2021. július 18., vasárnap

Doron Rabinovici: A ​földönkívüliek

A könyvről röviden:
 A rádióban bemondják a szenzációs hírt: az idegenek megérkeztek a Földre. Az embereken úrrá lesz az izgatottság, az eufória és az ismeretlentől való félelem, ami súlyos zavargásokhoz vezet. Sol egy internetes gasztromagazin alapítója, munkahelye pedig hamar az események középpontjába kerül. Elindítják a Forráspont című talkshow-t, amelyben szakértők, összeesküvéselmélet-hívők és az utca embere mondhatja el a történtekkel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. Felröppen a pletyka, hogy a földönkívülieknek egyetlen kérésük van, az önkéntes emberáldozat, ezért a világ televíziói elkezdik sugározni a viadalokat, amelyek bajnokaira sosem látott gazdagság, veszteseire pedig a vágóhíd vár. 

Könyvadatok: 
Téma: 
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 256 oldal
Megrendelhető: MAGVETŐ



Miért pont ez?: 
Nagyon sok platformon láttam a könyvet az itthoni megjelenésekor. Amikor pedig megláttam a könyvtárban, azonnal kikölcsönöztem. Olvasás közben azonban voltak nagyobb megakadásaim, főleg akkor, amikor a szereplők élete nagyobb fordulatot vett. Végül sikeresen át tudtam lendülni ezeken is, és így teljes volt az olvasmányélményem. 

Véleményem:
Sokáig nem értettem, hogy fülszöveghez képest miért vánszorog a történet. Hozzá vagyok szokva, hogy a fülszöveg amolyan ízelítőként, az első fejezet összefoglalásaként szolgál, és a nagyobb csavarokat kizárólag az olvasás során élhetem át. A könyv eladhatósága szempontjából, azonban kulcsfontosságú volt, hogy az egyik főkarakter sorsa szerepeljen a fülszövegben (fent ezt megkurtítottam, így a blogon nem szerepel). Ugyanis olvasás közben ekkora jutunk el arra a pontra, hogy lássuk: valójában egy holokauszt újragondolás az egész könyv. 



A címből adandóan első blikkre azt hinné az ember, hogy tele van sci-fi elemekkel. Azonban a cím és maguk a földönkívüliek is csak egy nagyobb összeesküvés-elmélet részei. A történet egy teljesen átlagos napon kezdődik, amikor a bolygó lakosai arra ébrednek, hogy a Földet megszállták az idegenek. Az első pár nap kaotikusan telik. A könyvben -, akárcsak a nem régiben általunk átélt járvány első hullámában - az emberek megrohamozzák a boltokat, hogy feltankolhassanak WC-papírból és élelmiszerekből. A különbség az, hogy ezek az emberek fegyverekkel érkeznek, és semmi pénzt nem hagynak maguk után, egyszerű fosztogatok. 

A főszereplő, Sol is egy ilyen fosztogató banda látcsövébe kerül, azonban ekkor még sikeresen megmenekül előlük. Ezt követően megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez, és eltökéli: rendet tesz. Ehhez a média felületeket használja. Munkatársaival elindít egy talkshow-t, a Forráspontot, melybe bárki elmondhatja a véleményét az eseményekkel kapcsolatban. Ahogy az első pánikból felébrednek az emberek, és elkezdene normalizálódni a helyzet: jön a következő bomba. 


A földönkívüliek emberhúst esznek. Ezért az emberiség felállítja a modern gyilkolóeszközt: a vágóhídakat. Hasonlóan a guillotinehoz, ide is azok kerülnek, akik valamiben nem bizonyultak elég jónak. Ezt pedig egy szintén modernesített eszközzel döntik el: viadalokkal. Ez a gladiátor viadaloktól annyiban tér el, hogy itt az ész eszközeire is támaszkodni kell. A győztesnek rengeteg pénzt és életre szóló boldogságot ígérnek, azonban a vesztesek mind mennek a vágóhídra. Az emberek szinte harcolnak azért, hogy a műsorba kerüljenek. A televízió pedig mindent lead a lefejezésen kívül. 

A könyv nagy részében cikk és műsor összefoglalókon keresztül mutatja be az író azt a megváltozott világot, amely a földönkívüliek megjelenése után alakult ki. A vágóhídak létesülésével ugyan sokan nem értenek egyet, de rengeteg önkéntes vállalja a halált is. Főleg a dícsőség miatt, és a média hatására. Utóbbival Sol-nak nagy problémája akad, ugyanis kutatómunkája során egyre több mozgalmat ismer meg, melyek morálisan és etikailag megkérdőjelezi a viadalok létjogosultságát. Ekkor sejteni kezdi, hogy a történetek mögött valójában a politika állhat, nem pedig egy űrből jött entitás. Az általuk ígért gazdagság, az éhínség -, a háborúk -és a betegségek megszűnése soha nem jön el. 

Hamarosan Sol is élet-halál helyzetben találja magát. Számára nyilvánvalóvá válik, hogy a TV képernyőjén mutatott arcok csak elfedik a valóságot, mely valójában egy politikával átitatott tisztogatás. Ez azonban már csak a könyv legvégén jut el drámai magaslatokba, melyet némiképp sajnáltam, és emiatt nagy csalódás ért. 

Az egész történetben az a legérdekesebb, ahogy a szerző visszanyúl az emberiség múltbéli traumáihoz, és ezt modernesített változatba helyezi. Határozott elképzelése van arról, hogy mi képen jöhet el a következő világégés. A média káros hatásait is szépen bemutatja, azonban a legtöbbet az emberi természetről próbál elmondani. Mi emberek ugyanis hajlamosak vagyunk egy nagyobb, kozmikus erőben hinni; a tömegben érezzük jól magunkat; képesek vagyunk rendkívüli módokon adaptálódni az új helyzethez; és képesek vagyunk egész korszakokat letagadni.

Összegzés:

Beleolvasó: 

2021. március 31., szerda

Az időhurok újabb remek felhasználása | Stuart Turton: Evelyn ​Hardcastle 7 halála

Fülszöveg:
A ​Blackheath-ház szabályai:
1. Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni.
2. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz.
3. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!
Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.

Könyvadatok:
TémaKiadó: Maxim
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 496 oldal
Megrendelhető: OLVAS.HU


Miért pont ez?:
Nagyon ritkán szoktam Dream válogatás könyveket olvasni, mert sokszor úgy érzem, hogy kinőttem már abból a korosztályból, akiknek ezek a(z amúgy rendkívül sokszínű) történetek íródtak. Amennyire keveset olvasok, annyival többször lepődök meg azon, hogy mennyire tetszenek ezek a könyvek. A Dream facebook csoportjában márciusban Evelyn Hardcastle 7 halála volt a hónap könyve, de engem a Mini-könyvklub 18. fordulója vett rá az olvasásra. 


Véleményem:
Kezdjük az elején, amikor is belecsöppentem egy olyan történetbe, aminek se füle, se farka nem volt. Ugyanúgy nem értettem, hogy mi történik, ahogyan a főszereplőnk, Sebastian Bell sem értette miért és hol van. Utólag kiderült, hogy a fülszöveg elolvasásával eloszlathattam volna a kezdeti kételyeimet a könyv kapcsán. Sokáig nagyon szkeptikus voltam, nem tetszett az, amerre a történet halad. Egy csigát meghazudtoló lassúsággal szenvedtem át magamat a fejezeteken. Amikor is hirtelen a semmiből megjelent a pestisdoktor és elkezdett érdekelni a történet, annak menete és maga a gyilkosság is. 



A könyv nagyon sok koncentrációt és odafigyelést kíván. Leginkább egy Agatha Christie regényhez tudnám hasonlítani, ahol pár oldal leforgása alatt megismerkedünk az összes fontosabb szereplő nevével, azonban egyiküket sem tudjuk semmihez és senkihez sem kötni. A történet szerint Aiden Bishop gazdatestről gazdatestre vándorol, hogy kiderítse ki ölte meg Evelyn Hardcastle-t, miközben ugyanazt a napot éli újra és újra. A kezdetekkor egy névvel az elméjében és némi karcolással ébred Bell testében, és barátságot köt az áldozattal. Ennek a barátságnak az emléke a többi gazdatestében is elkíséri, annak ellenére, hogy Evelyn nem mindig viselkedik vele szívélyesen. Néhány döntésben pedig éppen ez befolyásolja.

A legizgalmasabb számomra nem is maga a gyilkos keresése volt, hanem az a tény, hogy Aiden minden nap új testben ébred. A főkomornyik, a bankár és a szoknyapecér mind más kihívásokat tartogat számára. A megmaradt elméje mindig valamennyire összefonódik az adott személlyel, éppen ezért nem mindig tud hatékonyan nyomozni. Nagyon eltérő emberekkel és elmékkel kell megküzdenie.Többször megpróbál másokkal együtt működni, de sokszor csapdába is csalják, ugyanis rá is vadásznak. 


