Évértékelés és 2019-es fogadalmak

Először is szeretnék mindenkinek Boldog és sikerekben gazdag Újévet Kívánni! Ebben a bejegyzésben, ahogyan a fenti cím is mutatja, a 2018-as évet fogom értékelni és az újévi fogadalmaimról írok röviden.

2018 sok újat hozott az életemben, ami nem csak a tanulmányaimra, a magánéletemre, de az életmódomra és a blogra is kihatott. Többek között minimalista lettem, aminek kapcsán indítottam egy blogot, mely ha érdekel titeket ide kattintva elérhető. 

Az év eleji kezdeti lelkesedést hamar felváltotta a nincs kedvem olvasni hangulat, melyet mára teljesen orvosolni tudtam. Az év második felében nem igazán az olvasással hanem a véleményformálással akadtak gondjaim. Sokszor úgy érzem, hogy minél jobban törekszem a szofisztikált megfogalmazásra, annál jobban elvesztem a lényeget. Így rekordot döntöttem a nem posztolt bejegyzésekkel. Temérdek könyves értékelés és egy tucat személyes hangvételű bejegyzés pihen a piszkozatok között. Többségük be van fejezve, mégsem posztoltam őket, mert nem látom értelmét. Egyszerűen nem érzem azt, hogy ezeket mindenképpen meg akarom osztani. Ami nagy baj, és a következő évben többek között ezen is szeretnék változtatni. 

A blogolással kapcsolatban megfogadom, hogy:
- Megpróbálok magamba lelket önteni és visszatalálni. Megpróbálok nem csak könyves értékeléseket írni, de olyan témákat választani ami engem is és titeket is érdekelhet.
– Részt veszek a bloggeres, molyos eseményeken és ezekről élménybeszámolót is írok.

Ami az olvasásaimat illeti:

- Jelenleg 62 %-on állok a saját könyvek olvasottságával. A tavalyihoz képest 10%-os visszaesés annak tudható be, hogy rengeteg régi könyvemet szelektáltam, hogy az újaknak is legyen helye. A minimalizmusnak köszönhetően lehet ezekről is előbb-utóbb meg fogok válni, így a fogadalmam mindössze annyi, hogy a maradék olvasatlan könyveim felét elolvassam. 

- Nem vásárolok könyvet, nem fogadok el ajándékba se, kizárólag a könyvtárból vagy a lakótársaimtól kölcsönzök. 

- Minden hónapban elolvasok egy könyvet, ami segíti a szakmai fejlődésemet vagy egyéb tudományokban való jártasságomat. Itt nem a tankönyvekre gondolok, hanem olyan ismeretterjesztő könyvekre mint pl.: A változó agy (decemberi olvasmányaim egyike). 

- Több klasszikust olvasok. Az Üvöltő ​szelek biztos befutó, de ha bárkinek van bármely javaslata, szívesen fogadom. :) 
- Több verset olvasok. 

Egyéb célok/tervek:
–  Szeretnél elmenni a Molyszülinapra.
–  Szeretnél elmenni Budapesten a Könyvfesztiválra vagy a Könyvhétre.

–  Megszeretném nyerni a TDK-s versenyeket. 

–  Szeretném látni a keresztlányomat ahogyan megtanul járni, beszélni stb. 

Read More

Cecelia Ahern: Ahol ​a szivárvány véget ér

Fülszöveg:
Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Könyvadatok:
Téma:  romantikus
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 446 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE

               

Miért pont ez?:
Nem vagyok nagy rajongója az írónőnek, de vannak könyvei amik nagyon is jól sikerültek. Az Ui.: Szeretlek! mai napig nagy kedvencem, de a Vétkes című könyve sem volt semmi. ((Igaz az utóbbit később olvastam, mint ezt. Mivel már lassan egy éve próbálom megírni ezt az értékelést.))

Véleményem:
Rosie és Alex története némiképp már ismert volt számomra, hiszen szinte lehetetlen úgy az esti tv műsorok között lavírozni, hogy ne ütköznénk bele az adaptációjába. Egy dologban azonban biztos vagyok: soha többé nem fogom tudni megnézni. Önmagában nem egy rémes adaptáció, de a könyv sokkal többet adott nekem. 

A történetnek nincs külön narrátora, az egész sztorit levelezések sokaságából ismerjük meg. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy az író ezt a fajta megközelítést alkalmazta, de azt kell, hogy mondjam: nagyon jól működött a dolog. Tulajdonképpen egy klasszikus elemet emelt ki és ültette át egy kicsit modernebb környezetbe, ezáltal közelebb hozta hozzánk a szereplőket. 

Nálam ez a módszer be is vált, és szinte egytől egyig az összes karaktert megkedveltem. Rosie és a lánya nagyon a szívemhez nőttek, alig akartam őket elengedni, amikor végére értünk a történetnek. Érdekes, hogy Katie apját is megkedveltem a végére (a filmben teljesen ellenséges volt, de lehet csak azért, mert összemosták egy nem túl szimpatikus szereplővel). Alex történetét kevésbé ismerhetjük meg, de számomra ő is egy pozitív szereplő. A két főszereplő igazán idióta, de ezért is imádom őket. Néhol szívesen belemásztam volna a könyv lapjai közé és teli torokból üvöltöttem volna nekik: Térjetek már észhez! 

A könyv több évtized történetét öleli fel, mely alatt mindenkinek van lehetősége a változásra, és bár nem ugyanazokat az utakat járják, Rosie és Alex kapcsolata mindvégig megmarad. Kettejük mellett kiemelném még Rubyt, aki egy igazán belevaló csaj mind a könyvben, mind a filmben. Néhol irigykedtem rá, amiért ennyire bátor és elszánt tud lenni. 

Nem egy tipikus szerelmi történet, úgyhogy bátorítom azokat is, akik eddig ódzkodtak a romantikus száltól, hogy dobják el a kételyeiket és merjenek beleolvasni a könyvbe. Rengeteg olyan része van, ahol a szereplőknek a mindennapokban lévő nehézségekkel kell megküzdeniük. A nem várt terhesség csak egy dolog, számtalan más hasznos dolgot tanulhatunk meg tőlük. Ez a könyv az életről, a nem várt eseményekről, a kitartó munkáról és a kapcsolatainkról szól. 


Összegzés:

Idézetek:
"...mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."

"A házasságunk nem egy tündérmese, nem hint rám rózsaszirmokat, és hétvégenként nem repít el Párizsba, de ha levágatom a hajam, észre veszi. Ha felöltözöm, hogy elmenjek valahová, megdicséri a ruhámat. Ha sírok, letörli a könnyeimet. És mikor magányos vagyok, szeretettel vesz körül. Ugyan kinek kell Párizs, ha megölelik helyette?"

"RUBY: (…) És mit vegyek a tinilánynak, aki a világot akarja?
ROSIE: Szabályos fogsort, varázserejű pattanáselleni krémet, Colin Farrellt és egy összeszedettebb édesanyát."
"Olyan állásra jelentkezz, amit tényleg szeretsz. Meg lennél lepve, ha tudnád, milyen könnyű fölkelni az ágyból reggel, ha aznap olyasvalamit fogsz csinálni, amitől nem akarsz leugrani az emeletes busz felső emeletéről."

Read More

Nick Cutter: A ​falka

Fülszöveg:
Tim ​Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…

Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.

Könyvadatok:

Téma: horror
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 400 oldal
Megrendelhető: AGAVE KÖNYVEK

               

 

Miért pont ez?:
A borítója szerint 2015 legjobb horror könyvét Nick Cutter írta. Itthon 2016-ban jelent meg, és akkor meg is vásároltam, de valahogy nem jutottam oda, hogy el is olvassam. Aztán valahogy költözéskor el is keveredett a saját példányom, de nem rég a könyvtárban jártam és újra szembe jött velem. Gondoltam az egyik hosszú vonatútra jó olvasmány lesz.

Véleményem:
Élvezetes volt olyan horrort olvasni, mely a klinikai dolgokra alapul, ugyanakkor kapott egy kis legyek ura beütést is. Adott egy betegség, mely rendkívül agresszív és gyorsan terjed. A könyv egyik részében láthatjuk ahogyan egy fiatal cserkész csapat a korokozóval magára marad egy elkerített szigeten, a szenvedéseiket és azt, ahogyan megpróbálnak túlélni. A könyv másik részében ezekbe a fejezetekbe beékelve találunk orvosi és rendőrségi feljegyzéseket az esetről illetve a korokozót kifejlesztő kutatócsapat munkájáról. Az elszigetelt hely is nagyon jó alapot adna egy horrornak, de a szerző mindezt megspékelte egy halálos betegséggel.

A cserkészcsapat tagjai mind különböző nehézségekkel és problémákkal küzdenek a mindennapokban, egyesek pszichopata tulajdonságokkal megáldottak, másoknak másfajta defektjük van. Az elszigeteltség és a félelem pedig a legrosszabbat hozza ki belőlük.  Egyik karakterhez sem tudtam úgy igazán közel kerülni, de azt el kell ismernem, hogy mindegyik egyedi és jól felépített. 

Kicsit gyomorforgatóbbá teszi a történetet az a tény, hogy gyerekek. Mégsem ijedtem meg annyira, amennyire kellett volna. Én jobban összeugrasztottam volna a fiúkat, és ennél kicsit drasztikusabb lettem volna, ha az én írom a regényt. Ugyanakkor van benne pár metafora és sok előrevetítés, melyek bravúrosak. Tényleg megéri minden egyes pillanatban odafigyelni. Az egyik kedvencem jelentem az volt, amikor a fiúk megöltek egy teknőst, majd annak a kicsinyeit megmentették. 

Az orvosi részre muszáj kitérnünk, mert ez volt az, ami számomra kicsit tönkretett bizonyos részeket. A regény nagyon jól van felépítve. Vannak tények, melyeket elhallgat, hogy aztán egy váratlan pillanatba előhúzza őket és meglepjen vele. Ezek többnyire tudományos tények, melyek számomra nem voltak ismeretlenek. Úgyhogy mindenképpen ajánlom nektek, hogy ha jól akartok szórakozni, akkor ne keressetek rá még véletlenül se a betegségre, ami megfertőzi a szigetet.

A regény vége sok minden volt. Egyrészt egy vallomás, egy megkönnyebbülést hozó jövő felé való kitekintés. De itt is van egy DE!, nem ad választ a kérdésekre, csak még nagyobb bizonytalanságban hagyja az olvasót. Olyan érzést kelt, mintha az események bármely pillanatban a való életben is megtörténhetnének. 

Összegzés:

Read More

Raana Raas: Az ​ogfák vöröse

Fülszöveg:
Judy intézetben nevelkedik. Nehezen találja helyét, legnagyobb vágya, hogy végre családja legyen. Mindez szertefoszlani látszik, amikor anyja végleg lemond róla.
Giin közismert vallási vezető, de egyik beosztottjának váratlan halála olyan események sorát indítja el, amely mind az ő, mind egész közössége életét megváltoztatja.
Yaan egy gazdag nagycsalád elsőszülöttje, aki igyekszik zsarnoki apja elvárásainak megfelelni. Ahogy azonban nagykorúsága egyre közeledik, úgy dönt, saját kezébe veszi sorsa irányítását.
Hétköznapi küzdelmeik során lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a mindhármuk életét felforgató, véletlennek tűnő események valójában egy jól szervezett, könyörtelen hatalom hódító háborújának előre kitervelt részei. Van, aki hisz a hazugságoknak, és még akkor sem ismeri be tévedését, amikor pusztulásba sodorja családját, míg más dacolni igyekszik az árral, amely azonban, úgy tűnik, mindent maga alá temet.

Könyvadatok:
Téma: sci-fi
Kiadó: Shremeya
Sorozat: Csodaidők 1. része
Oldalszám: 448 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE

  

Miért pont ez?:
Nagyon sok jót hallottam már erről a könyvről, sőt az egyik kedvenc íróm is ódákat zengett róla, úgyhogy előbb-utóbb sort kellett rá kerítenem. Így nem is volt kérdés, hogy ezt választom, amikor a  Mini-könyvklub 11. fordulójának utolsó könyvéhez értünk.

A többi Mini-könyvklub tagnak az értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:

Eléggé kétkedve álltam neki a történetnek annak tudatában, hogy a könyv a szerző első írása. Ráadásul nagyon lassan akart belendülni a történet. Értem én, hogy ez csak egy sorozat első kötete, de szerintem túl sok volt az alapozás benne. Az egész történet a jövőben játszódik, ahol három különböző ember szemszögéből követhetjük az eseményeket. A szerző szinte rögtön beledobott minket egy teljesen ismeretlen és idegen világba. Ahogy azonban haladunk előre a sztoriban, egyre jobban megismerjük a szereplőket, és általuk sokkal közelebb kerülünk a világukhoz is. Az első pár fejezetben még nem igazán értettem, hogy hol és mikor vagyunk, ezért a könyv végére érve újra el kellett olvasnom ezeket a részeket. Bőven akadtak dolgok, melyek új értelmet nyertek. 

Igen jelentős benne a karakterfejlődés. Minden karakter jön valahonnan és tart valahová, valaki rossz irányba megy, valaki helyes döntéseket hoz. A döntéseik pedig befolyásolják a személyiségüket. Mindegyik karakter megtört személyiség, a múltjukban átélt fájdalmak mély nyomott hagytak bennük. Mindegyik más irányba keresi a kiutat. Akad, aki megbékél a helyzetével, olyan aki magába fordul, és aki ugyanúgy lázad tovább.

A főszereplők közül hozzám Judy állt a legközelebb, aki intézetben nevelkedik miután édesanyja lemond róla. Így sokfajta emberrel és szemléletmóddal találkozik, mely később előre viszi a pályáján. Ugyanakkor képes gyermeki szemmel rácsodálkozni a dolgok működésére, és nem rendelkezik még határozott világképpel. Pont ezért és az eszének köszönhetően tud pártatlan maradni. Néhol úgy tűnik, hogy véletlenül kerül az események közepébe, de ha jobban megfigyeljük, akkor végig a tenni akarás és a kíváncsisága hajtja. 

A narratíva egyszerűen pazar. Nem csak a fekete-fehéret látatja velünk, hanem a köztük lévő millió árnyalatot is megtekinthetjük. Nem csak a politikai, a vallási és a társadalmi rendszerek széles skáláját mutatja be, de mindezeket több szemszögből is körüljárja. 

A társadalmi konfliktusok egyik alapja a niesi kultúra, és az abból kiszakadt emberek. A zárt csoportból való kiszakadás hatalmas problémákkal jár. A niesi kultúrában a legfontosabb a család egysége, éppen ezért a házasságok elrendezése és a karrier kérdése is a család jogkörébe tartozik. Sokan a begyöpösödött rendszer elől menekülnek el. Ők azok, akik először rácsodálkozik a csodálatos kinti világra, megízlelik a szabadságot. Majd ahogy telnek a napok, a hónapok, az évek rájönnek, hogy ez az új világ sem akarja befogadni őt. Hazakullognának hát, de otthon a sértett rokonság nem fogadja vissza őket.
Nem hasonlít ez néhány mai közösséghez?

A különbség annyi, hogy mindez az űrben játszódik, egy világméretű háború kirobbanását megelőzően. Ugyan a könyvben kevés a sci-fi elem, de a karakterek mindig emlékeztetnek rá minket, hogy hol is vagyunk. A komoly témához komoly hangvétel is jár, ami szintén a regény erőssége. 

Teljesen ledöbbentem, amikor a történet közepén a végére értem a könyvnek. Hol van a következő rész? Ide azzal is, most azonnal! Van egy sanda gyanúm, méghozzá az, hogy a többi kötetet még jobban fogom élvezni.

Összegzés:

Idézetek:

"Az űrben nem lehet játszani."

"– Nem is tudom – gondolkodott el Judy az eltévedt expedíción. – Azért az izgalmas lehetett, egy üres bolygón mindent elölről kezdeni!– A felnőttek erről valószínűleg másképp gondolkodnak, Judy – mondta Mr. Otere."

"Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe."

"– A kaveniek nagy része hitetlen – válaszolta komoly arccal Arminia.
– De hát ti mindannyian jártok templomba!
– Az nem elég. Az emberek nagy része nem szívből él úgy, ahogy, hanem azért, mert ebben nevelkedett. Csak a hagyomány miatt. És ez Isten előtt utálatos."

Read More