Könyvadatok:
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 404
Téma: sci-fi, ifjúsági
Sorozat: Ragyogás 3. része
Kiadás éve: 2016
Fülszöveg:
Waverly és az Empyrean legénységének többi tagja elszakadtak egymástól, az otthonukat jelentő űrhajó pedig felrobbant. A szüleik kiszabadítására indított küldetés kudarcba fulladt, és most minden eddiginél reménytelenebb helyzetben találják magukat. Anne Mather a szárnyai alá veszi Kierant, de vajon tényleg az a célja, hogy a két hajó legénysége békében éljen együtt az Új Látóhatáron, vagy a fiút csupán saját hatalmának megerősítésére akarja felhasználni? Seth helyzete még ennél is kilátástalanabb. Ő a többiektől külön, egyedül menekül el az Empyreanról, hogy aztán az Új Látóhatárra érkezve szökevényként kelljen bujkálnia. Helyzetét az is nehezíti, hogy sérülései, melyeket még az Empyreanon szerzett, egyre jobban elfertőződnek, és a fiú állapota napról napra romlik.
Amy Kathleen Ryan trilógiáját már régóta figyelem. Az első könyv megjelenésekor szinte azonnal beleszerettem az egész történetbe és a stílusába is. Idén a Könyvhéten találkoztam a frissen megjelent 3. résszel. Nem is volt kérdés, hogy megveszem.
A sorozatról:
A Ragyogás egy űrhajó fedélzetén játszódik, ahol békében élnek az emberek és két nagy céljuk van: gyermekeket nevelni és eljutni az új Földre. Empyreat azonban egy másik hajó legénysége megtámadja, mely következtében rengeteg ember elveszti az életét, ráadásul a megmaradt legénységből a lányokat elrabolják. A gyerekek szüleiket elvesztve próbálnak felnőni és ellenszegülni az idegenekkel.
A trilógia a két hajó legénységeinek csatáját és a gyerekek elkeseredett küzdelmét írja le.
A három könyv ugyanabban a stílusban íródott. Nincsenek kicsapongások és jól fel van építve az egész. Mindegyik eleje békés látszatot kelt, amit később valami felborít. A világa egyszerű, de az írónő érdekes ötletekkel és szép leírásokkal tarkítja az elbeszélést. Nekem egyből a szívemhez nőtt. Magával ragadt és az utolsó kötet utolsó során túl sem engedett el.
A lezárást illetően vannak kételyeim, szerintem kicsit túl nyálas és csicsás lett, de emellett meg is könnyebbültem, hogy mindenki megtalálta a saját helyét és viszonylag békésen tudnak továbbélni.
Fáj a szívem, hogy el kell engednem ezt a történetet, bárcsak tovább tartott volna!
Ez a történet ugyanúgy beszippantott, mint az előző részek. Bár már nagyon régen olvastam az Szikrát, de rögtön emlékeztem rá, hogy ki-kicsoda és a cselekmény is derengett.
Azt kell mondjam, hogy az első 200 oldalon szinte semmi sem történik. Mindenki szemszögéből olvashatunk egy kicsit. Inkább az érzelmeinkre próbál hatni. Ezáltal sokkal jobban megértjük a szereplőket és indítékaikat.
Kicsit csalódtam az Új Látóhatár embereiben, amikor újra azt láttam, hogy kihasználják Waverlyt és Kierant. A gyerekeknek még mindig nem sikerült hozzászoknia az új helyzethez és ezt próbálják a saját hasznukra fordítani.
Aztán bekerül a képbe Seth és ezzel együtt egy kis izgalom is. Bár sajnáltam a fiút a szenvedései miatt, de állandóan csak drukkolni tudtam neki. Még akkor is, ha szerintem hatalmas nagy hibát követett el azzal, hogy olyan sokáig hagyta fajulni a dolgokat.
A szerelmi háromszögből eléggé jó kiutat talált a szerző. Már a regény elején tisztázódott némiképp a helyzet, de a legvégsőkig húzta-nyúzta ezt is. Ez azonban cseppet sem volt zavaró. Szépen lezárta és tovább gondolta a szereplők életét. Tetszett, hogy a hármas végül visszatalált a régi önmagához és barátok maradtak a sok összetűzés ellenére is. Kicsit kevés közös rész jutott nekik, de egy ilyen kicsi trilógiába nem is lehetett volna többet kihozni a sok mellékszereplő mellett.
Emellett ebből a hatalmas nagy világból még többet tudunk meg. Megtudhatjuk, hogy az Új Látóhatárt nem csak Anna Mather irányítja, hanem egy bizonyos Vének Tanácsa szervezetnek is jelentős szerepe van a dolgokban.
A kinti világból is kapunk némi ízelítőt, de ezt szigorúan csak a végén. Amit nagyon sajnáltam, mert szerintem elfért volna még pár információ az új létformáról és arról, hogy hogyan rendelkeznek be az emberek az új Földön (aminek természetesen más lett a neve, de a poént nem akarom lelőni).
Azt mondanám, hogy ez volt a legsötétebb és egyben a legkeményebb rész. A szereplők sokat szenvedtek, de végül sikerült mindenkinek jó helyet találni a káoszban. Plusz pont, hogy általános érvényű és igen csak megindító tanulságot hordoz magával az egész könyv és maga a Ragyogás trilógia is.
Az évben ez volt az első sorozat/trilógia záróm, de nem bántam meg. Alig várom, hogy mást is olvashassak az írónőtől!
Aki pedig nem olvasta még a trilógiát, annak az első részről hoztam előzetest:
Miért pont ez?:
 |
| Az írónő |
A sorozatról:
A trilógia a két hajó legénységeinek csatáját és a gyerekek elkeseredett küzdelmét írja le.
A három könyv ugyanabban a stílusban íródott. Nincsenek kicsapongások és jól fel van építve az egész. Mindegyik eleje békés látszatot kelt, amit később valami felborít. A világa egyszerű, de az írónő érdekes ötletekkel és szép leírásokkal tarkítja az elbeszélést. Nekem egyből a szívemhez nőtt. Magával ragadt és az utolsó kötet utolsó során túl sem engedett el.
A lezárást illetően vannak kételyeim, szerintem kicsit túl nyálas és csicsás lett, de emellett meg is könnyebbültem, hogy mindenki megtalálta a saját helyét és viszonylag békésen tudnak továbbélni.
Fáj a szívem, hogy el kell engednem ezt a történetet, bárcsak tovább tartott volna!
 |
| A nebula Forrás: itt |
Véleményem:
Azt kell mondjam, hogy az első 200 oldalon szinte semmi sem történik. Mindenki szemszögéből olvashatunk egy kicsit. Inkább az érzelmeinkre próbál hatni. Ezáltal sokkal jobban megértjük a szereplőket és indítékaikat.
Kicsit csalódtam az Új Látóhatár embereiben, amikor újra azt láttam, hogy kihasználják Waverlyt és Kierant. A gyerekeknek még mindig nem sikerült hozzászoknia az új helyzethez és ezt próbálják a saját hasznukra fordítani.
Aztán bekerül a képbe Seth és ezzel együtt egy kis izgalom is. Bár sajnáltam a fiút a szenvedései miatt, de állandóan csak drukkolni tudtam neki. Még akkor is, ha szerintem hatalmas nagy hibát követett el azzal, hogy olyan sokáig hagyta fajulni a dolgokat.
 |
| A főszereplők |
Emellett ebből a hatalmas nagy világból még többet tudunk meg. Megtudhatjuk, hogy az Új Látóhatárt nem csak Anna Mather irányítja, hanem egy bizonyos Vének Tanácsa szervezetnek is jelentős szerepe van a dolgokban.
A kinti világból is kapunk némi ízelítőt, de ezt szigorúan csak a végén. Amit nagyon sajnáltam, mert szerintem elfért volna még pár információ az új létformáról és arról, hogy hogyan rendelkeznek be az emberek az új Földön (aminek természetesen más lett a neve, de a poént nem akarom lelőni).
RÖVID! NAGYON RÖVID! RETTENETESEN RÖVID VOLT!
Azt mondanám, hogy ez volt a legsötétebb és egyben a legkeményebb rész. A szereplők sokat szenvedtek, de végül sikerült mindenkinek jó helyet találni a káoszban. Plusz pont, hogy általános érvényű és igen csak megindító tanulságot hordoz magával az egész könyv és maga a Ragyogás trilógia is.
Az évben ez volt az első sorozat/trilógia záróm, de nem bántam meg. Alig várom, hogy mást is olvashassak az írónőtől!
Plusz:
Aki szeretne beleolvasni a 3. részben az IDE kattintva megteheti.Aki pedig nem olvasta még a trilógiát, annak az első részről hoztam előzetest:
Értékelés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése