lovaggal?

Fülszöveg:
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?



Könyvadatok:
Téma: ,
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 376 oldal
Megrendelhető: KÖNYVMOLYKÉPZŐ


Miért pont ez?:
Ez a könyv nálam a tipikus esete annak, hogy túl sok könyvem van és egyre kevesebb időm. Évekkel ezelőtt el akartam olvasni, sőt még egy dedikált példányom is volt belőle, de úgy éreztem, hogy kinőttem a tini regényeket (a Vörös Pöttyöst pedig még azelőtt), és inkább rá sem néztem. Amíg szembe nem jött velem a Mini-könyvklub 10. fordulójában. Aminek persze örültem is, meg nem is a fent említett okokból kifolyólag. 


                    


Véleményem:
Maga a történet kicsit lassan és döcögősen indult be, ami kicsit lelassította nálam az olvasást. Nem ez volt az egyetlen egy holtpont, amin át kellett lendülnöm, de ez annak is szólt, hogy egyre gyűlnek a könyvkupacok a szobámba és egyre lassabban haladok velük.


A fantasy része (főleg Öreghon) a könyvnek úgy ahogy elment. Nem nagyon hozott újítást, nem tudott meglepni, inkább kellemesen ismerős volt. Igazság szerint én elbarangoltam volna benne még egy kicsit. Jó lett volna megnézni, hogy milyen amikor béke, nyugalom van, és nem akarnak mindenkit megölni a dólények. 

Van egy-két kiváló ötlet a könyvben, amik még jól is vannak megírva. Kifejezetten tetszett az, ahogyan egyszer-kétszer átverték a főgonoszt. Úgy érzem, hogy a feldühödött és világuralomra törő istenségből szintén keveset kaptam. Én nagyon bírtam a pasast annak ellenére, hogy a karakterből hiányzott egy-két dolog. Mondjuk  ajózan paraszti ész. 

A karakterek mindegyike külön egyéniség, jól van megírva, de nincsen túlgondolva. Egyedül Mia Anne apukájának kórképére van a kelleténél több hangsúly fektetve. Tetszett, hogy mindenféle kapcsolat rendszereket láthattunk. Vannak szerelmesek, ellenségek, olyan testvérek, akik gyűlölik egymást és két olyan ember, akik között bár nincs vérségi kötelék mégis vállvetve harcolnak egymásért. 


Egy valamit tisztáznunk kell: agykutatónak tanulok, nem ilyen az életük. Király szakma, de közel sem értünk mindenhez, még akkor sem értenénk, ha az összes cikket és tudományos folyóiratot elolvasnánk, ami valaha megjelent. 

Van itt még valami, amire eddig még csak utaltam, de inkább kerülgettem a forró kását. Mégpedig az a sok logikai baki és csapda, amikbe a regény szépen lassan belesétált.
Egy: a dólények, az istenség és a csillagfattyúk története szerintem kicsit sem volt összehangolva. Olyan volt, mintha két különböző történetből lett volna összetákolva az eredmény.
Kettő: Az összes többi dolog, ami a happy end érdekében elkövettek. Remélem minél előbb elfelejtem az utolsó 100 oldalt. 


Összegzés:
Kedves kis történet a logikai bakikat leszámítva. A félelmem miszerint túlságosan is csöpögős lesz és inzulint kell beadnom magamnak, csak a könyv legvégén vált valóra. 14-16 éveseknek remek olvasmány, mert fiatalos, üde és van benne egy csöppnyi mágia is. 

2018. április 3., kedd

Stephanie Garber: Caraval

Fülszöveg:
Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!


Könyvadatok:
Téma: fantasy, ifjúsági
Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 470 oldal
Megrendelhető: LIBRI



Miért pont ez?:
Még akkor kinéztem ezt a könyvet magamnak, amikor angolul megjelent. Vártam, vártam, hogy lefordítsák, hogy itthon is kiadják és végre 2017 decemberében meg is ajándékoztam magamat vele. Rögtön elvarázsolt a borítója, a fülszövege, a története. Aztán persze jobban beleástam magamat. 

             

Véleményem:
A könyv nagyon jól van felépítve. Minden megvan benne, ami a sikerhez kell. Az egészet kis apró titkok hálózzák be. Már az elején közli velünk a könyv: semmi sem az, aminek látszik. A karakterek bármikor levetkőzhetik addig megismert énjüket és újat vehetnek fel. A történetben is számos kisebb titokra derül fény, ami megváltoztatja a dolgokat, és teljesen máshogy értékeljük az addig elolvasottakat. Legalábbis ezt ígéri nekünk a szerző.


Nekem kicsit csalódás volt ez a része. A karakterek számomra túlságosan is kiismerhetőek voltak. Mindegyik más személyiség és jól fel is vannak építve, de nagy meglepetést nem tudtak okozni. Ennek ellenére volt pár, akiket nagyon megkedveltem. A Caraval igazgatóját, Legend-et, őt végig valamilyen titokzatosság lengte körül. Tellát, aki erős és bátor harcos. Persze bőven akadtak olyan mániás depresszióban szenvedő karakterek, akikkel nem tudtam megbarátkozni.

Én éppen, hogy az elejét szerettem a könyvnek. Amikor még minden szépen lassan halad, és nem pörögnek annyira az események. Itt van időnk megismerkedni a karakterekkel, a konfliktusokkal, a kisebb-nagyobb rejtélyekkel. Együtt nyomoztam Scarlettel a kulcsok után, együtt bujkáltam vele az apja elől és én is szerelembe estem egy fiúba. És csodálatos volt, amikor azt láttam, hogy fejlődik.


