2017. augusztus 15., kedd

Molnár T. Eszter: Stand up!

Fülszöveg: 
Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is. 
Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. 
Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.
Könyvadatok:
Kiadó: Tilos az Á Könyvek               Téma: ifjúsági
Oldalszám: 246 oldal                       Kiadás éve: 2016   
Sorozat: Egy majdnem normális család 1. rész
Megrendelhető: Pagony

Véleményem:

Meglepő, hogy a moly.hu-n mennyire kevesen olvasták Molnár T. Eszter könyvét. Pedig szórakoztató, tanulságos és a mai kor emberéről (/emberének) szól. Az én látóterembe is csak azért került, mert kellett a Merítés-díjhoz. 

A Tilos az Á kiadótól
még sohasem olvastam rossz könyvet, és ezúttal sem kellett csalódnom. Molnár T. Esztertől eddig még csak egy kis novella részletet olvastam, a Jelen! című válogatásban. Akkor az ő írását találtam a legjobbnak. Ez a könyve is kellemes csalódás volt.

A főszereplőnk egy tizenéves kislány, aki még gyermeki szemmel látja a dolgokat. Furcsa neki, hogy minden barátnője csak a sminkről, ruhákról és fiúkról tud beszélni. Számára a kamaszkor csak nyűg, és minél gyorsabban fel szeretne nőni. Azonban a regény során szépen lassan kezd rájönni, hogy a felnőttek világa nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. 


A nővére gyanús alakokkal barátkozik, a bátyját pedig annyira megverik egy nap, hogy kórházba kerül. Van egy alkoholista humoristából lett pszichológus apa és egy kattant nagynéni is a képben. Tehát mindenkinek akadnak jócskán problémái.


Itt kicsit nagyobb kitérőt kell tennünk az apuka személyénél. Ugyanis számtalanszor lehet olvasni, hogy a pszichológusok ,-  hiába kiváló szakemberek -, magánéletük állandó válságban van. A könyvben szerintem nagyon túlerőltették ezt a típust. Néha legszívesebben felpofoztam volna az apukát. 

Mialatt hősünk próbálja menteni a széthullóban lévő családját
, addig a saját szerelmi -és tiniproblémáival is meg kell küzdenie. Mert ugye nem mindegy, hogy az ember lánya egyszerre hány emberrel randizik, csókolózik na meg jár moziba esténként. 


A regény teljesen átlagos (, de annál súlyosabb) emberi problémákat boncolgat ifjúsági stílusban. Egyszerűbben: a magyar valóságról olvashatunk pornográf tartalmak nélkül. A vége pedig nagyon jól meg van írva. Abszolút pozitív példát mutat a fiatalság (és az idősebb korosztály) számára is.

Nekem tetszett, mindenkinek ajánlom. Kicsinek és nagynak egyaránt. Megéri elolvasni. :) 


Összegzés:

2017. augusztus 10., csütörtök

5 dolog rólam

#1: Imádok fára mászni
2015 őszén a diószezon közepén tanultam meg fára mászni. Előtte is próbálkoztam, de mindig valakinek segítenie kellett. Vagy nem volt erős a karom, hogy felhúzzam magamat vagy túlságosan fájlaltam az időt és energiát amit bele kellett fektetnem. Rá kellett jönnöm: nem számít, hogy fáj a kezem, a diót akkor is le kell verni valahogyan a magasabb ágakról is. Ezzel együtt megtapasztaltam valamit. Valami újat, amibe rögtön beleszerettem.



#2: A könyveim 71%-át olvastam
Amire nagyon büszke vagyok! Szerintem hatalmas nagy teljesítmény, főleg ha azt vesszük, hogy több mint 200 példány van a polcomon. A legtöbbet többször is olvastam, amit pedig még nem sikerült kivégeznem, arra hamarosan sort szeretnék keríteni. Na, de addig is van egy csomó könyvtári könyv, ami csak arra vár, hogy elolvassam őket.



#3: Tömegközlekedés párti vagyok
Ne értsetek félre! Tudom, hogy autóval sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova (kivéve a nagyvárosokban). Ráadásul a biciklizés jótékony hatásaival is tisztában vagyok. Szoktam is mind a két közlekedési eszközt használni, sőt! szeretek gyalogolni is. Mégis úgy gondolom, hogy annál nincs is jobb, amikor leülsz egy buszra, előkapod a könyvedet és teljesen belemerülsz. Ha pedig nincs erre alkalom, akkor addig is élvezhetem azon emberek társaságát, akikkel utazom. Nem mondanám kicsinek a városunkat, de szinte mindig akad valaki, akit ismerek és együtt utazunk. :D



#4: Jól bírom az erős ízeket
Volt egy időszak, amikor mindenféle gusztustalan étel kombinációkat gyártott az agyam, de a legmerészebb, amit ki is próbáltam az a spagetti-vanília fagyi kombó volt. Meglepődnétek rajta, de nekem ízlett. A jalapenot is hasonlóképpen került a képbe. Ekkor döbbentem rá, hogy én nem csak jól bírom az erős ízeket, de szeretem is.



#5: Fekete-fehérben álmodok 
Ami lehet nem hangzik nagyon izgalmasan, de nekem nagyon fontos részét képezi az életemnek. Tisztán emlékszem rá, hogy 4 éves voltam, amikor elkezdtem rájönni, hogy másoknál ez nem teljesen így van. Amiért még fontos ez nekem: mindig nagyon valósághűek azok a pillanatok, amikre felébredés után emlékszek. Amíg pedig kilábalok a reggeli kábaságból, addig ez segít abban, hogy meg tudjam különböztetni az előző napi emlékeimet az álmommal. Ez persze néhány pillanat, de ez néha óráknak tűnik. És igen, nagyon jó fekete-fehérben látni a dolgokat. Sokkal több jelentőséget kap egy-egy mozdulat vagy rezdülés. Mégis azt hiszem megőrülnék, ha a valóvilág is ilyen lenne. 


2017. augusztus 9., szerda

Sarah J. Maas: Crown ​of Midnight – Éjkorona

Fülszöveg: 
Figyelem! Aki nem olvasta az előző részt, az ugorja át a fülszöveget, mert spoilert tartalmaz!

Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. 
Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. 
Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?


Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző     Téma: fantasy
Oldalszám: 494 oldal          Sorozat: Üvegtrón 2. része
Kiadás éve: 2014                Megrendelhető: KMK

                    

Véleményem:

Ez a könyv 2015 májusában került fel a várólistám polcára, akkor be is szereztem, de csak mostanában jutottam el addig, hogy olvasni is tudjam. 


Már az olvasás első percétől kezdve tudtam, hogy mennyire jó az Üvegtrón 2. része, az Éjkorona. Valahogy ösztönösen megéreztem. Lehet csak azért, mert több mint 2 éve vártam rá, vagy csak azért, mert az írónőnek még mindig jó stílusa van, és a könyv is olvasmányosnak bizonyult. Annyira, hogy a közel 500 oldalt 8 óra alatt olvastam ki. 

A király még mindig mumusként hat, aki ellen Celaena is csak kis mértékben mer lázadni.
A kastély is maga a nagy labirintus, ahol minden sarkon valami veszélyes dolog ólálkodik. Főhősnőnk is (az Üvegtrónnal ellentétben) igazi bérgyilkosként viselkedik. 



Nekem nagyon hiányoztak az u.m. üresjáratok. Amikor nem történik semmi, a szereplőink csak élik az életüket. Mindig történt valami, nem úgy mint az első részben, amikor volt időnk szusszanni két megmérettetés között. Kicsit úgy éreztem, mintha 500 oldalba akarta volna az írónő beletuszkolni az 1000 oldalas regényt. 


A birodalom lakói lázonganak
, a bérgyilkosunk veszélyes játszadozásba kezd. Ráadásul előbukkannak olyan horrorisztikus dolgok, amiket még King is megirigyelne. A könyv hangulata emiatt sokkal borúsabb, sőt! vagányabb is. Ami engem nem igazán zavart, örültem neki. 



A világ kicsit még jobban kitágul előttünk. Új fajokat, és új szereplőket ismerhetünk meg. A régi karakterekről is sok új és izgalmas dolog is kiderül. ((Halkan jegyzem meg, hogy ezt a dolgot már a regény elejétől kezdve lehet tudni, de nem mondják ki nyilvánvalóan, csak az utolsó oldalon.))

Ennek ellenére már most várom, hogy olvashassam a folytatást.
Remélem nem kell rá megint 2 évet várnom, mert azt nem bírnám ki. Ebben a hónapban egyébként Sarah J. Maas-tól olvasom még a Tüskék és rózsák udvarát a Mini-könyvklub keretein belül. Úgyhogy hamarosan olvashatjátok annak is az értékelését. 


Összegzés:

2017. augusztus 2., szerda

Zelei Bori: Kevert

Fülszöveg: 
Tavaly télen kezdtem el írni, amikor anya meghalt. Akkor vettük nem sokkal előtte ezt a kabátot. A temetőben voltam, aztán elkezdtem fázni, és asszem, sírtam is, és akkor még nem akartam hazamenni, úgyhogy elkezdtem nyargalászni a temető utcáján. Aztán megláttam a földön ezt a kupakot, és csodák csodája, a bokorban ott volt hozzá a toll is. Golden brown, ez volt ráírva. És akkor leírtam ezt a három betűt ott a kukára, és azóta ez az én tagem. Ezt írom azóta is. Akkor este egészen meghibbantam, felmentem sötétedéskor a kilátóra, oda is odatettem a kézjegyem, és aztán lefelé is a villanyoszlopokra, mert amúgy meg futottam, nagyon sötét volt, és rohantam villanyoszloptól villanyoszlopig, és akkor mindet meg is tageltem, ha már ott vagyok.

Könyvadatok:
Kiadó: L'Harmattan             Téma: ifjúsági
Oldalszám: 112 oldal          Sorozat: -
Kiadás éve: 2016                Megrendelhető: Bookline

                      

Véleményem:
Szeretem a jól megírt novellákat. Sok ilyet olvastam már, de a többség még azt sem érdemli meg, hogy publikálva legyen. Zelei Bori Kevertje igazi vegyes felvágott, amiből jócskán lehet szelektálni.

Szerintem egy novella akkor emelkedik ki a többi közül, ha: lényegre törő, nem bonyolult, megfelelő arányban szerepel benne a leíró és a párbeszédes részek és végül, ha nem csak saját korának mutat példát.

Teljesen megértem azokat az alkotókat, akik a novella írást választják egy nagyobb, terebélyes kötet helyett. Az olvasót is megértem, hiszen ha valami szórakoztatót, tanulságosat akar olvasni, akkor nem kell végigrágnia magát az 500 oldalas könyveken.

Most jön az a rész, amikor ténylegesen rátérünk a mai kötetünk elemzésére. Mivel több kisebb novellából áll, először azokról fogok beszélni, amik tetszettek.

A 11-ből 3 olyan van, ami kiemelkedő. Ezek a kamaszkori problémákat a lényegüknél ragadják meg. A megvalósításuk már döcögős volt, de a gyors teszten átmentek. A legfontosabb érdemük a többivel ellentétben, hogy értető, hogy kiről-miről-miért szól a történet.

Az igazság az, hogy ez a kötet nem hagyott mély nyomot bennem. Egynek elment, de nem volt kiemelkedő. A maradék 8 novella semmitmondó, üres. A legtöbbnél azt sem tudni, hogy fiú vagy lány szólal meg, egyáltalán hol tartunk az eseményekben. Teljes katyvasz volt az agyamban. A kötet több mint fele szinte élvezhetetlen volt emiatt.

Mindenesetre remélem nem most hallottam utoljára Zelei Boriról. 

Összegzés:


2017. augusztus 1., kedd

2017. július 31., hétfő

Naomi Novik: Rengeteg *Mini-könyvklub 7.*

Fülszöveg:       
                     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Könyvadatok:
Kiadó: GABO                      Téma: fantasy
Oldalszám: 488 oldal          Sorozat: -
Kiadás éve: 2016                Megrendelhető: Bookline

                

Véleményem:

Az első gondolatom, amikor megláttam a Mini-könyvklub e-havi választottját, az volt, hogy végre egy fantasy, aminek nincs folytatása! Ráadásul még a kívánságlistámon is szerepelt Naomi Novik könyve. 


Vegyes érzéseim vannak a regényt illetően. Először nagyon unalmasnak és lassúnak találtam. Ugyanakkor a bevezető és a háttérsztori nagyon kidolgozott, aminek örültem. 

Tetszett, hogy nagyon sok elem szerepelt a mesék világából.
Ennek tudom be azt is, hogy sikerült félreértenem pár dolgot. A történt úgy kezdődik, hogy egy Sárkány nevű varázsló segít egy falu lakosainak, akik hálából X évente egy-egy lányt ajándékoznak neki. Egészen a könyv közepéig azt hittem, hogy ez az úriember ténylegesen egy sárkány. 

A falu lakosait nem csak Sárkány
(eredeti nevén Sarkan, akit magyarosítottak Szarkanra) terrorizálja. Sokkal nagyobb veszélyt jelent a Rengeteg. Ami elrabolja és megrontja az embereket. A gonoszságok netovábbja a végtelen erdő. 
A könyvben folyamatosan nyert teret a horror és a félelem.


A karakterek szintén megkedveltem. Egyszerre testesítenek meg klasszikus mese-figurákat és különlegesek. A főszereplő közel áll hozzám, nagyjából én is hasonlóképpen cselekedtem volna az adott helyzetekben, és én is ugyanolyan (ha nem nagyobb) szerencsétlenség vagyok.

A karaktereken kívül a mágia jelenléte, a királyság megmentése, a cselszövések és a kóborok ötlete is tetszett. 


Számomra a vége hozta meg a várva várt sikert. Teljesen megvilágosodtam a regény értelmét illetően. Ott tágult ki a tér, ott nyert értelmet a sok szenvedés és ott láthattam a Rengeteg valódi erejét. 


Általában nem zavar, de ez esetben teljesen kiborított, hogy nem volt térkép. Mivel a Rengeteg folyamatosan új területeket foglal el és veszít, interaktívan is meg lehetett volna oldani. A könyvbe plusz oldalakat kellett volna rakni. Az ebook-ba külön kódok és automatikusan változó térkép nagy ötlet lett volna. Így ahogyan haladunk előre az olvasásban, úgy változott volna a térkép. Külön színekkel jelölve, hogy mi az ami új. (Most megyek és levédetem ezt az ötletemet.)


[[Csak zárójelben jegyzem meg, de a GABO kiadó könyvei még mindig úgy vannak összerakva, hogy egy olvasás után szétessenek.]]



Összegzés:

Nem mondanám nagyon jónak, de nem is rossz. Ha döntenem kellene, akkor az előbbi felé dől a mérleg. 
Azoknak
ajánlanám, akik már túl vannak jó pár fantasyn, de nem riadnak vissza egy kis borzongástól sem. Innentől már csak pár lépés a könnyű horror kategória. :D