E. Lockhart: A hazudósok

Follow my blog with Bloglovin

Fülszöveg:Egy gyönyörű és előkelő család. 
Egy magánsziget. 
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 
Hazugságok hazugságok hátán. 
Igaz szerelem. 
Az igazság.

Vélemény:

Ez a könyv nagyon népszerű a molyon, ami a figyeltjeim kívánságlistáját illeti, illetve sokan írtak már róla, így úgy döntöttem: én is adok neki egy esélyt. 

A történetet Cady Sinclair szemszögéből követhetjük végig. A lány egy gazdag család sarja, akik minden nyáron összegyűlnek a saját kis magánszigetükön, hogy egymás társaságát élvezzék. Ezekbe a nyarakba kapunk betekintést. Cady legjobb barátai egyben az unokatestvérei is, akik egymás után születtek ugyanabban az évben. Éppen ezért hasonló az érdeklődési körük és remekül kijönnek egymással. A csipet-csapathoz a nyolcadik nyáron egy fiú, Gat is csatlakozik, akibe később a lány szerelemes lesz. Így ezentúl négyen lesznek: Cady, Johnny, Mirren és Gat. Szinte teljesen tökéletes és idilli életet élnek, amíg a tizenötödik nyáron minden megváltozik. A főszereplőnk nem sokra emlékszik a történtekből: a 3 hónap teljesen kiesett, migrénes fejfájások gyötrik azóta is és nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valami fontosat felejtett el. 2 év múlva azonban visszatér a szigetre és elkezdi összerakni a kirakós darabkáit, szépen lassan rádöbben, hogy mi is történt. 

Mindenki írta, hogy a vége letaglózó. Én nekem is be kell állnom a sorba. Egyszerűen annyira a szívembe tudott markolni az utolsó pár fejezet, hogy hangosan zokogtam azután is, hogy a legvégére értem és becsuktam a könyvet. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire megszerettem a karaktereket időközben. A négy hazudós: Gat, Cady, Johnny és Mirren; mindannyian hozzám nőttek. 

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam: ha tudtam volna, hogy mi fog történni a végén akkor minden bizonnyal jobban észreveszem a rengeteg árulkodó jelet. IGEN! Amikor befejeztem, visszaolvastam. Nem csak a jelek tűntek néhol túlságosan is kiszámíthatónak és elcsépeltnek, de a karakterek ábrázolása is hagyott némi kívánni valót maga után!  Ott van például a nagyapa. Nem tudtam behatárolni az öreget. Egyszer jószívű volt, máskor őrültnek tűnt, harmadszor pedig Cady kijelentette róla, hogy SZERETI, DE NEM IGAZÁN KEDVELI. Miért? A nagypapája megadott neki mindent, még túl sokat is! 
Ez volt az a rész, amivel nem tudtam azonosulni. Nekem ezeknek az embereknek a problémáik túlságosan is eltúlzottak voltak. Hallottam már arról, hogy családok mentek szét csak azért, mert a gyerekek harcoltak a vagyonért, de nekem egy kicsit sok volt ez a tömény szenvedés. Kezdjük ott, hogy a családfő pénzéből él mind a három család. Semmi egyebük sincs csak az, amit Tőle kapnak. Erre a nagymama halála után elkezdik egymást ölni, hogy minél több dologra és pénzre tehessenek szert. Ez még rendben is lenne. Azonban nem hiszem, hogy úgy bármilyen jogon győztest lehetne hirdetni. Nézzük mivel próbálkoznak a lányok: első szülött unoka bevetése, első szülött fiú unokára való hivatkozás, saját magunk sajnáltatása (amikor 2 ember él egy 5 hálószobás házban, ami túl kicsi nekik, SZEGÉNYKÉK!) és behízelgő módon mindent elnézni az öregnek. 

Azonban ennek ellenére még is érdekes dolgokat boncolgat a könyv. Az elfogadásról és a megértésről szól. Ott van például Gat esete, aki félig india származású. Az Ő és Cady románcát a nagypapa nem nézi túlzottan jó szemmel és megvon bizonyos juttatásokat a lánytól. Kérdem én: milyen magaviselet ez? A legidősebb Sinclair úgy viselkedik mintha ő sohasem lett volna szerelmes. Csak azért mert valakinek nem ugyanolyan a bőrszíne és nem tejföl szőke....
Cady anyját sem tudom megérteni, fél év után eltitkolja a saját lánya elől az igazságot, mert nem képes azzal szembe nézni, ahogyan a gyermek szenved minden áldott nap, amikor elmeséli neki a történteket. Természetesen igaza lett, a csajnak végül tényleg sikerült visszaemlékeznie a részletekre is. Az minden estre eléggé idegesítő volt, hogy mindenki azt mondogatta, hogy VISELKEDJ NORMÁLISAN. MERT NORMÁLIS VAGY. MERT TUDSZ NORMÁLIS LENNI.
A szülői elvárások azonban néhol már extrémek így is, de mindenképpen érdekes dolgokat vetnek fel.

Annyi mindent tudnék még mondani! Most úgy érzem napokon és oldalakon keresztül tudnám elemezni ezt a könyvet, pedig előttem már jó néhányan megtették.
Én is túl érzékeny vagyok, én is hasonló hangvételben írtam volna meg a történéseket (mert tini vagyok). Ezért jó a könyv. Mert az író el tudja hitetni velem, hogy ez egy 17 éves depressziós, amnéziás lány visszaemlékezése/naplója vagy jegyzetei alapján készült. 

Még annyit hogy:
Tetszettek a kis mesék amit Cady írt.
Tetszettek a szlogenek, amiket kitaláltak maguknak a szereplők.
Tetszett Cady és Gat szerelme.
Tetszett, hogy mind a ketten a kezükre írták a mottójukat vagy azt, hogy milyen könyvet akarnak elolvasni.
Tetszett a szereplőábrázolás.
Tetszett, hogy a végén sikerült túllendülnünk azon amitől rettegtem: hogy olyan egyszerű és semmit mondó könyv lesz ez is mint a A nyár, amikor megszépültem.

Összegzés:

Cselekmény: 9*/10  - Egyszerűen nem tudok neki 10 pontot adni, mert voltak benne hibák. Ettől függetlenül nagyon megszerettem! :) 

Szereplők: 4/5 - A főszereplő néhol idegesítő volt, de a többieket mind megszerettem. 

Borító: 3/5 - A cím fordítása még mindig szörnyű... Egyébként még annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy az angol cím egy kicsikét sejtet is.