Újfent meg kellett állapítanom, hogy a krimiben szerzett jártasságom elrontja a szórakozásomat. Miközben olvastam jobbnál jobb ötleteket kreáltam, mindenféle összeesküvés elméleteket szőttem. Vártam, hogy ezek közül valamelyik bekövetkezzen. De sajnos nem jött össze. Csalódtam. 

Mégis azt kell mondanom, hogy egy nagyon jól megírt, átgondolt és kivitelezett történet. Egyszerűen csak többet vártam. 

Összegzés:

Folytatás:

Angolul már meg is jelent a következő rész, amiben Tella játszik. Mit mondjak? Várom, hogy itthon is kiadják. Kíváncsi vagyok rá nagyon. 

2018. március 24., szombat

Róbert Katalin: Szelídíts ​meg!

Fülszöveg:
Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…
Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Könyvadatok:
Téma:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 270 oldal
Megrendelhető: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

                


Véleményem:
Nehezen kezdtem bele, de ahogy haladtam előre a történetben úgy vált egyre izgalmassá és érdekesebbé. Imádtam, hogy tényleg a mai fiatalokról és az ő kis lelkivilágukról szól. Néhol nem tetszett a sok káromkodás, de mivel én is nem rég voltam tini, öcsém pedig most van ebben a korban, sajnos tudom, hogy a fiatalok így fejezik ki a mondandójukat: nulla szókinccsel, egyetlen racionális érv nélkül és féktelen dühvel. 

Szinte fellélegeztem, amikor azt láttam, hogy értelmes becenevei vannak a karaktereknek. Egy olyan név, ami kellőképpen leírva őket, nem klisés és nem röhejes. Nem megjegyezhetetlen rövidítés és nem is gyümölcs név. A kis herceg, a Pilóta és Róka is végig hű marad a nevéhez, és a nevük is hű marad a személyiségükhöz.

"- Mit olvasol? Magyarra kell?
- Önszorgalom - morogta Kisherceg. Megdöbbentette, hogy még tizenhét évesen is akadnak olyanok a környezetében, akik nem értik, miért olvas valaki saját szórakozására, túl a kötelezőkön. De lassan kezdett beletörődni, hogy akadnak olyan emberek, akik nem akarnak mindent megismerni vagy megérteni maguk körül."

Róka az elején nekem inkább egy mérges sündisznóhoz hasonlított. Egy okos, de nem elég érett sündisznóhoz, akiben ott a potencia, hogy kijöjjön a rejtekhelyéről és legyen valaki, de ez nem könnyű neki. Kisherceg pedig egy kicsit elveszett fiúcska, aki azért határozott is tud lenni. Kicsit magamra emlékeztetett (mellesleg egy könyvmoly is). 

Ez a könyv nem csak az ifjúságnak íródott. Az idősebb korosztályt is próbálja megszólítani, főleg azok a részek érdekesek, ahol Kisherceg a boldogsághoz vezető utat keresi. Szomorú volt azt olvasni, hogy fáradtnak, kiégettnek és boldogtalannak látja a felnőtteket, de sokszor bizony ez a helyzet. A könyv mondanivalója nagyon hasonló Kosztolányi Esti Kornéljában szereplő leíráshoz (a Boldogság című fejezetről beszélek, nem egy hosszú rész, érdemes elolvasni). 


" - Arra vagy kíváncsi, hogy jól keresek-e? - kérdezte az ügyvéd kissé sértetten.
Kisherceg a fejét csóválta. 
- Arra vagyok kíváncsi, hogy boldog-e.Az ügyvég úgy nézett rá, mint aki nemigen tudja értelmezni a kérdést."

Kevés olyan dolog van, amit nem imádtam volna teljes mértékben ebben a könyvben. Egyetlen egy olyan kifejezés volt, amivel ki lehetett kergetni a világból: "lesajnáló pillantás 2.0" vagy "gyilkos pillatás 2.8". Olyan érzésem volt, mintha az írónő belefáradt volna abba, hogy értelmes mondatot rakjon össze. Amikor a sok szép leírás után ezt kellett olvasnom, legszívesebben kihajítottam volna az egész könyvet az ablakon. Aztán persze nem tettem, és szinte a kedvencemmé vált.

Összegzés:



Idézetek:
" - (...) arra vagyok kíváncsi, hogy boldog lennék-e, ha ilyen munkám lenne. Mármint a hétköznapokon.
- Ha megtalálod hogy mitől különleges a hétköznapod, akkor igen. Néha egyáltalán nem egyértelmű, de rajtad múlik, hogy észre veszed-e az átlagosban az egyediséget. " 

"A naplemente persze szívfájdító volt, mint az, amit a könyvben az igazi herceg néz, ha olyan nagyon-nagyon szomorú. Talán a szépsége miatt. Vagy azért, mert az ember szeme káprázik, ha már éppen készül lebukni az öböl túloldalán a fák mögé. "

"– Ma nem olvasol? (…)
– Befejeztem és nincs kedvem másba kezdeni.
– Mert olyan, mintha benned maradt volna a történet és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged."

"A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást. Minél többször reménykedik, annál gyakoribb a csalódás."