2021. március 31., szerda

Az időhurok újabb remek felhasználása | Stuart Turton: Evelyn ​Hardcastle 7 halála

Fülszöveg:
A ​Blackheath-ház szabályai:
1. Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni.
2. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz.
3. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!
Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.

Könyvadatok:
TémaKiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 496 oldal
Megrendelhető: OLVAS.HU


Miért pont ez?:
Nagyon ritkán szoktam Dream válogatás könyveket olvasni, mert sokszor úgy érzem, hogy kinőttem már abból a korosztályból, akiknek ezek a(z amúgy rendkívül sokszínű) történetek íródtak. Amennyire keveset olvasok, annyival többször lepődök meg azon, hogy mennyire tetszenek ezek a könyvek. A Dream facebook csoportjában márciusban Evelyn Hardcastle 7 halála volt a hónap könyve, de engem a Mini-könyvklub 18. fordulója vett rá az olvasásra. 


Véleményem:
Kezdjük az elején, amikor is belecsöppentem egy olyan történetbe, aminek se füle, se farka nem volt. Ugyanúgy nem értettem, hogy mi történik, ahogyan a főszereplőnk, Sebastian Bell sem értette miért és hol van. Utólag kiderült, hogy a fülszöveg elolvasásával eloszlathattam volna a kezdeti kételyeimet a könyv kapcsán. Sokáig nagyon szkeptikus voltam, nem tetszett az, amerre a történet halad. Egy csigát meghazudtoló lassúsággal szenvedtem át magamat a fejezeteken. Amikor is hirtelen a semmiből megjelent a pestisdoktor és elkezdett érdekelni a történet, annak menete és maga a gyilkosság is. 



A könyv nagyon sok koncentrációt és odafigyelést kíván. Leginkább egy Agatha Christie regényhez tudnám hasonlítani, ahol pár oldal leforgása alatt megismerkedünk az összes fontosabb szereplő nevével, azonban egyiküket sem tudjuk semmihez és senkihez sem kötni. A történet szerint Aiden Bishop gazdatestről gazdatestre vándorol, hogy kiderítse ki ölte meg Evelyn Hardcastle-t, miközben ugyanazt a napot éli újra és újra. A kezdetekkor egy névvel az elméjében és némi karcolással ébred Bell testében, és barátságot köt az áldozattal. Ennek a barátságnak az emléke a többi gazdatestében is elkíséri, annak ellenére, hogy Evelyn nem mindig viselkedik vele szívélyesen. Néhány döntésben pedig éppen ez befolyásolja.

A legizgalmasabb számomra nem is maga a gyilkos keresése volt, hanem az a tény, hogy Aiden minden nap új testben ébred. A főkomornyik, a bankár és a szoknyapecér mind más kihívásokat tartogat számára. A megmaradt elméje mindig valamennyire összefonódik az adott személlyel, éppen ezért nem mindig tud hatékonyan nyomozni. Nagyon eltérő emberekkel és elmékkel kell megküzdenie.Többször megpróbál másokkal együtt működni, de sokszor csapdába is csalják, ugyanis rá is vadásznak. 


Hiába majdnem 500 oldalas a könyv, szinte a végéig nem tudtam volna megmondani, hogy hogyan fog véget érni. Annyira sokat bolyongtunk Aidennel együtt az erdőben, hogy a 200 oldal környékén már a hajamat téptem, hogy kezdődjön újra az egész körforgás, és újra Sebastian Bellként szemlélhessem végig az eseményeket. Azon vettem észre magam, hogy szinte üvöltök a szereplőkkel, hogy mit hogyan és miként cselekedjenek. Ennyire berántott az egész történet. 

Sok írót láttam már belebukni a saját időhurkába, vagy a több szemszöges történetébe. Sokan ugyanazt a történetet képesek többször is ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal leírni. Stuart Turton azonban hatalmas meglepetés ezen a téren. Soha nem látjuk ugyanazt, még akkor is, ha látszólag más szemszögből tekintünk rá ugyanarra az eseményre. Ennek oka pedig a különböző gazdatestek személye. 


