Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 382 oldal

Téma: new adult, romantikus

Sorozat: Szeretni bolondulásig 1. része 

Kiadás éve: 2013

Megrendelhető: Könyvmolyképző,
Molybolt, Bookline

Fülszöveg:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára vagy, hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Miért pont ez?:

Már akkor nagyon érdekelt a történet, amikor először megjelent Magyarországon. Rengeteget szemeztem vele a könyvesboltok polcai előtt állva, de végül mindig otthagytam. Egy ideje nem is találkoztam vele. Tavaly aztán elcseréltem az egyik könyvemet ennek a sorozatnak a második részére. Azonban az első részt sehogy sem sikerült olcsón beszereznem és ezért gyorsan tovább is passzoltam a Flat-Out Matt-et.

Végül egyik ismerősömtől nemrég kölcsönkaptam, aminek nagyon örültem. Mellesleg a többi részét is sikerült innen-onnan beszereznem, remélem azokra is tudok nem sokára időd szánni.

Véleményem:

Nem vagyok otthon a new adult, romantikus regények terén, de azt kell, mondjam: teljesen másra számítottam. Azt hittem kapok két főszereplőt, akik nagy nehézségek árán, de egymásra találnak. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, akkor tényleg így írnám le a történetet. Én azonban óvakodnék megtenni ezt, mert így nagyon sok mindenből kimaradnánk.

Ez a könyv nem csak erről szól! Fontos szerepet kap a család, a családi-válság kezelés, az emberek maguk és más egyéb apró dolgok is. Nincsenek benne erotikus jelenetek. Inkább a szívünkre és a lelkünkre próbál hatni. Van benne szerelmi szál, de ez mellékes a többi mellett. 

Az ejtőernyőzés olyan rész volt, amit én is szívesen kipróbáltam volna. 

Különösnek találtam, hogy Julie, aki éppen egy családi krízis közepébe csöppen, pszichológiát tanul az egyetemen. Ez az én szememben még izgalmasabbá tette a történetet. Egy alkalommal a lány is segítséget kér a tanárától, hogy meg tudja oldani Celeste problémáját, és ekkor szembesül azzal, hogy valami más sem stimmel a családban. A teljes titok megoldására azonban csak a regény végén kerül sor.  

Higgyétek el, én is csodálkozom azon, amit most fogok mondani....Nem hittem volna, hogy ennyire izgalmas lehet egy szerelmi 3-4 szög! Az írónő csak úgy játszik az érzelmekkel. Teljesen együtt tudtam érezni az összes karakterrel. Sikerült megértem mindenki indítékát és ezzel együtt mindenki közelebb került a szívemhez. Azt pedig le kell szögeznünk: nem egy átlagos szerelmi problémáról szól, habár a távkapcsolati része igen valós képet fest. 

Forrás: itt

Nagyon tetszett, ahogyan Jessica Park a humort is beleszőtte a történetbe. Próbálta a rossz és szokatlan dolgokat is valamivel feldobni. Például Fotó Finn is egy ilyen "szereplő" volt, akiről azt kell tudni, hogy a család oszlopos tagjaként szolgál. A névadója teljes mása csak 2 dimenzióban. Ami egy szomorú dolog, ugyanis ez jelzi azt, hogy a családnak hiányzik az igazi Finn. Ugyanakkor mindenki úgy tesz, mintha a kartonfigura élő személy lenne, és Julie is hamar belejön a játékba. Emellett rengeteg humorforrása is ez a figura. Ki hinné, hogy ezt a hatalmas, élethű fazont iszonyatosan nehéz bepréselni a kocsiülésére, bevinni a bejárati ajtón és rendesen leültetni a kanapéra? 

Rengeteg olyan plusszal rendelkezik, amiért érdemes elolvasni a könyvet. 

Az egyetlen, amit kifogásolnék az az, hogy mindenből egy kicsit sok volt benne. Túlságosan drámaivá akarta tenni a történetet az író. Szerintem Julie és az apukája szálát teljesen ki lehetett volna venni, nem volt rá szükség. Ahogyan túlzásnak éreztem azt is, hogy olyan dolgokról beszéltek a szereplők, amik a könyv közben történtek, de az olvasó nem láthatott. Ilyen volt például Julie és a barátnőjének kapcsolata. A végére mindenki egyetértett abban, hogy öröké fent fog állni a barátságuk holott kettejüknek egy közös jelenet jutott (nagyjából fél oldalon). 

Julie kedvence a Dunkin' Donuts kávé (Na, erről aztán beszéltek jó sokat!)

A vége pedig...
Őszintén? Én nagyobb csavarban reménykedtem. Az írónő nem tudott meglepni. Valójában már az elején érezhető volt az egész, ahogyan arra Julie is rájött a végén. Ennek ellenér a vége egyáltalán nem okozott csalódást. Szép, kerek volt a történet. A lezárása nem is sikeredhetett volna jobban. 

Kedvenc idézetek:

"Jobban szeretem a Facebookot a valódi emberekkel folytatott társalgásnál, mert itt nem kell megvárnom, hogy valaki befejezze a mondandóját, mielőtt valami bárgyú, irreleváns megjegyzést tennék."

"- Csóró egyetemista vagyok, úgyhogy ne valami fényűző ajándékra számíts! Bár úgyis a gesztus a lényeg, nem igaz? 
- Ha a sok pénz költésének gesztusára gondolsz, akkor igen."

"Fontos, hogy legyen baráti köröd, akiknek a kedvéért időnként kimozdulsz a házból."

"– Azt hiszem, kezdek beléd zúgni. (…) – Helyes. Szerintem én is kezdek beléd zúgni. Zúgjunk tovább együtt, még nem akarom kioldani az ernyőt."
"– Az egyetemisták nem fekszenek le hajnali három előtt. Egyetemi követelmény. Szerződést kell aláírni róla, miután felvesznek."

Értékelés:

A szereplők:

Julie - ha meg kellene neveznem egy főszereplőt, akkor az ő lenne. Igaz, nem ő meséli el a történetet, de szinte majdnem az ő szemén keresztül látjuk a dolgot. Dicséret járna neki azért, ahogyan végig viselkedett. Ahogy már fent is említettem: előbb észre vehette volna a dolgok mögött megbúvó szörnyűséget, de végül sikerült neki is felfedni és lezárnia a dolgokat. 



Matt - rá a történtek ellenére nem tudtam dühös lenni. Igazából ez volt az a plusz, amiért Őt is és magát a könyvet is különlegesnek tartom. Annak pedig nagyon örülök, hogy egy novella is megjelent az ő szemszögéből. Igazán jó párost alkotnak Julieval. A humorérzéke is rendben van, rengeteg vicces jelenetet tudhatunk be neki. Emellett nem az a tipikus álompasi, de megmutatja a szerethető oldalát. 

Celeste - a szereplők közül Ő a legérdekesebb. Kicsit koraérett, a maga korosztályába nem tud beilleszkedni és van pár különös szokása is. Julie próbálja a jó irányba terelgetni. Megmutatja neki, hogy milyen az ha valaki rajong a körömlakkokért, hajcsatokért és a tini magazinokért. Azonban azt a főszereplőnk is érzi, hogy van ebben a lányban valami különös, amit nem szabad veszni hagyni. Ráadásul Celeste karakterét nem lehet nem szeretni. A különös viselkedésére pedig a választ megkaphatjuk a könyv végén. 


Watkins szülők - ők voltak azok, akikre nagyon haragudtam. Főleg az apukára, mert az ő indítékai nem derültek ki. Nem tudtam meg, hogy mit miért tett, illetve nem tett. Az anyukát pedig sajnáltam, együtt éreztem vele, de még akkor is haragudtam rá, hogy hagyta elfajulni a dolgokat. Egy anya elsősorban anya, akinek voltak más gyermekei is nem csak egy. 

Tetszett, hogy minden szereplőnek, még a mellékszereplőknek is voltak hibáik, senki sem volt tökéletes. 

A sorozat: 

1. Flat-Out Love

1,5. Flat-Out Matt
2, Flat-Out Celeste