2017. január 8., vasárnap

Sunday Post #1

Ez volt az első teljes hetünk a 2017-es évben, és én már nagyon vártam, hogy írhassak nektek. Mind láthatjátok, ez egy újfajta poszt-sorozat lesz, melyben összegyűjtöm, hogy mikről írtam a blogon, mi történt a nagyvilágban, mások milyen jó kis posztokat tettek közzé, és így tovább.

Ezen a héten nem sikerült túlzottan sokat olvasnom. Egyetlen egy könyvet kezdtem el és fejeztem be. Ez Fekete István Téli berek-je volt. Értékelés még nem készült róla. A következő hétre terveztem. 


Eheti posztok:
Előző heti posztok:
  • Imádom Zsófi és Bea TitkOLVAsás-ait olvasni. Ez alkalommal Tommy Wallach: Kösz, hogy... című könyvét vették górcső alá. Mivel a Mini-könyvklub 6. fordulójában ez a könyv is egy kötelező közös olvasmány, így márciusban én is közelebbről megismerkedem majd vele.
    TitkOLVASás: Tommy Wallach - Kösz, hogy...
  • Teljesen izgatott lettem, amikor láttam a Könyv Extrák nevű oldalon, hogy milyen könyvek mennek a moziba 2017-ben. Ezek közül talán legjobban a Mielőtt elmegyek-et várom.
    A könyvek a moziba mennek 2017-ben is
Ezt hallgattam a héten: 
  • A kedves halottak! című könyv továbbra is hat rám, így sok Amy-t hallgattam. 

Richelle Mead: Örök kötelék

Könyvadatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 348 oldal
Téma: ifjúsági, fantasy
Sorozat: Vámpírakadémia 5. része
Kiadás éve: 2010
Megrendelhető: Agave könyvek

Fülszöveg:
Rosemarie ​Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina… A spoileres folytatásért kattints ide.


Véleményem:
Rengeteget vártam arra, hogy ezt a részt is el tudjam olvasni. Aztán nekikezdtem, és szinte csigatempóban haladtam vele. 
Megszoktam már, hogy a Vámpírakadémia sorozatnál az első 50 oldal csak arról szól, hogy mi történt a múltban. Eddig ezt a részt átlapozni, de most jó volt átbogarászni. Mert annak ellenére, hogy imádom, nem nagyon emlékeztem az előző részek tartalmára. 
Eddig mindig a vége felé lettek izgalmasak a történetek, addig jóformán csak totyogunk előre. De nem ám ebben a részben! Az Örök kötelék épp, hogy a közepén kezd el igazán izgalmassá válni. Élvezet volt olvasni, szinte faltam a lapokat. Azonban az utolsó pár fejezet előtt hirtelen elkezdtünk zuhanni. És nagyon nagyon mélyre jutottunk. Valójában ezért nagyon haragszok Richelle Mead-re. Sokkal többet vártam volna!
Egészen a nagy csata pillanatáig tudtam élvezni a regényt. Onnantól kezdve már csak huza-vona volt az egész. Semmi extra nem történik, amit nem lehetett volna már előre is sejteni. SPOILER kezdődik! Engem nem tudott meglepni, hogy Lisanak van egy testvére, valahogy már a harmadik kötet óta számítottam erre a fordulatra SPOILER VÉGE.
A szereplők ugyanazok voltak, akiket már 5 kötet óta nagyon is jól megismertem. Ebben a történetben, azonban lényegesen kevesebb változáson mentek keresztül, mint eddig. Ezt én inkább annak tulajdonítom, hogy mindegyikük személyisége kezd kiforrni. Nagy meglepetéseket ez a felállás, már nem nagyon fog okozni.  
Összességében a történet maga nyögvenyelős volt. Semmi extra. A vége kicsit túlontúl erőltetett volt.
Gondolkozom azon, hogy elolvassam -e a záró kötetet. Lehet ezzel is úgy leszek, mint az SZJG-vel. Egy életszakaszomban imádtam, de most már rá se tudnék nézni. 


Összegzés:

2017. január 6., péntek

Becsenget az Új Év Book Tag

Sziasztok!
Már évmilliók óta nem volt Book Tag a honlapon, ezért külön örültem, amikor Vikcs kihívott erre. Vikcs honlapja a Never give up..., ide kattintva megtekinthetitek az ő válaszait is. Itt is köszönöm szépen a kihívást! :)

A válaszaimban a könyvek címére kattintva megtekinthetitek a róluk írt értékeléseimet is.

1. A legjobb könyv / sorozat amit 2016-ban olvastam:
Mint mindig rettentően nehéz a választás. A tavalyi év ilyen szempontból sikeres volt: rengeteg jó könyvet olvastam. Számomra teljesen új felfedezés volt J. Goldenlane, akit a Mini-könyvklub 4. fordulója révén ismertem meg. Tőle a Holdnak árnyéka tetszett a legjobban. Januárban is tervezek tőle olvasni. Ugyanis a Várólista csökkentéses listámon eléggé előkelő helyet foglal el az Isteni balhé című könyvével. 

2. 2016-ban megismert írók, akiktől szívesen olvasnál még:
Ide most rengeteget tudnék felsorolni. Többnyire magyar írókról van szó.
Az előbb említett J. Goldenlane. Tőle több könyv is van betervezve, meglátjuk, hogy mennyi sikerül.
Kleinheincz Csillától 2 könyvet olvastam, de az ő stílusa is nagyon tetszett.
Bleeding Bride-t is 2016-ban ismertem meg, igaz ő teljesen más kategóriában alkot, mint az előzőek. Jessica Park romantikus könyvével került közel a szívemhez. És nem lehet kihagyni Böszörményi Gyulát sem, tőle rengeteget fogok még olvasni.


3. Melyik könyvből készült film/sorozat adaptációt várod legjobban?
Természetesen évmilliók óta a Mielőtt elmegyek adaptációját, ami idén jön is :D Na jó, ha az ideiek közül kellene választani, akkor Kristin Cashore-tól A ​garabonc lenne.

4. A karakter, akitől nem sajnálnám az éjféli csókomat:
Nagyon gáz, ha nincs ilyen? Na jó, legyen David Kylie Scott Taktussából. De tőle tényleg nem. Jöhet akár nappal is, itt is maradhat velem. Jó Kylie néni? Egy Davidet kérek születésnapomra. Köszi! :)



5. Mik szerepelnek a 2017-es várólistám élén (top 5):

5. Nicolas Barreau: A ​nő mosolya
4. Jojo Moyes: Mielőtt ​megismertelek
3. Cassandra Clare: A ​hercegnő
2. Borsa Brown: Az Arab lánya
1. Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó

6. Mennyi könyvet remélek elolvasni 2017-ben:
2016-ban épp hogy sikerült elolvasnom 124 könyvet, ami ahhoz képest, hogy mennyire el voltam havazva, nem rossz teljesítmény. Idén még kevesebb időm lesz olvasni, de megpróbálom elérni a 100-at. 

7. Részt fogok-e venni Reading Challange-en vagy más hasonló, esetleg várólista csökkentő eseményen:
Reading Challengen nem, csak várólista csökkentésen. Folytatódik tovább a TVK, aminek már a felénél tartok. Továbbá megpróbálom idén is megenni, azt amit főztem. Lobo szokásos Várólista csökkentésén is részt veszek. Valamint jelentkeztem a Mini-könyvklub 6. fordulójára is. 

8. Tettem-e valamilyen fogadalmat (könyves, blogos, stb…):
Naná! Ide kattintva olvashattok az újévi fogadalmaimról. A blogot szeretném továbbra is ilyen módon folytatni, esetleg még többet foglalkozni vele. A saját könyveim olvasottságát is szeretném növelni. Valamint 2017-ben félreteszek 200 Ft-ot minden elolvasott könyv után. ;) 

9. Kiket hívok ki:
Most nem szeretnék senkit sem kihívna, ha nem probléma. :) Mindenki szabadon viheti. 

2017. január 3., kedd

Paulo Coelho — A zahir

Könyvadatok:
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 310 oldal
Téma: fejlődésregény
Sorozat: -
Kiadás éve: 2005
Megrendelhető: Molybolt

Fülszöveg:
Esther tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborús tudósítóként dolgozó nőnek látszólat semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet, hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy szép napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz… 


Miért pont ez?:
Mindenképpen szerettem volna még Paulo Coelho-tól olvasni. A Veronika meg akar halni-val nem került hozzám valami közel, de úgy döntöttem, hogy a barátaim unszolására megpróbálkozok még egyszer vele. Ráadásul a 2017-es Várólista csökkentéses listámon is szerepel. 

Véleményem:
A könyv több év történetet meséli el nekünk. Kezdve azzal a ponttal, amikor főszereplőnket elhagyja a felesége, egészen az önkeresés útján keresztül egészen a végkifejletig. A lineáris mesélést megtöri egy-egy visszaemlékezés, elmélkedés, így az egésznek egyfajta kicsapongó gondolatmenete van. Olyan, mintha abszolút nem lenne benne utószerkesztés. Az elején még lehet követni, de ahogy egyre jobban előrehaladunk a történetbe, úgy bonyolódunk bele a valós és a fikció elemek kavalkádjába. 

Van egy férjünk, aki kicsapongó életet él, több szeretőt tart egyszerre. Feleségét teljes mértékben elhanyagolja, pedig neki köszönheti azt, hogy sikeres író lett belőle. A feleség sem jobb, de a regény vége felé számomra ő sokkal szimpatikus volt, mint maga a főszereplő.
Tehát a férfi elmegy, hogy megkeresse feleségét. Először nagyon felületesen dolgozik ezen a "projekten" (,mert annak tekinti), majd folyamatosan őrül bele ebbe a véget nem érő hajszába. 



Érdekes volt látni, hogy milyen sok helyre eljutunk az utazásunk során. A különböző tájak a főszereplőnk életében egy fontosabb részt jelölnek. Ezek mutatják meg valódi énét.

Ahogy Coelhotól megszokhattuk, itt sincs hiány közhelyekből és világmegváltó idézetekből. Az első 100 oldal végtelenül jól van felépítve ilyen szempontból. Annyira jó időben és jó helyen talált meg ez a rész, hogy képes lettem volna akár kedvencnek jelölni A zahirt. Csakhogy volt még hátra 210 oldal.
Félre ne értsetek! Ezután is vannak benne szép, megfontolandó idézetek, de én többnyire csak szenvedtem az olvasásával. 


"Ha mindennek vége lesz, nem marad más, csak a szerelem, amely megmozgatja az eget, a csillagokat, az embereket, a virágokat, a bogarakat, és mindenkit rávesz arra, hogy járjon a jégen, és egyszerre tölt el örömmel és félelemmel, de ami a lényeg: mindennek értelmet ad."


A címben szereplő zahir arabul azt jelenti: látható, jelenlévő, valami, amit nem lehet nem észrevenni. Valami vagy valaki, amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja az elménket, míg végül már semmi másra nem tudunk gondolni. Nem nehéz kitalálni, hogy regényhősünknek ki a zahirja :)

Amit még nagyon élveztem az a maró gúny volt, amivel az író részben a szereplőit, részben saját magát figurázta ki. Tetszett ez a fajta attitűd.

Ahogy már írtam: számomra a második fele már kész szenvedés volt, ezért csak nagy Coelho-imádóknak ajánlom. A többieknek pedig egy eléggé gyér fejlődésregényként kell felfogniuk. 

Összegzés:

2017. január 2., hétfő

Hugh Howey: Kivetve (A siló 3.)

Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 136 oldal
Téma: disztópia
Sorozat: A siló 3. része
Kiadás éve: 2013
Megrendelhető: Könyvmolyképző


FIGYELEM! A FÜLSZÖVEG AZ ELŐZŐ KÉT RÉSZT TELJES MÉRTÉKBEN LESPOILEREZI! HA NEM OLVASTAD MÉG, AKKOR A KÖVETKEZŐ PÁR SORT UGORD ÁT! 

A siló újonnan felesketett seriffjének, Juliette-nek bőséggel akad tennivalója, őt azonban elődje, Holston hivatalosan már lezárt ügye izgatja: mi vitte rá a férfit arra, hogy három évvel felesége halála után önként eldobja magától az életet? És ott van a nyilvánvalóan gyilkosság áldozatává vált Jahns ügye is, amiben hiába tudja ki a tettes, nemhogy bizonyítékot nem talál, de ellentámadásnak van kitéve. Munkája során segítséget kér és kap egy fiatal technikustól, aki rejtélyes betű- és számsorokat bányász ki a halott seriff számítógépéből, és Juliette nem is sejti, mekkora veszedelembe sodorta ezzel munkatársát. A silóban életre kelő lidércnyomás azt sejteti: semmi nem az, aminek látszik…

Miért pont ez?:
Úgy döntöttem, hogy a második rész nagy csalódása után még egy esélyt adok ennek a sorozatnak. Hátha a szerző meg tud lepni. 


Véleményem:
Aki bele fog ebbe a regénybe, annak még több halottra és még több megoldatlan rejtélyre kell számítania. Megkedvelni különösen nem ajánlott egyik karaktert sem, mert a végén még fájdalmas lesz az elengedésük. 

Az előző rész után igazi felüdülés a Kivetve. Itt sincs sok cselekmény, de annál több titok derül ki. Ezek közül én már sokat sejtettem, néha hamarabb rájöttem a dolgok nyitjára, mint maga a főszereplő. Ezért a közepe felé számomra kicsit unalmassá vált a regény.
Összességében, azonban még mindig sokkal több izgalom volt benne, mint a Megfelelő méretben. 


A főszereplőnk, Juliette, akinek látszólag hasonlóan alakul az élete, mint előző hőseinknek. Ezzel együtt talán ő a legszimpatikusabb szereplő, akivel eddig találkozhattam. Igazából az ő története még nincs teljesen lezárva. A regény vége bőven hagy kérdést maga után. 


Van egy másik karakterünk, akivel csak pár mondat erejéig találkozunk, de az én szívembe ő is belopta magát. Ez pedig egy férfi, aki szinte minden este az eget kémleli, és feljegyzéseket készít a látottakról. Mindezt azért teszi, hogy meglásson egy-egy csillagot. Számára ez jelenti a boldogság forrását. Ugye értitek, miért lett az egyik kedvencem? 

Ez a három regény tökéletes alapot szolgáltat egy jó történethez. Az egyetlen problémám az vele, hogy ha mindegyik egy egész könyvben szerepelne, akkor halálosan unnám. Mind a három hasonló sablonra épül. Megismerünk egy szereplőt, megtudunk egy titkot, majd hagyjunk mindent lógni a levegőben. Végre szeretnék valami újat olvasni! 

Összegzés:

2017. január 1., vasárnap

Ava Dellaira: Kedves ​halottak!

Könyvadatok:
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 296 oldal
Téma: ifjúsági
Sorozat: -
Kiadás éve: 2015
Megrendelhető: GABO

Fülszöveg:
Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.



Miért pont ez?:
Rég olvastam már a Ciceró kiadótól, ezért direkt ilyen könyvet kerestem. Amikor megláttam a Kedves halottak!-at a könyvtárban, tudtam: nekem ezt most el kell olvasnom. Csak így. 

Véleményem:
Laurel halottaknak írt levelet. December 20.-a óta én is írok leveleket, annyi különbséggel, hogy az én címzettem saját magam. Igazán jó érzés. Mindent kiírhatok magamból, még azt is, amit egyébként nem mernék másnak elmondani. Igazi stresszlevezető hatása van. 

Látszólag nagyon egyszerűen, szinte klisésen indul a könyvünk. Új suli, új barátok, új lehetőségek. Azonban, ahogy haladunk előre az időben, úgy megyünk egyre mélyebb. Kiderülnek apróbb és nagyobb titkok is. 


A főszereplőnknek elsősorban meg kell küzdeni a testvére, May halálával. Kettejük kapcsolata egészen különleges volt. Mindig ketten voltak a világ ellen. Laurel konkrétan a másik felét veszítette el, amikor May elment.

Laurel új baráti társaságát (Hannah, Natalie, Kristen, Tristan és Sky) nekem csak fokozatosan sikerült megkedvelnem. Azonban a végére annyira hozzám nőttek, hogy rettentően nehéz volt elengednem őket. Olvastam volna még róluk.

Látjátok?: Nem szeretem a sorozatokat, de az egykötetes könyvek kikészítenek. Azoknak mindig a folytatását akarom olvasni. :D

Tetszett, hogy az író nem az elején ömlesztette ránk a múltban történt tragédiát. Ava Dellaira szépen adagolta az előzményeket.

Ennek ellenére volt, hogy elveszítettem a fonalat. Ennek fő oka, hogy túl sok előreutalás van benne már az elején. Laurel beszél egy témáról, rátért egy teljesen másikra, azt abbahagyja, majd újabb téma jön és csak azután tér vissza az elsőhöz.
A végére viszont csak összeállt a kép.



Aki rendszeresen olvassa az értékeléseimet, az tudja, hogy oda vagyok azokért a könyvekért, amikben nagy szerepet kap egy-egy zeneszám. Itt egészen hosszú listát lehetett volna írni ezekből a számokból. A jobb oldali képen párat láthattok belőle. Kattintsatok rá, és akkor jobban látszik ;) 
Volt olyan, amit ismertem, de a legtöbb új volt számomra is. Laurel életében nagy szerepet játszanak, főleg Amy Winehouse zenéje. Elárulok valamit: azóta csak őt hallgatom.

Összegzés: