Fülszöveg:
Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát.
És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet!
A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki.
Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van.
Könyvadatok:
Téma: ifjúsági
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 288 oldal
Megrendelhető: Líra
Miért pont ez?:
Azt hiszem nem okozok senkinek sem csalódást, ha azt mondom, hogy ezt a könyvet is a Merítés-díj miatt vettem a kezembe. Azonban meg kell említenem azt is, hogy nagyon tetszik a három különböző borító, és az, hogy nem csak a borítóképet tudjuk kiválasztani, hanem a történeten belül is számtalan választási lehetőségünk van.
Véleményem:
Mészáros Dorkával nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Az első könyve 2016-ban jelent meg Én vagy senki néven. Anno azt a könyvet azért kritizáltam, mert nem tartottam életszerűnek a történetet. A popkultúra különös elemei keveredtek egy félig kriminek készült regényben. Ezzel a kritikámmal nem arattam nagy sikert egyes körökben.
Az írónő munkásságát azóta is nyomon követem: főleg mostanában volt aktív a közösségi média felületeken. Nagyon szeretem azt a pozitív életszemléletet, amit közvetít és azt, hogy másokat is írásra és olvasásra buzdít. Sőt! A fiatalságot/kamaszokat is érthető és közvetett módon tudja megszólítani (nem csak a könyve kapcsán), ami miatt rendkívül tisztelem.
Az előző könyvéhez képest a Kiszámolós szerintem mérföldekkel jobban sikerült. El sem hittem, hogy a két regényt ugyanaz írta. Teljesen másból merített, a téma is könnyedebb volt, de a sorok között olyan életigazságok bújnak meg, amire számtalanszor rácsodálkoztam.
A könyv felépítése úgy néz ki, hogy az első 50 oldal fix. Ez alatt az ötven oldal alatt megismerkedünk a szereplőkkel, a lelki világukkal és az alapvető konfliktus helyzettel. Adott Birdie, akinek a gondolatai a barátnője buliján 3 fiú körül forognak. Az olvasóra van bízva a döntés, hogy merre fog tovább haladni a történet. Kicsit olyan mint az Episode játék. Itt 24 különböző végkifejlete lehet az eseményeknek, azonban ez önmagában nem lenne elég egy jó könyvhöz, hiszen az Ellenpontok sorozat óta megtanultuk: hiába a jó ötlet, ha nincs mögötte tartalom. Úgy gondolom, hogy a Menő Könyvek kiadó stratégiája ennek ellenére nagyon jó, hiszen a könyvek formáival mindig sikerül meglepniük az olvasókat. Azonban az írók néha nem tudnak megfelelően kibontakozni a kötött formai követelmények miatt.
Kicsit ezt éreztem itt is. Ugyanis mindegyik választási lehetőség előtt bejött a képbe egy minimum 5-6 mondatból álló sajnálkozás arról, hogy milyen rossz, hogy Birdie nem tud dönteni. Néhol eltúlzottnak éreztem ezt a fajta vacillálást: menjek/ne menjek/felvegyem a telefont/ne vegyem fel a telefont. Valahol azonban egészen szépen át tudott minket vezetni a következő kérdésre, főleg ott, ahol kardinálisabb dolgokról kellett dönteni, mint a szendvics készítése.
Tetszett, hogy a különböző szálak teljesen eltértek egymástól. A mellékszereplőkkel is más történt, más dialógusok hangzottak el. Mégha a téma hasonló is volt, a szereplők máshogy fogalmazták meg az érzéseiket, a gondolataikat. Azt tanácsolom, hogy ne csak átfussátok a különböző kicsengéseket! Mélyedjetek el kicsit a szövegben. Azokat a részeket se hagyjátok ki, ahol látszólag a főszereplő csak nyavalyog! Egy tinédzser belső világát kiválóan leköveti a könyv.
A formátum kicsit visszahozta a gyerekkoromat, amikor még Geronimo Stilton vagy Thomas Brezina volt az etalon. Rengeteg apró rajz, nyíl és szívecske dekorálja a margókat.
A Kiszámolós c. könyve kapcsán meg kell említenünk Zsidró Dominik nevét is, akinek a versei visszaköszönnek a könyv lapjain. Természetesen odáig és vissza voltam versektől. Engem bármikor meg lehet venni egy-egy beszúrt részlettel. Szerintem fontos, hogy a fiatalok se csak Berzsenyivel vagy Babitshcsal ismerkedjenek meg (bár fontosnak tartom ismerni mindkettőjük munkásságát), hanem lássák, hogy az önkifejezés egyik eszköze lehet a versírás; és vannak élő, lélegző költőink is.
Összegzés:
Számomra a Kiszámolós volt eddig az év meglepetése.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése