2016. április 30., szombat

Havi összefoglaló: ÁPRILIS


Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán merjek e összefoglalást írni ebben a hónapban.

Ennek az egyik oka az, hogy szinte semmi sem történt velem. Csak pár dolog van csak amit fel tudnék sorolni: folytattam a szobám szépítését és áprilisban felkerült a falamra a fenti képen látható madárraj; vettem egy órát, amit szintén a képen láthattok; megnyertem egy fizika versenyt; vásároltam egy csomó össze nem illő ruhát; napoztam (jó sokat), újra elkezdtem teniszezni járni; részt vettem az Árkád Futáson és olyan kemény (aerobic) edzéseken vettem részt, hogy utána 4 napig fájt mindenem. 

A másik ok pedig az, hogy bár készítettem egy listát (ha ide kattintotok meg tudjátok nézni), ami elméletileg arra ösztönözne, hogy minél többet olvassak és blogoljak, de sem időm sem kedvem nem volt az utóbbi időben egyikhez sem. 

Ráadásul komolyan fontolóra vettem, hogy hagyom az egész bloggerkedést úgy ahogy van, nem csinálom többé vagy újrakezdem, mert ez így ebben a formában nem igazán akar működni



Idén másodjára szegtem meg a január 1-jén tett ígéretemet, de megérte, mert egy olyan könyvvel gazdagodtam amire már évek óta vártam, Ez pedig az Outlander 3. része, amit a Könyvmolyképzőtől rendeltem meg és teljesen fel voltam dobva, amikor megláttam, hogy 2 különálló könyv.
Az első két részt 4 éve olvastam és már akkor elvarázsolt az egész történet, imádtam és azóta is az egyik kedvenc sorozatom. Amiből készült illetve készülőben van egy  sorozat is, amit még nem láttam. Az igazság az, hogy nagyon félek annak ellenére, hogy a rajongók szerint zseniális.
A vicces az, hogy pár hete már pont azon voltam, hogy beszerezem angolul, amikor megláttam DESZY oldalán, hogy ki fog jönni magyarul is. 
Most egyenlőre nagyon boldog vagyok és már alig várom, hogy olvashassam a könyvet *-* 



1 újraolvasás (Büszkeség és Balítélet) illetve 9 új olvasásom volt ebben a hónapban, ami eléggé meglepett. Nem számítottam rá, hogy az előző hónaphoz képest ilyen sokat olvastam. Ha a címekre kattintotok elolvashatjátok az adott könyvről írt értékelésemet.



Májusra nem terveztem sokat. Egyenlőre a holnapi napra koncentrálok.  Anyák napja alkalmából már ma rengeteg virágot tervezek anyukámnak átadni (különböző módokon). Következő hét érettségi szünet hétfőn és kedden, de a többi nap lesz délután tanítás, tehát jó ha este 7-re itthon leszek. Viszont legalább rengeteg időm lesz olvasni és megcsinálni rendesen a KRESZt.

Volt egy tervem, amit még MÁRCIUSban kezdtem el, amit most abbahagyok, mert úgy érzem nincs semmi értelme. Ez pedig a GASZTROKEDD rovat. Amíg nem találok ki mást addig a könyves világról tartok értekezleteket nektek minden héten, amit majd meglátunk, hogy hogyan megy.

A tervezett könyvek listájáét itt érhetitek el. 

Próbálom majd kicsit színesíteni a blog repertoárját és sok mindent tervezek erre a hónapra, amit egyenlőre részben nem mondok el, hagyj legyen meglepetés és részben pedig fent a képen láthatok egy kis ízelítőt belőle.

Ennyi lett volna :) Boldog és könyvekben gazdag májust kívánok! 

2016. április 26., kedd

GasztroKedd #4

"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."


Susan Mallery: Citrom és osztriga


Fülszöveg:
Előétel 
Cal Buchanannek a város legjobb séfjére van szüksége, hogy az Öreg Halász újra felkapott étterem legyen. Csak az a gond, hogy a tökéletes jelölt éppen a volt felesége… 
Főétel 
Pennynek jól jön az állásajánlat, de nem köti Cal orrára, hogy kisbabát vár. Ráadásul elég rázós dolog mindennap együtt dolgozni az exével, akiből még nem sikerült kiszeretni… 
Desszert 
És hogy a helyzet még pikánsabb legyen, véletlenül tudomást szerez Cal féltve őrzött titkáról, amelyet a férfi pont előle rejtegetett a legjobban.

Vélemény:
Szórakoztató és vidám kis történet ez, amibe bizony egyre komolyabb és komolyabb témák vegyülnek bele, de minden ellenére megőrzi a bájos jellegét.
Azt mondanám rá, hogy igazi csajos könyv. Nincsenek benne új gondolatok, semmi szokatlan téma, amivel az olvasó ne találkozott volna már. Mégis az én kis szívemnek a sok szörnyűséges és komolyabb olvasmány után jól esett. 

A történet előrelátható mederben folyik. Nincsenek nagyobb kicsapongások. Amikor belekezdtem az olvasásba, már akkor a vége szinte teljesen kikristályosodik előttem. A fülszöveg elolvasása után viszont szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy miről lehet itt szó. :D ((Mínusz 1 pont)) 


Kicsit hazudtam, amikor azt sugalltam, hogy ez egy végtelenül könnyű, habos-babos történet. Az igazság a következő: eléggé szép számmal hemzsegnek benne a kevésbé zökkenőmentes jelenetek. Konkrétan egy tucat rossz dologgal kell a szereplőknek szembenézniük. A vége pedig nagyon el lett dramatizálva. Értem ez alatt a kiszámítható véget, az összes szereplő kis világának tönkretételét és Mary Sue-s előtörténeteket.
Van itt minden: válás, megcsalás, titkolózás, kiközösítés, meg nem értettség, gyerek elvesztése, karrier tönkremenése, hátba szúrás, zsarolás... tiszta szappanopera.

Igazából engem nem is a sok nehéz sorsú karakter zaklatott fel, inkább azt bántam, hogy a végére az írónő túllépett egy határt, ami után már csak untatni tudott a sok szenvedés. Az életünk nem tökéletes, ez eddig még rendben is van. Esünk, kelünk és van, hogy amikor úgy érezzük másoknak minden sikerül csak nekünk rossz. Azonban a problémák halmozás az én ízlésemnek már sok volt. 

Ennek ellenére a szereplők mindegyike nagyon szerethető. Egyedül az idős, zsörtölődő nagymama helyzetét nem tudtam megérteni. Neki semmi oka nem volt arra, hogy eltaszítsa az unokáit maga mellől, mégis ezt tette. 
Megszerettem az összes Buchanant, Pennyt és a konyha személyzetét is. Naomival, Penny barátnőjével viszont nem tudtam zöld ágra vergődni. Kíváncsian várom, hogy lesz e folytatása az Ő történetének vagy a feledés homályába kerül (egyébként szerintem ez teljességgel lehetetlen, de majd meglátjuk).


Hogy gasztroregény e? A könyv első harmada tele van az üzletvezetéssel, a konyhával, az éteremmel és az ételekkel kapcsolatos dolgokkal. Azonban a többi részében nagyon szerepet kap a szereplők kapcsolatai, egyéni és közös problémáik és szinte teljesen kiveszik belőle az ami előtte a központja volt. 
Igazából így utólag a cím választással sem tudok egyetérteni. Az angol verzió ("Delicious") sem nevezhető jobbnak. 


Összegzés:
Ha egy kis kikapcsolódásra vágysz, akkor a Citrom és osztriga egy remek választás. Nincsenek benne mélyenszántó gondolatok, de frissítőként hat a kánikulában és remek kikapcsolódást nyújt a kis szürke agysejteknek. 

Cselekmény: 8/10
Szereplők: 4/5
Borító: 5/5



A sorozatról:
Engem személy szerint a folytatás is érdekel. Sajnálom, hogy a következő hónapokra eléggé keményen beosztottam a programomat az olvasások terén, de muszáj volt meghoznom ezt a döntést. Mivel nyáron a tengerparton 45°C-os melegben úgy sem fogok Nyomorultakat vagy más egyéb komoly könyvet olvasni, így biztos hogy a Faháj és karamellát is beiktatom ;) 

2016. április 24., vasárnap

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Fülszöveg:
Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Vélemény:
Maga a téma és a szereplők is eléggé sok érzelmet váltottak ki belőlem.
Kezdjük a szereplőkkel: Adott Finch, aki szinte mindent tud az öngyilkosságokról. Próbálkozik velük, de ezeket a próbálkozásokat rendszerint túléli esetleg az utolsó pillanatban mégsem kötelezi el magát a dolog mellett. Ez akár morbid is lehetne, de emellett van egy érdekes és izgalmas része is a dolognak: a fiú eléggé jártas a témában. Olvasás közben rengeteg adatot megtudunk az ilyen esetekről. Ezeket eléggé viccesen adja mutatja be, ami miatt nem igazán tudtam mindig komolyan venni. Emellett a fiú enyhén bipoláris zavarokkal küzd, de a sok furcsasága ellenére igenis szerethető karakter. Az egész arról szól, hogy hogyan próbálja megtalálni a helyes utat és legfőképpen önmagát.




Finchhez társul Violet, akivel egy óratorony tetején ismerkednek meg. Violet előtte pár hónappal veszítette el a testvérét, ami értelemszerűen végtelenül megrázta Őt. Az eset óta nem igazán találja a helyét a világban. Előtte mindent a testvérével csinált: együtt jártak bulizni, közös blogot vezettek és szinte mindent megosztottak egymással. A történtek utána viszont nem látja az értelmét annak, hogy Ő is itt maradjon. A történet végére azonban megtalálja a visszavezető utat.
Kettejük kapcsolata lassan, de biztosan araszol előre. Az elején rögös és kátyús, mint a magyar utak, de mégis 
megtalálják a közös hangot.



Akkor lássuk a medvét... A téma, amin nem igazán tudtam eligazodni: Szerintem egy rendkívül jól kiválasztott, megfontolt és több szemszögből bemutatott dologról van szó. Ami mégis frusztrált az az volt, hogy nálam pont az ellentétét váltotta ki, annak amit az író el akart érni vele. Felzaklatott, hiszen ezek olyasfajta dolgok, amikben segítséget kellene nyújtania nekünk.
Nem érzem úgy, hogy bármilyen segítséget vagy támogatást kaptam volna arra vonatkozólag, hogy mit csináljak akkor, ha depressziós lennék vagy esetleg öngyilkossági gondolataim támadnának. 


Ráadásul nekem egyáltalán nem volt kerek a történet. Elfogadom, hogy az életben sem mindig kapok válaszokat a miért?-re és a hogyan?-ra, de egy könyv szerintem úgy jó, ha szép, kerek történet. Ez a befejezés engem csak felzaklatott és nem tudott túl sok mindent adni. 

Az az igazság, hogy nagyon dühös voltam erre a könyvre, mert ha Violet szemszögéből nézzük egyáltalán nem volt fair a befejezés. Viszont mégsem tudok nagyon haragudni rá, mert tudom, ha nem ez lett volna a vége, akkor csak egy általános tini-regény lenne, amiben szó esik egy-két fontosabb témáról is. Azonban ez a könyv némiképp meghaladta ezt a kategóriát, amiért örültem is, de közben a szívem is belesajdult egy kicsit. 

Összegzés:
Cselekmény: 8/10
Borító: 4/5
Szereplők: 5/5




2016. április 22., péntek

Ami még a tanévből hátravan: azaz mit fogok olvasni a következő 55 napban


Mostanában teljesen el vagyok keseredve, hogy milyen sokat kell tanulnom és szinte megszállottan számolom vissza a perceket a tanévvégéig. Így tegnap úgy döntöttem: abból a célból, hogy legalább az olvasásra motiváljam magamat, csinálok egy kis listát. Ehhez csak egy A5-ös lap két oldala, egy kis utánajárás és ceruza kellett. 


Mennyi könyv is ez?:

Mivel eredetileg az egész évre terveztem előre így teljesen érthető, hogy miért kellett nekem olyan sok hely. Összesen 69 könyv szerepel + hagytam ki helyett összesen 11 könyvnek, hátha időközben kedvet kapok máshoz is. 
Ebből a sok könyvből összesen 14-et emeltem ki, amit május végéig szeretnék teljesíteni. Ehhez jön hozzá még a nyári leendő olvasmányokból 4 db könyv, amiket június 15.-éig szeretnék teljesíteni. Továbbá  3 könyv, aminek a címét nem fogom elárulni, mert még én sem vagyok benne biztos (jó nem?) :D





Mi alapján választottam?:

Igazából sok olyan könyv sorakozik a szekrényemen, amiket több kihívásra el kellene olvasnom és ezeket gyúrtam össze és válogattam. 
Ha a szövegre kattintotok, akkor megnézhetitek, hogy milyen kihívásokról is van szó, mik az alap feltételeik és a listákról teljesített könyvekről értékelést is olvashatsz: 



A lista:
A címekre kattintva megnézhetitek a könyvek Moly.hu-s oldalát. 

+ június:

Az utolsó szó jogán:

Kívánom nektek, hogy a legjobban teljen ez a következő 55 nap!
Remélem én is nem sokára neki állok az olvasásnak és az értékelés írásnak, ez a lista némiképp segített abban, hogy előre tudjak tervezni. 

Legyen szép estétek és kitartás! 

Agatha Christie #3

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Áprilisban megint egy Poirot könyvre, méghozzá AZ ACKROYD-GYILKOSSÁG-ra esett a választásom."


Fülszöveg:
King's Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán „szürke agysejtjeit”.



Vélemény:
Amikor először hallottam Agatha-ról, akkor nem csak az életrajzát kellett megtanulnom angolul, de bele kellett olvasnom abba a könyvébe is, ami tulajdonképpen híressé tette az írónőt. Ekkor sajnos sikerült lelőnöm magamnak a poént is, mert utána olvasgattam egy kicsit más olvasók véleményének is és bizony belefutottam a gyilkos személyébe. Ami persze nagyon meglepett, hiszen nem egy átlagos fordulatnak mondhatnánk, ráadásul már akkor nagy vihart kavart, amikor a könyv először megjelent. Abban viszont egyet kell értenem a kritikusokkal, hogy ez a krimiirodalom mérföldkövét is jelentette 1926-ban. 

Nem annyira lebilincselő, hogy a fotelbe szegezzen engem órákig és körmömet rágva izguljak azért, hogy minél hamarabb kiderüljön az igazság. A történet mesélés szép, egyenletes és tárgyilagos, ahogyan azt Poirot a könyv végén kifejtette. Az alattomos végét kivéve nem tartogat nagy fordulatokat és lenyűgöző mutatványokat. Mégis az egész közel került hozzám azáltal, hogy gördülékeny és szépen felépített volt az egész gyilkosság és az elbeszélés is. 


Úgy gondolom, hogy akik csak ízlelgetik, még csak bele sem igazán kóstoltak a krimi világába, azoknak nagyszerű alkalmat ad arra, hogy lássák milyen is egy jól megírt könyv. Izgalmas a nyomozós része, a szereplőkkel, a korral és a helyszínnel is azonosulni lehet.  Azonban egy kicsit mindenkit óva kell intenem ettől a kötettől, hiszen csalódottság és akár frusztráció is felléphet az olvasói körében. 

A kiadásról pár szóban:
Bár nekem magyar nyelven az eredeti 1974-es kiadás van meg, aminek a külseje iszonytatóan ronda, mégis a lapok kismértékű sárgasága ellenére teljesen éppen maradt az egész kötet. Azóta sokszor kiadták már, de azoknak akik szeretnék megvásárolni én mindenképpen a 2012-es Európa kiadásút javaslom. Szép, könnyű, keménytáblás és nem esik szét.  

Összegzés:
Cselekmény: 8/10
Borító: lásd: fent
Szereplők: 5/5
A Többi értékelés:
június:


május: 
#1: Gyilkosság meghirdetve

április:
Az Ackroyd-gyilkosság

március:
-

február:

január: 

2016. április 17., vasárnap

Neil Gaiman: Sosehol *Mini-könyvklub 3*


Fülszöveg:
A világ és ami alatta van.
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. 
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Ajánló:
Én ezen az írón nem tudok kiigazodni! Imádtam Tőle az Amerikai isteneket, utáltam a Csillagport és íme egy újabb könyv, ami teljesen megosztja a véleményemet!


"Nem a zuhanástól félek....attól félek, amikor vége."


Az egész könyv ötlete egy azonos című fantasy sorozat forgatása közben született. Neil Gaiman a BBC számára írta a forgatókönyvet. Ebből később a vászonra kerüléskor rengeteg részt kivágtak, nem valósítottak meg, ezért az író elhatározta, hogy ír egy olyan könyvet, amiben ezek a félredobott részek is benne vannak. Továbbá változtatott egy kicsit a cselekményeken, de a lényeg ugyanaz maradt.

Az alapötlet nagyon kidolgozott és fantáziadús. A történet a jelen korban, London metrójában játszódik. A lenti világban minden sokkal nehezebb: bajos élelmet találni, körülményes elbújni és szinte lehetetlen huzamosabb ideig életben maradni.
Itt halkan megjegyzem, hogy Neil azt írta, hogy ez a könyv a józan eszének megőrzésére szolgált a sorozat forgatás közben, ezt nem is nehéz annyira elképzelni, ha a sorozatba belepillantunk.



"A pillanatokat meg kell élni, a várakozás bűn, mind az eljövendő idő ellen, mind a jelen pillanat ellen, amelyet az ember épp semmibe vesz."


A szereplők is sokfélék, vannak nagyon jól kidolgozottak, ők egyértelműen a főkarakterek közé tartoznak. Aztán ott vannak a csak fél fejezet erejéig megemlített alakok, akiket nagyon sok esetben nem tudtam hova tenni, mert mindegyikben volt egy kis fantázia, de nem feltétlenül sikerült ezeket kibontakoztatni és kamatoztatni. A PATKÁNYOK elméletileg kulcsfontosságú szerepet töltöttek volna be, de valahogy ezt sem igazán fejtette ki a szerző. Mindezek ellenére kerek volt az egész

Kicsit sajnáltam, hogy a magyar fordításban nem igazán jöttek át az igazi poénok. Az eredeti angol változatban rengeteg olyan finom utalás van, ami még jobban megerősíti az olvasót abban, hogy mennyire lenti is az a Lenti London. Ráadásul a RÉS mint szó is nagyobb szerepet kap benne, ami a történet szempontjából eléggé fontos. Mindenképpen AJÁNLOM, eredetiben meg pláne!

Nekem kevés volt ez a 200 oldal, én olvastam volna még tovább :) 
Utána jártam kicsit a fantasy jelentésének, mert egyszerűen ez a könyv nálam olyan messze állt az eddig megszokott ilyen műfajú könyvektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Tehát:
"Fő jellemzője, hogy a tartalma többnyire olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal."
A végső konklúzió az lett, hogy "ja, ez egy fanatsy" és bár még nem szoktam hozzá ehhez a felosztáshoz, de nagyjából rendbe tettem az irodalmi fogalmakat a fejemben. 

Összegzés:
Cselekmény: 7/10
Borító: 5/5
Szereplők: 3/5 



Pár szó és utána befejezem:

Május, június, július és augusztus hónapokban újra indul a Mini-könyvklub, amire bárki jelentkezhet, aki szeretne velünk olvasni. A kategória újra a sci-fi és a disztópia lett, aminek én kevésbé örülök, de annyira megszerettem Vegazust és a többieket, hogy erre a fordulóra is beneveztem. 
Ha megtetszett és szeretnél jelentkezni, akkor az alábbi linken megtalálod a szabályokat és az űrlapot amit ki kell tölteni: http://konyv-sarok.blogspot.hu/2016/04/mini-konyvklub-4.html

2016. május 31-ig lehet résztvevőnek jelentkezni!Ráadásul még a 3 követelő könyvet sem szavaztuk meg, 10 könyvből lehet választani.
Kiemeltem azokat amik engem érdekelnek: 

  • Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
  • Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
  • Lois Lowry: Az emlékek őre
  • Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
  • Harry Harrison: Helyet! Helyet!
  • J. Goldenlane: Napnak fénye
  • Ernest Cline: Ready Player One
  • William Golding: A Legyek Ura
  • Robert A. Heinlein: Ajtó a nyárba
  • Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár

Remélem sokan leszünk és kedvet kaptatok hozzá :)