2019. július 15., hétfő

Igaz Dóra: Egy ​fiú a csapatból

Fülszöveg:
Dani felkavaró mondatokat hall az iskolában. „Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat” – mondja egy osztálytársa, aki később a haláltáborokat is emlegeti. Dani kétségek között megy haza, és próbálja megemészteni a hallottakat. A szüleitől tudja, hogy ők zsidók, de ennél többet sosem sikerült kihúznia belőlük. Az internetet is segítségül hívja, de amit ott talál, attól csak még jobban megijed és összezavarodik. Amikor az osztálytársai kihagyják a focimeccsből, mivel hittanon alakítanak csapatokat, Dani végképp elkeseredik. Aztán megismerkedik a barátja idős nagypapájával, és a bácsi egy napon mesélni kezd a gyerekkoráról és 1944-ről… 
Mikor kezdhetünk a holokausztról beszélni a gyerekekkel? Hogyan közelítsünk meg egy ilyen súlyos témát, hogy ők is be tudják fogadni? A könyvbeli Dani legnagyobb nehézsége az, hogy a felnőttek konokul hallgatnak. Igaz Dóra és a Pagony ezzel az érzékeny, okos regénnyel segít abban, hogy a gyerekek elindulhassanak a megértés felé.

Könyvadatok:
Téma
Kiadó: Pagony
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 144 oldal
MegrendelhetőMOLYBOLT



               

Miért pont ez?:
A 2018-ban megjelent ifjúsági irodalmi kategóriában bekerült a Merítés-díj TOP10-esébe. Azt kell mondjam ez a jelölés nem véletlenül történt meg, előttem sokan már olvasták ezt a kis könyvet, és nagyon tetszett nekik. A témafelvetése sem mindennapi, de remekül van kivitelezve is. 

Véleményem:
Az első, amit el akartam mondani ezzel a könyvvel kapcsolatban az, hogy a személyes élményeimet megosztom veletek. A történet egyik első konfliktusa az, amikor Dani, a főszereplő otthon hangosan a következő káromkodást süti el: "Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat". Erre aztán a szülők ugranak, leszidják a 10 éves kisfiút, de el nem magyarázzák neki, hogy miért nem szabad használnia máskor a kifejezést. A gyerek szemszögéből látva az eseményeket, bizony nem túl jó, hogy a szülők nem világosították fel Őt. Ugyanakkor a másik oldalon ott van, hogy a szülő legfőbb feladata, hogy megvédje a gyermekét, és ilyen fiatalon bizony velem sem beszéltek holokausztról vagy a világháborúkról. 

Én legelőször nyolcadikos koromban (13 évesen) tanultam először iskolai keretek között a múltszázad világégéséről. Addig semmilyen formában nem találkoztam a témával, de akkor jó sok tudást belénk pumpáltak. A történelem, a média és a rajz órák is a holokauszt tragédiájára és a II. világháborúban elkövetett egyéb szörnyűségek körül forgott. Talán még akkor sem tudtam épp ésszel felfogni, hogy mit is jelent ez, de megtanultam, hogy viccelődni sohasem szabad vele.

Ez nem volt olyan régen, most 20 éves vagyok, azonban van egy öcsém, aki az internet csodás világának köszönhetően sokkal korábbi éveiben találkozott már a holokauszttal, és sajnos hasonló formában, mint ahogyan azzal Dani és iskolástársai is találkoztak. Káromkodás formájában terjed el a "hitvány zsidó"-zás és egyéb más beszólások. Ezért is van helye ennek a könyvnek ezen a listán, és ezért is van helyi itt ezen az oldalon. Sőt, azt mondanám, hogy minden családos házban helye van. Mert nem csak a fiataloknak nyújt támpontot, segít jobban feldolgozni az információkat, hanem a szülőknek is nagy segítségül és tanulságként tud szolgálni ez a mese.  


A karakterek éppen annyira kidolgozottak, amennyire egy ilyen tanmeséhez illően kell. A két főszereplő (Zsombi és Dani) gyermeki odaadással él-hal a fociért, szinte mindig tudják, hogy mire gondol a másik, ezért is lettek legjobb barátok. A könyv elején a két fiú szinte egy embert alkot, amikor is az események következtében elkezdenek eltávolodni egymástól. Daninak feltűnik, hogy nem csak abban mások, hogy az egyikük hittanra jár, a másikuk nem. Teljesen más családból is jöttek, nem ugyanúgy élnek. 

Az eseményeket Zsombi nagyapja szakítja félbe, aki mind a két fiúnak elmeséli a saját fiatalkorában megélt II. világháborús szörnyűségeket. Természetesen, ahogyan az lenni szokott, a fiatalokat felkavarja a történet, az elején hitetlenkedve hallgatják a beszédet, de a végére az abszolút megdöbbenésé lesz a főszerep.  

A 144 oldal minden lapja értékes és nem tudnám azt mondani, hogy egy-egy fejezetet ki lehetett volna hagyni. Ifjúsági regényként remekül megállja a helyét, de ahogy már mondtam, a felnőttek számára is fontos üzenetet hordoz. Akár közös olvasásra is ajánlani tudom. 


Összegzés:

2019. június 19., szerda

Michael Morpurgo: Flamingó ​fiú

Fülszöveg:
A történet a dél-franciaországi Camargue egyedülállóan különleges vidékén játszódik a második világháború idején. A sós síkságok és flamingók között, a szülei farmján él egy autista kisfiú. Sok mindent nem ért, azt viszont tudja, hogy kell meggyógyítani az állatokat. Szereti a rendszerességet és a zenét: minden héten kimegy a piacra az édesanyjával, hogy a város körhintáján felülhessen a kedvenc lovára.

Ám egy nap bevonulnak a felfegyverzett németek, és elfoglalják a várost. A szeretett körhinta megrongálódik, a lovak és díszek széttörnek, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Aztán, az egyre inkább széthulló világ jelképeként, az egyik katona beállít a farmra, kezében egy sérült flamingófiókával – egy ágyú sebesítette meg, és a fiú az egyetlen esélye a gyógyulásra.

Ám a németek között van egy kedves tizedes, aki talán meg tudja javítani mindazt, ami tönkrement – és együtt talán az egész várost rendbe tudják hozni…
Könyvadatok:Téma
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 256 oldal

Megrendelhető: MAXIM KÖNYVKIADÓ

             

Miért pont ez?:
A Könyvfesztiválon ez volt a +1 könyvem a Maxim standjánál. A fülszövege vett meg magának, amelyben a flamingók, a második világháború és az autista kisfiú szavak szerepeltek. Itthon utána néztem Michael Morpurgonak is, és kiderült, hogy a kedvenc filmem alapját (Hadak ​útján) szolgáló könyvet is Ő írta. A mostani könyvét, a Flamingó fiút pedig majdnem egy ültő helyemben olvastam ki. 

Véleményem: 
A cselekmény látszólag két szálon fut. Az egyik a jelenben, ahol megismerhetjük a 18 éves angol Vincentet, akinek a falán egy van Gogh kép lóg, és aki útnak kell, hogy megnézze saját szemével is a képen szereplő francia tengerpartot. Sajnos az ifjú felfedező nem sokáig jut, felkapja egy nagy szél és amikor már magához tér a semmi közepén, egy kunyhóban találja magát. Ahol megismerkedik a másik szál két főszereplőjével. Egyikük az autista Lorenzo(továbbiakban csak Flamingó fiú) és a roma származású Kezia. Kettejük barátsága a második világháború alatt szövődött, és ezt a történetet meséli el Vincentnek a már lassan 70 éves nő. 


Kezia a történetet saját roma származásával, családjával és hatalmas nagy vándorló körhintájukkal kezdi. A szülei a 30-as években úgy döntenek, hogy ideje letelepedniük, és a kislányuknak iskolába mennie. 
Azonban a lányt nem szívesen fogadják sem az új osztálytársai, sem a tanárai.  Az egyetlen boldogságot az jelenti számára, hogy hétvégente a körhintánál segíthet szüleinek. Így találkozik a későbbi legjobb barátjával, Lorenzoval. A szülők gyorsan alkut is kötnek: Renzo mamája a lányt heti egyszer olvasásra és írásra tanítja, cserébe a fiú bármikor felülhet a körhintára. Azonban a látszólagos idil véget ér, amikor a háború a francia kisvárosba is elér. A német megszállás után a roma családnak bujdokolnia kell, ahogy az autista Renzot is távol kell tartani a városiaktól. 

Lorenzo hihetetlenül nagy szeretettel és odaadással viseltetik az állatok iránt. Különösen nagy kedvencei a flamingók, akiket hangos "Flam, flam"-mal és széles gesztussal hív magához. Emellett szinte minden sérült állatot meggyógyít. Hogy hogyan? Ez a mesélő és az olvasó számára is csak kérdés marad, viszont cserébe rendkívül szép példákat látunk arra hogy mire képes egy kis törődés és odafigyelés. Biológusként és a természetet szerető emberként ezek a részek különösen közel állnak a szívemhez. 

Autista gyerekekről szóló könyvekből lassan Dunát lehetne rekeszteni, mégis úgy gondolom, hogy igenis szükség van ezekre a könyvekre. Mert sajnos sohasem fogunk kifogyni a mondanivalóból, teljesen mindegy, hogy Asperger-szindrómáról vagy bármely más fajtájáról van szó. 
Külön köszönet az írónak azért, hogy megmutatja hogy a legfontosabb az a türelem, amit tanúsítanunk kell. Nem csak az autista ember, de önmagunk felé is. Ezeket az embereket nagyon könnyű megszeretni, ugyanakkor frusztráló lehet, ha nem értjük azt, amit mondani akarnak. A könyvben Vincent először nem igazán érti meg a Flamingó fiú fél-szavait, gesztusait; de minél több időt töltenek együtt, annál inkább tisztul fel a látása a fiúnak. Ahogy a történet többi szereplője is ráébred arra, hogy a Flamingó fiú nem tudja elviselni a feszült helyzeteket, a tenni akarás buzog benne és semmi sem rémiszti meg. Félelmet nem ismerve veti magát a német katonák elé, amikor azok elfoglalják a szeretet francia városukat. 


A háborús részek nem fogják azokat felvillanyozni, akik sok ilyen témájú könyvet olvastak. Ugyanis ez nem háborús könyv. Szó esik benne arról: mennyire hideg van télen, nincs ennivaló, a munkatáborokban milyen kegyetlenek, az embereknek bujdosniuk kell. Azonban ezek csak fél-fél mondatok/gondolatok maradnak. Tekintve azt, hogy a múltbéli történeteket egy akkor kisiskolás szemén keresztül látjuk, igenis hiteles, hogy nem emlékszik minden részletre 70 éves korára. Említi is: alapból nem sokról tudott, mert titkolták előtte a szülei a kegyetlenségeket, hogy ne aggódjon. Másrészt a mesélő nem szívesen emlékszik vissza arra, hogy a katonák elvittek mindenkit, felgyújtották az otthonukat. 

Sok mindent máshogy mutat be a könyv, mint ahogyan arra számítani lehetne. A katonákat sokszínűen ábrázolja, nem egysíkúan, különösen nagy figyelmet szentel egy jószívű tizedesnek. Vannak mellékszereplők, akik nem sok vizet zavarnak, de a történet főalakjairól elmondható, hogy aprólékosan ki vannak dolgozva.

A történet két szállja nagy nehezen, de végül összekapcsolódik egy igazán érdekes és kissé klisés befejezésben. Akár most azonnal mehetne is a filmstúdióhoz, nem is kellene kicicomázni. 

Lehet nem ez az év könyve és valakinek nem is mond sok újat, de szerintem minden szereplőjével, cselekményével és fordulatával szerethető. 
Külön köszönet a kiadónak, hogy magyarul is megjelentette a történetet (, hitt benne), és a fordítónak is a nívós munkát! Titeket pedig arra szeretnélek bíztatni, hogy olvassátok Ti is ezt a nagyszerű történetet. Ha másért nem, akkor a flamingókért. 

Összegzés:

AJÁNLÓ:
Ha még nem értesültetek róla, akkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy itt is népszerűsítsem a Maxim Olvasótáborát.



Nem tudod eldönteni, mit olvass nyáron?  Nekünk van egy ötletünk: Vegyél részt a Dream Válogatás online Nyári Olvasótáborában!
Benne vagy? Naná!
És hogy miért is jelentkezz?
• Négy szuper könyv, négy izgalmas forduló.
• A négy könyv között lesz majd a nyár legnagyobb könyves szenzációja, a Két lépés távolság.
• Az első 10.000 jelentkezőnek ajándék Dream válogatás-regény!
• Teljesítsd mind a négy fordulót, és tiéd lehet a könyvespolc az 500.000 Forintnyi Dream válogatás regénnyel, vagy a további értékes nyeremények egyike. 


• Regisztrációddal támogathatod a cisztás fibrózis egyesületet.
• Nevezés akár ingyen! • És amúgy: miért ne?
Jelentkezési határidő: 2019. június 25. 23:59

További infók: www.onlinevetelkedo.hu/tudnivalok

2019. május 20., hétfő

Bencze Blanka: Pulcsiban ​alszom

Fülszöveg:Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.
Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé.


Könyvadatok:
Téma
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 304 oldal
Megrendelhető: ÚJ KÖNYVEK


Miért pont ez?: 
Ismét egy ifjúságival jelentkezek. Nem mintha mostanában csak is kizárólag ezt a kategóriát preferálnám, de sok olyan könyveket tudhatok magam mögött, amikről nem szívesen beszélek. Jó pár történet után ennek a könyvnek tényleg olyan mondanivalója és témája volt, amiről szívesen írok itt a blogon is. 

Az értékelés néhol spoileres részeket tartalmazhat, amiért előre is bocsánatot kérek. 

Véleményem:
A történet egy mindennapi lányról szól, akiről már a könyv elején kiderül, hogy legjobb barátja a mérleg, mániákusan figyel a szervezetébe bevitt ételek mennyiségére és rettentően rondának látja magát. A pszichés betegségének neve is van: anorexia nervosa. 

A könyv a főszereplő szemén keresztül rendkívül részletesen járja körbe a betegség tüneteit, hátterét, mellékhatásait, fajtáit és kezelését. Nem tabuként kezeli a témát, hanem igazán belemélyed. Méltán lehet róla állítani: aki küzdött már hasonló betegséggel az magára ismer a sorai között. 

Hogy honnan tudom? *STORY TIME*

13 évesen bármit megtettem volna, hogy csak egy grammnál kevesebbet mutasson a mérleg minden egyes nap reggelén. Az én legjobb barátom mai napig a számlap, és nem telik el étkezés úgy, hogy ne azt érezzem: ezt már megint nem kellett volna. Azonban ma már nem rohanok minden étkezés után sírva a mosdóba, hogy a pár perccel azelőtt elfogyasztott ételt visszaöklendezzem. Egyszerűen találtam egy jobb módot arra, hogy ha túllépem a napi engedélyezett kalóriabevitelt, hogyan tudom levezetni. 

Mondhatnám, hogy teljesen egyedül jöttem rá, hogy a sport mennyire király, és hogy a boldogsághormonok mennyit számítanak. Azonban ez nem lenne igaz.13-17 éves koromig szinte mindennap lejártam edzeni. Heti háromszor teniszeztem, nyáron kétszer úsztam és mindennap dupla fitwalk vagy thaibox edzésen vettem részt. A sport megszállotja voltam, még sem fogytam tőle semmit, mert halálra zabáltam magamat minden egyes alkalommal, majd bűntudatól a már ismertetett mellékhelységben kötöttem ki. 

A változásra több évre, egy pszichológusra, a családom és barátaim támogatására és olyan emberekre volt szükségem, akik hasonló problémákkal küszködtek. Nem egyik napról a másikra változtam meg, nem lettem ugyanaz az ember, mint a betegség előtt. Soha nem mondhatom azt, hogy gyógyult vagyok, mert a betegség mélyen a fejembe férkőzött, és kitörölhetetlen nyomot hagyott.
*STORY VÉGE*

A könyv valósághűen ábrázolja az AN minden egyes tűnetét, azt is, amit Málna kiemel (menstruációs zavarok, hulló haj, hidegérzet, testsúlycsökkenés, félelem az elhízástól, állandó éhség), és azokat is amit a főszereplő direkt nem ír le. A fokozott agressziót, a félelemet attól, hogy valaki rájön a titkunkra, a érzést, hogy senkinek sem vagyunk fontosak, és még sorolhatnám. 

Díjazom benne azt, hogy a főszereplő egy egészségesebb életmódot talált magának. Az is nagy előnye, hogy hangsúlyozza: Málna nem visszaváltozott, hanem új ember lett belőle. Teljesen más dolgok lettek neki fontosak, meglátta az élet apró örömeit, és kicsit felnyílt a szeme is. 

Úgy tűnhet, Málna egy pasi miatt betegedett meg, és egy pasi miatt lett jobban is. Ami persze úgy hazugság, ahogy van. Igaz, kellett hozzá a két fiú, hogy nagyobb személyiségváltozáson essen át, de sokkal fontosabb és nagyobb hangsúly van magán a lányon. Az emberi kapcsolatok és azok hiánya szintén kiemelt szerepet kap. 

Nem éreztem azt, hogy hirtelen a semmiből jött volna az áttörés, de így is gyors volt a gyógyulás. Konkrét hullámvölgyek és hullámhegyek maradtak ki. Tapasztalatom szerint a pszichés betegségből kivezető út nem lineárisan felfelé ívelő függvény, hanem girbe-görbe, kacskaringós. Néha visszatérünk a rossz szokásainkhoz, de utána sikerül valahogy újra talpra állni, és kezdünk mindent megint újra. (Azért nem az elejétől, mert mindegyik visszaesés, és az abból való felépülés egy aprócska lépés a gyógyulás felé.)

Amit a könyv rosszul és eltúlzóan tárgyal az maga a pszichológusnál töltött órák, és a szülők. Tudom milyen karrierista szülő mellett felnőni. Nem ilyen. Lehet Málna csak azért látja ilyennek a szüleit, mert a düh beszél belőle, ezt is el tudom képzelni. Ennek ellenére én egy kicsit jobban kidolgoztam volna a szülőket vagy akár a többi mellékszereplőt is. Elfogadom, hogy főhősünk zárkózott, de ez nem ok arra, hogy a szereplők olyan laposak legyenek, mint a legújabb tablet. 

A termékelhelyezésről is beszélnünk kell, ha már a rossz dolgoknál tartunk. Soha, de soha nem láttam még ennyi márkát, brandet vagy akár eszközt leírva egy könyvben. A döbbenetemet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor meg akarod nézni a kedvenc filmedet online, de csak reklámoldalak jönnek fel. 

Kicsit személyesebbre sikerült ez az értékelés, mint amire terveztem, remélem nem vette el a kedveteket a könyvtől. 

Azoknak ajánlanám ezt a történetet, akik tudni szeretnék mi mindenen mehet keresztül valaki, aki pszichés betegséggel küszködik. A kicsiknek nem igazán, inkább a felnőtteb gondolkodású ifjúságnak.
Még valami: Ha hasonló problémával valaha is küszködtél nagyon nehéz lesz az első 50 oldal. Az első 50 oldal maga a pokol, de az ég is kitisztul egy kiadós
zápor után. 


Összegzés:

2019. április 26., péntek

Maksai Kinga: Mia ​& Maja


Fülszöveg:
- A francba! Már 7:20 volt. Kitörölte az üzenetet, igazából maga sem tudta, mit akart ezzel. Behajította a tányért és a bögrét a mosogatóba, felkapta a kedvenc zöld, bolyhos pulóverét, rá a kék bőrdzsekijét, benyomta a fülhallgatóját, és rohant, hogy elérje a buszt. Amikor loholás közben arra gondolt, vajon mi várja aznap, görcsbe rándult a gyomra, gyorsan felhangosította hát a zenét, és elkezdte számolni a lépéseit. A megállóba érve összeszámolta az embereket, a földön heverő csikkeket, majd hétszer elforgatta balra a karkötőjét – mint mindig, ha ideges. Ettől kicsit jobb lett. Felszállt a buszra, közben feljebb tolta az orrán a szemüveget, nagyot sóhajtott, és arra gondolt, csak ezt az évet kell valahogy kibírnia, utána biztos könnyebb lesz.

Könyvadatok:
Téma: 
Kiadó: Cerkabella
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 408 oldal
Megrendelhető: Könyvmarket

         



Véleményem:
Nagyon sok mindenről akar szólni ez a rövidke kis könyv. Van közöttük olyan, ami kevésbé fontos, és akad olyan amiről senki más nem írt ezelőtt ifjúsági regényben. Maksai Kinga könyve tényleg a "le nem teszem" kategóriába tartozott. Első ránézésre jó kis vaskos regénynek tűnt, de ahogy el kezdtem olvasni szinte pörögtek a lapok és a fejezetek. Mindez az írónő rendkívül jó stílusának köszönhető, hiszen a felvetett témák igenis komolyak és nagy horderejűek. 

Én úgy éreztem, hogy a két főszereplő közül Mián volt a nagyobb hangsúly. Ez teljesen természetes, hiszen ha belegondoltok kivel történik több izgalmas dolog? Egy tinédzserrel vagy egy 70 évessel? Ugyanakkor Maja is igazán fontos szerepet tölt be Mia életében. Kettejük találkozása teljesen véletlen eredménye, kapcsolatuk pedig igencsak szokatlan. 
Mia élete ezerrel pörög, minden sarkon történik vele valami, Maja élete ezzel szemben kicsit lassabb, de annál érdekesebb. 

Mind a két szereplőt a szívembe zártam, főleg azért is, mert mind a kettőjük hasonlít egy kicsit rám vagy általam ismert személyekre. Maja akárcsak a nagyim, imádja a kutyáját (, aki tetteti, hogy sánta, akárcsak az én goldim), szeret csacsogni, éppen felfedezi a netet, és végtelenül nagylelkű. Mia pedig hatalmas nagy változáson megy keresztül, végül az összeomlása az, ami megfordítja az események menetét. A komolyabb jelenetek mellett, azért voltak olyanok is, amiken jókat mosolyogtam. 

Többek között láthatjuk az iskolai bullying egy új aspektusát. Végig olyan érzésem volt, mintha ez tényleg megtörtént volna. Talán az volt leginkább benne az életszerű, ahogyan a lányok, a szülők és végül a tanárok lereagálták a történetet.
Láthatjuk azt is, hogy mennyire fontos az, hogy egy szerető család és jó barátok vegyék körül az embert. Nem csak Mia szorul segítségre, Majára is ráfér a támogatás.



Nagyon sokat tudnék még mesélni a könyvről, mert rengeteg aktuális témát taglal, de nem szeretnék spoilerezni. Néhol hiányérzetem volt, amikor csak kapargattunk egy-egy témát, nem mentünk bele a részletekbe. Persze ehhez sokkal több idő és oldal kellett volna. Összességében tényleg mindenkinek ajánlanám 12 éves kor felett. Segít kicsit kikapcsolódni és más szemszögből szemlélni a világot. :) 

Összegzés:

2019. április 22., hétfő

Ilyen volt Milánó | 2. nap



Leonardo Az utolsó vacsora c. festménye a Santa Maria delle Grazie mellett található. A jegyeket előre meg kell interneten venni az olasz oldalon (a linket ide kattintva érheted el). Szinte lehetetlen jó időpontot foglalni, mert teljesen random írják ki az új helyeket és sokszor csak nagyon korai (9 óra) vagy késői időpontok elérhetőek, mert az összes többit különböző utazási irodák elhappolják. Én még januárban először ide foglaltam helyet, utána néztem csak a repülőjegyeket meg. Aki a nehezített pálya ellenére mindenképpen meg akarja csodálni a festményt, annak érdemes kombinált jegyet venni. Lényegesen drágább, de ha szeretnétek megnézni a Brerat, megvenni Leonardo festményeiből készült könyvet vagy bejárni az egész várost idegenvezetővel, akkor érdemes elgondolkozni ezen a lehetőségen is.


A festménynél egy kisebb csoport 20 percet tartózkodhat bent, a terem másik oldalán pedig Donato Montorfano képét is megcsodálhatjuk. Az idő leteltével minket nem állítottak meg az aláírás gyűjtők sem, és megnéztük a templomot belülről is. Érdekes volt látni ahogyan rekonstruálták a világháborúban lebombázott épületet. Ami megmaradt, azt visszahelyezték az eredeti helyére, de a megsemmisült részeket nem pótolták, hanem fehéren hagyták a falakat. Emiatt sokkal világosabb a templom, és ez adja az eredetiségét is.
A templomlátogatás után egy kis reggeli következett. Akik ismerik az olasz ételeket, azok tudhatják, hogy számtalan fajtája van a focaccianak. Mi a paradicsomosat és az olivabogyósat is kipróbáltuk, mind a kettőt istenien készítették el a Maria Marinoniban, egyedül a tea volt az, ami nem ízlett nekünk.


A napunkat a Parco Sempione parkban folytattuk, ahol az egyik végében megcsodáltuk az Arco della Pace-t, mely egy diadalív, és a másik végében a Castello Sforzescot. A kastélyon belül hatalmas és érdekes múzeumok vannak. Nem csak a Milánói Hercegség idejéből származó műalkotásokat valamint ókeresztény tárgyak és relikviákat, de őskori emlékeket is láttunk. A hangszermúzeum hihetetlenül óriási, ahogyan a porcelánokból sincs hiány. Ki volt állítva többek között Leonardo da Vinci egyik képe és a Pietà Rondanini, Michelangelo befejetlen műve. A Kastély reggel 7-től délután 19:30-ig tart nyitva, a múzeumok 9-től 17:30-ig. A belépő felnőttnek 5 € volt, a kedvezményes (diák, 25 év alatt): 3 €.


A szombati délelőtt nagyjából a kastéllyal el is ment. Ki is néztünk egy ebédlőt a belvárosban, de odafelé megálltunk a San Maurizio al Monastero Maggiore-ban. Azt kell mondjam belülről ez volt a legszebb és legdíszesebb templom, amiben jártunk. Alig tudtuk kapkodni a fejünket, annyira gyönyörű volt. Egyébként két részből áll, az egyik részhez a nagy kapun lehet belépni, a másikhoz egy eldugott ajtón és árkádokon keresztül vezet az út, de aki szemfüles vagy a többi turistát követi, az még szebb freskókat láthat. Közöttük egy az Utolsó vacsorát megörökítő festményt is. Érdekes volt látni, hogy más emberek más korokban hogyan ábrázolták a Bibliai jelenetet.


Teljesen véletlenül botlottunk bele az Imperial Palace Maximianba, mivel anyukám nincs nagyon oda a romokért, ezért itt két képet ellőttünk és már mentünk is tovább. A Piazza Affari egy érdekes szobor, aminek a középső ujjain kívül mindegyik hiányzik, így itt is fotózkodtunk. Majd a Via Torinoról elkanyarodva, egy kis étteremben ebédeltünk. Én pizzát, anyum salátát, amiből nem sajnáltak semmit.

A Via Torinon két templom is van, amibe benéztünk a shoppingolás előtt. Az egyik a Basilica di Santa Maria presso San Satiro volt, a másik a Civico tempio di San Sebastiano. A belépés mind a kettőbe ingyenes, de szombat, vasárnap sokszor le vannak zárva mise miatt. Egyébként az előbbi reggel 9-től 17:30-ig tart hivatalosan nyitva, a második 8-tól délig, majd 15:00-tól 18:30-ig.
A nap végét a Navigli-nél zártuk, ahol a Happy Hoursnak köszönhetően a nap és a hét bármelyik szakaszában lehet akciós italokat kapni.

2019. április 21., vasárnap

Orczy Emma: A ​Vörös Pimpernel

Fülszöveg:
A francia forradalom legvéresebb szakaszában játszódó romantikus kalandregény főhőse egy minden ízében angol nemes. A Vörös Pimpernel álnevet viselő báró eszmei elkötelezettségből és emberségből furfangosabbnál furfangosabb módon francia arisztokratákat ment ki sokszor egyenesen a guillotine alól. A francia kormány Angliába küldött kopói és spiclijei semmilyen eszköztől, így a zsarolástól, emberrablástól, gyilkosságról sem riadnak vissza, hogy kézre kerítsék az átkozott angolt. A Vörös Pimpernelt ifjú barátainak és híveinek maroknyi csapata, valamint szerelmes hitvese, az ünnepelt francia színésznőből előkelő angol bárónévá lett szépséges Marguerite segíti, hogy elkerülje a halálos csapdákat és sikerre vigye a jó ügyet…
Amikor 1995-ben az Egyesült Államokban CD-ROM-ra rögzítették a világirodalom ama 2000 műalkotását, amelyeket úgymond mindenkinek „ismernie kell”, egyetlen magyar vonatkozású mű került közéjük: a gyereklányként Angliába került Orczy Emma bárónő 1905-ben kiadott regénye, A Vörös Pimpernel. A megjelenés óta több mint száz év telt el, és a könyv ma is világsiker.

Könyvadatok:
Téma:
Eredeti kiadás éve: 1905
Sorozat: A ​Vörös Pimpernel 1. rész
Oldalszám: 335 oldal
Megrendelhető: BOOK24

           

Miért pont ez?
Sétálgattam a könyvtárban (éppen nem volt bent az a pár könyv, amit kerestem), és egyszer csak észrevettem egy nagyon ismerős című könyvet. Ránézve történelmi romantikusnak tetszett, amit egyébként is imádok, úgyhogy jött velem haza. Otthon persze eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős: korábban már láttam a belőle készült sok film közül az egyiket.

Véleményem:
Hogy ez mennyire mulatságos volt! Szinte a fülemben hallom Percy hangját, ahogyan azt mondja: A patvarba! Lehet, hogy nem szoktam történelmi romantikus könyveket olvasni (kicsit a műfaj ellen is vagyok), de ez a történet meghozta hozzájuk a kedvem.
Egészen a nagy francia forradalomig utazunk vissza időben, amikor 1793-ban rengeteg rangjától megfosztott arisztokrata kényszerül menekülni hazájából. Segítségükre egy angol siet, aki társaival együtt sportot űz az arisztokraták kiszabadításából. A forradalmárokat komolytalan banditának beállítva, szinte nevetve és kacagva cselezi ki a többszörös őrséget.

A könyv nagy része mutatja be az angliai arisztokráciát is. Érdekes az általános angol hozzáállás a francia forradalomhoz, és a morál. Szerencsére akadnak olyanok, akik saját ügyüknek tekintik a francia nép sorsát és nem csak gazdaságipartnert látnak az új köztársaságban. Különös helyzetben van Marguerite, aki franciaként angol úriemberhez ment hozzá. Kettős érzelmek munkálkodnak benne: egyet ért a forradalom alapelveivel, ugyanakkor elborzad a mészárlástól. Magától talán nem sok mindent tenne a nagyobb ügy érdekében, de az élet úgy hozza, hogy nem csak testvérét, de férjét is a harctér kellős közepén találja. 



Be kell vallanom, hogy Marguerite elsőre nem nyerte el a szimpátiámat. Mindenki hangoztatta róla, hogy Ő a világon a leginteligensebb hölgy, de ennek szemernyi jelét sem mutatta. Egészen a könyv végéig, amikor végre eldönti, hogy ki és mi akar lenni az életben. A férje annál inkább mulatságosabb volt. A fülszöveg sokat elárul kettejük kapcsolatáról, de igazán csak az értheti és ismerheti meg a történetüket, aki elolvassa a regényt. 

Különösen azok a részek tetszettek, amikor az angolok átverik a franciákat. Néhol izgultam is, nehogy elfogják őket. Félig-meddig olyan volt, mint egy kriminek vége, amikor már sejted, hogy ki lesz a tettes, de az író egy hirtelen csavarral rádöbbent, hogy egészen addig rosszul gondolkodtál. 

Teljesen meglepett a tény, hogy egy egész sorozat íródott a Vörös Pimperrelről. Ha sikerül beszereznem a többi három könyvet is, akkor mindenképpen el fogom olvasni őket, holott nekem ez a történet így is kerek volt.

Összegzés: