Nina George: Levendulaszoba

Fülszöveg:
A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi…
Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával.
Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.

Könyvadatok:

Téma: romantikus

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 336 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE

          

Miért pont ez?: 
Amikor anno aktívan használni kezdtem a moly.hu-t tele volt az egész oldal a Levendulaszoba című könyvről szóló véleményekről, akkor még újnak számított a hazai piacon. Én is feltettem rögtön a kívánság és várólistámra is. Aztán valahogy elfelejtődött, de az előbbi listámon mai napig szerepel, még így is, hogy a Mini-könyvklub tagjaival elolvastuk ebben a hónapban. 

A többi Mini-könyvklub tagnak az értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:

Ez a könyv egy kis kincsesdoboz, amiben minden megvan, amit az ember magával hordoz az élete folyamán. Bőven tartalmaz jó ötleteket, remek gondolatébresztő, tanít, oktat és egyben tovább irányít más könyvek felé. Felnyitja a szemedet bizonyos dolgokra, ugyanakkor rendkívül vakká is tesz. 

A könyv főszereplője, Perdu úr, aki könyvekkel gyógyítja az emberek lelki problémáit. Olyan panaszokra kínál gyógyszert, melyeket az orvosok nem tudnak gyógyítani. A nagyváros ötfajta szerencsétlenségére (kapkodás, közömbösség, hőség, zaj és szadista buszsofőrök), a szerelmi bánatra, az önhittségre, egyszóval mindenre ami az emberrel történik. Igazi Irodalmi Patika ez Kästner után szabadon. Ahogy Perdu vásárlóinak a könyvek, úgy számomra is ez a könyv egy gyógyír volt. 

A történet nagy része egy hajón játszódik, de a helyszínnek nincs túl nagy jelentősége. Inkább a filozófiai részek azok, amik kitöltik az oldalakat. Néha úgy hat, mintha több történetet összeollóztak volna, és csak az köti össze őket, hogy a szereplői ugyanazok. A gondolatmenetek mélyenszántók, a dialógusok a valóságban inkább hangoznának el egy költő szájából, mint pár ember beszélgetésében. Ugyanakkor ezek a párbeszédek gondolkodni, töprengeni és hinni tanítanak meg minket. Arra ösztönöznek, hogy elmélkedjünk a világról, a kis és nagy dolgokról, és hogy higgyünk abban, hogy más is így tesz. 

Van itt minden, ami kell: írói válság, eltévedt szerelmesek, tangóestek, féltékenység, megcsalás és hűség, odaadás, anya szeretet, láblógatás és kemény munka. Még az is, akinek nem tetszik a könyv egésze, találni fog benne valamit amivel azonosulni tud. Én egyáltalán nem találtam klisésnek, nem minden szava tökéletes és igaz, de az életben sem minden fekete-fehér. A fontos dolgokat különben sem olvasni kell, hanem megélni, hogy Nina George szavaival éljek. 

A veszteség és a fájdalom feldolgozásának egyik különös módját mutatja meg nekünk a szerző az alap séma mellett maradva: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Két évtized és egy makacs hölgy kell ahhoz, hogy ez a folyamat egyáltalán elinduljon Perdu úrban. A gyászolás közben pedig sok mindenen átmegy, de nagy részt mellette van egy az élet értelmét kereső író is. 

"Azokat a dolgokat, amelyek fontosak, mindig lassan kell tenni", mondja a könyv és én azt tanácsolom minden olvasónak, aki kezébe veszi a Levendulaszobát, hogy alaposan gondolja át minden sorát. Az sem árt, ha van egy kis türelme, és képes meglátni a kicsi ötletekben is a nagy dolgokat. 

Összegzés:

Idézetek:

"– A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszínű vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után. Mint egy forró, gyors kaland."

"először is van az olyan szerelem, amely az alsóneműben lakik. Azt ismerem. Tizenöt percig örömet okoz. Másodszor van az olyan szerelem, amely fejben lakik. Azt is ismerem, olyan férfiakat keresel magadnak, akik tárgyilagosan tekintve jól illenek a struktúrába, vagy legalábbis nem nagyon zavarják az életteredet. De ezek nem varázsolnak el. És harmadszor van az olyan szerelem, amely az ember mellkasában, a köldökcsakrájában vagy valahol a kettő között lakik. Ez az, amit én akarok. Varázslatosnak kell lennie, amely az életrendszeremet a legapróbb csavarig megvilágítja."

"Az olvasás: vég nélküli utazás. Hosszú, örökös utazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát lesz."

"(…) a gyász megmutatta nekem, mi a fontos. A gyász ilyen: kezdetben folyamatosan kísér bennünket. Ő ébreszti az embert. Egész nap megy veled, mindenhová. Megy veled az estébe, még alvás közben sem hagy békén. Fojtogat és megráz. Ugyanakkor fel is melegít. Egyszer csak el is megy, de soha nem örökre. És aztán, végül… egyszer csak tudtam, mi a fontos az életben. A gyász elárulta nekem. A szeretet a fontos. Az evés. És hogy a gerincünk egyenes maradjon, és ne mondjunk igent, ha nemet kell mondani."

Read More

Ilyen volt Milánó

Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy felejthetetlen 3 napot töltöttem az olasz városban, de a családi ügyek most is közbe szóltak. Fele annyi helyet sem tudtunk megnézni anyukámmal, mint amennyit terveztünk, de ez csak azt jelenti, hogy újra vissza kell mennünk majd valamikor. 

A repülőnk február nyolcadikán (pénteken) 6:10-kor indult, ami azt jelentette, hogy 3:30-kor kellett kelnünk. Valójában le sem sikerült feküdnünk, mert a fél éjszakát a baleseti sebészeten töltöttük, majd jött a pakolás és készülődés az útra. Még jó, hogy a 4:20-as közvetlen buszjáratot (100E) elértük, mert ha eggyel későbbivel megyünk, ahogy terveztünk, a biztonsági ellenőrzésen sem jutunk át. Úgy, hogy 4:50-kor már a Liszt Ferenc repülőtéren voltunk! Előző nyáron szinte fél perc alatt bejutottunk a 13 órakor induló gépre, de ezek szerint a korai járatokra hamarabb kell érkezni. 

A repülés kellemes és csodálatos volt. A Malpensai reptéren kicsivel hét óra után landoltunk, rohantunk a vonathoz (közben telefon, lekéstük a vonatot, úgyhogy várhattunk), ahol egy jegy 13 € volt. Sajnos nincs diákkedvezmény, sem semmilyen kedvezmény így, ha vonattal akarsz utazni a belvárosba, akkor ki kell fizetned ezt az összeget.

Kicsivel több, mint fél óra utazás után a vasútállomány mellett reggeliztünk, majd birtokba vettük a szállást, amely a város másik végén volt. Ami a tömegközlekedést illeti: mi napi jegyet vettünk, de a metróban az automatákban lehetett volna két napos, 3 napos stb. ticketet is vásárolni. Az utazás előtt meg voltam róla győződve, hogy csak a metrót fogjuk használni, de egyetlen egy útra sem kellett lemennünk a föld alá, a busz és a villamos mindenhova elvitt. Villamosozni pedig külön élmény volt Milánóban. Ugyanis rendkívül régi és ócska járgányaik vannak. Csináltunk pár képet is róluk, mert egyszerűen erre nem voltak szavak. 

Az első nevezetesség (a villamos után), melyet megcsodáltunk az a Milánói dóm volt. DUOMO PASS jegyet vettünk, így fejenként 13 euróért megnézhettük a katedrálist, a teraszra gyalog mehettünk ki, lementünk a Scurolo di san Carlo-hoz és a régészeti részhez, és a múzeumba is bemehettünk. Ha mindezt megszeretnétek nézni, akkor oda kell figyelni, mert a különböző részek különböző időpontokban látogathatóak, plusz a napokkal is változnak ezek az időpontok. A dóm csodálatos kívülről, és belül is vannak benne szép dolgok, de összességében nekem kicsit csalódás volt. A Firenzei dómmal ellentétben azonban ezt nagyon szépen renden tarják, és szép tiszta kívülről, így a teraszra mindenképpen érdemes felmenni akár gyalog (250 lépcső), akár lifttel teszi azt az ember.

Következő állomásunk a Galleria Vittorio Emanuele II volt, ahol drágábbnál drágább üzletek sorakoznak. Az épület igazi műalkotás és nem csak építészeti szempontból lenyűgöző. A dómtól egyenes út vezet az árkádok alatt a Teatro alla Scala-ba, ahol szintén borsos árat kértek a belépőért. Kettőnknek 18 €-ba került az, hogy belessünk a nézőtéren keresztül a színházba, és végig sétáljunk egy kicsike múzeumon. Azonban ez olyan élmény volt, amiért nem sajnáltam a pénz annyira, még jobb lett volna, ha az esti előadásra is van jegyünk. 

Ezután kis kajálás következett a Scala mellett, egy finom pizzát faltunk be anyummal. Az étel elfogyasztása után pedig elmentünk megnézni a romantika kiállítást a Gallerie d’Italia-ban. Anyukám kevésbé élvezte, de számomra kielégítő volt. A belépő itt is teljes áron kész horror, de 8 eurót spóroltunk azzal, hogy bemutattuk a Scala múzeumába szóló jegyeinket. Plusz itt 25 éves korig extra kedvezmény is van, így összesen 1 €- ba fájt a kiruccanás.

Ugyanabban az utcában, ahol megebédeltünk, vettünk két iszonyatosan finom sütit is. Anyum canollit evett, míg én csokis-barackos linzer tésztát. A helyet Luini-nak hívják, ha arra felé jártok, próbáljátok ki. Rengetegen vannak, de megéri sorban állni, mert gyorsan halad a sor és viszonylag olcsón egy halom finomság közül válogathatsz. Minden nagyon édes, így azoknak nem ajánlom, akik ezt nem szeretik.
Este megnéztük még párszor a dómot, és sétálgattunk a Via Torinon, amelyen mindenféle ruházati üzlet foglal helyett. 

Ez volt az első napunk, a többit egy következő bejegyzésben fogom elmesélni. :) 

Read More

Szirmay Ágnes: Titkok ​árnyékában

Fülszöveg:
Emlékszel ​még, hogyan lett Viru és Dé az Ész és szerelem című szappanopera szereplője? És arra, hogy ez mekkora felfordulást okozott a barátságukban?
A folytatásban betekinthetsz a kulisszák mögé: vajon milyen lehet, amikor az ország legnépszerűbb sorozatában szerepelsz? Például néhány nap alatt fel kell nőnöd, hogy betartsd azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtál. Az is világos, hogy színészként nem életed szerelmével csókolózol először. De azért azon te is biztos meglepődnél, ha az a csók mégsem a kamerák előtt, hanem a színfalak mögött csattanna el… Ám hamarosan kiderül, hogy Virunak bőven nem ez a furcsa csók volt a legbonyolultabb helyzet az életében…
„Egy nagy szerelemnek vagyunk a tanúi, vagy csak egy olyan fiú érkezett kedvenc sorozatunkba, aki minden virágra rárepül? Az bizonyos, hogy mi, nézők, mindkét történet folytatását izgalommal várjuk, azét is, amelyet a forgatókönyvírók írnak, és azét is, amelyet az élet…”

Könyvadatok:

Téma: ifjúsági

Sorozat: Szappanopera 2. része
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Oldalszám: 314 oldal
Megrendelhető: BOOK24

 

Miért pont ez?:
A sorozat első része nagyon tetszett, így kétség sem fért hozzá, hogy a második részt is olvasni fogom. Az írói stílus és a történetvezetés volt, ami igazán megfogott a Szerelemre ​castingolva című könyvben. 

Véleményem:

Végig úgy éreztem, hogy a cselekmény kicsit megfeneklett. Nagyjából nem történik semmi, még mindig várunk arra, hogy a főszereplő híres legyen, addig is pedig sorra járjuk a forgatási napokat. Ami néhol laposra és unalmasra sikeredik. Túl sok izgalmat nem tartogat, de ez egy ilyen rész. A sorozat két főszereplőjét még mindig nem mutatták be a nagyközönségnek, így ez egy paparazziktól mentes boldog időszak(nak kellene, hogy legyen). 

A tiniszerelemnél nincs is édesebb, pláne ha viszonzásra is talál. Ebben a részben kapunk egy kis rózsaszín felhőt, amiben az írónő hagy minket lebegni egy ideig. Persze itt is vannak kisebb drámák és konfliktusok, de erről a szálról összességében el lehet mondani, hogy semmi újat nem mutat, amit eddig nem ismertünk volna. Az igazi dráma és a tetőpont a könyv végén következik be, ami miatt azt kell mondjam: én a következő részt is el fogom olvasni. 

Mindezek ellenére van pár igen mély mondanivalója a könyvnek. Láthatjuk, hogy mégis gyerekekről van szó, akik roppant érzékenyek, nem tudnak a tetteikért felelőséget vállalni, és a felnőtteknek hatalmuk van felettük. Az egyik színészpalántát például kipaterolják addigi lakóhelyéről, amire a gyerekek próbálnak megoldást találni, de végül a problémát a szülők tudják orvosolni.

A legutolsó jelenet bennem igazán mély nyomot hagyott. Az egész történet alatt olyan iszonyatosan nagy nyomásnak teszik ki a még érőben lévő fiatalokat, aminek nem szabadna. Lehet, hogy már nem kisgyerekek, hogy csak az iskolaudvaron fogócskázzanak szabadidejükben, de az ami a színfalak mögött folyik egyszerűen felháborító. 
A valóságban is ezt látjuk: sokan túlterhelik gyermekeiket, mindenféle különórákra járatják és versenyekre viszik. Ezek után pedig csodálkoznak rajta, hogy világtalan huszonévesekké válnak, mert semmiben nem találnak igazán örömöt. A pihenésnek is meg van a saját ideje, a szereplőknek és néhány embernek is kijárna egy kis szabadság. 

A felnőtt színészek úgy tesznek, mintha az egész életük attól függene, hogy mennek vagy maradnak a sorozatban, amiben játszanak. Még ha így is van, nem helyes, hogy a saját aggodalmaikat rávetítik a gyerekekre, akik rossz megítélőképességükkel és befolyásolhatóságuk miatt igenis komolyan veszik, hogy az ő életük is egyetlen embertől függ. Holott ez nem így van. 

Azt mondanám, hogy ha az első rész tetszett, akkor adjatok egy esélyt a második részének is. Sok rejtett mondanivalója van a történetnek, és reménykedjünk, hogy a következő rész sokkal jobb lesz.

Összegzés:

Idézetek: 

"Talán ez úgy van, hogy egyik pillanatban még azt hiszed valakiről, hogy ő az igazi, aztán egy másikban rájössz, hogy nem. Vagy csak belesodródsz valamibe valakivel, aztán megint és megint, és aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy kettőt szeretsz egyszerre."

"...és csak feküdtünk egymás mellett kéz a kézben szó nélkül egy jó darabig. Na ez volt a boldogság."

"…kicsit irigyeltem is a fiúkat, mert nekik például könnyebb elhitetni magukról, hogy okosak, és hogy a véleményük számít, mint a lányoknak. És azt is, hogy az osztálykiránduláson nekik simán lehet nyilvánosan pisilni, nem kell árkon-bokron átmászniuk, míg találnak egy helyet, ahová nem lát oda mindenki, és nem pisilik le nagyjából hatvanszázalékos biztonsággal a nadrágjukat és a cipőjüket. De ezeken kívül jó nekem, hogy lány vagyok. "

"De ha a hazugság és az őszinteség épp ugyanúgy megbántja a másikat, akkor mi értelme van hazudni?"

Read More

The Sick Book Tag

Két napja indítottam egy Instagram szavazást, amiben megválasztottátok, hogy a következő bejegyzés egy BOOK TAG legyen. Sok keresgélés után Barby oldalán találtam ezt a nagyszerűt, az töltöttem ki most. Az Ő válaszait ide kattintva eléritek. Én próbáltam a friss olvasmányaim között keresgélni, de akadnak amikről régebben írtam. 

1.) Diabétesz; egy könyv, ami nagyon édes, talán már túlságosan is az.

Egyéni módon édes Sarah MacLean könyve a A csábítás kilenc szabálya. Ez a történet ott kezdődik, ahol a tündérmesék befejeződnek. Mindenki ​​ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt. 
A sorozat többi része is hasonlóan izgalmas felütéssel kezdődik, és elmondom nektek, hogy érdemes azokat is elolvasni. Én beleszerettem. 
Bővebben ide kattintva olvashatjátok a véleményemet.

2.) Bárányhimlő; egy könyv, amit egyszer elolvastál, de soha többé nem teszed.

Nem hiszem, hogy Nick Cutter horror történetét bármikor újra elolvasnám. Szerintem még mindig az évszázad legrosszabb választása volt. Az orvosi rész nem tudott lekötni, és a nagy csavar sem igazán tudott meglepni. Az egész egy rossz Legyek Ura másolat némi halálos betegséggel megfűszerezve. Egyetlen egy dolog, amit élveztem az a pár metafora volt, melyeken érdemes volt gondolkodni. Annak ellenére, hogy a karakterek jól felépítettek és a történetvezetés is megállja a helyét, engem nem tudott megragadni és az olvasókarfához szegezni, mint a lentebb megtalálható pár kötet. 

Az értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elolvasni.

3.) Influenza; egy könyv, ami fertőzésként terjed.

Sarah J. Maas, A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara című kötetét lehetetlen letenni az utolsó 150 oldalon. 2015 óta hazánkat is meghódította, és nem rég megjelent a sorozat 3. része is. Minden van benne, ami egy jó fantasyhoz kell. A történet egy szabadon értelmezett Szépség és szörnyeteg átdolgozás, amiben a főszereplővel együtt  megtanulunk érezni, szeretni, hinni és reménykedni.

A bővebb értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.
 

4.) PMS; egy könyv, amit rendes időközönként (havonta/évente) újraolvasol.

Szabó Magdától sok könyvet olvastam már, de a Katalin ​utcához mindig vissza-vissza térek. Nem rég megvásároltam a papíralapú könyvet is, de van, hogy csak hangoskönyvként hallgatom az utcán sétálva. A Katalin utca csupán egy szimbólum, de a jelentése mindenki számára egyértelmű és ismert. Minden ember vágyakozik valami iránt. Egy idő után már nem a jövőt tervezgeti, hanem a múltban próbálja megtalálni a boldogságot. Pont erről szól ez a történet is.  
Ide kattintva olvashatjátok az értékelésemet.

5.) Álmatlanság; egy könyv, ami ébren tartott egész éjjel.

Katherine Arden A ​medve és a csalogány című könyvéről soha nem hallottam azelőtt, hogy a Mini-könyvklubban 2018 novemberére megszavaztuk közös olvasásra. Hatalmas nagy meglepetés volt, de szinte csak úgy faltam az oldalait. 

A történet a 14. századi Ruszkban játszódik, ahol az emberek napi szinten küzdenek a megélhetésért. A könyvben megjelennek a hagyományos szláv népszokások, a mítoszok és népmese elemek is. 

Azoknak ajánlom, akik szeretnek más népek hagyományairól olvasni és nem riadnak vissza a vallásos témáktól sem. A téli hangulathoz teljesen passzol a könyv, egy bögre melegkávéval és egy meleg takaróval remek kombináció. 

A bővebb értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elérni.

6.) Amnézia; egy könyv, ami felejthető volt. 

Ez nagyon nehéz volt, mert mostanában csupa jó könyvet olvastam. Alig akadt egy-kettő amiről nem tudnám felidézni, hogy miről is szólt. Talán a legfelejthetőbb a 2018-as olvasmánylistámról Kiera Cass: The One - Az Igazi volt. Az egész sorozatot nem nagyon kedvelem, de ha pisztolyt szegeznének a fejemhez, akkor sem tudnám megmondani, hogy az utolsó rész miről szólt. Nagyon sokan vannak rajtam kívül, akik szeretik az írónő könyveit, engem a karakterei az őrületbe tudnak kergetni. Mindenesetre a Párválasztó sorozat első kötetét még így is tudom ajánlani azoknak, akik tündérmesébe és rózsaszínfelhőbe burkolt disztópiát szeretnének olvasni. 

Az értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elolvasni.

7.) Asztma, egy könyv, amitől elállt a lélegzeted.

Mi más lenne, mint egy romantikus könyv Cecelia Ahern-től? Az Ahol a szivárvány véget ér című könyvével engem teljesen megvett magának. Az P.S. I love you regénye is a kedvenceim között van, mint a legjobb romantikus amit valaha olvastam, de az előbbi néhol túlszárnyalta az utóbbit.
A történetet két (illetve néha több) ember levelezésein keresztül ismerhetjük meg, ami már önmagában nagyon izgalmas. Több évtized történetét öleli fel, mely alatt bár a két ember nem ugyanazokat az utakat járják, mindvégig megmaradnak legjobb barátoknak. 

Azoknak ajánlom, akik hisznek még a mesékben, és nem félnek a lehetséges elhalasztott lehetőségektől sem. 

A kedvenc idézetem a könyvből: "...mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."

Az értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.

8.) Alultápláltság; egy könyv, ami nem mozgatta meg a fantáziád.

Ismerős az, amikor a könyv rengeteg ötletet tartalmaz mégsem használja ki egyiket sem? Alexandra Bracken díjat nyerhetne az elszalasztott lehetőségekből. Az idő vándorai egy olyan időutazós könyv, amely számtalan korban és helyen játszódik, mégsem mélyedünk el egyik témában sem, melyeket a szituációk kínálnak. Egyetlen egy olyan dolog van, ami talán nagyobb szerepet kap, az pedig a rasszizmus. Minden más szinte rögtön ment a kukába.

Mindezek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra. Hátha az írónak sikerült kiküszöbölnie azokat a logikai buktatókat, melyet az időutazós történetek rejtenek magukban. 

A bővebb értékelésemet a könyvet ide kattintva olvashatjátok.

9.) Tengeri betegség; egy könyv, ami által egy másik időbe és térbe látogathattál el. 

A 2019-es év első könyve pont ilyen volt. Az Aldous Huxley által írott Szép új világ egy olyan helyre visz el minket, ahol az embereknek mindenük megvan, ami kell nekik. Teljesen boldogok, nem szenvednek alvatlanságtól vagy pénz hiánytól, mindössze a testi örömök megszerzése mozgatja őket. Az emberek társadalomban betöltött szerepe, munkája és elégedettségének mértéke is szigorú keretek között van meghatározva. Egyszerűbben: ez egy félelmetes disztópia arról, hogy hogyan tesz minket boldogtalanná a boldogság és mindaz, amit szeretünk. 

Bővebb értékelésért ide kattints!

Read More

Szakács Eszter: Babilon

Fülszöveg:
Egy felejthetetlen fantasy, ami még a Percy Jackson-rajongókat is meg fogja lepni!
A Korfu szigetén élő León régi grifflovas családból származik, és minden vágya, hogy ő is hős grifflovassá váljon. Ám amikor a Moirák nem őt, hanem az unokatestvérét választják egy olümposzi griff párjául, León nem törődik bele a görög sorsistennők döntésébe: az első váratlan lehetőségre lecsap, hogy kezébe vegye és újraírja a sorsát! Ehhez át kell kelnie egy másik világba, a Babilonra, hogy egy vad griffet keressen magának, ám az új világ váratlan meglepetéseket tartogat számára. A megpróbáltatások során Leónnak rá kell ébrednie, hogy rajta kívül talán senki nem képes megállítani Ahrimánt, az emberiség ősi ellenségét, aki alig egy évvel a Második Kapuháború után ismét megpróbálja elpusztítani a Földet és a zsebuniverzumokat.
Kapcsolódj be a grifflovas hősök világába egy teljesen új kalanddal és új szereplőkkel, kísérd el Leónt a Babilonra!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági, fantasy
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2018
Sorozat: A Szelek Tornya
Oldalszám: 502 oldal
Megrendelhető: BOOK24

             

Miért pont ez?: 
Már előző évben a felét elolvastam, de sajnos nem értem végére mielőtt vissza kellett volna vinni a könyvtárba. Most újra bent volt, ezért ki is hoztam. Sajnos nem igazán emlékeztem a történtekre, így elölről kellett kezdenem. Egyébként ez a könyv is esélyes a Merítés-díjra az ifjúsági kategóriában. 

Véleményem:

Már az első pillanatban beleszerettem ebbe a mitológiai elemekkel átitatott regénybe. A Szelek Tornya csak a kezdett volt, a folytatásban jó mélyen elmerülünk több világban (Zsebuniverzumban) is. Az írónő nem sok időt hagy a gondolkozásra, rögtön beledob minket a mélyvízbe, és onnantól kezdve nincs megállás. 

