The Sick Book Tag

Két napja indítottam egy Instagram szavazást, amiben megválasztottátok, hogy a következő bejegyzés egy BOOK TAG legyen. Sok keresgélés után Barby oldalán találtam ezt a nagyszerűt, az töltöttem ki most. Az Ő válaszait ide kattintva eléritek. Én próbáltam a friss olvasmányaim között keresgélni, de akadnak amikről régebben írtam. 

1.) Diabétesz; egy könyv, ami nagyon édes, talán már túlságosan is az.

Egyéni módon édes Sarah MacLean könyve a A csábítás kilenc szabálya. Ez a történet ott kezdődik, ahol a tündérmesék befejeződnek. Mindenki ​​ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt. 
A sorozat többi része is hasonlóan izgalmas felütéssel kezdődik, és elmondom nektek, hogy érdemes azokat is elolvasni. Én beleszerettem. 
Bővebben ide kattintva olvashatjátok a véleményemet.

2.) Bárányhimlő; egy könyv, amit egyszer elolvastál, de soha többé nem teszed.

Nem hiszem, hogy Nick Cutter horror történetét bármikor újra elolvasnám. Szerintem még mindig az évszázad legrosszabb választása volt. Az orvosi rész nem tudott lekötni, és a nagy csavar sem igazán tudott meglepni. Az egész egy rossz Legyek Ura másolat némi halálos betegséggel megfűszerezve. Egyetlen egy dolog, amit élveztem az a pár metafora volt, melyeken érdemes volt gondolkodni. Annak ellenére, hogy a karakterek jól felépítettek és a történetvezetés is megállja a helyét, engem nem tudott megragadni és az olvasókarfához szegezni, mint a lentebb megtalálható pár kötet. 

Az értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elolvasni.

3.) Influenza; egy könyv, ami fertőzésként terjed.

Sarah J. Maas, A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara című kötetét lehetetlen letenni az utolsó 150 oldalon. 2015 óta hazánkat is meghódította, és nem rég megjelent a sorozat 3. része is. Minden van benne, ami egy jó fantasyhoz kell. A történet egy szabadon értelmezett Szépség és szörnyeteg átdolgozás, amiben a főszereplővel együtt  megtanulunk érezni, szeretni, hinni és reménykedni.

A bővebb értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.
 

4.) PMS; egy könyv, amit rendes időközönként (havonta/évente) újraolvasol.

Szabó Magdától sok könyvet olvastam már, de a Katalin ​utcához mindig vissza-vissza térek. Nem rég megvásároltam a papíralapú könyvet is, de van, hogy csak hangoskönyvként hallgatom az utcán sétálva. A Katalin utca csupán egy szimbólum, de a jelentése mindenki számára egyértelmű és ismert. Minden ember vágyakozik valami iránt. Egy idő után már nem a jövőt tervezgeti, hanem a múltban próbálja megtalálni a boldogságot. Pont erről szól ez a történet is.  
Ide kattintva olvashatjátok az értékelésemet.

5.) Álmatlanság; egy könyv, ami ébren tartott egész éjjel.

Katherine Arden A ​medve és a csalogány című könyvéről soha nem hallottam azelőtt, hogy a Mini-könyvklubban 2018 novemberére megszavaztuk közös olvasásra. Hatalmas nagy meglepetés volt, de szinte csak úgy faltam az oldalait. 

A történet a 14. századi Ruszkban játszódik, ahol az emberek napi szinten küzdenek a megélhetésért. A könyvben megjelennek a hagyományos szláv népszokások, a mítoszok és népmese elemek is. 

Azoknak ajánlom, akik szeretnek más népek hagyományairól olvasni és nem riadnak vissza a vallásos témáktól sem. A téli hangulathoz teljesen passzol a könyv, egy bögre melegkávéval és egy meleg takaróval remek kombináció. 

A bővebb értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elérni.

6.) Amnézia; egy könyv, ami felejthető volt. 

Ez nagyon nehéz volt, mert mostanában csupa jó könyvet olvastam. Alig akadt egy-kettő amiről nem tudnám felidézni, hogy miről is szólt. Talán a legfelejthetőbb a 2018-as olvasmánylistámról Kiera Cass: The One - Az Igazi volt. Az egész sorozatot nem nagyon kedvelem, de ha pisztolyt szegeznének a fejemhez, akkor sem tudnám megmondani, hogy az utolsó rész miről szólt. Nagyon sokan vannak rajtam kívül, akik szeretik az írónő könyveit, engem a karakterei az őrületbe tudnak kergetni. Mindenesetre a Párválasztó sorozat első kötetét még így is tudom ajánlani azoknak, akik tündérmesébe és rózsaszínfelhőbe burkolt disztópiát szeretnének olvasni. 

Az értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elolvasni.

7.) Asztma, egy könyv, amitől elállt a lélegzeted.

Mi más lenne, mint egy romantikus könyv Cecelia Ahern-től? Az Ahol a szivárvány véget ér című könyvével engem teljesen megvett magának. Az P.S. I love you regénye is a kedvenceim között van, mint a legjobb romantikus amit valaha olvastam, de az előbbi néhol túlszárnyalta az utóbbit.
A történetet két (illetve néha több) ember levelezésein keresztül ismerhetjük meg, ami már önmagában nagyon izgalmas. Több évtized történetét öleli fel, mely alatt bár a két ember nem ugyanazokat az utakat járják, mindvégig megmaradnak legjobb barátoknak. 

Azoknak ajánlom, akik hisznek még a mesékben, és nem félnek a lehetséges elhalasztott lehetőségektől sem. 

A kedvenc idézetem a könyvből: "...mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."

Az értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.

8.) Alultápláltság; egy könyv, ami nem mozgatta meg a fantáziád.

Ismerős az, amikor a könyv rengeteg ötletet tartalmaz mégsem használja ki egyiket sem? Alexandra Bracken díjat nyerhetne az elszalasztott lehetőségekből. Az idő vándorai egy olyan időutazós könyv, amely számtalan korban és helyen játszódik, mégsem mélyedünk el egyik témában sem, melyeket a szituációk kínálnak. Egyetlen egy olyan dolog van, ami talán nagyobb szerepet kap, az pedig a rasszizmus. Minden más szinte rögtön ment a kukába.

Mindezek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra. Hátha az írónak sikerült kiküszöbölnie azokat a logikai buktatókat, melyet az időutazós történetek rejtenek magukban. 

A bővebb értékelésemet a könyvet ide kattintva olvashatjátok.

9.) Tengeri betegség; egy könyv, ami által egy másik időbe és térbe látogathattál el. 

A 2019-es év első könyve pont ilyen volt. Az Aldous Huxley által írott Szép új világ egy olyan helyre visz el minket, ahol az embereknek mindenük megvan, ami kell nekik. Teljesen boldogok, nem szenvednek alvatlanságtól vagy pénz hiánytól, mindössze a testi örömök megszerzése mozgatja őket. Az emberek társadalomban betöltött szerepe, munkája és elégedettségének mértéke is szigorú keretek között van meghatározva. Egyszerűbben: ez egy félelmetes disztópia arról, hogy hogyan tesz minket boldogtalanná a boldogság és mindaz, amit szeretünk. 

Bővebb értékelésért ide kattints!