2016. december 5., hétfő

Kosztolányi Dezső: Édes ​Anna

Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 224 oldal
Téma: klasszikus
Sorozat: -
Eredeti megjelenés éve: 1926
Megrendelhető: Molybolt
Fülszöveg:
A tökéletes cselédlány története, aki brutális kegyetlenséggel megöli gazdáit, Kosztolányi utolsó s egyben legnagyobb visszhangot kiváltó regénye. A cselekmény 1919-ben, zűrzavaros korszakban indul, amikor Édes Anna a becsületes, tiszta, dolgos cselédlány Vizy Kornél miniszteri tanácsos házához kerül, s kezdetét veszi kálváriája. Asszonya tisztában van Anna tökéletességével, mégis folyamatosan zaklatja; a fiatal rokon, Patikárius Jancsi elcsábítja, teherbe ejti, majd elhagyja; a környezetében felbukkanó valamennyi ember – az öreg Moviszter doktor kivételével – érzéketlen, rideg, sőt rosszindulatú vele, mintha nem is élő, érző lény volna. 


Véleményem:
Kosztolányi Édes Annájával először nem a tizenkettediket kötelezők listáján találkoztam. Anyukám nagyon szereti a történetet, így a lényeget és az események kimenetelét már kisgyerekkorom óta ismerem. Ez főleg azért volt jó, mert így az Édes Anna első olvasása közben is oda tudtam figyelni az apró részletekre, más szemszögből tudtam vizsgálni a tényeket, amik a tragédia felé vezettek. 

Ennek ellenére úgy vélem, hogy Kosztolányi regényét mindenképpen el kell többször is olvasni, hogy az ember a legapróbb részleteket is tudja értelmezni. Nem árt hozzá azt is tudni, hogy az írót a saját korában sok támadás érte, mivel politikailag igencsak megosztott volt. A történetben pedig magát akarja tisztára mosni. Hol a jobb, hol a bal oldallal szimpatizáló embereknek van igaza, a szerző maga nem foglal állást. 

Főszereplőnk, Anna 
A Vizy család cselédjeként szolgál. A legnagyobb hibája az, hogy megragadt az ösztönök szintjén. Mindentől undorodik, visszahúzódó, érzelmeit még szavakba se tudja önteni. A háziak úgy tekintenek rá mint egy robotra.
Vizy Kornél miniszteri tanácsos, mintahivatalnok, de közönyös mindenkivel szemben.
Vizyné Angéla is egy érdekes teremtés. Férjével 20 éve házasok, de ő csak a cselédekre és a halott lányára tud visszaemlékezni e 20 évből. 

Annát Patikárius János csábítja el, ám miután a lány megesik, a fiú elhagyja. Így egyetlen lehetősége maradt a kitörésre: egy kéményseprő megkéri a kezét. Azonban Vizyné nem hagyja, hogy összeházasodjanak. 
Ezek után a történet tetőpontja a 10. fejezetben következik be, amiről nem sokat beszélnék most. Legyen meglepetés mindazoknak, akik a jövőben fogják olvasni. ;) 

Maga a történet arról szól, hogy a teljes kiszolgáltatottság hogyan taszítja katasztrófába az embert. Az elején és a végén kapunk egy nagy adag történelmet is, amihez kelhet a háttértudás. 
Összességében én nagyon élveztem. Jó, hogy vártam ezzel a történettel és nem 9 évesen vettem a kezembe, amikor először szembejött velem. 


Értékelés:

2016. december 4., vasárnap

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 326 oldal
Téma: kortárs
Sorozat: -
Kiadás éve: 2012
Megrendelhető: Könyvmolyképző
Fülszöveg:
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.


Miért pont ez?:
A korai Alzheimer-kórral rengetegszer találkoztam már. Biológián kellett előadást tartanom belőle, ráadásul az ismerőseim közül is van olyan, aki ebben a betegségben szenved. Gondoltam akkor miért ne olvasnék el egy könyvet, ami pont erről szól? Ráadásul a Megmaradt Alice-nekben nem csak a rideg tényekről van szó, hanem egy 50 éves nőről és a családjáról. 


Véleményem:
Ha nagyon le akarnám csupaszítani ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy egy demenciában szenvedő fiatal hölgy története. Azonban ennél sokkal többről van szó.
Alice, egyetemi professzor, a nyelvészet a szakterülete. A Harvard egyetemen tanít. Alig múlt 50 éves, amikor rájön, hogy valami nincs rendben vele. Elfelejti, hogy hova tette a dolgait, eltéved azon a helyen, ahol leélte az életét és végül tanítani sem lesz képes. Ezért felkeres egy neurológust, aki megállapítja, hogy korai Alzheimerben szenved. 

Nem csak a mindennapokkal, de azzal a tudattal is meg kell küzdenie, hogy 3 gyermeke közül az egyik lánya is erre ugyanarra a sorsra fog jutni mint ő maga. Ugyanis a betegség eme típusa örökletes. 
Eleinte Alice-t a családja mindenben támogatja, azonban a nő napról napra, hónapról hónapra rosszabbul lesz. A gyógyszerek nem hatnak, a betegség egyre csak tör előre. Mindenkinek egyre több toleranciára van szüksége, hogy elviselje azt a személyt, akivé Ali szépen, lassan visszafejlődik. 

A karakterek jól kidolgozottak és felépítettek. Mindegyiknek vannak céljaik és vágyaik, de a főszálat maga Alice története viszi. Van olyan mellékszereplő, akiből többet kapunk, van olyan aki nem sokat számít. Meglepő módon az utóbbi kategóriába eső személyeken is nagyon valósághűen vannak ábrázolva. 


Szívfacsaró, amikor azt kell látnunk, hogy Ali nem ismeri fel a gyerekeit. Csak maga az információ van meg a fejében. Tudja, hogy a mellette ülő személy a lánya, de ezt is csak azért, mert előtte tényszerűen közölték vele. Ennek ellenére találékony. Ha valamire nem emlékszik, akkor a körülötte lévő emberek reakciójából következtet a dolgokra, és igen ügyesen csinálja. Csodáltam a megfigyelőképességét. 

A legjobban az tetszett, hogy a könyv nem csak egy súlyos betegséget ír le, nem csak tudományos szöveg. Igaz; körüljárja a módszereket, a gyógyszereket és végül a tünetek lépcsőfokát is; de nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb szerepet kap maga a személyes sors és a tolerancia. 

Tetszett, hogy rengeteg elrejtett jelkép és utalás van benne. Ott van például a borító és a tény, hogy Alice nyaklánca (a pillangó), az újjászületést szimbolizálja. 


A filmről:
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy nézze meg az adaptációt is. Valahol még jobb is mint a könyv. Julianne Moore, aki a főszereplőt alakítja, pedig nem hiába kapott érte Oscart. 

Személy szerint nekem sokkal jobban átjött Alice szenvedése és maga a betegség tünetei. A könyvhöz képest az érzelmek fel vannak fokozva, de magán az történeten nem sokat változtattak.

A vége pedig megdöbbentően jól sikerült. 




Értékelés:
Mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi készen áll egy felkavaró, de jól megírt és magával ragadó történetre. 

2016. december 3., szombat

Helen Fielding: Bridget ​Jones naplója

Könyvadatok:
Kiadó: Európa
Oldalszám: 344 oldal
Téma: chick lit
Sorozat: Bridget ​Jones naplója 1. rész
Kiadás éve: 2013
Megrendelhető: Bookline
Fülszöveg:
Bridget túl van a harmincon, és legnagyobb bánatára még mindig „szingli”, vagyis nincs férjnél. Egy könyvkiadóban végez amolyan aktatologató munkát, és csak az tartja benne a lelket, hogy az asztalától állandóan láthatja az imádott férfit. Január elején a szülei baráti köre által rendezett újévi vigasság rémségein próbálja túltenni magát. Az effajta összejövetelek nem titkolt célja, hogy őt összehozzák a megfelelőnek ítélt fiatalemberrel, és rendszerint katasztrofálisan végződnek. Saját barátai – a harcos feminista Sharon; a kétgyerekes Magda, akit csal a férje; Jude, akinek a barátját mindenki utálja; a homoszexuális Tom – szintén ellátják különféle jó tanácsokkal az élet dolgait illetően, miközben néha maguk is látványosan melléfognak a saját szerelmi és egyéb ügyeikben. De mire újra eljön a szilveszter, sok mindenki életében sok minden megváltozik.

Véleményem:
Először én is a filmet láttam, ami be kell vallanom: nem igazán tetszett. Erőltetettnek éreztem a poénjait, nem jött át a mondanivalója. A könyvet is olvastam ár, igaz angol nyelven. Ami viszont abszolút meghozta a kedvemet hozzá az a hangoskönyv volt. Udvaros Dorottya felolvasása szenzációs. 

A témaválasztásával maximálisan egyetértettem. Mai korunk emberét és annak súlyos problémáit mutatja be. Mindezt úgy teszi, hogy szinte minden nő bele tudja magát képzelni a főszereplő bőrébe. Teljesen mindegy, hogy van -e súlyfelesleged vagy nincs, dohányzol -e vagy nem, kotnyeles anyukád van vagy... (na, jó miről beszélek? Kinek nem szól bele az anyja mások dolgába?). Mindenkit megérint. 

Bridget egy teljesen normális testtömeggel rendelkező nő, akinek ennek ellenére minden álma megszabadulni pár kilótól, felszedni egy jó pasit és boldogan élni. Amikor mindez sikerül neki nagy meglepetésben lesz része: a környezetétől nem kapja meg az elismerést.

A mondanivalóját nagyon egyszerű és még jól is van tálalva. A lényeg már az elején világosan körvonalazódik előttünk, de az élményért és a poénokért érdemes végigolvasni. Remek kikapcsolódás nyújt.

Nekem nagyon tetszett, bár a következő résszel egy kicsit várni fogok még :) 


Értékelés:

2016. november 22., kedd

Cathy Cassidy: Nyári ​álom

Könyvadatok:
Kiadó: Kolibri
Oldalszám: 344 oldal
Téma: ifjúsági
Sorozat: Csajok és csokik 3. része
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
Summer ​élete a tánc.
Mindig is arról álmodozott, hogy az általános iskola befejezése után a balettintézetbe jelentkezik. Épp ezért a nyári szünet számára nem a tengerparti bulikat és a láblógatást jelenti, ahogy a testvéreinek: ő megszállottan készül a meghallgatásra.
Csakhogy minél elszántabban hajszolja Summer a tökéletességet, annál kevésbé elégedett a teljesítményével. És ezt az égvilágon senki nem veszi észre – azt a fiút kivéve, akire ő mindig csak barátként tekintett…
Vajon képes lesz belátni Summer, hogy a makacsságával nemcsak a jövőjét teszi kockára, de önmagát is veszélybe sodorja?
Véleményem:
Az utóbbi időben ez volt az egyetlen értékelés, amin nem kellett sokat agyalnom. Egyszerűen annyira megérintett és át tudtam érezni, hogy nem is tudnék róla rosszat írni.

Míg Cherry történetében inkább az ismerkedésre és a hazugságokra terelődik a hangsúly, addig Skye története kicsit elrugaszkodik a földtől. Summer könyve azonban megint visszaránt a kegyetlen valóságba. Az ő története egyáltalán nem habos-babos, édes-mézes. És valójában ez volt az, ami a legjobban tetszett benne.

Summer mindene a balett. Életcélja, hogy bejusson a Londoni Királyi Balettiskolába. Amikor ez nem sikerül nem keseredik el, de 2 év után újra jön egy lehetőség, amit semmi áron nem szalasztana el. Egy idő után pedig mániákusan fog ragaszkodni ahhoz az elképzeléshez, hogy csak a vékony és kiemelkedően profi táncosokat veszik majd fel. Kialakul magáról egy önképe, ami nem teljesen tükrözi a valóságot.

Ebből is látszik, hogy ez nem egy vidám sztori. Komoly és valós betegséget ír le, amiben a mi világunkban is számtalan ember szenved.
A másik ilyen feltűnő dolog, hogy Summer a cselekmények előrehaladtával folyamatosan veszti el azt a képességét, hogy szívből élvezni tudja a táncot. Cathy Cassidy leírja nekünk, hogy a balett nem móka és kacagás. Ugyanolyan keményen kell érte dolgozni, mint bármi másért az életben.

Sokáig azt hihetnénk, hogy a család élete is rendes kerékvágásban halad. A szülők házassága után azonban a felnőttek egy 3 hetes nászútra mennek külföldre, ahonnan nem tudják ellenőrizni a lányokat. A pokol azonban még így sem szabadul el. Azonban Summer szemszögéből teljesen átértékeljük az előző házasság válását. Ugyanígy többet kapunk Honey-ból is.

Ebben a részben is szerepel egy kis szerelem, egy kis csoki, egy kis édesség, azonban mindezt elnyomja Summer mániája. Igazából azért sem nagyon látunk bele ezekbe a dolgokba, mert a lány szinte minden idejét a táncteremben tölti és folyton-folyvást gyakorol. 


Értékelés:


Plusz:
Hoztam egy videót az egyik kedvenc táncosnőmtől :)