Jól megírt, pörgős és olvasmányos történetet olvashatunk egész végig. A főszereplőnk is jelentős változásokon megy át a regény végére. Eleinte kicsit szeleburdi, álomvilágban élő kisgyerek, aki a sok megpróbáltatás ellenére sohasem veszíti el a hitét. Az események és a megpróbáltatások hatására felnő és képes lesz éretten megoldást találni a problémákra. 

A többi szereplő is mind nagyon érdekes, bár sajnos közel sem tudunk meg róluk annyi dolgot, amennyi elegendő lenne. Mindez azért van, mert az egész történetet León szemszögéből látjuk, kizárólag az ő tapasztalataira, benyomásaira tudunk támaszkodni. Nem is csoda, hogy a hozzá közelállókat részesíti előnyben. A griffekről is egyre többet tudunk meg, ami teljesen meglepett. Azt eddig is tudtam, hogy Szakács Eszternek van fantáziája, de nem hittem volna, hogy ennyire sokrétegű világo(ka)t tud teremteni. 

Nagyon örültem neki, hogy nem csak a görög és római istenségek kerülnek előtérbe (alig vannak jelen), hanem más kultúrákat is megismerhetünk. Az ismereteim abszolút hiányosak voltak, de kedvet kaptam arra, hogy kicsit jobban tanulmányozzam az ókori Mezopotámiai és az Egyiptomi hitvilágot is. kedvenc szereplőm Quintus volt, aki kisisten lévén nagyon is halad a korral és olyan szlengkészlettel rendelkezik ami engem is meglepett. 

A történetben keverednek a mesés elemek az eposz kellékeivel. Sok mindenből három van: három próba, három dolgot kell megszerezni, a legfiatalabb indul útnak és így tovább. Ugyanakkor a közösség egész életére kihat az esemény, a főszereplő nem egy átlagos fiú (még ha először annak is tűnik), van benne deus ex machina (isteni beavatkozás), anticipáció (jóslat). Késleltetésben és plusz epizódok bevágásában sem szenved hiányt a könyv. 

A könyv közepén bekövetkező események mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Itt főleg a kínzásra gondolok, melyet Leónnak kellett elszenvednie. Szerintem kicsit durva volt ebbe a környezetbe, ugyanakkor remek húzás is. Hiszen mi érzékeltetné jobban a küldetés komolyságát? Ez volt az a pont, ahol elgondolkoztam azon, hogy a világ megmentése nem biztos, hogy hálás feladat. Hőseinket többször is megölik, még az alvilágban is járnak, ahol szomjazó szellemekkel találkoznak. 

A könyv közepe olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy eléggé nehezen vettem rá magamat a folytatására. Az utolsó pár száz oldalt nem tudtam annyira élvezni, mint az első részt. Elnyújtottnak és vontatottnak éreztem, közben pedig végig szurkoltam a csapatnak, hogy sikerüljön legyőzni a gonoszt. 

Összegzés:

Idézetek:

" - Mit vétettél a hatalmas XIII. Sarrukín, a Mindenség Ura ellen?
- Jobb, ha nem gúnyolódsz rajta! - figyelmeztetett. - Még meghallja valaki. 
- És akkor mi van? Még egyszer kivégeztet?
Meg mernék esküdni, hogy a griff elmosolyodik, de ez egy sasfej esetében kissé nehezen megállapítható.
- Mondjuk úgy, hogy azért zárt be, mert láttam valamit - folytatta habozva Amarusza.
- Mégis mit?
- Jobb, ha nem tudod. Te is veszélybe kerülhetsz miatta.
- Éljen! - kukorékolom, és diadalmasan a magasba dobom a karjaimat. - Egyetlen nap alatt akár háromszor is lefejezhetnek. Világrekord!"

"Az igazság felismeréséhez néha inkább bátorság kell, mint bölcsesség"

"- Hősök nem születnek, hanem azzá válnak - feleli Kronosz kicsit kioktatóan. - Arról ismerni fel őket, hogy nem várnak egy nálunk erősebb és okosabb eljövetelére, aki majd megoldja helyettük a problémákat. Megértik a feladatot, és magukra vállalják a terhet, a bukás kockázatát. Ez különbözteti meg őket az átlagemberektől. "

" Neked nem a sors irányítja a tetteidet, hanem a tetteiden keresztül te irányítod a sorsodat."

Read More