Azért kapott csak 4 pontot az 5-ből, mert úgy érzem sok történet szál felesleges volt benne. Néha legszívesebben oldalakat és fejezeteket ugortam volna át, mert tudtam, hogy Aiden csak az idejét vesztegeti. Ilyen szempontból nagyon későn indult meg a tényleges nyomozás, és nagyon lassan tudta csak össze rakni az eseményeket fejben. Hiába néztem végig ugyanazt a jelenetet más gazdatest szemszögéből, volt olyan, ami számomra nem jelentett különösen nagyobb meglepetést. Ez azért volt, mert a kisebb rejtélyeket sikerült megoldanom, de a tényleges gyilkost illetően engem is sikerült megtéveszteni. 

Összességében nagyon ajánlom olyanoknak, akik szeretnek rejtélyt fejteni, nem akasztja ki őket a kicsit misztikus, néhol elrugaszkodott magyarázat és, akik szeretnek több szemszögből is egy történetet olvasni. 

Összegzés:

2021. március 8., hétfő

Tényleg minden történetnek több oldala van? | Fiala Borcsa: Drill

Fülszöveg:
András, ​negyvenes férfi, szép karrier, feleség, két gyerek – minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ő azonban egy ideje mégsem elégedett. Kicsinek, szűknek érzi a mindennapokat. Nyomasztja a mindenhonnan érkező felelősség, a sok teher, a megfelelés. Fiatal és gondtalan szeretne maradni. Judit, a feleség számára a család mindenek felett áll, ennek rendeli alá az egész életét. Bár már belefáradt kissé a rutinba és a mindennapos verklibe, a férjét sem kívánja úgy, de szent meggyőződése, hogy nekik együtt kell maradniuk a gyerekekért, magukért, a mindenért. Különben is, ilyen a házasság.
Réka, céltudatos, erős és okos nő, aki korábban inkább a karrierjére koncentrált, emiatt viszont úgy fogytak az évek és a lehetőségek, hogy szinte észre sem vette. Amikor megismerkedik a munkahelyén Andrással, lenyűgözi a férfi kisfiús bája, kedvessége, szép családja, és azt is hamar észreveszi, hogy a régóta házasságban élő üzletember fejét valószínűleg nem lehet olyan nehéz elcsavarni…
Fiala Borcsa, a népszerű WMN online magazin főszerkesztője új regényében kíméletlenül világít rá a kapcsolatok törékenységére, az élet azon apró mozzanataira, amelyek szép lassan beférkőznek a kövek közé és megrepesztik egy házasság szilárdnak hitt falát. Fájóan ismerős élethelyzetekből felépülő könyve azt a kérdést feszegeti, vajon tényleg ismerjük-e azt, akivel megosztjuk az ágyunkat, és meddig tartható fenn egy család a megszokásokra és a rutinra építve?
Könyvadatok:
Téma: 

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 196 oldal
Megrendelhető: LIBRI


Miért pont ez?:
Fiala Borcsától korábban csak ifjúsági könyveket olvastam, és kíváncsi lettem, hogy milyen lehet, amikor felnőtteknek ír. Közvetlenül Halász Rita Mély levegő című könyve után sikerült kézbe vennem, ami úgy néz ki sorsszerű. Ugyanúgy a Vénusz Projekt podcastben hallottam róla és hasonló témát is dolgoz fel, mint Rita könyve azzal a különbséggel, hogy a Drill megpróbálja bemutatni mind a 3 oldalát a megcsalásnak és a válásnak, addig Rita könyve a válás utáni másfél évet dolgozza fel, amiben egy anyuka megjárja a poklok poklát. 
Ajánló (mert tetszett, és mert spoileres egy kicsit):
Nagyon sokáig húztam és halasztottam a könyv olvasását. Ennek oka, hogy míg zseniálisnak tartom az alap koncepciót, hogy egy házasság és egy válás történetét több szemszögből is megvizsgáljuk; mégis kicsit féltettem közben saját magamat. Mi van, ha kiderül, hogy a párkapcsolatomban én is ugyanezeket a hibákat halmozom? Mi van, ha ráébredek, hogy ugyanolyan kényelmes bugyi gyűjtögető vagyok mint Judit? Na de nagyon előre szaladtam. Úgyhogy mielőtt mások ruhás szekrényében turkálnánk, nézzük meg ki ez a három szereplő?
A karakterábrázolás és maga a borító is már előre láttatja velünk mi fog történni a szereplőkkel. A kép ugyanis két nőt (az egyiket a háttérben, a másikat a rivaldafényben) és egy férfit ábrázol. A könyv alapján kapunk egy karakter leírást, amely megmutatja nagyjából, hogy mire is számíthatunk a 3 figurától, nevezetesen a Treff Királytól, a Kőr Dámától és a Káró Dámától. Azt is tudjuk (a belső borítóból), hogy a Kőr Dáma szíve fog meghasadni. A legtöbbet éppen az Ő életéből kapunk, míg a háttérben megbúvó szeretőnek csak három kisebb iromány jutott. 
Valójában engem megrémített a könyv eleje, és a sok leírás miatt majdnem abbahagytam az olvasást. Cseppet sem tudtam azonosulni a kisfiús Péterrel, akinek a munkamániája odáig fajult, hogy a saját családjára nem képes időt szánni. Nem tudott megérinteni Judit sem, aki élete legkeményebb időszakán megy keresztül, nem találja a helyét és összeomlik, miután Péter elhagyja. Réka, a szerető pedig nem tűnt fel olyan sokszor, hogy érdekelni tudjon. Azonban a történet előrehaladtával rájöttem, hogy kizárólag azért voltak mindannyian ellenszenvesek, mert túlságosan is valóságokat voltak már az első pillanattól kezdve. 

Ami miatt érdemes elolvasni a könyvet, azok az apró dolgok, amikre rávilágít magunkkal kapcsolatban. Hogy mik ezek? Pár szemléletes és számomra megkapó jelenetet említek csak meg: Judit sok erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy megszabaduljon Péter és a csődbe ment házassága képétől. Kidobja a közös képeket; összetöri az ékszertartót, amit a volt férjétől kapott és, ami a legszórakoztatóbb és legmellbevágóbb az, hogy a kényelmes nagymama bugyijait is. Utóbbi pedig azt a kényelmes világot szimbolizálja, amibe évekig belekényelmesedve lógatta a lábát.
Fiala Borcsa zsenialitását az tükrözi legjobban, ahogyan a férfi szemszögéből is racionálisan és életszerűen bele tudta magát helyezni, és onnan kikémlelve olyan megállapításokat tenni, amik sokat segíthettek volna Juditon. Péter története a Judittal való megismerkedéssel kezdődik, és Rékának már kevés szerep jut benne (inkább csak a könyv vége felé). A pszichológusának számol be arról, hogy eredetileg másik nőt szemelt ki magának, mégis Judit kedvessége és gyengédsége kettejük kapcsolatában tartotta, ahogyan később a gyerekek is. Különösen tetszett az a jelent, amikor Péter megtudta, hogy Judit terhes. A férfi haza állított egy csokor virággal, és megkérte a barátnője kezét, mire az teljesen kiakadt a gesztuson és váltig bizonygatta, hogy fel tudja egyedül is nevelni a gyereket. Miközben Péter csak arra tudott gondolni, hogy mi ütött Juditba, hiszen az ő fejében éppen most került minden a helyére: Tudja, hogy ezzel a nővel akarja leélni az életét és rendkívül örül a kisbabának. 
Réka belső vívódásait inkább a gyerekkorából és korábbi kapcsolatainak sikertelenségéből ismerhetjük meg. Nem is a Péterrel való kapcsolata a fontos, hanem az, amit nők tucatjai megtapasztalnak egy olyan férfi mellett, aki nem becsüli meg eléggé a kapcsolatait, a családját vagy teljes bizonytalanságban tartják a szeretőjüket. 
Azt is megtudjuk, hogy mi vezetett a házasság megromlásához, és kiderül, hogy nem is egy dolog a bűnös, ahogy nincs egy kitüntetett pont a múltban ami a megcsaláshoz vagy a váláshoz vezetett. Hanem ez egy folyamat, amely nem lineális, nem konstans és nem is írható le semmilyen matematikai görbével. Hanem olyan gráfot, hálózatot alkot, amilyen hálózatot az emberi kapcsolataink és az életünk is mutat. Nem mondanám azt, hogy Judit és Péter kapcsolata a kezdetektől fogva halálra volt ítélve, csupán a véletlenek közrejátszásával és az élet előre haladtával rádöbbentek, hogy nem egymás mellett van a helyük. Amit én a vége felé nem tudtam hova tenni az Réka zárószavai voltak, amellyel rendkívül makacs, ragaszkodó és odáig nem látott vehemens oldalát mutatta meg. 
Örülök, hogy nem úgy ért véget a történet, hogy Judit Péter legjobb barátjával marad. Örülök, hogy derűsen és a jövőt bizakodva, előretekintve ért véget a könyv.   
Összegzés: