GasztroKedd #4

"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."

Susan Mallery: Citrom és osztriga

Fülszöveg:

Előétel 
Cal Buchanannek a város legjobb séfjére van szüksége, hogy az Öreg Halász újra felkapott étterem legyen. Csak az a gond, hogy a tökéletes jelölt éppen a volt felesége… 
Főétel 
Pennynek jól jön az állásajánlat, de nem köti Cal orrára, hogy kisbabát vár. Ráadásul elég rázós dolog mindennap együtt dolgozni az exével, akiből még nem sikerült kiszeretni… 
Desszert 
És hogy a helyzet még pikánsabb legyen, véletlenül tudomást szerez Cal féltve őrzött titkáról, amelyet a férfi pont előle rejtegetett a legjobban.

Vélemény:

Szórakoztató és vidám kis történet ez, amibe bizony egyre komolyabb és komolyabb témák vegyülnek bele, de minden ellenére megőrzi a bájos jellegét.
Azt mondanám rá, hogy igazi csajos könyv. Nincsenek benne új gondolatok, semmi szokatlan téma, amivel az olvasó ne találkozott volna már. Mégis az én kis szívemnek a sok szörnyűséges és komolyabb olvasmány után jól esett. 

A történet előrelátható mederben folyik. Nincsenek nagyobb kicsapongások. Amikor belekezdtem az olvasásba, már akkor a vége szinte teljesen kikristályosodik előttem. A fülszöveg elolvasása után viszont szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy miről lehet itt szó. :D ((Mínusz 1 pont)) 

Kicsit hazudtam, amikor azt sugalltam, hogy ez egy végtelenül könnyű, habos-babos történet. Az igazság a következő: eléggé szép számmal hemzsegnek benne a kevésbé zökkenőmentes jelenetek. Konkrétan egy tucat rossz dologgal kell a szereplőknek szembenézniük. A vége pedig nagyon el lett dramatizálva. Értem ez alatt a kiszámítható véget, az összes szereplő kis világának tönkretételét és Mary Sue-s előtörténeteket.
Van itt minden: válás, megcsalás, titkolózás, kiközösítés, meg nem értettség, gyerek elvesztése, karrier tönkremenése, hátba szúrás, zsarolás... tiszta szappanopera.

Igazából engem nem is a sok nehéz sorsú karakter zaklatott fel, inkább azt bántam, hogy a végére az írónő túllépett egy határt, ami után már csak untatni tudott a sok szenvedés. Az életünk nem tökéletes, ez eddig még rendben is van. Esünk, kelünk és van, hogy amikor úgy érezzük másoknak minden sikerül csak nekünk rossz. Azonban a problémák halmozás az én ízlésemnek már sok volt. 

Ennek ellenére a szereplők mindegyike nagyon szerethető. Egyedül az idős, zsörtölődő nagymama helyzetét nem tudtam megérteni. Neki semmi oka nem volt arra, hogy eltaszítsa az unokáit maga mellől, mégis ezt tette. 

Megszerettem az összes Buchanant, Pennyt és a konyha személyzetét is. Naomival, Penny barátnőjével viszont nem tudtam zöld ágra vergődni. Kíváncsian várom, hogy lesz e folytatása az Ő történetének vagy a feledés homályába kerül (egyébként szerintem ez teljességgel lehetetlen, de majd meglátjuk).

Hogy gasztroregény e? A könyv első harmada tele van az üzletvezetéssel, a konyhával, az éteremmel és az ételekkel kapcsolatos dolgokkal. Azonban a többi részében nagyon szerepet kap a szereplők kapcsolatai, egyéni és közös problémáik és szinte teljesen kiveszik belőle az ami előtte a központja volt. 
Igazából így utólag a cím választással sem tudok egyetérteni. Az angol verzió ("Delicious") sem nevezhető jobbnak. 

Összegzés:
Ha egy kis kikapcsolódásra vágysz, akkor a Citrom és osztriga egy remek választás. Nincsenek benne mélyenszántó gondolatok, de frissítőként hat a kánikulában és remek kikapcsolódást nyújt a kis szürke agysejteknek. 

Cselekmény: 8/10
Szereplők: 4/5
Borító: 5/5

A sorozatról:

Engem személy szerint a folytatás is érdekel. Sajnálom, hogy a következő hónapokra eléggé keményen beosztottam a programomat az olvasások terén, de muszáj volt meghoznom ezt a döntést. Mivel nyáron a tengerparton 45°C-os melegben úgy sem fogok Nyomorultakat vagy más egyéb komoly könyvet olvasni, így biztos hogy a Faháj és karamellát is beiktatom ;) 

Read More

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Fülszöveg:

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Vélemény:

Maga a téma és a szereplők is eléggé sok érzelmet váltottak ki belőlem.
Kezdjük a szereplőkkel: Adott Finch, aki szinte mindent tud az öngyilkosságokról. Próbálkozik velük, de ezeket a próbálkozásokat rendszerint túléli esetleg az utolsó pillanatban mégsem kötelezi el magát a dolog mellett. Ez akár morbid is lehetne, de emellett van egy érdekes és izgalmas része is a dolognak: a fiú eléggé jártas a témában. Olvasás közben rengeteg adatot megtudunk az ilyen esetekről. Ezeket eléggé viccesen adja mutatja be, ami miatt nem igazán tudtam mindig komolyan venni. Emellett a fiú enyhén bipoláris zavarokkal küzd, de a sok furcsasága ellenére igenis szerethető karakter. Az egész arról szól, hogy hogyan próbálja megtalálni a helyes utat és legfőképpen önmagát.

Finchhez társul Violet, akivel egy óratorony tetején ismerkednek meg. Violet előtte pár hónappal veszítette el a testvérét, ami értelemszerűen végtelenül megrázta Őt. Az eset óta nem igazán találja a helyét a világban. Előtte mindent a testvérével csinált: együtt jártak bulizni, közös blogot vezettek és szinte mindent megosztottak egymással. A történtek utána viszont nem látja az értelmét annak, hogy Ő is itt maradjon. A történet végére azonban megtalálja a visszavezető utat.
Kettejük kapcsolata lassan, de biztosan araszol előre. Az elején rögös és kátyús, mint a magyar utak, de mégis megtalálják a közös hangot.

Akkor lássuk a medvét... A téma, amin nem igazán tudtam eligazodni: Szerintem egy rendkívül jól kiválasztott, megfontolt és több szemszögből bemutatott dologról van szó. Ami mégis frusztrált az az volt, hogy nálam pont az ellentétét váltotta ki, annak amit az író el akart érni vele. Felzaklatott, hiszen ezek olyasfajta dolgok, amikben segítséget kellene nyújtania nekünk.
Nem érzem úgy, hogy bármilyen segítséget vagy támogatást kaptam volna arra vonatkozólag, hogy mit csináljak akkor, ha depressziós lennék vagy esetleg öngyilkossági gondolataim támadnának. 

Ráadásul nekem egyáltalán nem volt kerek a történet. Elfogadom, hogy az életben sem mindig kapok válaszokat a miért?-re és a hogyan?-ra, de egy könyv szerintem úgy jó, ha szép, kerek történet. Ez a befejezés engem csak felzaklatott és nem tudott túl sok mindent adni. 

Az az igazság, hogy nagyon dühös voltam erre a könyvre, mert ha Violet szemszögéből nézzük egyáltalán nem volt fair a befejezés. Viszont mégsem tudok nagyon haragudni rá, mert tudom, ha nem ez lett volna a vége, akkor csak egy általános tini-regény lenne, amiben szó esik egy-két fontosabb témáról is. Azonban ez a könyv némiképp meghaladta ezt a kategóriát, amiért örültem is, de közben a szívem is belesajdult egy kicsit. 

Összegzés:

Cselekmény: 8/10
Borító: 4/5
Szereplők: 5/5

Read More

Agatha Christie #3

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Áprilisban megint egy Poirot könyvre, méghozzá AZ ACKROYD-GYILKOSSÁG-ra esett a választásom."

Fülszöveg:

King's Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán „szürke agysejtjeit”.

Vélemény:

Amikor először hallottam Agatha-ról, akkor nem csak az életrajzát kellett megtanulnom angolul, de bele kellett olvasnom abba a könyvébe is, ami tulajdonképpen híressé tette az írónőt. Ekkor sajnos sikerült lelőnöm magamnak a poént is, mert utána olvasgattam egy kicsit más olvasók véleményének is és bizony belefutottam a gyilkos személyébe. Ami persze nagyon meglepett, hiszen nem egy átlagos fordulatnak mondhatnánk, ráadásul már akkor nagy vihart kavart, amikor a könyv először megjelent. Abban viszont egyet kell értenem a kritikusokkal, hogy ez a krimiirodalom mérföldkövét is jelentette 1926-ban. 

Nem annyira lebilincselő, hogy a fotelbe szegezzen engem órákig és körmömet rágva izguljak azért, hogy minél hamarabb kiderüljön az igazság. A történet mesélés szép, egyenletes és tárgyilagos, ahogyan azt Poirot a könyv végén kifejtette. Az alattomos végét kivéve nem tartogat nagy fordulatokat és lenyűgöző mutatványokat. Mégis az egész közel került hozzám azáltal, hogy gördülékeny és szépen felépített volt az egész gyilkosság és az elbeszélés is. 

Úgy gondolom, hogy akik csak ízlelgetik, még csak bele sem igazán kóstoltak a krimi világába, azoknak nagyszerű alkalmat ad arra, hogy lássák milyen is egy jól megírt könyv. Izgalmas a nyomozós része, a szereplőkkel, a korral és a helyszínnel is azonosulni lehet.  Azonban egy kicsit mindenkit óva kell intenem ettől a kötettől, hiszen csalódottság és akár frusztráció is felléphet az olvasói körében. 

A kiadásról pár szóban:

Bár nekem magyar nyelven az eredeti 1974-es kiadás van meg, aminek a külseje iszonytatóan ronda, mégis a lapok kismértékű sárgasága ellenére teljesen éppen maradt az egész kötet. Azóta sokszor kiadták már, de azoknak akik szeretnék megvásárolni én mindenképpen a 2012-es Európa kiadásút javaslom. Szép, könnyű, keménytáblás és nem esik szét.  

Összegzés:

Cselekmény: 8/10
Borító: lásd: fent
Szereplők: 5/5

A Többi értékelés:

augusztus:
Nyaraló gyilkosok

július:
A barna ruhás férfi

június:

A kutya se látta

május: 

#1: Gyilkosság meghirdetve

#2: Három vak egér

április:
Az Ackroyd-gyilkosság

március:

-

február:

Nyílt kártyákkal

január: 

Miért nem szóltak Evansnak?

Read More

Brandon Mull: Vadnak született

Fülszöveg:

Te vadnak születtél?

Négy gyermek, akiket hatalmas távolság választ el, mind átesnek ugyanazon szertartáson, melyet zöld köpenyes idegenek felügyelnek. Négy fényvillanásból négy vadállat jelenik meg, és a gyerekek, valamint a világ sorsa egy csapásra megváltozik.

Lépjetek be Erdász világába, ahol tizenegy évesen minden gyerek megtudja, hogy azon kevesek közé tartozik-e, akinek szellemállata van. Ez az ember és állat közti ritka kapcsolat mindkét felet különös erővel ruházza fel.

Közben távoli, elfeledett földeken sötét erő támad, és megkezdte a világ feldúlását. Erdász sorsa a négy ifjú vállán nyugszik, de vajon sikerrel járnak-e?

Vélemény:

Bár a történetet alapvetően kisgyerekeknek szánták, de én remekül szórakoztam az olvasása közben. Kicsit visszacsöppentem abba az időbe amikor még a Narnia világa volt számomra a legelképesztőbb, amit valaha olvastam. Brandon Mulll könyve utazó formájába került a kezembe, amit ezúttal is szeretnék megköszönni Dórinak!

Az első benyomásom az alaptörténetről az volt, hogy nagyon hasonlít Philip Pullman Éjszaki fény-ére. Valamilyen szinten igazam lett, hiszen a gyerekek és az állataik között szoros kapcsolat alakult ki, de összességében az egész történetet egy csata előzményeként lehet értelmezni, ami más cseppet sem igaz az előbb említett könyvben.

Izgalmas és fordulatos volt. Csupa olyan dolog, amit az ember alapból elvárna egy regénytől, de nagyon sokszor nem kapja meg. Nem mondom, hogy nem lehetett sok dolgot előre látni, de ez a kis történet hihetetlen módon olvastatja magát. Belekezdtem és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy vége az egésznek. Kész, ennyi volt, a 238 oldalát majdnem egyhuzamban olvastam el.

A történet emellett fantasztikus helyeken játszódik, amikre érdemes odafigyelni.

Nagyon érdekel, hogy hogyan fognak az események folytatódni, hiszen az első részben még csak egy kis ízelítőt kaptunk a hősökből  és az egész világból. Azonban kicsit ódzkodom  is tőle, mert a sorozat többi részét más-más emberek írták, ami nem meglepő, ha azt vesszük, hogy manapság mennyire elterjedt ez az egy író-egy könyv/egy részlet felosztás. 

Mindenesetre a következő történetet Maggie Stiefvarter írta, akitől ugyan nem olvastam még semmit, de rengetegszer találkoztam a nevével. Idén Tőle a Shiver-Borzongás van betervezve a Várólista csökkentés -2016 keretében, remélem hamarosan sort tudok rá keríteni :)

Szereplők:

Itt csak a legfontosabb 4 emberkét és azok állatait gyűjtöttem össze. A történet folyamán lehet találkozni még más állatokkal is, de a fő poént nem akartam lelőni, így szerintem a legfontosabb szereplő kimaradt.
Az állatokról összességében annyit kell tudni, hogy a gyerekek hívásaira jelentek meg, de a történelem során fontos szerepet kaptak a gonosz elleni küzdelemben. Mindegyiküknek volt egy totemállatuk, amit az életük árán is megvédtek. Az előző nagy harcban ezeket a totemeket az ellenség elégette, így vált a négy harcosból Elesett, akik titokzatos módon visszatérnek a könyvbéli jelenbe.Conor és Briggan: 

Conor átlagos gyerek, akit az apja szolgálatba adta a szomszédjának, hogy törleszteni tudja az adósságát. Amikor megjelenik Brigan nagyon meg van szeppenve, de később elkezdenek együtt gyakorolni, szórakozni és egymás mellett élni.
Kettejük párosa tetszett a legjobban. Főleg azért, mert bár mind a ketten eléggé egyszerűek mégis nekik sikerül a legjobban egymásra hangolódniuk. 

Rollan és Essix: 

Ahhoz képest, hogy Rollan az utcán nőtt fel nem mindig láttam megvillanni azt a "tehetségét", amit Ő annyira hangoztatott. Essix-szel nem nagyon tudtam mit kezdeni, igazából kicsit feleslegesnek éreztem a jelenlétét néhol, ahogyan a gazdájának is. Viszont sokkal jobban hasonlítottak egymásra, mint ahogyan azt gondolnák. Mind a ketten távolságtartóak és szkeptikusak voltak.  

Meilin és Dzsí: 

Bevallom, hozzám a nagy panda állt a legközelebb. Nem olyan haszontalan, mint ahogyan azt megidézője gondolná. A lustaság ugyan nagy hátránya, de ha tenni akar valamit, akkor annak érdekében mindent elkövet. Meilin-t kicsit sajnáltam, hogy nem tudja meglátni a társa adta lehetőségeket és teljesen hidegen fordul Dzsí felé. A kis csajt eléggé elkényeztetett és buta libának tartom, bár a harctudása előtt fejet kell hajtanom. 

Abeke és Uraza: 

Azért hagytam legutoljára Abake-t, mert egyszerűen nem tudtam zöld ágra vergődni a karakterével. Alapjában véve én teljesen máshogy képzeltem el, mint ahogy a borítón ábrázolva van.  Sokkal eszesebbnek gondoltam azok után, hogy a családi hátterét és magát a személyiségét is megismerhettem egy fejezeten belül. Ő Urazát kapta, aki a negyedik az elesettek sorában. Rendkívül ügyes és hasznos képességekkel rendelkezik, amik segítik a lányt az előrehaladásban
A nagy fordulat pedig az Ő esetében várható volt, bár szerintem ez a rész kicsit elnagyolva és egyáltalán nem úgy lett megírva, ahogyan méltó lett volna. 

((A képről annyit, hogy ez a kedvenc fotóm ezért tettem be ide :D)) 

A legjobban azt sajnáltam, hogy a karakterfejlődés nem kapott nagy szerepet, de betudtam annak, hogy ez a könyv a karakterek bemutatásával foglalkozott, a többit a következő részekre és írókra bízta. 

Idegesítő és fusztráló volt, hogy rengeteg nevet vágnak már a legelején az arcunkba. Ennél fogva eléggé belekavarodtam a dolgokba és külön karaktertérképet kellett vezetnem olvasás közben, de a közepére nagyjából mindenkit be tudtam azonosítani.

Összegzés:

Cselekmény: 8/10
Szereplők: 3,5/5
Borító: 4/5

Read More

GasztroKedd #3

"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."

Joanne Harris: Csokoládécipő

Fülszöveg:

Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy „jó boszorkányt” hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Vélemény:

A történet 3 szemszögből játszódik: Vianne, Anouk és Zoize (a csokoládébolt új munkatársa) ír nekünk az érzéseiről és arról, hogyhogyan élték meg az eseményeket. A baj az, hogy nincs külön jelezve, hogy melyik részt ki írja, ezért a fejezetek elején kell egy fél oldal mire rájövünk és belerázódunk újból és újból a történetbe.
A cselekmény nagyon egyszerű, de a gonosz és a jó közötti határok itt is elmosódnak, mint az előző részben. A bonyodalom több rétegű, akárcsak egy csokoládé. A fő konfliktus Zoize és a család között van, de megjelennek mellékszálak is, amik keresztül-kasul behálózzák a történetet.  

"Csukott szemmel is elő tudtam volna állítani. Mendiant-t még egy gyerek is el tud készíteni, és Anouk gyakran segített is Lansquenet-ben: kiválogatta a legnagyobb mazsolákat, a legédesebb áfonyákat (egy nagy adagot mindig félretett magának), és gonddal megválasztott mintába elrendezte őket az olvadt, sötét vagy világos csokoládékorongokon."

A történet karácsony tájékán játszódik, ami a remény és a reménykedés időszaka.  Ennek azért van nagyobb szerepe, mert a Csokoládé óta Vianne teljesen felhagyott a mágiával, teljesen hétköznapi életet kezdett el élni. A csokoládéboltjából pedig hiányzik a pezsgés és az öröm. A gyerekeitől elvárja, hogy ők is normálisan viselkedjenek és egy unalmas férfihoz, Thierry-hez készül hozzámenni.
A reményt pedig Zoize majd később Roux felbukkanása jelenti. Az előző életet lehel a boltba és feltámasztja Vianne régi szenvedélyét a csokoládé és a mágia iránt, míg a második egy teljesen másfajta dologban érdekelt, de a poént nem akarom lelőni.

"...van forró csokoládé, keksz, torta, puszedli, és persze felhangzik a keserű bonbon, a kávélikőr a csokoládéba mártott eper, a diós csók, a sárgabarackos kehely szirénéneke..."

Zoize azonban nem önként és bérmentve cselekszik, fontos küldetése van: el akarja lopni Vianne életét. Ennél fogva rengeteg dolgot meg kell tudnia a nőről.  Tetszett, hogy mind a kettőjük előéletéből rengeteg dolgot megtudtunk. Voltak benne aranyos és rémisztő mesék is, amik párhuzamban álltak a könyvbéli illetve múltbéli történésekkel is. 

"A második fogás édes foie gras, vékony pirítósra szeletelve birsalmával és fügével. A foie gras szétolvad a szájban, olyan puha, mint a trüffelpraliné, és egy pohár jéghideg Sauternel-nel tökéletes."

Tetszett, hogy nem csak édességekről olvashattam, hanem egy kicsit a francia konyhához is sikerült közelebb kerülnöm a könyv által.  Ráadásul maga az író is hű volt önmagához, egész végig komoly kérdéseket feszeget, nem csak a mágiáról, az életről, de a családról is sokféle nézőpontból ír. 

Kezdetnek ott van Vianne, akit a szülőanyjától elloptak, így került egy boszorkányhoz, aki azt hangoztatta, hogy a "Az ember maga választja meg a családját". Furcsa mesékkel tömte tele az akkor még kislány fejét, amik burkoltan, de megtanították élni. 

Aztán itt van Anouk is, aki hasonló elvek között nevelkedett, de kevés élettapasztalattal rendelkezik, hogy felfogja a mesék valódi jelentőségét. 

Végül Zozienak is megtudjuk a titkát és az okot, ami olyanná tette amilyen. 

"És Vianne kihozza a tizenhárom desszertet..."

A családias vacsora és a könyv megkoronázásaként igazi desszert különlegességet kap az olvasó. 

Azt azonban el kell ismernünk, hogy a pörgős rész ellenére az egész könyv eléggé laposra sikeredett az első könyvhöz képest. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem tudta megugrani ugyanazt a szintet. Míg az első kötet csak sejtet, addig ez a könyv nyíltan kezeli a mágia és a varázslat fogalmát, nincsenek benne kétértelmű mondatok, amik gondolkodásra sarkalnának. A vége és a "csavar" kiszámítható, hiszen minden szépen le van írva és vezetve már az első oldaltól kezdve. 

Egyébként a külföldi címek sokkal jobbak és beszédesebbek is, a Csokoládécipőt kicsit erőltetettnek tartom.  

Összegzés:

Cselekmény: 8/10

Borító: 4/5 - összességében a magyar borítóval vagyok a legjobban kibékülve

Szereplők: 5/5 

További képek:

Kövesd Orsolya Foods | konyvkoktel.blogspot.hu nevű tábláját a Pinteresten.

Read More

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

Fülszöveg:

TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!

Vélemény:

Már korábban írtam, hogy a sorozat befejező részére kezdtem megkedvelni a karaktereket és megbékéltem magával a sztorival is. 

„Azt hiszem a gyönyörű sorscsapásból gyönyörű esküvő lett.” 

Számomra így volt teljes az egész. Láthattam Abby szemszögéből a dolgokat, majd Travis gondolatait is megismerhettem és végül kaptam egy befejezést. egy ráadást, ami a kettejük érzéseit tartalmazza. 

Nagyon sokat nem tudok írni, hiszen ez egy alig 150 oldalas kis novella volt, ami habos,babos ugyan, de ugyanakkor vicces és szeretnivaló is egyben. Szinte egy huzamban el lehet olvasni, mert pörgős, könnyed és nem tartalmaz olyan dolgokat, aminél komolyan meg kellene állnunk gondolkodni. 

Amit mégis néhol zavarónak éreztem az az volt, hogy a vége felé feltűnik egy rakat ember, akiknek a nevét eddig vagy sehol sem láttam vagy csak 1 mondat erejéig említik meg őket az írónő. Ebből néhol komoly problémáim akadtak, csak kapkodtam a fejemet, hogy ez most ki? hogy néz ki? hogyan képzeljem el?
Sajnos ezekre a kérdésre nem nagyon kaptam választ (egy mondatban le is lett mindegyik szereplő rendezve), pedig az Ő történetüket is nem ártott volna részletezni egy kicsit, de tudom, hogy ez csak egy novella...

Nem is várok többet, egyenlőre untig elég a még előttem álló Gyönyörű tévedés, ami Trenton szemszögéből játszódik (tudjátok Ő Travis tesója, akire már nagyon kíváncsi vagyok).  

Összegzés:

Hát nem sokkal szebb?

Cselekmény: 8/10
Borító: 5/5
Szereplők: 4/5

A sorozat többi része:

JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ SORSCSAPÁS

JAMIE McGUIRE: VESZEDELMES SORSCSAPÁS

JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ ESKÜVŐ

Read More

Darren Shan: Démonmester (Démonvilág 1.)

Köszönet az utazókönyvért Kittinek! 

Fülszöveg:

Darren Shan, a rendkívül népszerű Vámpír könyvek szerzője új sorozatában a Démonvilág borzalmait ecseteli nagy átéléssel. Az első kötet tizenhárom éves főhősének arra a kérdésre kell megtalálnia a választ: mi a jobb – farkasemberré válni, vagy szembeszállni a nagy hatalmú démonmesterrel.

Kitérő:

Mielőtt elmondanám a véleményemet a könyvről tisztáznunk kell dolgot: Darren Shan nem tartozik a kedvenc íróim közé. Egyedül a Rémségek Cirkuszát olvastam Tőle, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamint évekkel ezelőtt egyik könyvét megkaptam pdf-ben, ennek is nekivágtam, de a 30. oldalnál nálam betelt a pohár, becsuktam az egészet és hagytam a fenébe. A címét nem jegyeztem meg, csak annyit tudtam, hogy nem akarom sohasem végig olvasni.

Vélemény:

Ironikus, hogy az előbb említett történet talált rám 3 év múltán is egy utazókönyv formájában. Azonban most nem hátráltam meg tőle! Az emlékezetemben szinte tisztán és nagyon élesen élt az első pár fejezet, így ezeket a részeket ugyan elolvastam, de enélkül is szinte kívülről visszamondtam volna a szöveget. Nos, ezzel magamat is jócskán megleptem :D Nem hittem volna, hogy egy számomra eredetileg nagyon is utált történet hogy maradhatott meg az emlékezetemben ennyire pontosan. 

Akkor beszéljünk is egy kicsit a történetről! Az eleje és a vége tele van mindenféle démonnal, szörnnyel és egyéb horrorisztikus dologgal. Ami azért félelmetes ugyan, de mégsem annyira, hogy ne tudnál tőle este békésen szunyókálni. Legalábbis szerintem. Találkoztam már sokkal ijesztőbb könyvvel, de mivel ez egy ifjúsági regény, így Darren Shan az olvasó szerencséjére nem akar senkit sem halálra rémiszteni. Sőt! Véleményem szerint az interneten talált képek sokkal közelebb állnak a hátborzongatóhoz, mint a leírt dolgok. Nem azt mondom, hogy a falon lecsüngő fej nélküli tetem gondolata nem rémisztő, hanem azt, hogy az író próbálja a legkevésbé visszataszítóbban leírni azt. Azonban tudnunk kell, hogy ez egy kemény könyv, súlyos témával.

Úgy a 30. oldaltól a könyv 2/3-áig szinte nem is esik szó ezekről a lényegről. Jó, azért ott vannak a szereplők gondolataiban, de tulajdonképpen itt egy sokk utáni regenerálódást látunk. A főszereplő újra felépíti magát, a napi rendszerét; új családra és új barátra talál.
Csak később esik szó farkasemberekről és itt már természetesen újra előkerülnek a démonok is. Itt derül ki a dolgok miértje és a háttérben megbújó apró kis dolgok, amik nagyon is fontosak. Ez a rész izgalmassá, érdekveszítővé és néhol viccesé vált. 

A szereplőkkel és a karakterábrázolással maximálisan meg voltam elégedve. Nem tökéletesek, követnek el hibákat, de a legtöbbet jó szándék vezérli (kivéve a démonokat, mert róluk tudjuk, hogy nincs lelkiismeretük). Még a "főgonosz" (Vész herceg) sem hibátlannak és cseppet sem lehet ráhúzni a már megszokott jelzőket. Neki is vannak érzései és vágyai és bizony ez ami gyengévé teszi. 

A könyvben fontos szerepet kap még a sakk. A főszereplő családja rajong a játékért, Vész herceg imádja, de Grubbs nem olyan ügyes benne, nem is rajong annyira érte. A történet közben azonban kiderül, hogy nagyon is fontos dologról van itt szó!
Én személy szerint nem nagyon szeretek sakkozni. Hosszúnak és nehéznek tartom az egész procedúrát. Kiskoromban sokat játszottam apával, de mindig nem jutottunk sehova sem, mert vagy a) hagyott nyerni vagy b) mivel hagyott volna nyerni, de teljesen béna vagyok ezért már csak a két királyunk volt fent a táblán. Tegnap viszont elővettem, mert a Démonmester meghozta hozzá a kedvemet és bár egy játszmát sem sikerült megnyernem, azért jól szórakoztam. :D

Összegzés:

Az első pár oldalt még mindig szörnyűségesnek tartom, de az íróval kezdek megbarátkozni.

Cselekmény: 8.5/10
Szereplők: 5/5
Borító: 4/5 - nem mondom, hogy a legjobb, de külföldi hasonszőrű társaihoz képest megérdemli a magas pontszámot. 

Read More