Hiába majdnem 500 oldalas a könyv, szinte a végéig nem tudtam volna megmondani, hogy hogyan fog véget érni. Annyira sokat bolyongtunk Aidennel együtt az erdőben, hogy a 200 oldal környékén már a hajamat téptem, hogy kezdődjön újra az egész körforgás, és újra Sebastian Bellként szemlélhessem végig az eseményeket. Azon vettem észre magam, hogy szinte üvöltök a szereplőkkel, hogy mit hogyan és miként cselekedjenek. Ennyire berántott az egész történet. 

Sok írót láttam már belebukni a saját időhurkába, vagy a több szemszöges történetébe. Sokan ugyanazt a történetet képesek többször is ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal leírni. Stuart Turton azonban hatalmas meglepetés ezen a téren. Soha nem látjuk ugyanazt, még akkor is, ha látszólag más szemszögből tekintünk rá ugyanarra az eseményre. Ennek oka pedig a különböző gazdatestek személye. 


Azért kapott csak 4 pontot az 5-ből, mert úgy érzem sok történet szál felesleges volt benne. Néha legszívesebben oldalakat és fejezeteket ugortam volna át, mert tudtam, hogy Aiden csak az idejét vesztegeti. Ilyen szempontból nagyon későn indult meg a tényleges nyomozás, és nagyon lassan tudta csak össze rakni az eseményeket fejben. Hiába néztem végig ugyanazt a jelenetet más gazdatest szemszögéből, volt olyan, ami számomra nem jelentett különösen nagyobb meglepetést. Ez azért volt, mert a kisebb rejtélyeket sikerült megoldanom, de a tényleges gyilkost illetően engem is sikerült megtéveszteni. 

Összességében nagyon ajánlom olyanoknak, akik szeretnek rejtélyt fejteni, nem akasztja ki őket a kicsit misztikus, néhol elrugaszkodott magyarázat és, akik szeretnek több szemszögből is egy történetet olvasni. 

Összegzés:

2021. március 8., hétfő

Tényleg minden történetnek több oldala van? | Fiala Borcsa: Drill

Fülszöveg:
András, ​negyvenes férfi, szép karrier, feleség, két gyerek – minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ő azonban egy ideje mégsem elégedett. Kicsinek, szűknek érzi a mindennapokat. Nyomasztja a mindenhonnan érkező felelősség, a sok teher, a megfelelés. Fiatal és gondtalan szeretne maradni. Judit, a feleség számára a család mindenek felett áll, ennek rendeli alá az egész életét. Bár már belefáradt kissé a rutinba és a mindennapos verklibe, a férjét sem kívánja úgy, de szent meggyőződése, hogy nekik együtt kell maradniuk a gyerekekért, magukért, a mindenért. Különben is, ilyen a házasság.
Réka, céltudatos, erős és okos nő, aki korábban inkább a karrierjére koncentrált, emiatt viszont úgy fogytak az évek és a lehetőségek, hogy szinte észre sem vette. Amikor megismerkedik a munkahelyén Andrással, lenyűgözi a férfi kisfiús bája, kedvessége, szép családja, és azt is hamar észreveszi, hogy a régóta házasságban élő üzletember fejét valószínűleg nem lehet olyan nehéz elcsavarni…
Fiala Borcsa, a népszerű WMN online magazin főszerkesztője új regényében kíméletlenül világít rá a kapcsolatok törékenységére, az élet azon apró mozzanataira, amelyek szép lassan beférkőznek a kövek közé és megrepesztik egy házasság szilárdnak hitt falát. Fájóan ismerős élethelyzetekből felépülő könyve azt a kérdést feszegeti, vajon tényleg ismerjük-e azt, akivel megosztjuk az ágyunkat, és meddig tartható fenn egy család a megszokásokra és a rutinra építve?
Könyvadatok:
Téma: 

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 196 oldal
Megrendelhető: LIBRI


Miért pont ez?:
Fiala Borcsától korábban csak ifjúsági könyveket olvastam, és kíváncsi lettem, hogy milyen lehet, amikor felnőtteknek ír. Közvetlenül Halász Rita Mély levegő című könyve után sikerült kézbe vennem, ami úgy néz ki sorsszerű. Ugyanúgy a Vénusz Projekt podcastben hallottam róla és hasonló témát is dolgoz fel, mint Rita könyve azzal a különbséggel, hogy a Drill megpróbálja bemutatni mind a 3 oldalát a megcsalásnak és a válásnak, addig Rita könyve a válás utáni másfél évet dolgozza fel, amiben egy anyuka megjárja a poklok poklát. 
Ajánló (mert tetszett, és mert spoileres egy kicsit):
Nagyon sokáig húztam és halasztottam a könyv olvasását. Ennek oka, hogy míg zseniálisnak tartom az alap koncepciót, hogy egy házasság és egy válás történetét több szemszögből is megvizsgáljuk; mégis kicsit féltettem közben saját magamat. Mi van, ha kiderül, hogy a párkapcsolatomban én is ugyanezeket a hibákat halmozom? Mi van, ha ráébredek, hogy ugyanolyan kényelmes bugyi gyűjtögető vagyok mint Judit? Na de nagyon előre szaladtam. Úgyhogy mielőtt mások ruhás szekrényében turkálnánk, nézzük meg ki ez a három szereplő?
A karakterábrázolás és maga a borító is már előre láttatja velünk mi fog történni a szereplőkkel. A kép ugyanis két nőt (az egyiket a háttérben, a másikat a rivaldafényben) és egy férfit ábrázol. A könyv alapján kapunk egy karakter leírást, amely megmutatja nagyjából, hogy mire is számíthatunk a 3 figurától, nevezetesen a Treff Királytól, a Kőr Dámától és a Káró Dámától. Azt is tudjuk (a belső borítóból), hogy a Kőr Dáma szíve fog meghasadni. A legtöbbet éppen az Ő életéből kapunk, míg a háttérben megbúvó szeretőnek csak három kisebb iromány jutott. 
Valójában engem megrémített a könyv eleje, és a sok leírás miatt majdnem abbahagytam az olvasást. Cseppet sem tudtam azonosulni a kisfiús Péterrel, akinek a munkamániája odáig fajult, hogy a saját családjára nem képes időt szánni. Nem tudott megérinteni Judit sem, aki élete legkeményebb időszakán megy keresztül, nem találja a helyét és összeomlik, miután Péter elhagyja. Réka, a szerető pedig nem tűnt fel olyan sokszor, hogy érdekelni tudjon. Azonban a történet előrehaladtával rájöttem, hogy kizárólag azért voltak mindannyian ellenszenvesek, mert túlságosan is valóságokat voltak már az első pillanattól kezdve. 

Ami miatt érdemes elolvasni a könyvet, azok az apró dolgok, amikre rávilágít magunkkal kapcsolatban. Hogy mik ezek? Pár szemléletes és számomra megkapó jelenetet említek csak meg: Judit sok erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy megszabaduljon Péter és a csődbe ment házassága képétől. Kidobja a közös képeket; összetöri az ékszertartót, amit a volt férjétől kapott és, ami a legszórakoztatóbb és legmellbevágóbb az, hogy a kényelmes nagymama bugyijait is. Utóbbi pedig azt a kényelmes világot szimbolizálja, amibe évekig belekényelmesedve lógatta a lábát.
Fiala Borcsa zsenialitását az tükrözi legjobban, ahogyan a férfi szemszögéből is racionálisan és életszerűen bele tudta magát helyezni, és onnan kikémlelve olyan megállapításokat tenni, amik sokat segíthettek volna Juditon. Péter története a Judittal való megismerkedéssel kezdődik, és Rékának már kevés szerep jut benne (inkább csak a könyv vége felé). A pszichológusának számol be arról, hogy eredetileg másik nőt szemelt ki magának, mégis Judit kedvessége és gyengédsége kettejük kapcsolatában tartotta, ahogyan később a gyerekek is. Különösen tetszett az a jelent, amikor Péter megtudta, hogy Judit terhes. A férfi haza állított egy csokor virággal, és megkérte a barátnője kezét, mire az teljesen kiakadt a gesztuson és váltig bizonygatta, hogy fel tudja egyedül is nevelni a gyereket. Miközben Péter csak arra tudott gondolni, hogy mi ütött Juditba, hiszen az ő fejében éppen most került minden a helyére: Tudja, hogy ezzel a nővel akarja leélni az életét és rendkívül örül a kisbabának. 
Réka belső vívódásait inkább a gyerekkorából és korábbi kapcsolatainak sikertelenségéből ismerhetjük meg. Nem is a Péterrel való kapcsolata a fontos, hanem az, amit nők tucatjai megtapasztalnak egy olyan férfi mellett, aki nem becsüli meg eléggé a kapcsolatait, a családját vagy teljes bizonytalanságban tartják a szeretőjüket. 
Azt is megtudjuk, hogy mi vezetett a házasság megromlásához, és kiderül, hogy nem is egy dolog a bűnös, ahogy nincs egy kitüntetett pont a múltban ami a megcsaláshoz vagy a váláshoz vezetett. Hanem ez egy folyamat, amely nem lineális, nem konstans és nem is írható le semmilyen matematikai görbével. Hanem olyan gráfot, hálózatot alkot, amilyen hálózatot az emberi kapcsolataink és az életünk is mutat. Nem mondanám azt, hogy Judit és Péter kapcsolata a kezdetektől fogva halálra volt ítélve, csupán a véletlenek közrejátszásával és az élet előre haladtával rádöbbentek, hogy nem egymás mellett van a helyük. Amit én a vége felé nem tudtam hova tenni az Réka zárószavai voltak, amellyel rendkívül makacs, ragaszkodó és odáig nem látott vehemens oldalát mutatta meg. 
Örülök, hogy nem úgy ért véget a történet, hogy Judit Péter legjobb barátjával marad. Örülök, hogy derűsen és a jövőt bizakodva, előretekintve ért véget a könyv.   
Összegzés:

2021. február 28., vasárnap

Mindenről, ami tabu | Fredrik Backman: Hétköznapi ​szorongások

Fülszöveg:
Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Könyvadatok:
Téma

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 370 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?:
Valójában ez a könyv azóta a várólistámon szerepelt, mióta megjelent. Akkor még fel sem tűnt, hogy egy általam szeretett és nagy becsben tartott író a szerzője. Fredrik Backman és az én kalandom 2018-ban kezdődött Az ember, akit Ovénak hívtak című könyvvel (ide kattintva elolvashatjátok a véleményemet). Anno a Mini-könyvklub miatt olvastam, és azonnal kedvencem lett. Most pár év múlva, ugyan ebből az okból kifolyólag került elém a szerző legújabb könyve. 

Véleményem:
Fredrik Backman ebben a könyvben is hozza azt a fajta színvonalasságot, amit a többi irományban már megszokhattunk tőle. Ismét egy érdekes témához nyúlt hozzá, ezúttal azonban vegyítette a műfajokat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen melyik vonal a legerősebb benne. Olyan sok mindenről akar szólni, hogy néha az olvasó is képes elveszni a történet folyamába.

Nagyon érdekes, hogy miközben próbál egy teljes (bankrablás és túszdráma) történetet elmesélni, aközben mennyire sok apró dolgot épít bele a cselekménybe. Teszi mindezt azért, hogy pár óra történését 370 oldalba írja le, és azért, hogy kellő ideje legyen felépíteni karaktereit. A hétköznapi szorongások pont arról szól, amit a címe sejtet: egyszerű és idióta emberekről, akik mindennapjaikat saját nehézségeikkel és szorongásaikkal élik meg. Nem az a fontos, hogy mi történik a jelenben, hanem az, hogy milyenek az ember maguk. Mit éreznek, hogyan viselik a rájuk zúduló nehézségeket, és legfőképpen: hogyan jutottak idáig?


A történet főszereplőjét nehéz meghatározni, kezdjük talán a félresiklott rablás (nem) elkövetőjével: éppen egy válás közepén van, a banktól pont csak annyi pénz akart kölcsönre felvenni, amiből kifizetheti az egy havi lakbérét. Éppen ez teszi pocsék rablóvá, és túszejtővé. Az ő gondolatai, problémái a könyv első felében szinte alig kerülnek terítékre. Azt tudjuk csak meg, hogy megsérült, és valaki segített abban, hogy elrejtőzzön. 

Túszai és a rendőrség tagjai annál érdekesebb figurák: A bankrabló egy olyan lakásba menekül a hatóságok elől, mely eladás alatt áll, és melyben éppen lakásbemutató zajlik. Miután megismerkedünk az alap stábbal, rájövök: minimum még egy szereplőnk van. Ez pedig a legbolondosabb vállalkozó nyúl, aki a borítón is szerepel. Minden egyes lakás nézőnek más problémája van az életben: valaki terhes, valakinek kiüresedett a házassága, valakinek a lánya van éppen leváló félben, valaki terápiaként éli meg a lakásvásárlást. Minden szereplő egyszerű, mindennapi szorongásokkal küzd. 


Annyira színesen, szagosan van előadva a sztori, hogy úgy érezzük: mi soha nem kerülnénk hasonló helyzetbe. Mégis én azon kaptam magam olvasás közben, hogy arra gondolok: én mit csinálnék hasonló helyzetben? Valószínűleg hasonlóképpen zakkannék ment, mint ahogy azt Julia vagy Zara tette?
A
 humor faktor itt is megvolt, igaz kicsit nekem néhol már morbidnak tűnt. Néha sírni tudtam volna a szereplők sorsa felett. A végére azonban 100% pityergős. 

Összegzés:

2021. január 28., csütörtök

Ecce homo, ilyenek vagyunk mi emberek | Halász Rita: Mély levegő


Fülszöveg:
Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk. Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük. Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével. Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni.
Halász Rita kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri.
Vegyünk egy Mély levegőt, felszabadít.

Könyvadatok:
Téma: 
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 200 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT



Miért pont ez?: 
Mostanában elég sok podcastet hallgatok főzés közben. Így találtam rá a Vénusz Projekt egyik epizódjára (ha ide kattintasz, akkor te is meghallgathatod; és az értékelés végén is megtalálod), amiben a lányok Ritával készítettek egy interjút, amiben az írónő első könyvéről beszélgetnek. Ez az epizód indított arra, hogy megvegyem és elolvassam a Mély levegőt.

Véleményem: 
A legelső, ami szemet szúrt olvasás közben az a nagyon leegyszerűsített és tisztázott szövegszerkesztés. A tömör mondatok első olvasásra egyfajta ridegséget sugározhatnak, miközben számomra inkább egy versre hasonlított emiatt a szöveg. Egy olyan versre, amiben pattanásig feszülnek az idegek. Olyan fajta feszültség ez, amit akkor érzünk, ha olyan súlyos (és néha tabu) témákról van szó, mint: a válás, a családon belüli erőszak, a szerhasználat és a vallás. 



Halász Rita könyve arra keresi a választ, hogy mi történik, ha végre megszabadulunk a fojtogató házasságból? Mi lesz azután, hogy kellő bátorságot merítettünk ahhoz, hogy kidobjuk az addigi életünket, beszálljunk egy autóba a gyerekekkel, és tovább lépjünk?
A válasz egyszerűen és tömören: ezután jön a neheze. Takarítás, munkahely keresés, válás, egyedülállóként gyermeknevelés, pártalálás és a pokol. Ezt a poklot járjuk végig Verával, a főszereplővel. 

Vera egy olyan családanya, aki egy elég kemény veszekedés után úgy dönt, hogy elválik férjétől, és újra gondolja az életét. A következő 1,5 éve pedig arról szól, hogy próbálja megtalálni a helyét művészként, anyaként és nőként. Miközben nyomon követjük a küzdelmét, a történetben előrehaladva egyre több dolgot tudunk meg a múltjáról. Ezek a visszaemlékezések egyedi módon vannak beszúrva a könyvbe, de a szokatlanságuk ellenére kifejezetten jól működnek. Bár a történet nem csak az anyaságról szól, de szerintem rendkívül érdekes végig követni azt, ahogyan Vera próbálja nevelni a gyerekeit, miközben ő is gyerek szerepbe kényszerül az apja házában. Vera ebben az élethelyzetben megtapasztalja azt, hogy az életben nem csak előre haladunk, hanem többször alá kell merülnünk az óceán fenekére is, és sokszor a keserves küzdelmünk ellenére sem tudunk mindig a felszínen maradni. 


Vera mellett sorra jelennek meg olyan férfi karakterek, akik erőszakosak, manipulatívak vagy nárcisztikusak. A férje nem csak fizikailag bántalmazza Verát, de verbálisan is. Ráadásul olyan módszerekhez folyamodik a válás elódázása érdekében, ami cseppet sem tisztességes. A helyzetet súlyosbítja, hogy Vera sem éppen ma született bárány. Egyet azonban tisztáznunk kell: a párkapcsolaton belüli erőszak semmilyen formája SEM ELFOGADOTT! 
Magyarországon több mint 200.000 nő él bántalmazó kapcsolatban, ami ha jobban belegondolunk elképesztően mellbe vágó (férfiak és gyerekek is áldozatai a bántalmazásnak, de 98%-ban nők. Hetente átlagosan 1 nő, havonta 1 gyerek hal meg családon belüli erőszakban). Ez azt jelenti, hogy a szomszédod, a boltban melletted álló, a munkatársad is ilyen párkapcsolatban él. Rendkívül fontos, hogy felhívjuk erre a figyelmet, és akit ez közelebbről érint az a NANE oldalán tud tájékozódni bővebben. Vera harca sem ér véget azzal, hogy elmenekül, igazából azzal kezdődik minden.  


Visszatérve a könyvhöz: Van arra példa az irodalomban hogyan kell rosszul idézeteket és metaforákat használni (jelenleg szerintem több ilyen van a piacon), azonban Halász Rita könyve példaértékű ha valaki kíváncsi arra, hogyan kell zseniálisan használni ezeket. Egyik ilyen példa A kis hableány meséje, amely tökéletesen rezonál Vera életével. Kitűnő metafora arra, hogyan veszíti el egy nő a saját hangját egy rosszul működő házasságban. Ráadásul összecseng a borítóképpel is. 
Ezek mellett a víz szimbolikája végig kíséri az egész történetet. Minden kicsi részlete erre utal, még Vera szerhasználata is. Nekem végig Théodore Géricault festménye járt az eszembe miközben olvastam.

Nem csak Vera rossz kapcsolatai és az írónő stílusa miatt éreztem gyomorgörcsöt az olvasás során. Az is közrejátszott ebben, hogy végig ott motoszkált a fejemben, hogy ez bárkivel megtörténhet. Mindennap tapasztaljuk azt, hogy mennyire is gyarlók vagyunk mi, emberek. A főszereplőnk sem tökéletes, ahogyan mi sem vagyunk azok. Túlságosan életszerű és mellbevágó egyszerre olvasni mind azt a 200 oldalt, amiből a könyv áll. A vége felé nekem az volt az érzésem, mintha nem csak én őrülnék meg, hanem Vera is egy teljesen más idősíkon mozogna. Ezt pedig tetőzi azt, hogy mint az életben, ennek a történetnek sincs teljes feloldása. Nem jön el a tökéletes feloldozás vagy a happy end. 

 
Összegzés:


Ha kíváncsiak vagytok a regény születésének hátterére és arra, hogy Rita hogyan élte meg az első szerzőséget a karantén ideje alatt, akkor érdemes belehallgatni a Vénusz Projekt epizódjába is: 

2020. december 31., csütörtök

Beszélnünk kell a kultúrális különbségekről és a börtönmunkáról | Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!

Fülszöveg:
A Hallgasd a holtak énekét! nagyszabású családtörténet, az amerikai útiregény archetipikus hagyományainak, a kísértethistóriáknak és a katasztrófaregényeknek lenyűgöző, zavarbaejtő és sehová sem besorolható elegye, egy modern remekmű.
A tizenhárom éves Jojo igyekszik megérteni, mit jelent férfivá válni. A családjában van kitől és van miből tanulnia: ott van feketebőrű nagyapja, Pop, vagy fehérbőrű nagyapja, aki viszont egyáltalán nem fogadja el a fiút. És az apja, aki mostanában szabadul a börtönből… Amikor kiengedik, Jojo kábítószerfüggő anyjával odautazik. Találkozik egy másik tizenhárom éves kissráccal, egy halott fegyenc szellemével, aki magában hordozza az amerikai dél történelmének örökségét. Fontos dolgokat tanít meg Jojónak apákról és fiaikról, az erőszakról és a szeretetről.

Könyvadatok:
Téma: 
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2018 
Oldalszám: 320 oldal
Megrendelhető: XXI.Század



Miért pont ez?:
A kiadó honlapján nagyon kedvező akciók szoktak lenni bizonyos időközönként, és szinte potom árért vásároltam meg ezt a könyvet, amiről csak annyit tudtam, hogy az egyik általam nézett Youtuber is olvasta. Akkor nem kerítettem sort rögtön az olvasására, és utólag vissza nézve nem is bánom, hogy év végére maradt. A Mini-könyvklub 17. fordulójának utolsójaként ugyanis ez lett a választott könyvem. 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el. 
Véleményem: 
Teljesen ledöbbentett a fülszöveg és az, amit a könyvről előzetesen olvastam. Ha elolvastátok akkor láthatjátok, hogy nem túl sok jóval kecsegtet minket. Ez nem egy boldogan éltek míg meg nem haltak történet. Tele van vérrel, verítékkel és erőszakkal. Ráadásul a misztikum is elég erősen jelen van a könyvben, így azoknak nem ajánlanám, akik teljes mértékben elzárkóznak az ilyesfajta könyvektől. Azoknak viszont igen, akik nyitottnak érzik magukat arra, hogy más kultúrákat is megismerjenek. Azonban most szólok előre: ez az út nem lesz könnyű. 
A regény elején rögtön megismerünk egy szedett-vedett családot. Először Jojo szemszögéből kapunk rálátást a pereputtyra. Ami áll két afroamerikai nagyszülőből, akik közül az egyik rákbetegségben szenved, a másikat pedig egy életre megviselte a börtön. A család tagja még Jojo anyukája, Leonie és egy kisgyerek, Kajla. 

Jojo életét azzal tölti, hogy segít nagyapjának a háztáji állatokat gondozni; és neveli testvérét. A fiú világéletében úgy érezte, hogy a társadalom peremére szorult származása miatt. Ezen az iskola sem segít, ami tele van tizenéves drogosokkal és bántalmazó tanárokkal. Emellett Jojo apukája börtönben van, az anyja pedig masszív drog használó. 
Hogy Leonie miért vált olyan anyává, akit nem érdekelnek a gyerekei, és aki nem tud felelősséget vállalni, azt saját magától tudjuk meg, miközben eksztatikus mámorban próbálja kihozni a börtönből a gyerekei apját.  
A harmadik elbeszélő egy szellem, aki a börtönben Jojo-hoz kötődik. Azt csak a regény végéből tudhatjuk meg, hogy miért ragadt a két világ között. 


Amikor először olvastam, hogy létezik egy misztikus szál is a történetben, akkor kicsit megrémültem. Egy rossz szellemidézgetős ponyva jutott a szóról eszembe. Pont ennek a szónak a negatív jelentése miatt hagytam az utolsó pillanatra az olvasást. Utólag rájöttem, hogy nem kellett volna megijednem tőle. Úgy érzem ez által sokkal többet tudtam meg a fekete kultúráról és kicsit közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem annak a kevert kultúrának a hátterét, amelyet magukkal hordoznak. 

Jojo családja a társadalmi ranglétra legalacsonyabb pontját képezik. A nagyapja idejében a vele egy korú gyerekekkel rosszabbul bántak, mint az állatokkal. Ennek elszenvedői pedig nem csak a börtönviselt afroamerikai fiúk és férfiak voltak. Hanem a családjaik, az asszonyaik, a lányaik, a testvéreik, a fehér börtönrabok, és a gyerekeik, az unokáik és mai napig az egész afroamerikai közösség. A könyv annyira mélyen dagonyázik az emberi kegyetlenség mocsarába, hogy az olvasó néha akaratlanul is elsüllyed. Én úgy éreztem, hogy szinte megfolyt a regény. Összeszorult a gyomrom, amikor azt olvastam, hogy a rabokat hogyan dolgoztatják a földeken, vagy azt, hogy a szökött rabokat hogyan kínozzák meg és akasztják fel. 


Akkor sem engedett fel a gyomorgörcs, amikor azt láttam, hogy a szenvedés tovább öröklődik, és anyáról lányra, apáról fiúra szál. Amikor azt láttam, hogy az apa veri a gyerekét, mert az ő apja is verte őt. Amikor az anya nem adott enni a gyerekeinek, végül pedig elhagyta őket, mert vele sem törődtek.
Ugyanakkor ebbe a végtelenül bánatos és szomorú regényben pislákol valami, amit úgy hívunk: remény. A fénye pedig bevilágít a sötét zugokba is. Ez megnyilvánul Jojo és a nagyapja kapcsolatában, vagy Jojo mágikus képességében, abban, ahogyan Kajlához beszél. Emellett a nagymama szomorú sorsa is tele van melegséggel és szeretete.

Az elején úgy éreztem, hogy ez a probléma nagyon Amerika specifikus. Aztán eszembe jutott, hogy a rasszizmus nem csak nyugaton van jelen. Magyarországon is jelen van, csak más társadalmi és kulturális réteg felé irányul. Innentől kezdve pedig jobban figyeltem Ward szavaira.

A regény vége volt az ami pedig abszolút és végérvényesen megfeküdte a gyomromat.
Tartom magamat ahhoz, hogy ez a könyv nem nekem íródott. Azonban azt is vallom, hogy ez a könyv senkinek sem íródott. Hiszen ki lenne lépes elviselni azt a sok szenvedést, amelyet az író leír? Ki képes szenvedni azzal a tudattal, hogy a végén nem vár rá megnyugvás? Mégis úgy érzem pont ezért kellene sokaknak elolvasnia. Mert látnunk kell azt, hogy ilyen is létezik. A márkás öltönyünkben egy irodaház 10. emeletén ülve nem látjuk a porban szenvedő szegényeket. Mégis ott vannak. Éppen ezért fel kell nyitnunk a szemünket és meg kell nyitnunk az elménket. Hogy lássuk, halljuk őket, és tudjunk segíteni rajtuk. Általuk a saját helyzetünket is jobban meg tudjuk becsülni.

Összegzés: