Az "Egy különc srác feljegyzései" c. könyvet hoztam el Stephen Chboskytól. (Eredeti cím: The Perks of Being a Wallflower)
Fülszöveg:Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.
A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.
Miért pont ez?:
Tudtam, hogy a könyv már jó pár év óta a könyvesboltok polcain ül mivel több ismerősöm is olvasta, valamint online is láttam a különböző véleményeket a kötetről és a filmről is egyaránt. Kapott hideget is meleget is a kritikákban így felkeltette az érdeklődésemet, tehát több indok is állt az elolvasása mellett.
Véleményem:
A történet összességében nekem tetszett, nem olyan volt amire számítottam, de ettől függetlenül Charlie belopta magát a szívembe. Ő egy érzékeny, imádnivaló kölyök/gyerek. Mégis egy kicsit úgy éreztem, hogy tőlem is távol áll. Így még mindig kettős érzésem van vele kapcsolatban, pedig egy szeretnivaló karakter. Az leveleinek a stílusa egyszerű volt, mármint gyakran tőmondatokban írt és a levelei sem voltak nagyon hosszúak, de talán így hittem el, hogy tényleg egy 15-16 éves fiú beszél hozzám, nem egy felnőtt író. (Mondjuk lehet, hogy ez a fordítás hibája, mivel magyarul olvastam.) Természetesen voltak nagyon szépen megfogalmazott, elgondolkodtató gondolatai, amik megfogtak. A könyvekhez és a zenéhez való kötődésével úgy gondolom, hogy szinte mindenki tud azonosulni. Kedveltem, ahogy a könyvekről írt és ahogy összeállította a saját kis kazettáit. A tanárához, Billhez való kapcsolata (később barátsága) volt számomra még egy pozitív dolog. Szerintem ebből az szempontból, hogy van egy tanára, akihez közelebb áll, szerencsésnek mondhatja magát. A családdal való kapcsolatát valamiért különlegesnek éreztem, épp elég információt adott, hogy megismerhessük őket is egy szintig, de a hangsúly nem rájuk volt helyezve. Főleg a nővére viselkedését tartottam érdekesnek bizonyos részeknél. A barátait is megszerettem, persze Patricket és Samet ismerhetjük meg közülük jobban - ők ketten állnak a legközelebb Charlie-hoz- , de a többi karakter is szimpatikus volt. Patricket egy kicsit jobban is meg szerettem volna ismerni, de értem, hogy miért annyi rész szólt róla, mint amennyi, mondjuk így is megkedveltem. Sammel való szerelmét én "plátóinak" éreztem. Lehet, hogy Craig miatt, mivel ő volt Sam barátja, majdnem a teljes könyvön keresztül. Ahogyan Sam, én sem értettem, hogy miért nem cselekszik Charlie. Tetszett a kettejük beszélgetése a könyv vége fele, ott talán egy kis magyarázatot is kaptam.
A vége: (Megpróbálok spoiler-mentesen írni:)
Meglepődöttség. Így tudnám most megfogalmazni azt, amit éreztem,amikor becsuktam a kötetet. Akkor gondolkoztam el azon, hogy komolyabb témákat is érintett a szerző, és talán ezért is tetszett jobban, mint egy tipikus "lány-fiú szerelmes" tiniregény. Sajnáltam, hogy min kellett keresztül mennie ilyen fiatalon, ugyanakkor a viselkedésére is kaptam indokot mindazzal, ami kiderült.
Összességében örülök, hogy a kezembe vettem és elolvastam. Vannak e hibái? Igen. De engem a hangulata (ha egy szintig is) kárpótolt.
Hogy ez a könyv a "modern Zabhegyező"-e, arra sajnos most neked nem tudok választ adni, sajnos még nem olvastam a Zabhegyezőt.
Valamiért azért sem beszéltem a filmről, mert még nem volt időm megtekinteni, de a rendező az író volt, így remélem, hogy nem változtattak rajta nagymértékben.
Köszönöm, hogy elolvastad az ajánlómat/kritikámat. Remélem tetszett, habár én még új vagyok ezen a területen. :)
Értékelés:
Zoé
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése