Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Téma: fantasy
Miért pont ez?:
Sarah J. Maas neve kezd egyre felkapottabb lenni a fantasy rajongók körében. Az Üvegtrón c. könyve nálam abszolút favorit, nem rég fejeztem be a sorozat második kötetét is. A Mini-könyvklub 7. fordulójában pedig pont a fantasy került előtérbe. Úgy döntöttem: teszek egy próbát a Tüskék és rózsák udvarával.
Ajánló:
Ajánló:
Ez a könyv szerelem volt első olvasásra. Már az első mondatnál tudtam, hogy most is egy jól kidolgozott és jól megírt világot kapok. Sarah J. Maas ugyanis profi ebben, ahogy a meglepetésekben és a hatáskeltésben is.
A történet egy szabadon értelmezett Szépség és szörnyeteg átdolgozás, aminek már az elején megismerkedhetünk a világ értékrendjével. Egészen érdekes dolgokba bukkanhatunk, ha az eredeti történetet és az újat összehasonlítjuk. Előbbiben a főszereplő azért kerül a szörnyeteg kastélyába, mert az apuka rossz döntést hozott. Itt maga a lány az, akinek felelősséget kell vállalnia a saját tetteiért. Van egy másik példa is: itt a gonosz is felbukkan, akivel meg kell küzdeni, míg a Disney változatban erről szó sincs. Ráadásul nem csak ellene kell harcolni, a karaktereknek meg kell vívniuk saját magukkal is.
A könyv egyik nagy előnye, hogy a háttér-sztorit - miszerint a tündérek és az emberek között béke honol, de mind két fél kiábrándult már ebből az egyességből - fokozatosan építi fel. Megspékelve a JÁRVÁNNYAL és a TITOKKAL, igazi ízelítőt kapunk erről a komor világról. A szerző néhány dolgot az elején elhallgat, hogy utána az orrunknál fogva vezessen minket. De egyszer ki kell derülnie a teljes igazságnak, ami alapjában változtatja meg a történetről és a karakterekről alkotott addigi véleményünket.
Van benne egy romantikus szál is, de ennek ellenére még sem kell ajándék inzulint osztogatni a könyvhöz. Nekem sokáig egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki, kivel, hol és mikor. Számomra teljes ledöbbenés volt, amikor azt olvastam, hogy a két főszereplőt milyen érzelmes kapcsolat fűzi egymáshoz. Számítottam a dologra, de olyan gyorsan történt! Engem tuti nem nyűgözött volna le pár esetlen bók és egy galéria.
A karakterek közül legjobban Feyre-t tudtam megszeretni. Egy igazán belevaló csajszi, aki kegyetlen, őszinte, bátor és, aki foggal-körömmel harcol a szerelméért. Tamlin és Lucien számomra mellékesek voltak. Igaz, nélkülük az egész meg sem történt volna, és Feyre számára nélkülözhetetlen segítséget jelentettek, de már előre várom a Rhysand-os részeket (hát persze, hogy a többi kötetben erre is sor kerül).
Egyedül Feyre családja volt az, amin nagyon csodálkoztam. Valakiben csalódtam és volt olyan, aki pozitívan lepett meg. Azonban a dolgokhoz való hozzáállásukat nem tudtam megérteni. [spoiler] Amikor a lány hazatért, mintha ő is visszaváltozott volna azzá az emberré, aki akkor volt, amikor elhagyta őket. Mintha nem ment volna keresztül egy nagyon szép fejlődésen. [spoiler vége]
Tetszettek azok a részek, amikor a tündérek udvarában Feyre megtanul érezni, szeretni, hinni és reménykedni. Aztán ott voltak a borúsabb fejezetek is, amik tele voltak izgalmakkal, vérrel és verítékkel. Az utolsó 150 oldalon lehetetlen volt letenni a könyvet.
A regény végén található igazi nagy csavar számomra előre ismert volt. Ugyanis olvasás közben kutakodtam a Pinteresten, és arcul csapásként ért a felismerés. Így a nagy katarzis nálam elmaradt, de összességében nem panaszkodhatok. Isteni élmény volt! Jöhet a folytatás!
Összegzés:
