2016. augusztus 23., kedd

Olvasási szokások | Book Tag

Sziasztok!

Már nagyon rég volt, hogy Book Taget hoztam, pedig, amikor elindult az oldal szinte minden hónapban volt legalább egy. Tegnap azonban rábukkantam Beatrice oldalára és a Reading Habits című Tagjére.
Rákerestem magyarul, és kiderült, hogy van magyar változata is. Azonban ebből nagyon sok kimaradt. Ezért inkább úgy döntöttem: kombinálom a kettőt.

Kérdések:
1, Van külön olvasókuckód?
2, Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Könyvjelzők vagy papírfecnik?
3, Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?
4, Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?
5, Szoktál zenét hallgatni, esetleg TV-t nézni?
6, Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?
7, Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?
8, Hangosan vagy csak a magadban olvasol?
9, Szoktál előre olvasni vagy kihagyni oldalakat?
10, Megtöröd a könyvek gerincét vagy úgy vigyázol rájuk mintha újak lennének?
11, Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
12, Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
13, Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
14, Mit olvasol most?
15, Milyen könyvet vettél legutóbb?
16, A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
17, Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?

Az én jelöltjeim:
1, Lexa - http://onemorepagee.blogspot.hu/
2, Molly - http://seholsetalallak.blogspot.hu/

Válaszaim:

1, Van külön olvasókuckód?
Ha egy fotel annak számít, akkor, igen van. Azonban többnyire az ágyamban, most nyáron pedig kint a kerti nyugágyban olvasok többet. Tanév közben előfordul, hogy csak a buszon van időm erre.



2, Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Könyvjelzők vagy papírfecnik?
Van külön könyvjelző gyűjteményem, de többnyire nem használom. Van egy 30-as csomagom is, amiben e-bayről rendelt Vintage jelzők vannak benne, de azt ajándékozásra szánom. Ha nincs más, akkor színes öntapadós címkéket használok. Egyszer-kétszer megesik, hogy nyugtát vagy könyvtárban kapott cetlit rakok a könyvbe.



 3, Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?
Előbb már írtam, hogy van amikor címkéket használok jelölésképen. Ez többnyire akkor van, amikor kötelezőket olvasok, mert azokat egyik pillanatról a másikra le tudom rakni. Akár a mondat közepén is. 
Egyébként többnyire este olvasok, amikor csak az tart vissza az alvástól, hogy mindig új fejezetbe kezdek. Aztán ha vége lesz a könyvnek elgondolkozom, hogy belekezdjek -e egy új könyvbe vagy megpróbáljak elaludni?

4, Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?
Nemigazán. Szerintem ez azért alakult így, mert nem akartam összepiszkolni a könyveket. Inni szoktam, de akkor inkább előtte becsukom a lapokat. Ennek ellenére szinte az összes Instagram képemen van valami inni vagy ennivaló a könyv mellett :D
5, Szoktál zenét hallgatni, esetleg TV-t nézni?
Mind a kettő. Néha egyszerre is. A TV nálunk alap háttérzajként működik. Ha érdekes megy, akkor nehéz koncentrálni a könyvre, de mindig sikerül. A zene pedig akkor jön jól, amikor... hát tulajdonképpen mindig :D Ja, és tanulni is csak akkor tudok, ha max.-ra fel van tekerve a 8 órás delfin hangokkal teli lejátszólista. Tudom, az nem zene, de azt is hallgatom :D


6, Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?
Az attól függ. Volt már nagyon extrém, amikor 10 könyvet olvastam egyszerre. Most éppen 4 könyv van bejelölve molyon, ám ez sem fedi pontosan a valóságot. Ugyanis ebből 3-at már rég elkezdtem és azóta sem fejeztem be. Továbbá rengeteg olyan könyv van a polcomon, amiből olvastam 2-3 fejezetet, de ennél tovább nem jutottam, mert nem volt kedvem hozzájuk. 

7, Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?
Erre is csak azt tudom mondani, hogy hangulattól és időtől függ. Többnyire itthon olvasok, de ha úgy alakul akkor a tömegközlekedési eszközön vagy a suliban is előveszem. 


8, Hangosan vagy csak a magadban olvasol?
Magamban. Unokatesómnak szoktam néha felolvasni. Valamint mostanában rákaptam, hogy az udvaron üljek le egy könyvvel a kezemben. Ekkor mindig odajön a kutyám hozzám, aki nem hagy békén. Na, ekkor simogatás helyett néha felolvasok neki. Mondhatom mindig nagyon díjazza...

9, Szoktál előre olvasni vagy kihagyni oldalakat?
Ohh, nagyon is! Bár az előzőről már nagyon rég leszoktam, de az utóbbi eléggé sokszor fennál. Főleg akkor, amikor nem érdekel a hosszú, unalmas leírás (értsd: kötelező könyvek fele), vagy nem érdekel a sztori. Akkor csak a bekezdések elejét és végét olvasom el.
10, Megtöröd a könyvek gerincét vagy úgy vigyázol rájuk mintha újak lennének?
A legtöbb könyvem gerince nincs megtörve. Ennek ellenére nem néznek ki valami szépen. Az igazság, hogy a legtöbb könyvet rosszul kötik be és egyszerűen szétesnek, mielőtt a kezembe venném őket. Egyébként magamtól, önszántamból nem szoktam gerincet törni. Nagyon haragszom arra is, ha kölcsönadom és tönkreteszik.

11, Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
Teljesen kivagyok a gondolattól is. Nincs az az Isten. 

12, Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
Nem vagyok igazán büszke rá, de igen. Többnyire ilyenkor sérülnek meg a könyveim. A tabletem szerencsére eddig mindig puhára esett, így annak még nem esett baja. Egyszerűen vannak könyvek, amik nem érdemelnek meg jobb bánásmódot. 


13, Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
Szerencsére a mai világban a legtöbb író mellékel lábjegyzetet, ahol megmagyarázza az adott szót. Böszörményi Gyula Leányrablás Budapeten című könyvénél igen hálás voltam ezért. Na meg Agatha Hercule Poirotos történeteinél, ahol több francia mondat is szembejött velem. Az olasz nyelvet azonban egyre jobban értem, így Thomas Mann történeteinek olvasása közben nem kellett rákeresnem semmire sem. 

14, Mit olvasol most?
Ez van bejelölve molyon:
Anne Frank: Anne Frank naplója
Stephen King: A remény rabjai (2015. szeptember 26.-tól)
George R. R. Martin: Trónok harca (2015. április 26.-tól)
Cassandra Clare: A herceg (2015. április 29.-től)

3-3 fejezetet olvastam el eddig a Színjátékból (Cora Carmack) és A Nő mosolyából (Nicolas Barreau). 2-2 mondatot Virág Emlía Sárkánycsaogató és Lydia Netzer Ragyoj, édesem! című könyvéből. 

15, Milyen könyvet vettél legutóbb?
A már említett Lydia Netzer: Ragyoj, édesem!-et, 600 Ft-ért a Lírában. Majd meglátjuk, hogy jó üzletet kötöttem -e... 


16, A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
Mostanában jobban preferálom az egyrészes történeteket. Ha nagyon jó egy könyv, akkor nem bánom, hogy kapok belőle egy trilógiát, ha imádom az összes részét, akkor 10 könyv sem lenne belőle elég. 




17, Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?
Nagyon sok ilyen könyv van. Diana Gabaldon Ourlander sorozata ilyen. Aztán Rick Riordan Percy Jackson és az Olimposziakja. Hogy magyar is mondjak: Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. című könyve és Kemese Fanni Pippa Kennje. 

2016. augusztus 22., hétfő

Agatha Christie #8

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Augusztusban ismét egy Poirot könyvvel jöttem, íme a Nyaraló gyilkosok."
Fülszöveg:
Hercule Poirot azt reméli, hogy békességben töltheti vakációját az exkluzív tengerparti nyaralóhelyen. Sajnos, már az első napok is zaklatottan telnek, mindenki arról susog, hogy a híres „férfifaló”, a szépséges exszínésznő, Arlena Stuart ezúttal kire vetette ki hálóját. Kavarognak az indulatok a szépasszony körül – mígnem egy különlegesen szép, verőfényes napon rábukannak a holttestére! És éppen Hercule Poirot volt az, aki utoljára beszélt Arlenával, amint a csábos teremtés titkos találkára osont… Poirot úrnak természetesen ezek után nem adatik meg a nyugalmas nyaralás! Mivel a szép Arlenára sokaknak volt okuk haragudni, a gyanúsítottak száma sem csekély. Monsieur Poirot azonban nem volna méltó hírnevéhez, ha végül nem sikerülne kibogoznia a nem mindennapi rejtély szálát és lelepleznie a valódi gyilkost. 


Véleményem:
Szokásos Agatha Christie krimi, amiben Hercule Poirot is szerepet kap. Mégis nekem az átlagnál sokkal jobban tetszett. Először a helyszínbe szerettem bele. Ki ne akar egy olyan kastélyban megszállni, ami dagálykor megközelíthetetlen? Ilyenkor  teljesen el vagy szigetelve mindentől. Amikor viszont a víz visszavonulót fúj, újra megjelenik a bájos kis út, amin visszajuthatsz a városba. Festőien szép táj. Egyszer én is ellátogatnék egy ilyen helyre.  
Részlet a filmből. Forrás: itt
Aztán a szereplők nőttek a szívemhez. Igaz, nem volt mindegyik tökéletes, de mégis megkedveltem őket. A Gardener házaspáron rengeteget nevettem, ahogyan a feleség mindig azt kérdezi: "Ugye, Odell?" és a férj válaszol rá: "Igen, édesem!". Redfernéket is megkedveltem. Hercule Poirotot már ismertem, bár most igencsak a háttérből kémlelte az eseményeket, hogy aztán a legvégén előbukkanjon és megfejtse a rejtélyt (akárcsak Miss. Marple a konyhaszekrényből). Arlenét mondhatni sajnáltam, Lindát sokáig gyanúsítottam, de vele lett kerek a történet. 

Talán csak azért mondom azt, hogy bírtam ezt a könyvet, mert nem találtam ki a gyilkos személyét. Engem is sikerült becsapni egy egyszerű trükkel! Tiszta szemfényvesztés volt az egész, de nagyon élveztem. Az írónőnek sikerült belevezetnie a legnagyobb gödörbe. Amire rájöttem volna, hogy túl egyszerű lenne az egész, akkor már megjelent Poirot, hogy feltárja a titkokat.
Egy nagyon fontos jelenet, ami megtévesztett
Lassan annyi Agatha Christie könyvet olvasok, hogy a végén nem fogom tudni eldönteni melyik a kedvencem. Talán erre nincs is szükség :D

Értékelés:


Többi értékelés:
augusztus:
Nyaraló gyilkosok


július:
A barna ruhás férfi


június:


május: 
#1: Gyilkosság meghirdetve

március:
-

február:

január: 

2016. augusztus 21., vasárnap

Aimee Bender: A ​citromtorta különös szomorúsága

Könyvadatok:
Kiadó: GABO
Oldalszám: 296 oldal
Téma: szürreális regény
Sorozat: -
Kiadás éve: 2011
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
Kilencedik ​​születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. 
Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. 
Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal. 
Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. 

Miért pont ez?:
2014-ben megismerkedtem a moly.hu-val és annak utazókönyv funkciójával. Ekkor ez volt az első könyv, amire fel is jelentkeztem. Nem tudnám elmondani miért, csak egyszerűen azt tudtam, hogy olvasni szeretném. Talán az érdekes címe, talán a borítója, talán a fülszövege győzőt meg, de az biztos, hogy valami miatt megnyomtam azt a bizonyos gombot, és nem rég hozzám is került a könyv.
Véleményem:
Őszintén? Én sokkal többre számítottam.

A karakterek nagy része jól felépített, kidolgozott. Többnyire szerethetők, azonban mint minden átlagos embernek, nekik is vannak hibáik. Nekem a bajom az volt, hogy nagyon sok mindent nem tudunk meg róluk. Egyik például megházasodik, de ennek előzményét a szerző 2 mondattal le is tudja. Pedig engem tényleg érdekelt volna, hogy a mesélő lány véleménye!

A könyv olyan akár a címében szereplő citromtorta. Kívül habos-babos, édes-mézes, de amint lejeb merészkedsz és áttörsz a kemény csokimázon, úgy lesz egyre keserűbb. Úgy írnám le, hogy kissé szürreális. Mintha mindvégig a valóság és a valótlanság peremén ingadoznánk. 

Az alapötlet zseniális. Rose egy átlagos lány, aki 9 évesen rájön, hogy képes megérezni más emberek elrejtett érzelmeit, ha az általuk készített ételt fogyasztja. Szerintem Ebből a képességből a szerző mindent kihozott. Rengeteg lehetőséget adott a főszereplőnek. Különösen az tetszett, hogy a lány nem csak az érzelmeket tudja megízlelni, hanem azt is meg tudja mondani, hogy az adott élelmiszer alkotóelemei hol termettek és aztán hol állították elő a kész terméket. Az országot, az államot, a várost, néhol az üzemet is meg tudja tippelni.

Egyszerűen minden lehetőség adott volt, hogy valami különlegeset tegyen ezzel a tudással. Ám ez nem következett be. 

Kicsit értetlen voltam, amikor befejeztem és elérkeztem oda, hogy végleg becsukjam a könyvet. Ne értsetek félre! Szerintem tökéletesen sikerült! Imádtam amikor kiderült, hogy nem csak Rosenak van különleges képessége, hanem másnak is. Egy kicsit meg is könnyeztem. Ennek fényében azonban nem értettem a könyv lényegét. Annyi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a regénnyel! Jól indult és jó befejezést is kapott, de a közepe botrányos lett. 

Mindenképpen újra fogom olvasni. Nem most rögtön és nem is a közeljövőben, de öt-hat év múlva mindenképpen. Mert ez a történet megérdemli, hogy újra elővegyem és értelmezzem. 

Értékelés:

2016. augusztus 18., csütörtök

Ti ajánlottátok #1 | Jandy Nelson: Neked ​adom a napot

Könyvadatok:
Kiadó: Libri
Oldalszám: 424 oldal
Téma: ifjúsági, regény
Sorozat: -
Kiadás éve: 2015
Megrendelhető: Libri, Bookline

Fülszöveg:
A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Véleményem:
Ebben benne volt minden, ami kell egy jó könyvbe. Különc, de szerethető karakterek; aranyos és megható részek. Nevettem, gondolkoztam és sírtam is rajta. Hogy mennyire imádtam? Az látszik abból, hogy mennyire "sok" idő volt, amit az olvasására szántam. Nagyjából 5 óra alatt végeztem vele, ami nálam új rekordot jelent.

A történet két szálon, két időpontban fut. Noah és Jude felváltva meséli el életük történetét. Előbbi 13 évesen, utóbbi 16 évesen kezd el mesélni. Érdekes volt látni, hogy az a rövidke intervallum, amire mindketten csak utalnak, mennyire befolyásolta az életüket.
Mind a ketten művészpalánták, akik különböző módon fejezik ki az érzéseiket. Noah szemszögéből az ikertestvére vadóc, bezsongott darázslány, egyszóval teljesen normális. Jude
nézőpontjából viszont a fiú az, aki átlagos. Azonban mind a kettejüknek vannak defektjeik. 

Jude babonás, a halott nagymamájától kapott "biblia" szerint él. Noah pedig az ördögszirtről ugrál le, hogy érezze a szintén halott édesanyja közelségét. Emellett mind a két oldalon felbukkan egy-egy szerelmi szál, amik szintén nem mindennapiak.



Számtalan olyan tulajdonságuk van, ami szerethetővé teszi őket. Noahban azt tetszett a legjobban, hogy fejben mindig fest. Ezzel olyan fajta inspirációt adott nekem is, ami arra késztetett, hogy másnap elővegyem az évek óta használaton kívüli ecseteimet és alkossak valami újat. Jude azzal került közel a szívemhez, hogy bátor volt és nem félt elmenni Igorhoz, aki egy őrült szobrász. 

A mellékszereplők is mind különlegesek voltak. Brian, Oscar, Guillermo, az ikrek szülei. Mindegyik említésre méltó. 

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv. Jandy Nelson nagyon szépen fogalmaz, pont jó hasonlatokat használ. Rávilágít arra, hogy minden mindennel összefügg. A nagy csavar engem nem igazán tudott meglepni, számítottam rá, de még így is élvezhető volt. Szívesen olvastam volna eredeti nyelven. 


Erre a könyvre nagyon sokáig emlékezni fogok. Ott lesz a könyvespolcomon, néha elő fogom venni és bele fogok olvasni, mert annyira sok jó gondolat található benne. 



Értékelés:

2016. augusztus 17., szerda

Top 7 első mondat

#1: Egy közismert elmélet

"Azt mondják, a halálunk percében az egész életünk lepereg a szemünk előtt, de velem másképp történt." - Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek


#2: Egy bérgyilkosnő szabadidejében

"Serene Nightingale kellemesebb estét is el tudott volna képzelni magának, mint hogy egy profin kivitelezett gyilkosságot követően London külvárosának egyik sötét utcáján várakozzon, karján szatyorral, kezében pedig a másnapi modern filozófia zárthelyi dolgozatra megtanulandó jegyzetekkel." - Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. 



#3: Egy baleset után

"Előbb éreztem a rettegését, mintsem hogy meghallottam volna a sikoltozását." - Richelle Mead: Vámpírakadémia 


#4: Egy minden tinire jellemző tulajdonság

"Vajon én vagyok az egyetlen olyan abnormális lény a világon, akinek százszázalékos módon befolyásolja a hangulatát az a dal, ami reggel, felkelés után egyből az eszébe jut?" - Papp Dóra: Tükörlelkek


#5: Egy klasszikus

"Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni." - George Orwell: Állatfarm

#6: Egy régi és híres kedvenc

"A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak." - J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve


#7: Egy sorozat utolsó része

"A világvége az autóm motorháztetején landoló pegazussal kezdődött." - Rick Riordan: Az utolsó olimposzi 

2016. augusztus 16., kedd

Naomi Wood: Mrs. ​Hemingway

Könyvadatok:
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 288 oldal
Téma: életregény
Sorozat: -
Kiadás éve: 2014
Megrendelhető: Alexandra

Fülszöveg:
A ​​párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…
Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt. 
A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres „elveszett nemzedék” alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története.


Miért pont ez?:
Naomi Wood könyve 2014-ben jelent meg a magyar boltokban. Én azóta, már 2 teljes éve szerettem volna elolvasni. Nagyon régóta nem vásároltam már könyvesboltban, interneten pedig sohasem jött szembe. Aztán egyszer csak megláttam a könyvtárban és annyira megörültem neki, hogy rögtön ki is kölcsönöztem. A címe és a borítója fogott meg a legjobban :) 


Véleményem:
A könyv 4 részre van osztva. Ezeket a részeket lehet egynek és különnek is tekinteni. Mivel végig E/3.-ben látjuk az eseményeket, ezért szép, összefüggő az elbeszélésmódja. Nem mondom, hogy olvastatja magát, de ha belevágsz, akkor biztosan egyhuzamban 100 oldalt is kivégzel belőle. 

Kicsit sajnáltam, hogy mindegyik házasság végét láthattam csak. A szeretőkből, a szerelmek elejéből is többet kaptam, mint a boldog házas évekből. Utóbbiból szinte semmi sem jutott. Azonban Hemingway életét ismerve rájöttem, hogy ennek így kellett történnie. 

Érdekes volt végigkövetni, hogy a 4 nő hogyan kezelte a házassági válságot, hogyan élték át a történteket. Sokan megpróbálták visszafogni a férjüket, de egyiküknek sem sikerült. 

Voltak részei, amik nagyon tetszettek. Ott volt például az a különös egybeesés, hogy Ernest mindig Franciaországban veszítette el a feleségit és az irományait. Aztán az a kapcsolat, amely az első és a második feleség között megmaradt. A harmadikat nagyon szerettem, az utolsóhoz nem tudok hozzászólni. A történet végére szinte én is megőrültem, mint sok más szereplő. 


Számomra hatalmas nagy meglepetés és csalódás volt az utolsó pár mondat. Tudjátok az, amiben a szerző közli, hogy a történetek nagy része a képzelet szüleménye, aki pontosabb adatokat akar megtudni az ezt és ezt a könyvet olvassa el. Azonban ennek ellenére is úgy vélem Naominak sikerült élet -és korhűen visszaadnia az egész történetet. Lehet, hogy nem pont így történt, de ki tudja? 

Értékelés:

Plusz:

Aki szeretne beleolvasni a történetbe az IDE kattintva megtekintheti az első pár oldat.