Santa Montefiore: A ​ház a tengernél

Fülszöveg:

A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben… Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Könyvadatok: 

Téma: romantikus
Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 622 oldal
Megrendelhető: LÍRA

Miért pont ez?:

Amióta megláttam a könyv borítóját, címét és fülszövegét csak arra tudtam gondolni, hogy ez tipikus strandkönyv. Úgyhogy ehhez híven nyáron, a tenger parton vettem elő először és utoljára. 

Véleményem:

Úgy vélem helyesen ítéltem meg első ránézésre a könyvet, és többnyire egy egyszerű nyári olvasmány, amitől nem kell sokat várni. Én e-könyv formájában olvastam, ami lényegesebben rövidebbnek tűnhet (kb. 200 oldallal), mint az eredeti papír alapú kiadás. 

Santa Montefiore könyveiről többnyire a romantikus és toszkán szavak ugranak be a legtöbb embernek. Ez a könyv sem hazudtolja meg ezt. Történetünk egyik színhelye Olaszország, ahol egy szegény család gyermeke, Floriana beleszeret a városban nyaraló Dantéba. Ez a történet szál egyszerű és az irodalomból jól ismert konfliktusokkal van tele szőve. Az ellentétes közegből jövő gyerek szerelme, a barátságok, melyeket a vagyoni különbség tesz tönkre, egy mély kutya-ember barátság. Ha csak ezekből állna, akkor azt mondám egy szerelmi történet, mely nem tartalmaz meglepetéseket és tragikusan végződik. 

Azonban a könyv másik (és szerencsére nagyobb) részét teszi ki a jelenben és Angliában játszódó részek. Ami már több karaktert is felsorakoztat, melyek mindegyikének vannak olyan apró tulajdonságai, amiért szeretni tudtam őket. Marinát, a mindenre elszánt mostohaanyát, aki a nyaralója és otthona megőrzéséért bármire képes lenne. A személyzetet, akik szintén ugyanilyen lelkesek. A művészt, akit befogadnak, és akiért az idős hölgyek odáig vannak. A férjet, aki végtelenül szereti új feleségét, és a lányt, aki kisebb kihágásokat követ el, csak hogy megszabaduljon azoktól, akiket legjobban szeret és a saját útján járjon. 

A szerelemtől és az érzelgősségtől ez a rész is csöpög, azonban a vége volt az abszolút kulimáz. Egy ideig van benne minimális nyomozás, de a naiv olvasóknak is könnyű kitalálni, hogy hol vannak és mik a csattanói a történetnek. Marad tehát a hangulatban és a romantikában való ámulás-bámulás. 

Sok benne a szép, hosszú leírás, ami élvezhetőbbé teszi az olvasást. Örültem, hogy Olaszországot és Angliát nem egymás ellentéteként jelenítette meg a szerző, hanem mindkettőben megtalálta a szépséget. Főleg az utóbbit szokták negatívan ábrázolni borongós időjárása miatt, de a szereplők számára az új remény hazája lett.

Valószínűleg fogok még olvasni Santa Montefiore-tól, ha egy kis pihenésre, kikapcsolódásra vágyom, és nincs energiám gondolkozni a történet és karakterek mögött rejlő mélységről. Néha ilyet is kell. 

Összegzés: 

Read More

Sabahattin Ali: Madonna ​prémkabátban

Fülszöveg:

Egy ​minden normát felrúgó, lefegyverzően őszinte nő és egy zárkózott, török fiatalember szerelme az 1920-as évek szabadon pezsgő Berlinében.„Egy nap azután minden véget ért. Olyan egyszerűen és olyan durván, hogy első pillanatban fel sem fogtam a súlyát. Csak meg voltam lepve, kicsit szomorkodtam, de nem gondoltam, milyen nagy és megváltoztathatatlan hatást gyakorol az egész hátralévő életemre.”Ez a meglepően modern, romantikus török kisregény több mint 70 évvel a születése után idén váratlanul, de megérdemelten vált néhány hónap alatt világsikerré: több mint 20 nyelven most adták ki először, milliós példányszámban fogy. Törökországban is reneszánszát éli, mai „Rómeó és Júlia” történetként rajonganak érte. A finom szerkezetű mű korát messze megelőzően tekint az úgynevezett „férfias” és „nőies” jellemvonásokra, így gender-regényként is olvasható.„Én másféle szerelemre várok. Az minden logikát nélkülöző, leírhatatlan és megmagyarázhatatlan valami. A szerelem szerintem ellentmondást nem tűrő kívánás! – fordult hozzám Maria Puder. De másféle embernek kellett volna lennem, hogy másképp tudjam csinálni.” Sabahattin Ali  (1907-1948)

Könyvadatok: 

Téma: klasszikus
Kiadó: Európa
Eredeti megjelenés: 1943
Oldalszám: 224 oldal
Megrendelhető: Új könyvek

Miért pont ez?:

Tíz kicsi könyv blogon találtam rá először a könyvre, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet (ide kattintva olvashatjátok az ajánlót). Aztán a könyvtárban találkoztam vele újra egy nap teljesen véletlenül, és ki is vettem.

Véleményem:

A könyvet A nagy Gatsby-hez hasonlítja a borítón található szöveg, azonban én kevésbé hasonlítanám hozzá. A hangulat és az elbeszélés módja az első felében tényleg nagyon hasonló, de Sabahattin Ali könyve nekem sokkal többet adott egy tragikus, de csodálatosan szép szerelmi történetnél.

Már az alaptörténetével megvett magának és, ami ezután következett csak hab volt a tortán. A könyv elbeszélője/főszereplője egy rendkívül zárkózott török férfi, aki zsigeri szinten fél a nőktől. Egy nap tudatlanul sétálgat egy német galériában, amikor hirtelen ráakad a megtestesült tökéletességre egy női önarckép formájában. Hetekig visszajáró vendége lesz a képtárnak, miközben egyre jobban bele bonyolódik a cseppet sem hétköznapi "románcba" a képen szereplő (elképzelt) nővel.

Ezzel egyidejűleg ismerkedik meg egy hús-vér hölggyel, akivel bonyolult viszonyba kezd. Hogy mi köze ennek a nőnek a képen szereplőhöz, és a férfi képzeletében elő tökéletes asszonyhoz? Ez is kiderül. 

A történet két szálon fut: látunk egy fiatal és még boldogtalan férfit, ezzel párhuzamosan pedig egy idős és már boldogtalan férfit. A két állapot között pedig egy nő áll, aki egy ideig boldogságot csempész a férfi életébe és szívébe. 

Végig nagyon valóságosnak ugyanakkor a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak éreztem. Inkább érzelmekről, érzésekről szól a könyv. Fenomenális, ahogyan a szerző mindezt egy egyszerűbb történetbe ágyazza bele. Ezzel eléri, hogy csodálatosnak, tragikusnak és megrendítőnek hassanak az olyan egyszerű események, mint az iskola kerülés vagy egy séta a park körül. 

Összességében ez a könyv a szenvedélyről és a szerelem sokszínűségéről szól: az első szerelemről, az egy éjszakás kalandról, a lelkitársról, a csalódásról, a családról, a kötelékekről és az elrontott életekről. 

Kinek ajánlom?: 

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy olyan könyvet olvasni mely a szerelem fajtáiról, és az azutáni mérhetetlen vágyódásról szól, hogy tartozzunk valahová.

Összegzés: 

Read More

Tara Westover: A tanult lány

Fülszöveg:

Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást.
A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is.

A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.

Könyvadatok: 
Téma: önéletrajz
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 432 oldal
Megrendelhető: LÍRA

Miért pont ez?:

Interneten olvastam pár nagyon pozitív értékelést róla, és a könyvtárban is sokszor szembejött. 2020 első általam olvasott könyve volt a vizsgaidőszak kellős közepén. Egy este úgy határoztam, hogy nem akarok tanulni, inkább elolvasom Tara Westover történetét, még azon az éjjelen be is fejeztem. 

Véleményem:

Számomra ez a könyv egy fajta útkeresés. Voltak olyan részek melyeken jót nevettem, voltak olyanok melyek felzaklattak és melyek megrígattak. 

A könyv eleje mélységesen megrázó volt. Tara szülei kiskorukban nem nagyon törődtek a gyerekeik iskoláztatásával, a megfelelő orvosi ellátásukkal, sőt még anyakönyvük sem volt! Életüket félelemben élték le, a világvégére készülve. Apjuk beteges üldözés mániája egyre inkább pszichotikussá vált az évek során. A hét gyerek anyja bábaként dolgozott, és a kencéivel gyógyította a gyerekek összes gondját-baját, ha azok az apjuk roncstelepén megsérültek munka közben. A gyerekek otthon tanultak (már, ha akartak), aki tehette a zsebpénzéből vásárolt magának tankönyvet, ha főiskolára akart menni. 

A legfurcsább történet az ezred forduló körül játszódó bagatell világvége tévézés volt (a család azért vett TV-t, hogy lássas, ahogy az egész világnak vége lesz). Még sem tudtam soha nevetni ezen a jeleneteken. Ez csak egy történet a számtalan ledöbbentő eset közül. 

Ebből a közegből akart kitörni Tara, aki gyerekkora miatt ebben is korlátozva volt. 

Azonban arra nem számított, hogy nem csak az anyagi függetlenedésért kell harcolnia, hanem érzelmileg is el kell válnia. Ráadásul egy teljesen ellentétes kép alakult ki a világról benne tanulmányai során, mint amelyet otthonról hozott.  

Tarat sokszor csak az ellentétes szél sodorta az iskola felé (meg persze valamilyen csökönyös makacsság, miszerint Ő azért is felvételizni fog), azonban egy idő után ő is el kezdett küzdeni az apja által generált lökéshullámoknak. Csodálatos volt látni, ahogy egyre jobban és jobban küzd.

Összességében nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a történet. Sok higgadtság kellett hozzá, hogy végig tudjam olvasni, de megérte.

Kinek ajánlom?: 

Főleg azoknak ajánlanám Tara könyvét, akik nyitottak egy teljesen más világra. Nem csak a mormonokra, hanem Tara gyerekkorára és mindarra, amit át kellett élnie. Valamint annak, aki szívesen olvasegy életen át tartó tanulási és fejlődési folyamatról.

Összegzés: 

Read More

Ifjúsági könyvekről röviden #2

Huszti Gergely: Mesteralvók ​hajnala (Mesteralvók-duológia 1.)Ez a történet a kreativitásával és megnyerő stílusával azonnal beszippantott. A középkori jegyekkel felruházott világban egy csodalények utáni időszakban vagyunk. Amikor az emberekre az istenek és a mesteralvók is elhagyták már, megjelenik két mágikus képességgel rendelkező személy. Akiknek képességeiket titkolni kell, azonban a váratlan események arra sarkalják őket, hogy felkutassák erejük eredetét és annak titkára épülő szekta tagjait. Az erejük egyre csak felemészti őket és a legvégén ellenségekkel körülvéve, teljesen kifáradva egy csapdákkal körülvett kastélyban találják magukat.
A történetben erőssége a végtelen mennyiségű és színes karakter. A teljesség igénye nélkül: megjelenik egy desszertőr, egy bérgyilkos, egy kisstílű rabló és segédje, egy gyíkember valamint egy farkasemberekből álló horda is. Történetük hol összefonódik, hol külön válik a két főszereplő csatározásával. Tehát izgalmakból semmi féle képen nem szenvedünk hiányt abban a pár órában, míg a könyv lapjait bújjuk. 

Dávid Ádám, Finy Petra, Gévai Csilla, Kertész Erzsi, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Miklya Anna és Nyulász Péter: Találj ​ki!A nyolc szerző nyolc különböző ifjú szemszögéből írja a történetet, mely egy egyszerű osztálykiránduláson kezdődött, és mely egyre inkább egy szellemekkel teli thrillerbe megy át. A nyolc gyerek egyedül marad egy éjszakára egy öreg kastélyban, melynek gondnoka feladatának tűzte ki azt, hogy megkeserítse ott tartózkodásuk minden egyes percét. Ahhoz, hogy társukat megmentsék a fiataloknak össze kell fognia és megtalálnia a kastélyban elrejtett hangszereket, majd egy rock-koncert keretében előadni az általuk megírt dalt. 
Tetszett, hogy minden karakter máshogy gondolkozott, más problémáik és ötleteik voltak. A közös hangot néhol nehezen találták meg, de a rejtvények és az izgalmak mégis csak össze kovácsolták őket. Nagy veszekedésekben és kibékülésekben nem volt hiány, ahogy izgalomban sem. Néhol kicsit félelmetes és szürreális volt a történet, de éppen annyira csak amennyire kellett.


Ecsédi Orsolya: Nyanyacraft (Kell egy csapat! 2.)
A Banyavész anno a kreativitása és humora miatt tetszett meg (az értékelésemet ide kattintva tudjátok elérni). A Nyanyacraft pedig bár apró mondatban elejtve feleleveníti az előző történetet (megjelenik a #fotozzfelfele vagy a kutyából lett sárkány), de ez a történet a magában is zseniálisra sikeredett! Egy teljesen új világot járhatunk be a csapattal, akik ezúttal egy videójátékban ragadtak. A két lány miközben teljesen a saját ízlésére formálják a világot, elfeledkeznek arról, hogy miért is jöttek: ki kell szabadítaniuk Bátit és önmagukat is a játékból. Azonban Báti teljesen megváltozott mióta utoljára látták, a játék teljesen más emberré formálta.
Úgy gondolom, hogy ennél aktuálisabb mondanivalóval nem is bírhatna egy ifjúsági regény. Nem csak a videójátékban meghasonlott gyerekről, hanem a baráti összefogásról, a szülők fontosságáról is szól valamiképpen. Mindenkinek csak ajánlani tudom: a kicsiknek, akik inkább játszanának a homokozóban, mint a gép előtt ülve; a nagyobbaknak, akik otthonosan mozognak a videójátékokban vagy csak szeretnek elveszni képzelt világokban; és a felnőtteknek, akik valaha gyerekek voltak.


Wéber Anikó: Cseresznyeliget ​titka
Sokáig azt hiszi az ember, hogy egy igazi mesébe csöppent, amiben boszorkányok, hegyi manók és szellemlányok vannak. A főszereplő, Kitti szemén keresztül látjuk a regényes tájakat, mely a valóság felturbózott változata. Hozzám nagyon közel került a regény ezzel a világgal. Én is álmodozó kiskamasz voltam, és most már felnőttben, de még mindig álmodozó ember maradtam. Kitti sem nőtt még ki ebből a korszakából, és sokszor a hátrányára válik a fantáziadús képzelőerő. Sokszor nem hisznek neki, de találékonyságának és ügyességének köszönhetően bebizonyosodik, hogy néha nem is baj, ha – nem teljesen kitalált – kiszínezett világban élünk.
A regény olvastatja magát. Kittivel együtt nem csak a gyerekek, de a felnőttek is elkezdenek nyomozni egy titokzatos tolvaj után, ki sorba rabolja ki a Cseresznyeliget házait. Fő célja, hogy megszerezze a boszorkányos könyvet, de közben a régi műkincsekre is fáj a foga. Teljesen átszellemülve, szinte együtt kerestem a boszorkányt Kittivel, együtt törtünk be idegenek lakásába, és együtt játszottunk a „régi kacatok” között a padláson. És bár nem egy Kanadai kiruccanás volt, de én nem bántam meg, hogy végül vidéken nyaraltam.

Vadadi Adrienn: Miénk ​a színpad!Ez a könyv visszarepített engem az általános iskolába, ahol rajz tagozatra jártam. A többi osztály pedig angol dráma, német dráma és a zene volt. A könyv története is egy hasonló iskolában játszódik, csak itt a drámások vannak a főszerepben. Akik összevesznek a többi osztállyal, a saját tanárukkal. És mely osztálynak a tagjai között is viták folynak. Ebben az elkeseredett helyzetben egy nagyon fontos előadásra kellene felkészülniük, azonban inkább állnak a szakadék szélén, mint a cél előtt.
A felnőttek néhol megbotránkoztatóan viselkednek, ami sajnos nem válik javára a regénynek. Az írónő stílusa és a könyv mondanivalója azonban ezt némiképp feledteti velünk. Sok olyan dolgot mutat be, amely a 5-6. osztályos tanulókat foglalkoztatja. Emlékszem, amikor én voltam ennyi idős, akkor éltem át olyan dolgokat, mint előtte soha. Több szerettemet is ekkor tájt veszítettem el, mely miatt érzett szomorúságot az osztálykirándulások és a külföldi nyaralások sem tudtak enyhíteni, állandóan csak a halálra és az élet rövidségére tudtam gondolni. Hasonló fájdalmakat élnek át a szereplők is, mellyel a regény még közelebb tudott kerülni hozzám.

Read More