
Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 494 oldal
Téma: történelmi romantikus
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya 1 része
Kiadás éve: 2013
Megrendelhető: Könyvmolyképző
Fülszöveg:
Mindenki ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt…
Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél, és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy végre élvezni fogja az életet! De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kellene egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya. Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…
Miért pont ez?:
![]() |
Forrás: itt |
Véleményem:
Az első percétől kezdve imádtam! Amint elolvastam a 9 szabályt azonnal felcsillant a szemem és onnantól kezdve nem volt megállás. Egyszerűen faltam a könyvet. A 14 órás autóút felénél azonban nagy bajba kerültem: elfogytak az oldalak. Nem hittem el, hogy vége. A legrosszabb pedig az, hogy senkinek sem tudtam elmondani: mennyire szerettem, mennyire nem akarom, hogy vége legyen. Ott ültem a hátsóülésen, apum zenét hallgatva vezetett, anyukám és öcsém pedig aludt. Mi lehet ennél rosszabb? 
Igazából a regény elején az elbeszélési módjával kicsit barátkoznom kellett. Nem nagyon vagyok hozzászokva az 1800-as évek angol szóhasználatához és annak magyar fordításához. Azonban azt kell mondanom Sarah MacLean (és a fordító is) nagyon szépen megoldotta a dolgot. Cseppet sem volt erőltetett, szépen gördülékenyen haladt előre a sztori. Ráadásul megismerhettem a 19. század egy kis szeletét is.
Végre egy olyan sztori, ami eljut A pontból B-be, még ha egy sorozat első része is! Szerintem (és ahogyan a többi rész fülszövegét olvastam) ezt egy önálló
regénykánt is fel lehet fogni. Kerek történet, sok izgalmas és fejlődő képes szereplővel és rengeteg izgalmas kalanddal.


Jó ízűeket tudtam rajta nevetni. Számomra mostanában ez a legfontosabb. Elég nekem a saját bajaim, nem akarom azt olvasni, hogy a könyvbéli szereplők is szenvednek.
Fogom-e olvasni a következő részeket? Mindenképpen. Már be is szereztem A hódítás tíz szabályát.
Ami pedig a Könyvmolyképzőt illeti: ezentúl csak Arany Pöttyös könyveket fogok venni. Az összes megjelent könyvet, amit eddig olvastam imádtam. Nem kell nekem holmi tini-vörös pöttyös vagy rubin pöttyös! IDE NEKEM AZ ÖSSZES ARANYT!
Értékelés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése