Ecsédi Orsolya: Banyavész

Fülszöveg:
Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.

A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?

Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági
Sorozat: Kell egy csapat! 1. része
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152 oldal
Megrendelhető: Könyvmolyképző

               

Miért pont ez?:
Az írónő keresett meg, hogy nincs -e kedvem olvasni a könyvét. Ezúttal is szeretném megköszönni a lehetőséget!
Korábban már volt szerencsém egy irományához, a Cirrus a tűzfalon című könyve teljesen elvarázsolt. Kellő igényességgel megírt, humoros, friss, üde és fiatalos; ezekkel a szavakkal jellemeztem a moly.hu-n.

Ajánló:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak."

Így kezdődik ez a koránt sem átlagos történet mely során igazi kalandban lehet részünk. Minden egy átlagos nappal kezdődik az iskolában, ahol a három főhős azt a feladatot kapja, hogy készítsenek egy igazi olvasónaplót a valóságról, mintha az egy mese lenne. Így a három gyerek elindul, hogy igazi mesét találjon. Útjuk során találkoznak egy tündérrel, egy varázslóval, egy sárkánnyal és az őrzőjével, de számtalan más segítőjük akad.

Bár ez egy többnyire az ifjúságnak szánt történet, mégis felnőtt fejjel is lehet élvezni. Igazán jó ötletek vannak a történetbe belerejtve, mint például a felfelé fotózás, ami annyiból áll, hogy az épületek oromzatát, díszes tetejét is megfigyelik a fiatalok. Ahogy az írónő az Ingstagram oldalán is írja: Budapest utcái elég unalmasak, ha csak magad elé figyelsz. De ha felnézel, van ott valami egészen más. Gondterhelt angyalok, titkos toronyszobák, szelíd oroszlánok, soha el nem hervadó virágok és széles vállú istenek.

Nem akarok minden poént lelőni, de annyit elárulok, hogy sok esetben a jó tettekre sarkalja az ifjúságot. A történet üzenete a következő: Nézz körbe magad körül!, Lásd máshogy a világot!
Mert a világ színesebb és szebb lehet veled együtt. Mindemelett felhívja a figyelmet a közösség erejére is. Alapértékeket fogalmaz meg, melyeken érdemes elgondolkozni.

A könyv a mesés elemek ellenére is hihető tud lenni. Simán el tudom képzelni, ahogyan Adél néni irodalomórán felelteti és halálra félemlíti a gyerekeket. Bárcsak ne lenne nekem is hasonlóan rossz tapasztalatom! Ugyanakkor bárcsak lett volna egy olyan irodalomtanárom, aki versekből és balladákból idézget!

Az idézetek a regényben dőlt betűkkel vannak szedve, ezzel is arra ösztönözve az olvasót, hogy álljon meg egy kicsit, gondolkodjon el, mi volt az eredeti mű, ki írta stb. Bizony be kell, hogy valljam: volt olyan idézet amiről én sem tudtam, hogy ki írta le eredetileg. Okostelefonnal a kezemben aztán rákerestem, és meglepődve vettem észre, hogy alapművek köszönnek vissza a könyv lapjain.

László Maya illusztráció egyszerűek, de nagyszerűek. Tetszett, hogy sok van belőlük és ennek ellenére nem nyomják el a történetet, hanem kiegészítik azt.

A Banyavészt főleg a fiatalságnak ajánlom, akik elveszítették a hitüket a mesékben, és a nagyobbaknak, akik szeretnének kicsit visszamenni az időben és újra gyerekek lenni. 

Összegzés:

Idézetek:

"... és csak hogy tudd, minden mese olyan, amilyenre írják."

"Vagy azt hittétek, csak merő véletlenség, hogy mit faragnak a házak homlokzatára?
Zizu éppen úgy vonogatta a vállát, mint Anka feleléskor.
– Már hogy lenne véletlen? Hiszen amikor azok a szobrok, faragványok, cégérek és domborművek készültek, egész Budapest olyan volt még, mint egy nagy falu. Mindenki ismert mindenkit. Mindenki tudta, ki lakik ott. Mármint hogy ki lakik ott igazából. Nem volt értelme titkolózni.
Kezdték érteni. Emi elégedetten bólintott.
– Most az a szokás, hogy kiírják a nevet a kapura, igaz? Hát, régen is kiírták. Csak máshogy."

"– Ó, az Adél! Rég nem láttam.
– Erről jut eszembe, van egy ötletem. Nem tetszene inkább őt is szétkapni tizenkét darabra? Az ugyanolyan jó. Sőt!
– Sajnos nem fog menni. Túl erős. Olyan varázsigéket ismer, amiket én kimondani sem tudok. Ilyen időmértékeseket. Nagyon durva."

"Ha bárki meg tudja csinálni, akkor te is. Ha senkinem tudja, akkor neked kell"