Agatha Christie #7

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Júliusban búcsút mondtam Poirotnak és Miss Marplenek is és helyüket A barna ruhás férfi főszereplői vették át."

Fülszöveg:

Anne ​​Beddingfeld igazi kalandregény-hősnő: merész, önálló, szép és félárva. Egy baja van csak, a faluban, ahol él, kaland csak a filléres regényekben és a moziban terem. Édesapja halála után azonban Londonba kerül, és tanúja lesz, amint egy férfi ijedtében a földalatti síneire esik és meghal. A halál beálltát megállapító orvos pedig elveszít egy cédulát. De a cédulának naftalinszaga van, mint a halott kabátjának! Mit jelenthet az öt számjegy és a két szó a papírszeleten? És miért akart megnézni a halott egy Temze-parti házat, amit tulajdonosa, Sir Eustace Pedler, bérbe kíván adni? Amikor aztán egy meggyilkolt nőt találnak ebben a házban, Anne akcióba lendül. Nem zavarja, hogy egyedül van, hogy koldusszegény, a gyilkossággal vádolt, titokzatos „barna ruhás férfi” nyomába veti magát. Nyomoz a tetthelyen, a Malomházban, Londonban, óceánjárón, Dél-Afrikában. Megismerkedik egy parlamenti képviselővel, egy társasági szépasszonnyal, Race ezredessel és egy titkárral, aki a Borgiák fő méregkeverője lehetne külseje alapján.

Véleményem:

Az eseményeket két nézőpontból láthatjuk. Anne ​​Beddingfeld, a kalandornő és Sir Eustace Pedler felváltva meséli el a történteket. Az előző visszaemlékezései személyesebb hangvételűek és betekintést engednek egy határozott jellemű ugyanakkor a kihívásokat kereső nő fejébe. Míg az utóbbi nagyon tartózkodó, kizárólag a tényeket osztja meg velünk. Ez a különbség volt az, ami először felkeltette az érdeklődésemet. Annet először kicsit bohókásnak tartottam, de hamar megszerettem. Az ő részeit sokkal jobban szerettem és élveztem.

A nem mindennapi (és átlagon felüli) kriminek több fontosabb szereplője is van. Az sem meglepő, hogy szinte mindenki gyanúba keveredik. Az éjjeliőrtől a tisztességes ezredesen keresztül a titkárnőig. A kalandoknak pedig soha sem lesz végük. Mindig történik valami. Egy cetlivel kezdődik, hajóúttal folytatódik, kikötünk Afrikában, majd vonatút és egy különös szinte majdnem lakatlan sziget is fontos helyszínként szolgál.

A romantikus szál igencsak átszövi az egész történetet. Kicsit hirtelennek éreztem a nagy szerelemre találást, de Agatha nagyon szépen megírta ezt is. Igazság szerint végig olyan érzésem volt mintha ezt nem is ugyanaz alkotta volna, aki a Poirot regényeket írta. Azokban is gyors és váratlan a szerelem, de nem ennyire teljes és szép. A könyv vége pedig igazán csak hab a tortán.

A szépségét az tompítja el, hogy túl hamar rá lehetett jönni a bűnöző kilétére. Nem mondom, hogy az első perctől kezdve gyanítottam, de a 100. oldal tájékán már teljesen biztos voltam a dologban. Ennek ellenére szerintem még mindig élvezhető volt a történet.
 Spoiler!  Túlságosan Acroyd-gyilkosság hangulatom volt olvasás közben, így nem volt nehéz kitalálni a poént.  Spoiler vége!

Értékelés:

Többi értékelés:

augusztus:
Nyaraló gyilkosok

július:
A barna ruhás férfi

június:

A kutya se látta

május: 

#1: Gyilkosság meghirdetve

#2: Három vak egér

április:
Az Ackroyd-gyilkosság

március:

-

február:

Nyílt kártyákkal

január: 

Miért nem szóltak Evansnak?