2020. szeptember 30., szerda

Egy nők uralta világ nyomában | Naomi Alderman: A ​hatalom

Fülszöveg: 

A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.

Könyvadatok: 

Témadisztópia
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 384 oldal
MegrendelhetőXXI. Század Kiadó


Miért pont ez?: 

A legnyomósabb indokom az, hogy ez az első közös könyvünk a Mini-könyvklub 17. fordulójában. Azonban, aki jobban megnézi az oldalt, az láthatja, hogy ebben a hónapban két értékelés volt csupán: mind a kettő a XXI. Század Kiadó könyvéről készült és mind a kettő a KULT Könyvek sorozat része. Megsúgom: a következő bejegyzés főszereplőjére is igazak ezek az állítások. Egyenlőre az volt a tapasztalatom, hogy ideig-óráig elszórakoztattak ezek a történetek, azonban vártam a nagy áttörésre, a sikerre. Ilyen hangulatban és gondolatokkal veselkedtem neki Naomi Alderman könyvének. 

Véleményem: 

Rögtön személyesen is tudtam kapcsolódni a könyv történetéhez. Lakótársam ugyanis régész. A könyv első pár oldala pedig egy levelezéssel, egy ásatással és pár szobrocskával kezdődik. Már csak emiatt is azonnal megtetszett. Emellett meg kell jegyeznem, hogy Naomi Alderman művészien használja ki az apró részletekben rejlő potenciált. Erről később részletesebben írok, de mielőtt elvesznénk benne, olvassátok el, hogy miről szól a történet

A könyv kezdetén megismerkedhetünk pár fontosabb szereplővel, akiknek sorsát később végigkövetjük. Mindegyikük életében vízválasztó pontot jelentett a Lányok Napja. Ezen a napon ugyanis világszerte több ezer serdülő lány fedezi fel, hogy képes elektromos energiát generálni, azt irányítani és akár komolyabb sérüléseket is okozni ezzel a társaiknak. Ez az új képesség vírusként terjed az egész világon, és a fiatal asszonyokban, idős nénikbe, sőt némelyik férfiban is feléled. Ez aztán társadalmi, politikai -és nemi kérdések valamint konfliktusok sorozatát indítja el. Sorra buknak meg a kormányok, helyükre újak emelkednek, és már a nyugati világ sem biztonságos egyetlen egy férfi számára sem. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy a jelen korban és gondolkodásmóddal számít -e az, hogy a nők kezébe került a HATALOM? Mi nők szeretjük sokszor kihangsúlyozni, hogy nőkkel dolgozni mekkora felüdülés, a társadalom ugyanakkor azt hangoztatja nekünk, hogy az ilyen szituációkból mindig konfliktus származik. Utóbbira ellenérv a férfiak sztereotip agresszivitása, amivel szemben a nők hormonháztartásának változása áll. A végső következtetés: soha nem jutunk dűlőre azzal kapcsolatban, hogy egy férfiak vagy egy nők által vezetett társadalom lenne-e a jobb.

Ez a könyv pedig azt mutatja be nekünk, hogy ez teljesen lényegtelen. Nem a nemiség fogja meghatározni az emberek rátermettségét a feladatra. Az erőszak és a káosz bármilyen körülmények között el tud uralkodni. A látszólag stabil rendszerek is csak egyensúlyoznak a szakadék felett. Egy aprócska változás elég ahhoz, hogy a semmibe zuhanjunk. 

Hiába emlékeztet fejezetenként rá a könyv, hogy valami fontos és lényeges fog történni benne, egyszerűen számomra lehetetlen volt kitalálni, hogy mi lesz a csattanó. Szinte pattanásig feszültek az idegeim míg arra vártam, hogy a könyv következő oldalán megtudjam mire vonatkoznak a következő kifejezések: előtte 10 évvel, előtte 8 évvel stb. Arra számítottam, hogy lesz pár utána rész is. 


Kivételesen nem éreztem azt a kényszert, hogy csak azért kell imádnom a történetet, mert a feminizmusról, a női sorsokról és a bátorságról szól. Lehet pont azért, mert az egyik karakter egy férfi volt: Tunde, aki szinte még gyerek, amikor a Lányok Napjanak köszönhetően felfedezi a világ. Sokat dolgozva, kockázatot vállalva és kitartással eléri, hogy az évek alatt egyre nagyobb hírneve legyen az újságírói szakmában. A poént az Ő történetével kapcsolatban nem fogom lelőni, de aki figyelmesen olvasott eddig, az ki fogja tudni találni. 

Van még 3 erős női karakterünk, akik a saját szakmájukban vívnak ki igen tekintélyes és magas rangú pozíciót új képességeiknek hála. Margot a politikában tör előre, Éva anya vallási szektát alapít és Roxyból igazi maffiózó válik. Ez a három irány rendkívül tetszett, és vártam is, hogy mi lesz velük, de a pálmát egy olyan szereplő vitte el, aki egyáltalán meg sem jelent a könyvben. Ez hatalmas negatívum volt, ugyanis erről az emberről nem tudjuk, hogy hol él, hogyan néz ki. Arról van fogalmunk, hogy mivel foglalkozik, de többnyire csak említés szintjén szerepel, mégis a legfontosabb eseményekbe bele kellett rakni a nevét és azt, hogy mennyire befolyásos.  

A történet kimeneteléről csak annyit, hogy csalódás fogja azon embereket érni, akik valamiféle békére és megnyugvásra vágynak. A könyv második harmada tele van brutalitással, és gusztustalan jelenetekkel, melyeket olvasva csak a fejemet tudtam fogni. Az írónő kegyetlenül az arcunkba tolja annak a világnak az elfajzását, mely szerinte a jelenlegi nem túl fényes rendszert váltaná le, ha hirtelen a nőké lenne a HATALOM. 

Összegzés: 

Hogyan csapjuk be az olvasót? | Imogen Hermes Gowar: A ​hableány és Mrs. Hancock

Fülszöveg: 
1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért.

A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott… A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?

Imogen Hermes Gowar régészetet, antropológiát, művészettörténetet és kreatív írást tanult. London délkeleti negyedében él, azon a környéken, ahol A sellő és Mrs. Hancock története is játszódik. Ez az első regénye.

Könyvadatok: 
Tématörténelmi romantikus
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 494 oldal
Megrendelhető: XXI. Század Kiadó


Miért pont ez?: 
Úgy döntöttem adok még egy esélyt a kiadó KULT Könyveinek, és a Baráti Beszélgetések után valami olyan témában fogok olvasni, amivel nálam szinte lehetetlen mellélőni. Ez pedig az általam imádott történelmi romantikus téma. Imogen H. Gowar könyvére pedig váratlanul egy könyvtári látogatásom alatt akadtam rá, majd nyaralás közben, a Balaton parton olvastam. Ahogyan általában minden évben a nagy melegben ilyen témájú könyveket szoktam olvasni. Előző években Sarah MacLean könyveit olvastam, de ezekből azóta sajnálatos módon kifogytam. Kénytelen voltam tehát beérni A hableány és Mrs. Hancock-kal. 

Véleményem: 

Azt kell mondjam, hogy Imogen Hermes Gowar nagyon rafinált egy nőszemély. Elhiteti az olvasóval, hogy nincs ebben a regényben semmi különleges. Sokáig nem értettem, hogy mit keres egy aszott, rosszul preparált hableány a címben. Úgy éreztem, mintha egy rossz "Nyissuk fel az emberek szemét a valóságra!" showba csöppentem volna. Az első rész végére megbarátkoztam a szereplőkkel, de a történetben nem találtam semmi érdekeset. Ekkor jött ez az a pillanat, amikor az esetek nagy részében félbe szoktam hagyni egy könyvet...

Utólag úgy gondolom szerencse, hogy a nyaralásra csak ezt az egyetlen könyvet vittem magammal. Az első rész után persze kicsit félre kellett tennem, de utána kénytelen voltam folytatni. Ezt követően pedig faltam a lapokat. Bizonyára kíváncsiak vagytok rá, hogy miért: 


Nagyon megfogtak a karakterek. Annyira életszerűek és kézzel foghatóak voltak. A romantizáló énem kicsit így képzeli el a régmúlt embereit. Ugyanakkor egyik figurára sem mondanám, hogy maga a megtestesült tökéletesség. Inkább a hibáikkal, erényeikkel és kicsinyességükkel kerültek hozzám közel. Először is ott van Mr. Hancock, akit megtaposott az élet, nem mer kockázatot vállalni és nem tud a saját keretein túl gondolkodni. Neki ellenpólusa az unokahúga, aki cserfes, fiatalsága ellenére ért a kereskedelemhez, de egy kicsit kotnyeles. Ebbe a harmonikus felállásba szól bele Angelica Neal. Aki nagy élettapasztalata ellenére rendkívül naiv és nem törődöm. Ugyanakkor vicces és az életben ért nehézségek nem törték meg. 

A végére pedig hatalmas nagy átalakuláson esnek át, ami egy jó regény ismérve is. Éppen ezért a következőkben azt mesélem el, hogy mi változott meg a történetszálban, amiért azt mondom: IGEN, EZT ÉRDEMES ELOLVASNI! 

Eleinte nem szerepelt a történetben semmi féle hableány vagy Mrs. Hancock. Azonban, amikor mind kettő feltűnik a színen, akkor aztán nem szenvedünk hiányt a szórakozás terén. A korábbi karakterek is teljesen meghasonulnak és az új helyzetekhez és új kihívásokhoz más módszerekkel állnak hozzá. Ez a könyv kategorikusan becsapja az olvasót, hogy aztán jól pofára ejtse. Amiért lehet rá haragudni vagy sem, de én ezt egy rendkívül jó fogásnak tartom az író részéről. Így az olvasó nem tunyul el. Emellett, ha szeretnél elutazni a 18. század barátságosabb éveibe, akkor ezt a könyvet szívből tudom ajánlani neked.

Összegzés: 


2020. szeptember 6., vasárnap

Könyvajánló az őszi napokra | 2020

"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem." 

Petőfi Sándor versének sorai jutnak először eszembe minden évben, amikor meglátom, hogy a naptár augusztusból szeptemberre vált. A dombtetőre kiülve én is sokszor hallgattam a lehulló levelek lágy neszét és kémleltem az útra kelő madarak hadát. Ilyenkor az idő tökéletesen alkalmas arra, hogy melegebb napokon a fák alatt elterülve kémleljük az eget, hidegebb reggeleken pedig a fotelbe bekuckózva gyönyörködjünk a természetben, vagy csak egyszerűen örüljünk neki, hogy nem ázunk kint az esőben. 

Még akkor is, ha olyan ronda panelben laktok mint én, ahol maximum a szomszéd konyhájára van jó ki/be/rálátásotok, találhattok szépséget ebben az évszakban. Ilyenkor érdemes kimenni egy közeli parkba, játszótérre vagy a Normafához egy kötet könyvvel a kezünkbe és élvezni, hogy ismételten változik körülöttünk a táj. Ehhez hoztam nektek egy rövidke ajánlót.

Naomi Alderman: A ​hatalom
Műfaját tekintve disztópia Naomi Alderman könyve, mely a nemek közötti egyenlőtlenségekről és egy alternatív múltról és jövőről mesél nekünk. 
Röviden a történet: A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is. A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás… Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában.
Ha ezt olvasod, akkor: Csatlakozz a 17. Mini-könyvklubhoz Könyvsarok oldalán! 3 hónapon keresztül a tagok ugyanazt a 3 könyvet olvassák el, majd decemberben egy szabadon választható könyvről értekezünk. Szeptemberben éppen A hatalom c. könyv van terítéken. A könyvklubot ide kattintva éritek el. 

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
A könyvet pszichológia esetleg gyermeknevelés kategóriába lehetne elhelyezni a könyvesboltok polcán. Én azt mondom ez pazarlás, mindenkinek a saját könyvespolcán lenne a helye. 
Pár szó az írótól: 
Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.
Ha ez még nem győzött meg, akkor ajánlom, hogy hallgassátok meg Az élet meg minden portré interjú podcastet, melyben Tóth Szabolcs Töhötöm beszélget az írónővel. Ezt ide kattintva tehetitek meg.  



Dragomán György: Rendszerújra
Íme egy újabb jövőben játszódó történet(ek), mely szintén egy magyar író tollából került ki. Az alcím rendkívül árulkodó: Szabadulástörténetek.  Több novellából álló könyvről van szó, melyben egyszerre keveredik a sci-fi, a disztópia és a fantasy műfaj. 
A fülszöveg: Rendszerek és kitörési pontok fűzik össze kötetté Dragomán György tizenöt év terméséből válogatott novelláit. Feltételezett vagy valóságosnak tűnő rendszerek: nyitottak és zártak, politikaiak, természetiek vagy technikaiak. És a kitörési pontok, a szabadulás lehetőségei. Múlt, jelen, jövő. Dragomán szenvedélyes történetmesélő, sakkmesterként mozgatja a figurákat a királytól a gyalogig: fantázia és láttató erő, éles vágások, meglepő fordulatok jellemzik a Rendszerújra minden darabját. 
Ha elolvastad Dragomán könyvét és még nem vagy tagja a Nincs időm olvasni kihívásnak, akkor irány a Facebook (ide kattintva érhetitek el), mert szeptemberben a közös könyvünk a Rendszerújra, valamint mindenkinek egy könyvet kell még olvasnia, ami a jövőben játszódik. A csoportban rengeteg ajánlót találtok, emellett ajánlom figyelmetekbe a Lapozz a 99-re! könyves podcastet, melyben Szabados Ági interjúztat érdekesebbnél érdekesebb embereket könyves témákban. Katt ide a podcastért. 


Deborah Feldman: Unortodox
Idén jelent meg itthon a külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösségről szóló memoár, melynek egyik volt tagja meséli el a történetét. Számomra ez az év egyik könyve, mely nem csak egy olyan világba kalauzol el engem, mely számomra eddig teljesen ismeretlen volt, de egy bátor nő memoárjaként az újra kezdésről szól. Emellett arról, hogy soha ne adjuk fel, akkor sem, ha minden már veszni látszik. 
Kis betekintés a történetbe:  Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán. Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. 
Ha elolvastad: A Netflixre készült hasonló névvel egy sorozat, mely ugyan tartalmilag a könyv egy harmadát meséli el, de rendkívül tehetséges színészek játszanak benne és fontos üzenettel rendelkezik. 


Papp Dóra: Tükörlelkek
Utolsó könyvként egy olyan történetet ajánlok nektek, mely kicsit fiatalabb olvasóknak íródott, de az idősebb korosztályt is teljesen magával tudja ragadni. Egy humoros és sokszínű ifjúsági regény, mely sajnos egyre kevesebb figyelmet kap. Én imádom az író könyveit, és teljesen elfogulatlan vagyok irányukban, ráadásul Papp Dóra elég aktív az Instagramon és a Twitteren. (valószínűleg más online térben is, ahol meg tudja szólítani a fiatalokat. Ezekről én azért nem tudok, mert vele ellentétben én kőkorszaki szaki vagyok). 
A történetről és szereplőiről: A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. 
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. 
Ha még nem olvastad: Kövesd be a Könyvkoktél Instagram oldalát, mert októberben jönni fog egy a könyvvel kapcsolatok NYEREMÉNYJÁTÉK! Addig is nézzetek körül, mert szeptember 20.-áig fut egy másik könyvért folyó nyereményjáték. Kövessétek a naponta frissülő hírfolyamot is, ahol további játékot és könyves érdekességet osztok meg. Az oldalt ide kattintva éritek el. 

2020. augusztus 11., kedd

Miért vállhat egy Agatha Christie regény unalmassá? | Az ​alibi & A ​ferde ház

Az Alibi c. könyvről: 
Mrs. ​Argyle-t holtan találják a nappalijában, a rendőrség fiát, Jackót letartóztatja, majd börtönbe is juttatja. Azonban állítja, hogy a gyilkosságot nem Ő követte el, alibijét azonban senki sem tudja igazolni. A börtönben bekövetkező halálát követően 2 év múlva szinte a semmiből bukkan elő Dr. Calgary, aki utólag megerősíti: a férfit ő maga fuvarozta a gyilkosság idején. Jackót törvényileg rehabilitálják, azonban a család nehezen elnyert békéje odavan. Elkezdődnek a találgatások: vajon ki lehetett a gyilkos?. Senkinek sincs biztos alibije, mindenki gyanús, bárki gyilkolhatott. 

Ennek a történetnek a sajátossága, hogy nem a nyomozó szemszögéből látatja az eseményeket, hanem a lehetséges gyilkosok belső dilemmáit, sérelmeit és múltjukat járja körbe. Ennek megfelelően sok felesleges információ közé van eldugva az igazán lényeges dolog. Azonban emiatt válik igazán izgalmassá és addiktívvá a könyv. Az örökbefogadás, mint erkölcsi kérdés is megjelenik, mely egyaránt traumatizálta Mrs. Argyle 5 különböző gyerekét. Egy lány végtelenül szerette örökbe fogadó szüleit, egy fiú mindig haza vágyott, egy másik gyermeket eladtak a családnak. Emellett megjelennek a házastársok, a szeretők és a személyzet is, mint lehetséges gyanúsítottak. 
Van olyan jelenet, ahol pontosan tudjuk, hogy kik között történik meg a párbeszéd csere, míg van, amikor csak találgatni tudunk arra vonatkozóan, hogy kinek a fejében járhatunk. A szereplők mindegyikének lehetett indítéka a gyilkosság elkövetésére, azonban a csavar ott rejlik, hogy végig egy fátyolos ködön keresztül látjuk az eseményeket. Mire kiderül, hogy mit is kellett volna néni: megtörténik egy újabb gyilkosság, majd egy következő és így tovább. Ekkor pedig eszméletlen sebességbe kapcsol a történet, annyira gyorsan pörögnek az események, hogy egyszer csak azt vesszük észre: nincs több oldal. 

Könyvadatok Az alibi c. könyvhöz:
Téma:
Kiadó: Helikon 
Eredeti kiadás éve: 1958
Oldalszám: 318 oldal
Megrendelhető: LIBRI

Miért pont ez(ek)?:
Pár évvel ezelőtt minden hónapban megpróbáltam egy Agatha Christie könyvet elolvasni, egy teljes éven át. Ebből jött az ötlet, hogy ezt megismételhetném, hiszen anno nagyon tetszett szinte az összes történet, és mai napig rajongok azokért a krimikért, amikben Hercule Poirot vagy Miss Marple szerepel. A sors úgy hozta, hogy a következő két könyvben egyikük sem tölt be nagyobb szerepet, de helyettük számtalan önjelölt detektívvel megismerkedhetünk. 

Egy letűnt világról és annak lakóiról: 
Agatha regényeinek nagy része a zord, viharos Anglia partjain játszódik. Ezek a történetek kevésbé lettek ismertek, inkább az egzotikus tájakon (Tíz kicsi néger, Halál a Níluson, Gyilkosság Mezopotámiában) és extrém körülmények (Orient expressz) között játszódó események keltették fel a nagyközönség figyelmét. Ennek megfelelően mai napig ezekből készül a legtöbb adaptáció is. Azonban ne feledjük el, hogy a maga korában az Az Ackroyd-gyilkosság narrációját tekintve újító volt, míg a  The Mousetrapet 1952 óta 2020 márciusig (a színházak zárásáig) töretlenül játszották Londonban. 

Agatha regényeiben a külföldi szereplőktől eltekintve, általánosságban elmondható, hogy a legtöbben (még a gyilkosok is) egyfajta angliai modorosságot képviselnek. A hűvös, nem törődöm álcájukat pedig a legvégső esetben dobják csak le. A légkör emiatt nyomasztó tud végig lenni. Az olvasó érzi, hogy a zárkózottság mögött igen súlyos titkok lapulnak. És mint minden jó kiállású embernek, úgy a szereplők nagy részének van mit takargatnia. Ilyen téren a mai kor embere tökéletesen tud azonosulni motivációjukkal, gondolataikkal és cselekedeteikkel. 

A ​ferde ház c. könyvről: 
Ez a könyv egy szerelmi történettel kezdődik: egy nő arra kéri választottját, hogy segítsen kinyomozni, ki ölte meg nagyapját. A gyilkosság módja elég egyszerű, és annyit árul el a gyilkos kilétéről, mint a nagy semmi. A szereplők mindegyikének lett volna alkalma és nyomós indítéka a gyilkosság elkövetésére, kérdés: Kinek volt mersze hozzá? 
Alapvetően nálam ez a regény nem aratott nagy sikereket. A karakterek egyikével sem tudtam azonosulni, túl számítónak hatottak, ridegek voltak és a regény vége sem hozott feloldást. Kicsit megrémített az a leírás, amely azt taglalja milyen egyszerűen lehet embereket eltenni láb alól. Bár Agatha regényeiben általában jól megtervezett vagy szövevényesek ezek a dolgok, ez itt túlságosan egyszerű volt. Inzulin helyett mérget beadni: nem egy elmés emberre vall. Ennél sokkal izgalmasabbnak találtam a későbbi merényletek, melyekből könnyeben lehetett tájékozódni. 


Miért vállhat unalmassá?: 
Ebben az egy éves vesszőfutásban még csak a harmadik könyvnél tartok, ezért izgalmakkal teli várom a negyedik történetet is, azonban tudom, hogy egyszer el fog jönni (úgy nagyjából a 8-9 könyvnél) az időszak, amikor már rá sem fogok tudni nézni a krimikre. Ennek fő oka, hogy a történetek mindegyike egy sémát követ: megtörténik a gyilkosság, a nyomozók mindenkit kihallgatnak, aztán történik egy váratlan esemény, újabb kihallgatás, majd az utolsó fejezet környékén a nyomozó felfedi a gyilkos személyét. A gyilkosságokat gyakran találékony módon követték el, melyből az esetek 50%-ában ki lehet találni a tettes kilétét, még akkor is, ha az indíték nem ismert. A ferde ház esetében velem pont ez történt, azonban Az alibi jól összekavarta a fejemet.

Christie regényeiben tapintható a feszült légkör azonban pont az, ami ezt megteremti, rontja el az egész olvasás élményt, ez pedig a lassú tempó. Rohanó világunkban, amikor arra sincs időnk, hogy két percre leálljunk és elgondolkodjuk, amikor másodpercenként több reklámmal találkozunk, melyet ténylegesen felfogunk; nincs idő lelassítani és azon töprengeni, hogy vajon egy kihúzott asztalfiók, egy sámli vagy egy pár síléc mennyire játszhatott szerepet egy elképzelt gyilkosságban. Csak a nagy, éles kontrasztú dolgok tűnnek fel nekünk, ezért néhol fusztráló lehet, amikor rávilágítanak arra, hogy mennyire nem vagyunk precízek, és milyen könnyű az orrunknál fogva vezetni minket. 

Miért és hogyan olvass mégis Agatha Christie regényt?: 
Saját olvasásaimat elnézve, kevés olyan krimi író művét ismerem jól, mint AC munkásságát. Persze randiztam már Jo Nesbø, Alan Bradley, Böszörményi Gyula, Stephen King (igen, nem csak horrort írt), Paula Hawkins, Agnete Friis és Lene Kaaberbøl regényeivel is. Azonban ezek eltörpülnek azon 24 könyv mellett, melyeket a megszokott szereplőkkel és stílusban olvastam. 
Mégis konkluzióként elmondható, hogy az összes fent felsorolt író stílusa más milyen, történeteiket más kor szellemében írták meg (még ha sokuk egymás kortársa is). Ha sikerül kiismernünk egy-egy írót, akkor egy idő után monotonná és megszokottá vállhatnak könyveik. Annyira, hogy visszaidézve nem fogjuk tudni megmondani melyik könyvük miről szól. Éppen ezért azt tanácsolom: Amikor már beleuntál a monotonitásba, válassz egy teljesen más témájú könyvet! Olvass el egy romantikus történetet, egy sci-fit vagy akár egy ifjúságit. Amikor pedig egy kis idő eltelt, térj vissza a szeretett íródhoz/műfajodhoz. 

Mindenekelőtt pedig ha először próbálkozol a műfajjal: ne add fel, ha egy-egy regény, szereplő vagy helyszín nem tetszik! Nem kell mindjárt lemondani a többi könyvről, és az élvezetről melyet egy krimi regény tud nyújtani. Azt az atmoszférát, mellyel egy gyilkosság/rejtély és egy nyomozás jár egy könyv sem fogja tudni olyan jól visszaadni, mint egy hamisítatlan teljesen ízig-vérig krimi. 
Agatha Christienek 97 különböző műve jelent meg magyarul, melyek közül mindegyik megélt legalább 6-7 újra kiadást (valamelyiket évente többször újra nyomnak), mely magában mutatja sokszínűségét és tehetségét. Bőven van miből válogatni. Emellett aktualitását sem veszítette el, bár sok témában már máshogy vélekedik a közízlés. A fondorlatosság, az ármány és a bosszú vágy örökös emberi tulajdonságok. 

2020. augusztus 8., szombat

Miért olvass ifjúságit? | Stephanie Perkins: Isla ​és a hepiend


Fülszöveg: 
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?

A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.

A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.


Könyvadatok: 
Téma:
Kiadó: Könyvmolyképző 
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 344 oldal
Megrendelhető: KMK

Miért pont ez?: 
Rengeteg ifjúsági regényt olvasok minden évben, főleg magyar szerzők tollából a Merítés-díj miatt. Azonban úgy gondoltam, hogy ezúttal jó lenne egy olyan történetet elővenni, aminek ismerem az első két részét, szeretem az írójának stílusát, és külföldi. Így kicsit nagyobb rálátásom lesz az irodalom azon szegletére, amit régebben halomszámra faltam, és felnőttebb fejjel talán átértékelem a külföldi ifjúsági műfajt is. 

A történetről és a sorozatról: 
Stephanie Perkins nagyon ügyesen tudott úgy trilógiát építeni, hogy a könyvek egyik része se szóljon ugyanazon szereplőkről, ezért 3 különböző féle képen kapjuk meg ugyanazt a sablont. Történetesen két ember találkozását, szerelembe esését, elválását majd újra egymásra találását. Mindegyik új könyvben feltűnnek a régi szereplők is, amely kellemes, nosztalgikus élményeket idéznek fel az olvasóban.  A helyszín Párizs, ahol két amerikai fiatal, Isla és Josh egymásba szeret. A lány régóta várt már a fiúra, a fiú pedig teljesen el van ragadtatva az új múzsájától. Előbbi kötött szabályok szerint él, utóbbi túlságosan lazán veszi a szabályokat, és ebből hamar konfliktus alakul ki. 



Mi teszi ezt a könyvet kiemelkedővé?: 
Az író minden új könyvében megpróbál egy kicsit többet nyújtani, és olyan kérdéseket behozni a történetbe, melyek aktualitás problémaként nehezedik a társadalmunkra. Ebben a történetben nem csak a szürkeegér kislány és a menő srác találkozását láthatjuk, hanem megjelenik egy barát is, aki fontos szerepet kap kettejük mellett. Ez a barát pedig, Kurt, aki autizmusával és a szereplőkhöz való viszonyával színesíti a könyvet. Nem csak az állapotáról tudhatunk meg sokat (berögződött cselekmények, automatizmusok, érzések kifejezésében nehézség), de azt is láthatjuk, hogy egyes emberek hogyan viszonyulnak ahhoz, ha ilyen emberrel találkoznak. Számomra ez a mellékszál volt az, ami megmelengette a szívemet, útmutatást adott, és megmutatta, hogy az emberek nagy része képes empátiával és segítőkészséggel fordulni a másik felé. 

Miért olvass ifjúságit?: 
Mai napig úgy gondolom, hogy ezek a történetek segítenek abban, hogy egy kicsit vissza menjünk abba a korszakba, amikor még naivan álltunk hozzá az élet dolgaihoz, és belássuk, hogy milyen szép ez a gyermekkorból hozott attitűd. Olyan kérdéseket boncolgatnak, melyekkel mindennap találkozunk vagy az életünk folyamán nagy jelentőséggel bírnak. A világot nem fogják megváltani, de szociálisan érzékenyítenek minket, empátiára és odafigyelésre tanítanak. Az életbölcsességeket azonban nem a torkodon kívánják lenyomni, mint ahogyan azt Coelho vagy Oravecz teszi, hanem a történetbe rejtve, amolyan utóérzés formájában jelenik meg. 


Összegzés: 

2020. május 1., péntek

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk


Fülszöveg:
Ocean Vuong könyve brutálisan őszinte, költői nyelven megírt vallomás a szerelemről, a családról, a bevándorlásról, a szegénységről és a szeretetről. A húszas éveiben járó fiú, Kiskutya, anyjának írott levelében meséli el családjuk történetét, amelynek gyökerei a háború sújtotta Vietnámtól az amerikai Hartford városáig nyúlnak.
A fiú alámerül anyja bombák szaggatta emlékképeibe, hogy elmesélje a háború okozta traumákat, a kivándorlás és az új otthon keresésének nehézségeit, valamint kettejük függőséggel és frusztrációkkal terhelt kapcsolatát. Mindeközben keresi azokat a szavakat is, amikkel őszintén megvallhatja a dohányföldeken dolgozó, drogfüggő fiúval, Trevorral való barátságát és vonzalmát. Vuong lenyűgöző sűrűséggel és megértéssel beszél a különböző világok határán lebegő emberekről, arról, hogyan élhetjük túl a való élet sivárságát, és arról, hogyan gyógyíthatjuk és menthetjük meg egymást anélkül, hogy elfelednénk, kik vagyunk.

Könyvadatok: 
Téma:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 368 oldal
Megrendelhető: EURÓPA


Miért pont ez?:
Idén a Könyvfesztivál elmaradt, de a kiadók és a könyvkereskedők kedvezményekkel csápítottak el. Ocean Vuong könyve eléggé friss megjelenés volt, és ezekhez mérten eléggé féltem tőle, azonban az angol kiadásról csupa jót olvastam. 

Véleményem:
Érdekes, hogy mennyire máshogy indul a könyv az elején, mint amivé a közepe felé válik. Azonban a keretes szerkezet szépen ki van találva, a vége felé visszakanyarodunk a legelső gondolatokhoz.

A könyv rövid pillanatokat, gondolatokat ragad ki egy vietnámi fiú életéből, aki nem csak származásával, de minden mozdulatával kitűnik a környezetéből. Holott az anyja nem felejti el soha emlékeztetni: "ne hívd fel magadra a figyelmet. Éppen elég már neked, hogy vietnámi vagy."

Néhol kuszának találtam a témák közötti gyors váltásokat. Nehéz volt követni az író gondolatait, csapongónak hatott. Egy idő után pedig csak úgy tudtam koncentrálni a szövegre, hogyha elvonultam és körülöttem teljes csend volt. Ami így a karantén ideje alatt nem is volt teljesen lehetetlen feladat. 

A könyvnek nem célja, hogy megkedveljük a szereplőit. Inkább csak bemutatja, hogy a generációkon átívelő konfliktusok, egy háború és a szegényes életkörülmények hogyan hatnak a következő generációkra. (Az elbeszélőt a családtagjai csak Kiskutyának hívják, így ezentúl én is így fogok hivatkozni rá.) Kiskutya anyukájával és nagymamájával él egy lakótömbben. Az idősebb generáció tagjai a vietnámi háborúban maradandó lelki sérüléseket szenvedtek, melyeket tovább cipeltek az új hazába is. 

Voltak benne részek, amik nagyon tetszettek; voltak, amik kicsit megbotránkoztattak, elképesztettek; és volt egy különösen szomorú rész, amin sírtam. 
Úgy mondanám, hogy a könyv tükröt tart elénk a saját kapcsolatainkról. Kiskutya, amint megtanul angolul, anyukájának fordítja le a világ történéseit. Ezért igazán mély anya-gyerek kapcsolat alakul ki közöttük, mely függőségeivel rendkívül egyedi. Kiskutya az egész történetet anyjának írja, akiről tudja, hogy olvasni sem tud, mégis ez teszi bensőségessé az egészet. Az nagyanya-unoka kapcsolat ehhez képest kicsit eltérő, és csak a könyv vége felé csúcsosodik ki. Megindító, ahogyan a szenvedő nagyanya arról beszél, hogy valaha Ő is kisgyerek volt, és boldogan kergette a pillangókat a réten. 

Nem lehet a könyvről beszélni anélkül, hogy a szerelmi szálat ne említsük. Szókimondóan van ábrázolva egy fiú-fiú közötti kapcsolat, mellyel a kábítószerek használatának szókimondó leírása is vegyül. Többnyire imádtam, hogy az író nem finomkodott, ugyanakkor néhol kicsit soknak találtam. 

Kinek ajánlom?: 
Kicsit komolyabb korosztálynak, ugyanis néhol eléggé megrázók a történetek. Bárkinek, aki nyitott egy egyedi történetre és szeret sokat gondolkozni az élet apró eseményein. 


Összegzés: