2017. március 28., kedd

Fiona Barton: Az özvegy

Könyvadatok:
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 320 oldal
Téma: pszicho-thriller
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megvehető: Olvasók Boltja
Fülszöveg:
Mind láttuk őt. Glent, a férfit, a szörnyet, ahogy – egy borzalmas bűnügy vádlottjaként – az újságok címoldaláról bámul ránk. 
De mi lehet az asszonnyal, aki a bíróság lépcsőjén vár? Az asszonnyal, aki a férfi mögött áll?
Jean Taylor élete szerencsésen és átlagosan alakult. Szép ház, kedves férj, Glen, aki minden volt, amire valaha vágyott: az ő sármos hercege. Egészen addig, míg az újságokból bárki megtudhatta: a férje minden gaztettre képes szörnyeteg, maga az ördög…
De Glen most halott. Jean pedig elmond mindent, amit tud.

Miért pont ez?:
Akkor találkoztam vele először, amikor láttam az egyik osztálytársam kezében. Aztán megnéztem a fülszövegét is és elhatároztam: én ezt soha nem fogom elolvasni. 
Aztán persze ügyesen elfelejtettem bepakolni a tabletemet a táskámba és a telefonomon keresztül próbáltam vásárolgatni miközben műtétre vártam. És ez volt az első normálisnak tűnő könyv, ami szembejött velem. Szóval bexanaxozva, félig már öntudatlanul megvásároltam a könyvet és másnap eléggé gyorsan el is olvastam. 


Véleményem:
Tetszett, hogy az író nem csak egy szemszögből mutatta be a történéseket. Volt olyan, ahol E/1,, volt ahol E/3. használt, ami adott egy kis pluszt hozzá. A fejezetek elején mindig ki volt írva, hogy kinek a nézőpontjára tevődik nagyobb hangsúly.

Sokan krimiként tekintenek erre a könyvre, pedig nem kellene. Nyomozásból nincs benne hiány, de az olvasó számára az első pillanattól kezdve ismert az áldozat, a tettes és a mód is. Szerintem inkább passzol bele a pszicho-thriller kategóriába.

Nagyobb lajstrom esik az özvegy bemutatására. Sokkal több és hosszabb részt szentelünk neki. Maga a könyv címe is már arról árulkodik, hogy az ő gondolatai lesznek meghatározók.

Véleményem szerint ebben a történetben nincs olyan karakter, aki személyiségileg jobban kiemelkedne. Mindegyike hétköznapi ember, akiknek vannak rossz és jó tulajdonságaik és követnek el hibákat. Fiona Barton igazán valós karaktereket használ. Még a stílusa is elfogadható. Egyáltalán ne használ kirívó szavakat, minden klappol.




Akkor jöjjön a hideg zuhany, azaz nekem mindezek ellenére miért nem tetszett?

Szörnyen nyomasztónak találtam. Rengeteg olyan típusú könyvet olvastam már, ahol előkerül a gyermek bántalmazás és a családon belüli erőszak. Úgy érzem, hogy ezekre a problémákra kellőképpen fel kell hívni a figyelmet.

Az író sajnos túl sokat akart egyszerre mondani ezzel a könyvvel. 

Túl sok mindent akart egyszerre leszuszakolni az olvasók torkán. 
A gondatlan anyát, a perverz alakok armadát, a rossz nyomozói munkát, a riporterek álságosságát, a pszichológiai hadviselést, a chatszobákat, az elromlott házasságot, a megfélemlítést, a meddőséget és sorolhatnám itt a végtelenig a dolgokat. Mindenre fel akarta hívni a figyelmet, holott a kevesebb több lett volna.

Összegzés:

2017. március 24., péntek

Eyn: A ​kiváló egyéniség 50 jellemvonása

Könyvadatok:
Kiadó: Magánkiadás (ebook)
Oldalszám: 182 oldal
Téma: önfejlesztő könyv
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megvehető: E-könyvek
Fülszöveg:
Egy könyv, amely a kiváló egyéniségek 50 jellemvonásának részletes bemutatásával megmutatja az irányt, hogyan válhatsz Te is ilyenné.
„A kiváló egyéniség olyan egyéni tulajdonságokból, képességekből és összetevőkből áll, olyan egyedi jellemzők sajátos kombinációja, amely senki másban nincsen meg ugyanúgy. Nem várja meg, hogy mások, a társadalom, vagy a körülmények mutasson neki utat. Ő pontosan tudja, hogy mit akar. Fejlett, belső vezérlőrendszere van. Belső késztetés és motiváció hajtja őt, “ösztönösen” tudja, mi az, amit tennie kell. Nem keres feltételeket és körülményeket. Létrehozza és megvalósítja ezeket. Tudja, hogy küldetése, feladata van, amelyet csak ő tud elvégezni és eszerint él.”


Véleményem:
A könyv három különböző részből áll. Az első rész 50 jellemvonást foglal magában. 50 jellemvonás idézetekkel és magyarázattal. 
Azzal kezdeném, hogy egy másmilyen platformon sokkal jobban el tudtam volna képzelni. Mondjuk egy blog, egy naptár vagy egy kicsi motivációs könyvként szép képekkel. Szerintem sokkal izgalmasabb lett volna. 

A tartalma többnyire összeszedett, határozott és lehet belőle tanulni. Természetesen nem úgy, hogy csak gyorsan átlapozod. Ha valaki komolyan tanulni akar ebből a könyvből, akkor jobban teszi, ha időközönként jegyzetel. 


A kedvencem az első részből a tizenkettedik jellemvonás: a kiváló egyéniségek rendszerint megszabadulnak a felesleges dolgoktól. Annyira motiváló a leírás, hogy megfogadtam: innentől kezdve nem tartok magam körül feleslegessé vált dolgokat. Amit fél éve nem használtam az megy a kukába. Semmi értelme megtartani a ballagási üdvözlőlapokat, a soha nem használt napszemüvegeket, karpereceket és az olyan kozmetikai esetleg konyhai készülékeket, amiket még a dobozaikból sem szedtem ki. 

A második rész segít az olvasónak, hogy feldolgozza az első részt és a maga hasznára tudja fordítani. Véleményem szerint, aki az előző pár oldalon figyelt annak nem sokat mond ez a 10 fejezet. Én jegyzeteltem az első rész alatt és azokat is kiírtam, amiket itt megemlít. Valójában kicsit untatott. 

A harmadik rész egy kis érdekesség. 10 különleges tanító egyéniséget mutat be a könyv. Bevallom őszintén, hogy eddig egyikőjükről sem hallottam. Egyszerűen a következő képen jellemezném ezt a 10 fejezetet: a adott személy rövid életrajza, a megjelent könyvei és főbb tanításai.

Számomra ez hol unalmas, hol izgalmas volt. Nagyon hiányzott a bemutatott személy arcképe. Sokkal közelebb éreztem volna magamat a leírtakhoz, ha látom a név mögötti embert. (Lehet ez csak egyéni szociális probléma.) Ennek ellenére voltak benne érdekes dolgok. Sokan megmozgatták a fantáziámat, valamely elképzeléseknek már utána is jártam. Többek között megtudtam, hogy vannak alkalmazotti gondolkodásmódú emberek, ami bennem is elindított egyfajta változtatási kényszert. 



Aki komolyan gondolkodik az önfejlesztésben, annak elsősorban azt az oldalt ajánlom, amelyet a szerző is többször megemlít a könyvében: www.egyenisegepites.hu. Nekem különösen az a cikk tetszik, amely 10 szóváltoztatásra ösztönöz. Ezt ide kattintva megtekinthetitek. Az én szemléletemen sokat változtatott és tényleg tanultam belőle. Majdnem ugyanannyit, mint magából a könyvből.

Köszönöm a szerzőnek a könyvet! 

Összegzés:

2017. március 20., hétfő

Julia Quinn: Wyndham ​elveszett hercege

Könyvadatok:
Kiadó: GABO
Oldalszám: 366 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Wyndham két hercege 1.rész 
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Bookline
Fülszöveg:
Volna szíves Wyndham igazi hercege előállni?
Jack Audley útonálló. Katona. Mindig öntörvényű. Egy valami azonban soha nem volt, és nem is akart lenni, mégpedig egy kiterjedt birtok ura, aki egy ősi örökségért és százak megélhetéséért felelős. De amikor felismerik benne a Wyndham-ház rég elveszettnek hitt sarját, gondtalan élete véget ér. Ha kiderül, hogy a származása törvényes, övé lesz a cím, amit soha nem kívánt magának: ő lesz Wyndham hercege.
Grace Eversleigh már öt éve dolgozik Wyndham hercegi özvegyének társalkodónőjeként. Hálátlan munka, a mindennapok egyhangúságát csak néha töri meg egy-egy kisebb esemény… egészen addig, míg hetyke mosolyával és könnyed vonzerejével meg nem jelenik a színen Jack Audley. Nem az a férfi, aki a nemet elfogadja válaszul, és amikor Grace a karjaiban van, ő már nem az a nő, aki nemet akar mondani. Ám ha Jack Audley az igazi herceg, ő az egyetlen férfi, akit soha nem kaphat meg.
Véleményem:
A GABO kiadó nem hazudtolta meg magát. Ez a könyv is olyan gyorsan esett szét a kezeim között, mint a Tacoma híd egy enyhe széllökéstől. Egyszerűen borzasztó. Könyvtárból hoztam el és konkrétan nekem kellett visszaragasztanom a lapokat. 

Ez volt az első könyvem Julia Quinn-től, és bevallom előtte csak a szép borítókon látható nevével találkoztam. Az olvasás is hirtelen felindulásból lett elkövetve. Pont egy romantikus könyvet szerettem volna olvasni, szóval ilyen szempontból szerintem jó könyvet sikerült választanom. 

A stílusa könnyed, olvasható volt. A mondatoknak volt elejük és végük, a cselekmény is szép kerek volt. Eljutottunk A pontból B-be, igaz ez nem volt nehéz. Már az elején tudtam, hogy milyen nyálas, csöpögős és érzelmes lesz a vége. Ennek a könyvnek már a fülszövege is ordít a cukormáztól és a tömény orosz krémtortától. 

Az elején nem is zavart, de minél közelebb kerültünk a végkifejletez annál többször kellett félretennem a könyvet, mert annyira rózsaszín volt. Ami a legjobban idegesített az a szerelmi szál egyszerűsége volt. Én nem hiszek abban, hogy két ember találkozik és első pillantásra egymásba szeret. Engem ezzel a szimpla fogással nem tudott megvenni az írónő. 


A sok felpumpált érzelem ellenére kicsit vérszegényre sikeredett. A gonosz emberek mindvégig gonoszok maradtak. A tündéri, bájos hercegnők pedig még inkább ragyogtak. Egyedül egy karakter tudta fél pillanatra elvonni a figyelmemet. Ez pedig Wyndham hercege volt. Jack és Grace nem tudott közel kerülni hozzám.

Egy biztos: ha legközelebb Julia Qiunn-t fogok a kezeim közé, akkor már válogatósabb leszek. 


Összegzés:

2017. március 7., kedd

Kutyás könyvek

 „Lehet élni kutya nélkül, de minek?”

Úgy döntöttem, hogy összeszedem nektek a 7 legkedvesebb könyvemet, ami kutyákról szól. Ezek nem "hogyan kell a kutyádat nevelni" típusú könyvek, hanem inkább szórakoztató regények.


7. Garth Stein: Enzo, ​avagy az emberré válás művészete
Még 2009-ben olvastam ezt a könyvet, de azóta rengeteg jelenetét megőriztem a szívemben. A főszereplő kutya, Enzo tudja, hogy ő nem olyan, mint a többi kutya. Megszólalna, ha tudna, de nincs egyebe, csak a gesztusai. Enzo igazi filozófus. Már öreg és beteg, de nem fél a haláltól, mivel meg van győződve arról, hogy halála után emberként fog újjászületni a földre. 
Azóta nekem is van kutyám és hiszek benne, hogy ezeknek a kis állatoknak van lelke és nagyon is okosak. 

6. Sheila Hocken: Emma and I
Ez a könyv megjelent magyarul is, de valahogy én nem tudtam azonosulni a magyar szöveggel. Egyszerűen borzasztó a fordítás, a helyesírási és gépelési hibák.
A történet megtörtént események alapján íródott, Sheila Hocken 20-as éveira teljesen megvakult. A lány ennek ellenére dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le a könyv. Nagyon aranyos történet, ami segít, hogy jobban megismerjük a körülöttünk élő embereket. 

5. John Grogan: Marley ​meg én
Az azonos címmel megjelent film az egyik kedvencem. Egy igazán valós, humoros és szívbemarkoló történet a világ legrosszabb kutyájáról, Marleyról. Egy teljes család élettörténetét foglal magába a könyv, amely akkor kezdődik amikor a kutya hozzájuk került. Marley egy labrador retriever, aki fél a vihartól, megrágja a bútorokat, imád a medencébe ugrálni, semmivel sem lehet megnevelni.Nekem is van egy ilyen aranyosom itthon, úgyhogy minden pillanatát át tudtam élni. 

4. Debra Adelaide (szerk.): Az ​isteni kutya
A kötet ausztrál írók műve. A kutyás történetek, olykor esszék a távoli kontinens számunkra egzotikus élethelyzeteiben játszódnak, a legkülönfélébb emberi problémákkal, létkérdésekkel fűszerezve.  Akad olyan, aki bevallja, hogy korábban macskabarát volt – de megbocsátunk neki, elvégre tévedni emberi dolog. Van, aki mások megbízásából lett gazdi, és van, aki véletlenül. Van, aki vonakodva, és van, aki lelkesen. Egy dolog azonban közös bennük: mindannyian szokatlan és érdekes képet festenek az ember heghűségesebb társáról. Tündéri, szomorú és vicces egyben. Nekem nagyon tetszett. Mindenkinek ajánlom, aki megrögzött kutyamániás, és természetesen azoknak is, akik még nem azok, amikor befejezik a könyvet garantáltan azok lesznek.

3. Luis Carlos Montalván és Bret Witter: Új ​élet Keddtől!
Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt a könyvet egyáltalán betegyem ide, de annyira tipikus kutyás történet, hogy nehéz lenne elvonatkoztatni tőle. Ráadásul nem is olyan rossz. :D
Keddet sérült emberek ellátására képeztek ki. Luis Montalvánhoz kerül, aki nem rég szerelt le és sebesülései és a poszttraumás stressz egyre erősebben érezteti a hatásukat. A könyv egyszerre szól háborúról és békéről, betegségről és gyógyulásról, lelki sebekről és spirituális megtisztulásról. Mindenekelőtt azonban egy ember és egy kutya barátságáról, akiknek sikerült kihúzniuk egymást a gödörből.

2. Cécile Aubry: Belle ​és Sébastien
Ezt a történetet más írók és filmrendezők is feldolgozták, de én az eredetit olvastam, és szerintem ez az ami az igazi élményt is nyújtja. Nem egy modern regényről van szó, de gyermekkorom egyik meghatározó alakja Belle, a hatalmas bernáthegyi kutya. Akit hol befogadnak, hol elkergetnek az emberek. Kutyasorsa elvezeti a hegyek közé, ahol végre háborítatlanul kóborolhat. 
Sébastien talál rá, akivel születő barátságukat sokféle emberi előítélet, irigység, butaság és gyűlölet akadályozza. Több mint 50 éves ez a történet, mégis a mai gyerekekhez és felnőttekhez is szól. Örökérvényű dolgokat fogalmaz meg, és szerintem mindenkinek legalább egyszer az életben érdemes elolvasnia. 

1. Jack London: A ​vadon szava
Ha már volt tündéri és édes történet, akkor kell lennie kemény, véres és erőszakosnak is. A regény mondanivalójának lényege az, hogy az állatok természetéből az ember a legnemesebb és a legrosszabb tulajdonságokat is ki tudja hozni. Az embereken keresztül pedig egy-egy pillantást vethetünk a társadalomra, az alaszkai élet viszontagságaira, amelyek előcsalják az emberek igazi tulajdonságait.

+ W. Bruce Cameron: Egy ​kutya négy élete
Még nem olvastam a könyvet, azért nem került bele az eredeti listába. Már többen is ajánlottátok nekem, de egyenlőre sajnos még nem jutottam hozzá. A filmet mindenképpen meg fogom nézni, ahogy valamikor a könyvre is sort fogok keríteni.
A történet főszereplője egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történetben nem csupán négylábú barátunk számos életének megrázó és mulatságos kalandjait ismerhetjük meg, de feltárul előttünk az is, ahogy egy kutya látja az emberi viszonyokat. Megismerhetjük, hogy milyen erős kötelék fűz minket legjobb barátunkhoz. 

2017. március 5., vasárnap

Sunday Post #2

Végre kisütött a nap, a madarak csiripelnek (, amire valami eszméletlen rossz volt felébredni), a fák rügyet bontanak (éljen! az allergiás szezon!) tehát minden szép és jó. Egész héten otthon a kanapén bámultam a tévékészüléket. Nem önszántamból, nagyon beteg voltam. Azonban péntek felé már annyira megerősödtem, hogy képes voltam kiülni a napra és két órán keresztül olvasni.

Ez meglátszik a heti posztok tömkelegéből. Nem mintha olyan sok lenne, de az elmúlt silány időszakhoz képest ezen a héten olvastam és írtam a legtöbbet. Január 3.-a óta talán ez volt az első ilyen hét. 


Eheti posztok:
Előző heti posztok:
Heti kedvenceim a bloggeres világban:
  • Ez annyira cuki és szívhez szóló, hogy muszáj elolvasnotok, de már csak a képekért megéri :)
    Az élet egy sünivel, Lauren's Vogue oldalán. 
  • A következő cikkhez hozzá kell tennem, hogy imádok futni, de mostanában ez nem lehetséges. Múltkor megpróbáltam a sok betegeskedés után visszaszokni rá, de az eredmény az lett, hogy másfél perc múlva fuldokoltam. Úgyhogy ha újra felépülök, akkor kipróbálom a futás helyett a sétálást is. 
    Utálsz futni? Nyugi, a séta is jó lesz!, Zöldsaláta blog szerkesztőjétől.
Ezt hallgattam a héten: 
  • Apával csütörtökön kitaláltunk egy tök jó játékot. Egy ember bedugja a fülébe a fülhallgatót, elindít egy angol nyelvű általunk ismert számot és megpróbálja eldalolni/elhümmögni. A többieknek pedig az a feladatuk, hogy minél gyorsabban kitalálják. Én a kitalálásban eléggé ügyetlennek bizonyultam, de éneklésben profi vagyok. Általában már csak a bevezető intro utánzásából fel tudják ismerni a többiek. Amit szerintem nem is bánnak, mert valami eszméletlen rossz hangom van. :D Így akadtam rá a következő számra is:

2017. március 4., szombat

Tommy Wallach: Kösz, ​hogy… *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:
Kiadó: GABO
Oldalszám: 298 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Véleményem:
A Mini-könyvklub előtt sohasem hallottam a könyvről. Még a borítója is messze elkerült a moly.hu-n. Összesen 6 és fél darab értékelés kering róla a neten. Aztán megláttam Zsófi és Bea blogján, és már hirtelen nem bántam, hogy ezt választottuk márciusra "kötelező" olvasmánynak. 

A kezdés nagyon ott van. Valahogy azonnal képes volt beszippantani. Annyira, hogy utána csak pár órába telt, mire a végére értem a könyvnek. Egy dolog van, amit nem értek: miért nem olvastam én ezt előbb? 
"Micsoda kaland volt, ugye?"

Úgy látszik, hogy ezúttal sikerült januárra, februárra és márciusra is olyan könyvet választanunk a könyvmolyokkal, ami valamiben különbözik a tucatkönyvektől. Vagy a téma, vagy a stílus és ebben az esetben a szereplők voltak szokatlanok.

Komoly és egyben humoros olvasmány. Hiszen olyan dolgokat dolgoz el (alkoholizmus, egy szeretett ember elvesztése, traumák sora), amivel egy átlagos ember is találkozik a mindennapjaiban. Ehhez vegyít egy érdekes témát: [spoiler!]
az öröklétet. Minden mellett pedig megtalálható a maró gúny és az igazi fergeteges poén felhő is. 

" - Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet?"


Mondja Zelda, a mosolygós, tündérhajú lány, aki hisz abban, hogy mindig a jelenpillanat a legjobb, ami életében történt vele. Erre Parker, a beszélni nem tudó, végtelenül pesszimista és magába zárkózó srác így felel: 


"Az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesítsem meg a kávét?"

Ez a két mondat tökéletesen leírja őket. Mintha két ellentétes pólusú világban élnének. Mind a ketten rendkívül erős egyéniségek. 
Zelda feladata nem más, mint kimozdítani szegény Parkert a csigaházából és megtanítani élni. És minderre rengeteg pénzt és némi időt is hajlandó szánni.

Van egy valami, ami engem nagyon zavart. Úgy nagyjából a könyv közepén kiderül egy titok Zelda múltjáról. Amivel engem az író nem tudott meggyőzni. De tudjátok mit? Ezzel lett kerek, extra és különleges a történet. Enélkül nem lenne az ami. 


Összegzés: