Ecsédi Orsolya: Banyavész

Fülszöveg:
Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.

A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?

Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági
Sorozat: Kell egy csapat! 1. része
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152 oldal
Megrendelhető: Könyvmolyképző

               

Miért pont ez?:
Az írónő keresett meg, hogy nincs -e kedvem olvasni a könyvét. Ezúttal is szeretném megköszönni a lehetőséget!
Korábban már volt szerencsém egy irományához, a Cirrus a tűzfalon című könyve teljesen elvarázsolt. Kellő igényességgel megírt, humoros, friss, üde és fiatalos; ezekkel a szavakkal jellemeztem a moly.hu-n.

Ajánló:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak."

Így kezdődik ez a koránt sem átlagos történet mely során igazi kalandban lehet részünk. Minden egy átlagos nappal kezdődik az iskolában, ahol a három főhős azt a feladatot kapja, hogy készítsenek egy igazi olvasónaplót a valóságról, mintha az egy mese lenne. Így a három gyerek elindul, hogy igazi mesét találjon. Útjuk során találkoznak egy tündérrel, egy varázslóval, egy sárkánnyal és az őrzőjével, de számtalan más segítőjük akad.

Bár ez egy többnyire az ifjúságnak szánt történet, mégis felnőtt fejjel is lehet élvezni. Igazán jó ötletek vannak a történetbe belerejtve, mint például a felfelé fotózás, ami annyiból áll, hogy az épületek oromzatát, díszes tetejét is megfigyelik a fiatalok. Ahogy az írónő az Ingstagram oldalán is írja: Budapest utcái elég unalmasak, ha csak magad elé figyelsz. De ha felnézel, van ott valami egészen más. Gondterhelt angyalok, titkos toronyszobák, szelíd oroszlánok, soha el nem hervadó virágok és széles vállú istenek.

Nem akarok minden poént lelőni, de annyit elárulok, hogy sok esetben a jó tettekre sarkalja az ifjúságot. A történet üzenete a következő: Nézz körbe magad körül!, Lásd máshogy a világot!
Mert a világ színesebb és szebb lehet veled együtt. Mindemelett felhívja a figyelmet a közösség erejére is. Alapértékeket fogalmaz meg, melyeken érdemes elgondolkozni.

A könyv a mesés elemek ellenére is hihető tud lenni. Simán el tudom képzelni, ahogyan Adél néni irodalomórán felelteti és halálra félemlíti a gyerekeket. Bárcsak ne lenne nekem is hasonlóan rossz tapasztalatom! Ugyanakkor bárcsak lett volna egy olyan irodalomtanárom, aki versekből és balladákból idézget!

Az idézetek a regényben dőlt betűkkel vannak szedve, ezzel is arra ösztönözve az olvasót, hogy álljon meg egy kicsit, gondolkodjon el, mi volt az eredeti mű, ki írta stb. Bizony be kell, hogy valljam: volt olyan idézet amiről én sem tudtam, hogy ki írta le eredetileg. Okostelefonnal a kezemben aztán rákerestem, és meglepődve vettem észre, hogy alapművek köszönnek vissza a könyv lapjain.

László Maya illusztráció egyszerűek, de nagyszerűek. Tetszett, hogy sok van belőlük és ennek ellenére nem nyomják el a történetet, hanem kiegészítik azt.

A Banyavészt főleg a fiatalságnak ajánlom, akik elveszítették a hitüket a mesékben, és a nagyobbaknak, akik szeretnének kicsit visszamenni az időben és újra gyerekek lenni. 

Összegzés:

Idézetek:

"... és csak hogy tudd, minden mese olyan, amilyenre írják."

"Vagy azt hittétek, csak merő véletlenség, hogy mit faragnak a házak homlokzatára?
Zizu éppen úgy vonogatta a vállát, mint Anka feleléskor.
– Már hogy lenne véletlen? Hiszen amikor azok a szobrok, faragványok, cégérek és domborművek készültek, egész Budapest olyan volt még, mint egy nagy falu. Mindenki ismert mindenkit. Mindenki tudta, ki lakik ott. Mármint hogy ki lakik ott igazából. Nem volt értelme titkolózni.
Kezdték érteni. Emi elégedetten bólintott.
– Most az a szokás, hogy kiírják a nevet a kapura, igaz? Hát, régen is kiírták. Csak máshogy."

"– Ó, az Adél! Rég nem láttam.
– Erről jut eszembe, van egy ötletem. Nem tetszene inkább őt is szétkapni tizenkét darabra? Az ugyanolyan jó. Sőt!
– Sajnos nem fog menni. Túl erős. Olyan varázsigéket ismer, amiket én kimondani sem tudok. Ilyen időmértékeseket. Nagyon durva."

"Ha bárki meg tudja csinálni, akkor te is. Ha senkinem tudja, akkor neked kell"

Read More

Ifjúsági könyvekről röviden

Az utóbbi pár hónapban olvastam 3 könyvet, amik kis szösszenetek voltak ahhoz, hogy külön értékelést írjak róluk, így ebben a bejegyzésben mind háromról írok pár mondatot. Egytől egyig remek könyvek. :)

Baár Tünde: Imádom ​a nyarat!

A Buda és Vince sorozat második része szépen illusztrált képekkel van tele. Idén jelent meg, magyar író tollából származik és ifjúsági regény (tehát már megint zsűrizek :D). Igazi nyári történet, ami visszarepít mindenkit az általános iskolás éveibe. Én is hatodikos voltam, amikor egy nagyobb/egy hetes kiránduláson vettem részt az osztályommal. Éppen ezért teljesen átéreztem a gyerekek nyűgjét, amikor mindenféle után kellett nyomozni a városban. Ugyanakkor nosztalgikus hangulatba is kerültem. Annyira, hogy muszáj volt elővennem a videókat, amiket a mi táborozásunk alatt készítettünk.

10-14 éveseknek ajánlom, de a felnőtt korosztálynak is, ha kicsit vissza akarnak térni az ötödik vagy hatodik osztályba.

További információkat és a molyos adatlapot ide kattintva érhetitek el.

Fülszöveg:
Amik a táborban történtek:
– rengeteg nevetés, sok hecc
– bátorságpróba és éjszakai kalandok
– túrák és kreatív feladatok
– váratlan fordulatok és meglepetések
– pulcsievő kecskék, alvó baglyok, bogarak és kutyák
Buda és Vince, no meg az osztálytársaik kalandjai ismerősek lesznek minden iskolásnak, így egész biztosan velük izgulnak, nevetnek a nyári kalandjaikon. Baár Tünde sokéves pedagógusi élményeit is beleszőtte a fiatalok történeteibe, amit lánya, Bakos Barbara vagány illusztrációi töltöttek meg még több színnel és élettel.

Győri Katalin: Kupak ​– Nyár

Érdekes volt egy 16 éves fiú szemszögéből olvasni az életét. A szöveg ugyan nem összefüggő és kevéske is, de pont ezért csak a leglényegesebb dolgok vannak benne. És ez az egyik nagyszerűsége a könyvnek. Felesleges oldalakat kihagyva, olyan fontos mondandót közvetít kevesebb, mint 100 oldalban, amit más könyvek 500 oldalban sem tudnak. A novella éppen annyira elég, hogy pár szereplőt - köztük Kupakot is - megkedveljük, és akarjunk még róluk olvasni. A közösségi szolgálat és az idősek is fontos szerepet kapnak. Az előbbit én mindig kötelező szenvedésként fogtam fel, és ezzel Kupak sincs máshogy. Egy idős bácsi azonban képes ezt a hozzáállását megváltoztatni, és még jó tanácsokkal is szolgál a fiú szerelmi életéhez.
Nagyon tetszettek az apró kis részletek, és a karakter fejlődés is. Érdekelne, hogy mi történt a nyár és az év további részében. :)

15-18 éves korosztálynak ajánlom.

További információkat és a molyos adatlapot ide kattintva érhetitek el.

Fülszöveg:
Kérdéseket teszünk fel, és válaszokra várunk. Kapcsolatot keresünk, és kiakadunk, ha nincs térerő. Vagy wifi. Ha csak felszínes, de valójában nem működik a kommunikáció. Pedig ugyanarra van szüksége a tizenhatévesnek és a nyolcvanhatévesnek is. Kapcsolatra. Valódira. A Kupak-novellákban ez áll fő helyen, a kamaszfiú Kupak kapcsolatai és dilemmái. Mit kezdjen a „kötelező önkéntességgel” egy öregotthonban? Mitől lesz igazi az első szerelem? Miben különbözik a „csajozástól”? Hogyan beszéljen apa a fiával, fiú az apjával kényes kérdésekről? Külföldre menni az amerikai nagybácsi nyomán, vagy maradni itthon a szűkös lehetőségek között? Milyen jó, hogy nem kell mindenben azonnal dönteni. Elég kapcsolatban maradni. Tiniktől a nagyszülőkig minden korosztálynak jó szívvel ajánlhatjuk hát Győri Katalin novellafüzérét, amiből egy nyár regényszerűen összefűződő története bontakozik ki.

Elisabetta Gnone: Ég ​veled, Fairy Oak!

A Fairy Oak könyvek kiskorom óta minden karácsony előtt jelentek meg magyarul. Amióta ez abbamaradt - azaz kijött az utolsó 7. rész is - keresem minden évben decemberben Elisabetta Gnone új könyveit a karácsonyi vásárban. Sok pozitív emlékem köthető ehhez az időszakhoz. Emlékszem, amint megjelent, az osztálytársaim kezében rögtön másnap már ott is volt (6 fiú kivételével :D).

Ez az utolsó történet sem kevésbé aranyos, mint a többi. Meghatóan bájos, a szívemhez szóló történet volt. A kedvencem a sok üvegcse, amik az emlékeket tartalmazzák. És az a pár nap, amikor a cipők eltűnnek. :D 

10-15 éves korosztálynak ajánlom.

További információkat és a molyos adatlapot ide kattintva érhetitek el.

Fülszöveg:
Feli ​hazatért. Az otthonától távol töltött 15 esztendő alatt folyamatosan tudósított otthon maradt tündérbarátnőinek és mesélt a faluról, a kislányokról, a velük és barátaikkal együtt átélt hihetetlen kalandokról. A tündérkék azonban még ennél is többre kíváncsiak. Azt szeretnék, ha még többet mesélne nekik az ott töltött időről, és a történetek örökké tartanának! Újabb történeteket követelnek, újabb kalandokat! Mindent tudni akarnak Bűvös Tölgy falujáról és annak lakóiról. Feli boldogan egyezik bele, és négy újabb történetet ígér. Ugyanis ez lehetővé teszi számára, hogy emlékeibe temetkezhessen, és újra átélje a csodálatos napokat. Igen ám, de meddig? Előbb utóbb el kell majd szakadnia a múlttól, és szembe kell néznie a jövővel. Nagyon jól tudja, és most hogy már csak egy történet van hátra, érzi, hogy a szíve erősebben kalapál: vajon képes lesz örökre búcsút venni Fairy Oaktól?
Utolsó meséje megható és szenvedélyes, ugyanakkor még egy meglepetést tartogat, és felfedi a fátylat egy jóslatról…

Read More

Mészöly Ágnes: Egy ​másmilyen nap

Fülszöveg: 

Zsófi színdarabokban játszik, Misi zongorista, és szerte a világon koncerteket ad. Zsolti tornász, Kata arra tette fel az életét, hogy sakkozó legyen. Bence leukémiás, és gyakran jár kezelésekre, Laci a híres Gyermekkórusban énekel. A nagy sikerű Ez egy ilyen nap című könyv folytatása, ezúttal olyan, tizenéves gyerekek igazi történetével, akiknek valamiért különleges az életük.

Miért pont ez?: 

Múltkor a könyvtárban nézelődtem, és ez a könyv jött szembe velem. Szimpatikusnak tűnt a borító, a cím, ráadásul a szerző neve sem volt teljesen ismeretlen számomra. Tudtam, hogy ez egy olyan sorozat része, aminek az első kötetét nem olvastam, de ez sem tartott vissza. ÉS MILYEN JÓL TETTEM! Ugyanis nem csak a két könyv cselekménye nem függ össze, de az Egy másmilyen nap fejezetei is elkülönülnek egymástól.

Könyvadatok:

Kiadó: Nagyhegy                        Téma: ifjúsági

Oldalszám: 128 oldal                  Kiadás éve: 2017
Sorozat: Ez egy ilyen nap           Megrendelhető: Book24

Véleményem:

A könyv kicsit elrugaszkodik a megszokott ifjúsági regényektől. Olyan tinédzserek bőrébe bújtatja az olvasót, akik valamilyen oknál fogva kitűnnek a tömegből. Egyikük teniszezőnek készül, másikuk nagy sakk-bajnok, a harmadik buddhista nevelést kap, míg a negyedik elismert zongorista.

Hiába különböznek tőlünk, átlag emberektől, ugyanúgy iskolába járnak, ugyanúgy tanulnak és ugyanúgy a gép előtt/edzőteremben töltik a szabadidejüket. 

A könyv külön érdekessége (és becsülendő benne), hogy igazi emberek igazi történetét olvashatjuk. Ez a tény nekem teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat és a véleményemet. 

Tetszett, hogy nem tartalmazott pongyola kifejezéseket és új-szlenget sem a szöveg. Így ezzel nem csak minőségibb lett a könyv, de maradandóbb is. Olyan alkotás, amit az író nem egy meghatározott kor emberének szánt. Amit a generációs láncolat összeköt. Ez nem csak a szöveg megjelenésére, hanem a tartalmára is igaz.

Számomra a legérdekesebb a buddhista iskolába járó kislány története volt. A sportolókkal együtt éreztem, a zenészeket tiszteltem. A család is sokféle képen és szerepben jelent meg.

Kicsit hiányérzetem van. Szerintem tökéletes megoldás lett volna, ha a különböző fejezetekben szereplő gyerekek találkoznak egymással, a történetük valahol összeér. Ha két hasonló érdeklődési körrel rendelkező gyerekről olvastam, akkor rögtön gondolatban összepárosítottam őket. Összehasonlítottam az életüket: miben hasonlítanak és miben különböznek. 

Ajánlom azoknak a szülőknek , akiknek a gyerkőcük kamaszkor előtt/elején jár. A -már nem teljesen- kicsik sokkal többet látnak bele a történetekbe, mint a felnőttek. Ők még élvezettel hasonlítják össze az olvasottakat a saját életükkel. Lesz olyan rész, ahol vágyódni fognak bizonyos dolgok után és lesz, hogy hálásak lesznek a saját helyzetükért.

Összegzés:

Read More

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Fülszöveg:
"A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat. 
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják. 
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról."

Vélemény:

Ha az Ólomerdő a család története volt, akkor az Üveghegy az anyáé. Két kisregényből áll, ahogy azt a fülszöveg is írja. Az első adta a könyv címét.  A második és egyben hosszabb részben pedig Emesét ismerhetjük meg közelebbről.

Még szerencse, hogy az előző könyv befejezése után rögtön itt volt nekem a következő rész is! Különben eléggé bajban lettem volna az első pár oldalon. Vigyázat! Most saját bevallás és értekezés következik:
Ti is találkoztatok már olyannal, hogy könyvsorozatnál (, ahol fontos a szálak egymásba kapcsolódása) a történetek elején mindig elismételik azt, hogy mi történt az előző részekben? Pedig ez minden szempontból teljesen felesleges! Pár soros visszaemlékezés még belefér, de amikor a 200 oldalas regény fele csak arról szól, hogy mi történt azelőtt (amit mi már úgyis olvastunk), akkor az kezd mindenki számára kínossá válni. Csak azt árulja el, hogy a szerzőnek nem volt elég új gondolata vagy részleges alzheimer-kórban szenvedett.

Az eddig olvasott könyveim közül ez volt a legjobb folytatás! Ugyanis teljesen mentes volt a fent felsorolt dolgoktól.

Az első részben az anya-lánya kapcsolat fontos szerepet kap, ami nekem kifejezetten tetszett. Néha kicsit bonyolult és homályos volt, de a végére mégis kaptunk egy jól összefogott és hasonlóképpen megírt történetet.
Az előző részben Lóna karakterével nem nagyon tudtam mit kezdeni. Jobban gyűlöltem mint szerettem. Viszont ebben a regényben lehetőséget kaptam rá, hogy megkedveljem őt is. E/1. személyben szólt, amivel alapból egy személyesebb hangot tudott megütni. 

Ezért is lepődtem meg azon ahogyan az egész lezárult. Ugyanis úgy, mint az Ólomerdő végén itt is kaptam egy hatalmas nagy érzelem löketett és jó sok gondolkodni valót. Az írónő itt is megmutatta, hogy milyen súlyos árat kell fizetni a varázslatokért. Számomra ez hasonlóképpen kegyetlen és csúnya lecke volt, mint az előző rész fejezése.
A kedvenc szereplőm nem túl meglepően egy teljesen új karakter lett, akinek eddig a fajtájával sem találkoztam. Ezzel együtt Csilla már megint levett a lábamról. Hihetetlenül szépen fogalmazott! Teljesen bele tudtam magamat képzelni a szituációkba. 

A második részével még mindig nem tudtam megbékélni, pedig már egy hete kiolvastam a könyvet. Volt időm gondolkodni és átrágni magamat az egészen. Ahogy már említettem ez Emese útkereséséről szól. A lány nem igazán találja a helyét. Nem tud dönteni az emberi és a mesebeli világ között. Elindul, hogy kiderítse melyik helyen tudna könnyebben boldogulni.
Sok izgalmas élménnyel lesz gazdagabb, ami mind meg fogják határozni a későbbi jellemét. Ennek megfelelően a könyv maga is megragadja és magába rántja az olvasót. Még jobban megismertem a tündérek világát és kiderült, hogy nem is olyan egyszerű mint amilyennek látszik! 

Jobban előtérbe kerültek a mellékszereplők. Hirtelen nagyon sokan lettek és én csak kapkodtam a fejemet ide-oda. Ugyanis az előző részek ennél sokkal gyérebb szereplőgárdával rendelkeztek. Itt azonban ebből sincs hiány! Amit viszont sajnáltam, hogy az Ólomerdőben szereplő Rabonbán és Fitos lemaradt. :( ....és hihetetlen, de Emesével is tudtam azonosulni!

A vége felé közeledve pedig számtalan kérdésem maradt.  Ami jó is meg azt is eredményezi, hogy izgatottan várjam a következő részt.

Értékelés:

IDE kattintva beleolvashattok a könyvbe.

Read More

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő *Mini-könyvklub 3*

Fülszöveg:
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!

Vélemény:

Bár csak 16 éves vagyok, de az életem eddigi részében eléggé sok mesével találkoztam már, amik egytől egyig valamilyen hatással voltak rám. Legyen az egy egyszerű mese, mint A kis gyufaárus lány, vagy egy hosszabb lélegzetvételű történet, mint a Fairy Oak. Néha még ma is belegondolok abba, hogy ezek mit is jelentettek nekem, akkor amikor olvastam őket illetve milyen értékeket képeznek számomra a jelenben. Vajon mennyire befolyásolták az életemet?
Ha jobban belegondolok nagyon is hatással voltak arra, hogy most milyen értékeket tartok a legfontosabbnak és mi az, ami mentén megítélem a dolgokat. 

Számomra az Ólomerdő is egy ilyen mese. Ami nem csak egy lány fejlődését, nővé érését mutatja be, hanem példát mutat az olvasói számára is. Azt kell, hogy mondjam, nekem már maga a könyv létezése is akarva-akaratlanul is egy nagyon rossz szokásomat alakította át. Ezt a szokásomat sokan ismerik, én csak könyvtárt-titisznek hívom. A változás történetesen egy könyvtár épületében ment végbe, ahova azért mentem be, hogy kikölcsönözzem Kleinheincz Csilla irományát. Gondoltam belelapozok, megnézem nincs e valami baja a példánynak és egyszerűen ott ragadtam. Abban a pillanatban, hogy elkezdtem olvasni számomra megszűnt az idő fogalma. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem és végeztem az egésszel. Még jó, hogy megvolt nekik a következő rész is, így az most itt csücsül mellettem! :D
Rá kellett jönnöm, hogy nem csak egy könyvélménnyel lettem gazdagabb, hanem a könyvtár is egy olyan kellemes hely, ahol senki sem zavar olvasás közben és órákon keresztül csend van. Tehát ha a könyv kevésbé lett volna jó, akkor is  már alapból egy élménnyel gazdagodtam.

Nyilván kitaláltátok már, hogy lennie kellett egy másik élménynek is, amit olvasás közben szereztem. Ennek a történetét itt olvashatjátok:
Nem véletlen emlegettem feljebb a meséket, hiszen mostani Mini-könyvklub páciensünk is rendelkezik igazi népies mese motívumokkal. A tündérek mellé még egy jó adag olyan elem is társul, mint a fésűből elővarázsolt erdő, a mostohaanya és a parazsat evő táltos paripa. Amiknek a történetét és működésének módját persze mindannyian ismerjük és talán már unjuk is, de higgyetek nekem! Ebben a könyvben egyáltalán nem idegesítő ezeknek a motívumoknak a jelenléte! Sőt, inkább még élvezetessé és izgalmassá teszi a egészet azzal, hogy beleszövi ezeket a dolgokat. Ugyanakkor engem kellemes és ismerős érzéssel töltött el, hogy ezek a sokszor hallott és kiskoromban imádott dolgok is megjelentek.

A szereplők többnyire egyszerűek, nincsenek túlbonyolítva. Saját értékeik vannak, amik mentén cselekszenek és ez adja a történet fő konfliktusát.
A regény központjában Emese áll, aki az apja hibája miatt Rabonbánhoz kerül egy elvarázsolt helyre. Közben a lány is és édesapja, István is a másik szülő (Lóna) keresésére indul, akit évek óta a mostohaanyja tart fogva. István emberként csak nagy árat fizetve juthatott be a tündérvilágba, ahol elveszett tündér felesége van. A történet tartogat még pár igen érdekes és fontos szereplőt, de egyenlőre megmaradnék a spoiler mentes írásnál. Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, akkor mindenképpen olvassátok el! 
A sorból kicsit kilóg, de karakter ábrázolásban szerintem a legjobban hozott szereplő egy manó volt, akinek két énje és ehhez híven két neve is van. A poént nem szeretném elárulni, hogy miért lett ilyen és miért jelentős, de annyit elmondok, hogy egy eszméletlenül jól ábrázolt karakterrel van dolgunk, akinek megvan a saját története, csak meg kell írni ;) 

Az egész tündér világot a szerző úgy építi fel, hogy az olvasó szinte maga előtt látja az eget, a kastélyokat, az Ólomerdő fáit, a talajt és még a legapróbb részleteket is. Bele tudjuk magunkat élni az egész történetbe, Emese vagy bármelyik szereplő helyébe és az ő szemükkel látni ezt a csodálatos világot.

A legnagyobb tanulságot én az egyéni kapcsolatok szintjén tudtam értelmezni. Ha Lóna odafigyel a testvérére, akkor nem történtek volna meg azok a rossz dolgok, amik miatt többek között a lányának is felelnie kellett volna. Ha Lóna jobban figyel a lányára, akkor nem kellett volna szegény kislánynak anya nélkül felnőnie. Ha István ugyancsak előrébb látó lett volna, akkor Emesét nem viszik el tőle és így tovább... A lényeg az, hogy nem lehetünk önzőek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tetteink következményeit és nem élhetünk az "önmegvalósítás" szintjén (legalábbis az etika tanárom hasonló szavakat használna erre a szituációra :D).
Az író mind a történet ábrázolásával, mind a stílusával a szívemhez nőtt. 

Összegzés:

Cselekmény: 9/10
Borító: 5/5

Szereplők: 5/5 

Read More