Eva Woods: Hogyan ​legyünk boldogok?

Fülszöveg:

Annie már olyan régóta szomorú, hogy talán nem is tudja, hogyan lehetne másmilyen. Egészen addig, amíg nem találkozik Pollyval.

Polly ugyanis Annie gyökeres ellentéte: vidám, boldog, lelkes és mindenekelőtt színes – a ruhája, az egyénisége. A közelmúlt eseményei megtanították egy nagy igazságra: az élet túl rövid ahhoz, hogy akár egy napot is elvesztegessen.
Pollynak száz napja van arra, hogy segítsen újdonsült barátnőjének megtalálni a boldogságot. Ugyan Annie meg van győződve róla, hogy ez lehetetlen küldetés, mégis képtelen nemet mondani Pollynak. Kisvártatva azonban kiderül, hogy a nőnek minden eddiginél nagyobb szüksége van Annie segítségére, neki pedig egyszer s mindenkorra el kell döntenie: megéri-e a barátnője iránt érzett szereteten át a világ felé is megnyitnia a szívét.
Egy felejthetetlen utazás, egy felemelő, mégis elgondolkodtató történet mindarról, amit a nagybetűs életnek nevezünk.

Könyvadatok:
Téma: fikció
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 440 oldal
Megrendelhető: LÍRA

Miért pont ez?: 
A könyvet születésnapomra kaptam ajándékba a barátnőmtől azzal a kijelentéssel, hogy a két főszereplő teljesen olyan mint mi. Bár neki agytumorja szerencsére nincs, de ugyanolyan felszabadult és életvidám, mint Polly. Az Ő szemszögéből nézve pedig én pont annyira vagyok magam alatt a mindennapokban, mint Annie a könyv elején. Úgyhogy remélte a könyv végére én is meglátom majd, hogy a mindennapokban mennyire fontos, hogy a kis dolgoknak is örülni tudjunk.

Véleményem:
A könyv nem kezdődött vidáman, és már az elején nyilvánvaló, hogy egy ilyen történet nem is fog vidáman végződni. Az egyik főszereplőnek, Pollynak ugyanis gyógyíthatatlan agytumora van, pont ezért elhatározza, hogy a következő 100 napban minden erejével azon lesz, hogy kiélvezze a hátralévő időt. 

Érdekes volt látni, hogy Polly az agytumora előtt semmivel sem volt különb másoknál. Volt egy férje, rendes munkája, háza és családja. Ezeket azonban tragikusan elvesztette már azelőtt az éjszaka előtt, amikor kiderült a diagnózisa; épp csak nem tudott róla. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált számára, hogy az eddigi élete gyökerestül megváltozott, fogta magát és odébb állt. Alig maradt valakije, akire támaszkodni tudott volna, de Ő felállt és elkezdett harcolni a betegsége ellen. Ilyen kilátástalan helyzetben is meg tudta őrizni a méltóságát és új életerőre kapott. Ami, ha belegondolunk nem teljesen magától értetődő, és rendkívül becsülendő dolog. A legnehezebb mindig egy ilyen pofon után felállni, és Ő nem csak felállt, de megdicsőülve fogadta a új helyzetet. Ugyanakkor ott van a teljes ellentétje: Annie. 

Annie élete éppen annyira (ha nem jobban) tragikus, mint Pollyé. Azonban Ő a másik nővel ellentétben teljesen összezuhant, árnyéka önmagának, és a jelenben is csak tűri a megaláztatásokat. Minden ember arra használja, hogy belerúgjon még egy kicsit.
Kettejük találkozása abban a kórházban történik, ahol Annie Alzheimeres anyukáját és Pollyt is ápolják. Utóbbi egész hamar ráveszi új barátnőjét, hogy csatlakozzon hozzá egy olyan kihívásban, aminek talán a végét sem éli meg. 

Polly és Annie 100 napon keresztül minden nap valamilyen őrültséget csinál, ami magába foglalja a szökőkútban való táncolást, a hullámvasútazást, egy isteni ebédet és sorolhatnám akár tovább. Élvezik az életet akármi is történt vagy történik velük. Akármennyire is húzzák le őket a vihar hullámai, megpróbálnak pozitívak és vidámak maradni.

A könyv elolvasása önmagában egy nagy feladat, és végig egy érzelmi hullámvasúton éreztem magamat. Eva Woods megpróbál rávilágítani arra, hogy a hétköznapokban is lehetünk bolondok, semmirekellők és minden jogunk meg van rá, hogy azt tegyük, amire a legjobban vágyunk. Sokan nem mernek kilépni a munkahelyükről, akkor sem amikor gyűlölik a helyet, sokan nem merjük kimondani, hogy valami nem tetszik. Emellett nagyon sokszor nem értékeljük a jó dolgokat, mert úgy gondoljuk, nekünk az jár. Sokszor gondoljuk úgy, hogy eleget dolgoztunk a házért, a kocsiért, a kapcsolatainkért, és mindig többet akarunk. Ami ma kell nekünk, azt holnapra megszerezzük, és még nagyobb dologokra fogunk vágyni. Sohase lesz elég. Ez a fogyasztói társadalom, üdv a 21. században!

A könyv egy felemelő és egyben nagyon szomorú történetet mutat be, aminek rengeteg tanulsága van. Számtalan tanácsát és gondolatát az eszembe (és a szívembe) véstem, a főszereplőket szintén a szívembe zártam. Ugyanakkor nem biztos, hogy egyhamar újra fogom olvasni, túlságosan is szomorú a vége.  

Összegzés: 

Read More

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Fülszöveg:
Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.

A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?

Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági
Sorozat: Kell egy csapat! 1. része
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152 oldal
Megrendelhető: Könyvmolyképző

               

Miért pont ez?:
Az írónő keresett meg, hogy nincs -e kedvem olvasni a könyvét. Ezúttal is szeretném megköszönni a lehetőséget!
Korábban már volt szerencsém egy irományához, a Cirrus a tűzfalon című könyve teljesen elvarázsolt. Kellő igényességgel megírt, humoros, friss, üde és fiatalos; ezekkel a szavakkal jellemeztem a moly.hu-n.

Ajánló:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak."

Így kezdődik ez a koránt sem átlagos történet mely során igazi kalandban lehet részünk. Minden egy átlagos nappal kezdődik az iskolában, ahol a három főhős azt a feladatot kapja, hogy készítsenek egy igazi olvasónaplót a valóságról, mintha az egy mese lenne. Így a három gyerek elindul, hogy igazi mesét találjon. Útjuk során találkoznak egy tündérrel, egy varázslóval, egy sárkánnyal és az őrzőjével, de számtalan más segítőjük akad.

Bár ez egy többnyire az ifjúságnak szánt történet, mégis felnőtt fejjel is lehet élvezni. Igazán jó ötletek vannak a történetbe belerejtve, mint például a felfelé fotózás, ami annyiból áll, hogy az épületek oromzatát, díszes tetejét is megfigyelik a fiatalok. Ahogy az írónő az Ingstagram oldalán is írja: Budapest utcái elég unalmasak, ha csak magad elé figyelsz. De ha felnézel, van ott valami egészen más. Gondterhelt angyalok, titkos toronyszobák, szelíd oroszlánok, soha el nem hervadó virágok és széles vállú istenek.

Nem akarok minden poént lelőni, de annyit elárulok, hogy sok esetben a jó tettekre sarkalja az ifjúságot. A történet üzenete a következő: Nézz körbe magad körül!, Lásd máshogy a világot!
Mert a világ színesebb és szebb lehet veled együtt. Mindemelett felhívja a figyelmet a közösség erejére is. Alapértékeket fogalmaz meg, melyeken érdemes elgondolkozni.

A könyv a mesés elemek ellenére is hihető tud lenni. Simán el tudom képzelni, ahogyan Adél néni irodalomórán felelteti és halálra félemlíti a gyerekeket. Bárcsak ne lenne nekem is hasonlóan rossz tapasztalatom! Ugyanakkor bárcsak lett volna egy olyan irodalomtanárom, aki versekből és balladákból idézget!

Az idézetek a regényben dőlt betűkkel vannak szedve, ezzel is arra ösztönözve az olvasót, hogy álljon meg egy kicsit, gondolkodjon el, mi volt az eredeti mű, ki írta stb. Bizony be kell, hogy valljam: volt olyan idézet amiről én sem tudtam, hogy ki írta le eredetileg. Okostelefonnal a kezemben aztán rákerestem, és meglepődve vettem észre, hogy alapművek köszönnek vissza a könyv lapjain.

László Maya illusztráció egyszerűek, de nagyszerűek. Tetszett, hogy sok van belőlük és ennek ellenére nem nyomják el a történetet, hanem kiegészítik azt.

A Banyavészt főleg a fiatalságnak ajánlom, akik elveszítették a hitüket a mesékben, és a nagyobbaknak, akik szeretnének kicsit visszamenni az időben és újra gyerekek lenni. 

Összegzés:

Idézetek:

"... és csak hogy tudd, minden mese olyan, amilyenre írják."

"Vagy azt hittétek, csak merő véletlenség, hogy mit faragnak a házak homlokzatára?
Zizu éppen úgy vonogatta a vállát, mint Anka feleléskor.
– Már hogy lenne véletlen? Hiszen amikor azok a szobrok, faragványok, cégérek és domborművek készültek, egész Budapest olyan volt még, mint egy nagy falu. Mindenki ismert mindenkit. Mindenki tudta, ki lakik ott. Mármint hogy ki lakik ott igazából. Nem volt értelme titkolózni.
Kezdték érteni. Emi elégedetten bólintott.
– Most az a szokás, hogy kiírják a nevet a kapura, igaz? Hát, régen is kiírták. Csak máshogy."

"– Ó, az Adél! Rég nem láttam.
– Erről jut eszembe, van egy ötletem. Nem tetszene inkább őt is szétkapni tizenkét darabra? Az ugyanolyan jó. Sőt!
– Sajnos nem fog menni. Túl erős. Olyan varázsigéket ismer, amiket én kimondani sem tudok. Ilyen időmértékeseket. Nagyon durva."

"Ha bárki meg tudja csinálni, akkor te is. Ha senkinem tudja, akkor neked kell"

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Fülszöveg:

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.

Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

Könyvadatok:
Téma: ifjúsági
Sorozat: Léggömbök 2. része
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 280
Megjelenés: LÍRA

            

Miért pont ez?: 
Az első könyv után nem voltam benne biztos, hogy valaha is el fogom olvasni a történet folytatását. Nagyon szomorú volt a vége, és olyasmit vetített előre, ami még nehezebb téma. Aztán elvállaltam egy újabb Merítés-díj zsűrizést, és így került elém a második rész. 

A sorozat első részéről ide kattintva olvashatjátok a véleményemet. 

Véleményem:
Az előző könyv témája is már fontos kérdéseket feszegetett, de az Utánad még inkább elmerül ezekben. Ilyen szempontból kiemelkedő az ifjúsági regények körében. Nem csak a tini terhesség, anyaság kérdését járja körbe, de fontos szerepet kap a munkavilága, a drogok és a Budapest-vidék közötti ingázás is. Az utóbbit teljesen át tudtam érezni. 

Dorkának egy pillanat alatt fel kellett nőnie, és ez bizony nem könnyű. Anyává vált, de ahhoz, hogy biztosítani tudja a gyermeknek a megfelelő életszínvonalat, kénytelen a fővárosba költözni és munkába állni. Nem csak lemarad a legszebb pillanatokról, de a munkavilága is elég kemény. Néhol pedig bekavar a szerelem is. 

Igazság szerint a karaktereket még mindig nem sikerült teljes mértékben megkedvelnem, de tetszett, hogy emberiek. Senki sem tökéletes, ők sem azok. Rengeteg hibájuk van, de a nehézségek ellenére küzdenek, hogy jobbak legyenek. 

Nem tudom elmondani, hogy mennyire tetszett. Az írói stílus jó, a történet olvasmányos és mondanivalója is van. Az utolsó 50 oldallal itt is voltak problémáim. Nagyon elvitte a romantikus szál az egészet. Ami persze kellett ennek a történetnek, de rettentően giccsesre sikeredet. 

Kinek ajánlom?:
Aki szeretne egy komolyabb témákkal foglalkozó ifjúsági regényt olvasni. Ha olvastad az előző részt, és tudni akarod, hogy Dorka hogyan lendül át a nehézségeken és válik felnőtté. 


Összegzés: 

Idézetek: 
"Egyedül leereszt az ember, mint a gumimatrac."

"A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sodor mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg."

"Ha új munkahelyen dolgozol, az első és legfontosabb, hogy szerezz egy valamirevaló bögrét."

"A szívnek nem lehet parancsolni."

Read More

Szabó Magda: Katalin ​utca

Fülszöveg:
A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép állítja művéről az írőnó. Egy csendes budai utca, ahonnan a Dunára látni. Itt él három szomszédos házban három baráti család: a fogorvosék lányukkal, Henriettel, az özvegy őrnagy házvezetőnőjével és fiával, Bálinttal, és a kiváló tanár feleségével meg két lányával, Irénnel és Blankával. A gyerekek nem csak játszótársak, bonyolult és ellentmondásos szálak fűzik össze őket.
Mint jelkép, a Katalin utca az ártatlan és romlatlan gyermekkor, a bűntelen ifjúság szimbóluma. Ezt az idilli világot rombolja szét a történelem, a Horthy-korszak, majd a háború durva valósága, amelyben elsüllyed ház, utca, ország, minden nemes emberi érzés, még a szerelem is.
Akik mindezt túlélik, azok is kiűzetnek a Paradicsomból, mert vétkeztek, mert nem álltak ellen a Gonosznak. Már csak álmaikban térhetnek vissza a Katalin utcába, mert nem volt bátorságuk megtenni azt, amit meg kellett volna tenniük. A Katalin utcában már csak az élők közé vissza-visszalátogató halottak vannak otthon, akik emlékeikből újraépítik a múltat, de boldogok ők sem lehetnek, hiszen nincs átjárás az élők és a holtak világa között.

Könyvadatok:
Téma: 20. század , lélektani
Kiadó: Európa
Eredeti kiadás éve: 1969
Oldalszám: 216 oldal
Megrendelhető: Bookline

Miért pont ez?: Eltökéltem, hogy minden Szabó Magda könyvet elolvasok. Az Abigélen már számtalanszor átrágtam magamat, és a Für Eliset is nem egyszer már kivégeztem (Az értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elérni). A Katalin utcával úgy jártam, hogy mér tavaly belekezdtem, de közben elvesztettem a könyvet, így sokáig nem tudtam folytatni.

Véleményem:
Érdekes, de Szabó Magda el tudja érni azt, amit több szerző nem. Mindig az éppen olvasott regénye tetszik a legjobban. A Katalin utca olyan szívbe markoló, hogy szinte már gyönyörű. 

Kezdjük az elején, nevezetesen az első (fejezetnek nem nevezhető) beköszöntővel. A narrátor már itt, előre jelzi a könyv végkimenetelét. Úgy és olyan életigazságokat fogalmaz meg benne, ami egyáltalán nem válik klisésé. Pontosan azt mondja ki, amit az ember, ahogy öregszik annál inkább érez: 

"Senki sem mondta meg nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük. Hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott egész tudatát."

Az első pár fejezetben a felnőtt emberek életébe tekinthetünk bele, akik mindig visszavágynak gyermekkoruk színhelyére, a Katalin utcába. Ez természetes, hiszen ott együtt boldogok voltak: Henriett, Irén, Blanka és Bálint. 
Aztán láthatjuk a gyermekkorukat, majd azt, hogy a háború hogyan döntötte romokba ezt az idillt. Mindannyian sok megpróbáltatáson mentek át, és ez megváltoztatta őket. Erősebbek lettek tőle, de a hitüket egy boldog és jó életre elvesztették.

A Katalin utca csupán egy szimbólum, de a jelentése mindenki számára egyértelmű és ismert. Minden ember vágyakozik valami iránt. És egy idő után már nem a jövőbe vágyik, hanem a múltban próbálja megtalálni a boldogságot.
A könyv azt is nagyon jól szemlélteti, hogy a négy gyerek múltja nem is volt mindig tökéletes, de ennek ellenére mégis mindig visszavágynak a Katalin utcába.

Végtelenül szomorú történet ez. Az életről, az idő múlásáról és az elvesztegetett lehetőségekről szól. Mégis gyönyörű. Gyönyörű, mert olyan változatos formai, eszköz -és stílus jegyekkel teszi ezt, ami mellett nem mehetünk el csodálat nélkül. 

Szabó Magda mint sok más könyvében, itt is beleírta magát a történetbe. Nagyon izgalmas volt azt olvasni, hogy hogyan képzeli el a túlvilági létet. Engem egyáltalán nem botránkoztatott meg a halottak visszatérése, hiszen ezzel is azt akarta kifejezni, hogy ha valaki nagyon vágyik valamire, akkor mindent el tud érni. 

Összegzés:

Read More

Kiera Cass: The One – Az Igazi

Fülszöveg:
A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Könyvadatok:
Téma: disztópia, young adult (YA)
Kiadó: GABO
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 346 oldal
Megrendelhető: Bookline

          

Véleményem:

Pro: 
Ha a sorozatot a disztópia részéről vizsgáljuk, akkor elismerhetjük, hogy ebben bizony remekel. Nem csak a rossz, de a jó rendszert is kifigurázza, gúnyt űz belőle.
Ez a rész már kevésbé szól a szép, színes báli ruhákról. Inkább a rendszer elleni küzdés, a lázadás kap nagyobb szerepet. Az utolsó nagy jelenet igazán kaotikus és erőszakos ahhoz, hogy azt mondjam: igen, ez aztán egy jó könyv! 

Ugyanakkor ezzel a jelenettel az író mindazt a jót, amit felépített, le is rombolt. Ez egy igen merész vállalkozás volt. Addig az ember elhiszi, hogy (majdnem) minden szép és jó és, hogy a demokrácia egyszer győzni fog. ÉS BUMM! A legelcsépeltebb és egyben a legzseniálisabb jelenetet kapjuk, amit a sorozat a 3 kötet alatt fel tudott mutatni. A többi olvasónak csak azt tanácsolnám: Tessék szépen a falak mögé látni és ezt a történetet nem a szerelmi szálak, a bálok, a párválasztó vagy a YA szemszögéből megközelíteni! Gondolkozzatok, és lássátok meg azt, ami részben kimondatlanul, de benne van ebben a könyven! ((Irodalom óra vége.))

Kontra:
A szereplők többsége továbbra is kidolgozatlan, az író kénye-kedve szerint változtatja őket aszerint, hogy mire van szüksége. Kell egy jó baráti kör? Oké, akkor a tökéletes főszereplőnket hagyjuk meg olyannak amilyen, a többiek meg menjenek át egy nagy jellemfejlődésen (de most azonnal!). 

A baj csak az, hogy a főszereplőnk korán sem tökéletes. Az első részben még láttam valamennyi fantáziát Americában, de mostanra az már teljesen kikopott.

Egy állandóan nyavalygó, elkényesztetett fruska lett belőle. Mást sem csinál, mint epekedik, várakozik és nyafog. A lázadó America a múlté. A legjobban az viselt meg, amikor kimondta, hogy őt Aspen csak tartalék lett volna neki. Akkor szertefoszlott minden, amit az első kötetben az író szépen felépített. 

A többi könyvhöz inzulin adagot kellene osztogatni, ehhez pedig valamilyen olyan szert, ami segít, hogy kisebb elmebaj nélkül túléljük a főszereplő stílusát. 

A másik baj az, hogy más szereplő nem igazán tud érvényesülni. Akárcsak a kirakat bábuk: csak arra jók, hogy a vevőt becsábítsák a boltba. 

Összegzés:
Sajnálom, hogy ezt a könyvet a média és a kiadó ennyire megszépítette nekünk. A borító és a köré épített reklám azonban nem tett jót neki. Amíg ezeken a szép ruhában mászkáló, törékeny porcelán babákat látjuk, sokan nem fogják felfogni az igazi értékét a könyvnek.

Pedig hemzsegnek benne a jobbnál jobb ötletek.

A folytatásról:

Már el is olvastam a Párválasztó következő részét, amiről még ebben a hónapban megpróbálok valami értelmeset összekaparni. Nagyon meglepett, mind jó és mind rossz értelemben is. 

Read More