Tara Westover: A tanult lány

Fülszöveg:

Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást.
A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is.

A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.

Könyvadatok: 
Téma: önéletrajz
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 432 oldal
Megrendelhető: LÍRA

Miért pont ez?:

Interneten olvastam pár nagyon pozitív értékelést róla, és a könyvtárban is sokszor szembejött. 2020 első általam olvasott könyve volt a vizsgaidőszak kellős közepén. Egy este úgy határoztam, hogy nem akarok tanulni, inkább elolvasom Tara Westover történetét, még azon az éjjelen be is fejeztem. 

Véleményem:

Számomra ez a könyv egy fajta útkeresés. Voltak olyan részek melyeken jót nevettem, voltak olyanok melyek felzaklattak és melyek megrígattak. 

A könyv eleje mélységesen megrázó volt. Tara szülei kiskorukban nem nagyon törődtek a gyerekeik iskoláztatásával, a megfelelő orvosi ellátásukkal, sőt még anyakönyvük sem volt! Életüket félelemben élték le, a világvégére készülve. Apjuk beteges üldözés mániája egyre inkább pszichotikussá vált az évek során. A hét gyerek anyja bábaként dolgozott, és a kencéivel gyógyította a gyerekek összes gondját-baját, ha azok az apjuk roncstelepén megsérültek munka közben. A gyerekek otthon tanultak (már, ha akartak), aki tehette a zsebpénzéből vásárolt magának tankönyvet, ha főiskolára akart menni. 

A legfurcsább történet az ezred forduló körül játszódó bagatell világvége tévézés volt (a család azért vett TV-t, hogy lássas, ahogy az egész világnak vége lesz). Még sem tudtam soha nevetni ezen a jeleneteken. Ez csak egy történet a számtalan ledöbbentő eset közül. 

Ebből a közegből akart kitörni Tara, aki gyerekkora miatt ebben is korlátozva volt. 

Azonban arra nem számított, hogy nem csak az anyagi függetlenedésért kell harcolnia, hanem érzelmileg is el kell válnia. Ráadásul egy teljesen ellentétes kép alakult ki a világról benne tanulmányai során, mint amelyet otthonról hozott.  

Tarat sokszor csak az ellentétes szél sodorta az iskola felé (meg persze valamilyen csökönyös makacsság, miszerint Ő azért is felvételizni fog), azonban egy idő után ő is el kezdett küzdeni az apja által generált lökéshullámoknak. Csodálatos volt látni, ahogy egyre jobban és jobban küzd.

Összességében nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a történet. Sok higgadtság kellett hozzá, hogy végig tudjam olvasni, de megérte.

Kinek ajánlom?: 

Főleg azoknak ajánlanám Tara könyvét, akik nyitottak egy teljesen más világra. Nem csak a mormonokra, hanem Tara gyerekkorára és mindarra, amit át kellett élnie. Valamint annak, aki szívesen olvasegy életen át tartó tanulási és fejlődési folyamatról.

Összegzés: