Raana Raas: Az ​ogfák vöröse

Fülszöveg:
Judy intézetben nevelkedik. Nehezen találja helyét, legnagyobb vágya, hogy végre családja legyen. Mindez szertefoszlani látszik, amikor anyja végleg lemond róla.
Giin közismert vallási vezető, de egyik beosztottjának váratlan halála olyan események sorát indítja el, amely mind az ő, mind egész közössége életét megváltoztatja.
Yaan egy gazdag nagycsalád elsőszülöttje, aki igyekszik zsarnoki apja elvárásainak megfelelni. Ahogy azonban nagykorúsága egyre közeledik, úgy dönt, saját kezébe veszi sorsa irányítását.
Hétköznapi küzdelmeik során lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a mindhármuk életét felforgató, véletlennek tűnő események valójában egy jól szervezett, könyörtelen hatalom hódító háborújának előre kitervelt részei. Van, aki hisz a hazugságoknak, és még akkor sem ismeri be tévedését, amikor pusztulásba sodorja családját, míg más dacolni igyekszik az árral, amely azonban, úgy tűnik, mindent maga alá temet.

Könyvadatok:
Téma: sci-fi
Kiadó: Shremeya
Sorozat: Csodaidők 1. része
Oldalszám: 448 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE

  

Miért pont ez?:
Nagyon sok jót hallottam már erről a könyvről, sőt az egyik kedvenc íróm is ódákat zengett róla, úgyhogy előbb-utóbb sort kellett rá kerítenem. Így nem is volt kérdés, hogy ezt választom, amikor a  Mini-könyvklub 11. fordulójának utolsó könyvéhez értünk.

A többi Mini-könyvklub tagnak az értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:

Eléggé kétkedve álltam neki a történetnek annak tudatában, hogy a könyv a szerző első írása. Ráadásul nagyon lassan akart belendülni a történet. Értem én, hogy ez csak egy sorozat első kötete, de szerintem túl sok volt az alapozás benne. Az egész történet a jövőben játszódik, ahol három különböző ember szemszögéből követhetjük az eseményeket. A szerző szinte rögtön beledobott minket egy teljesen ismeretlen és idegen világba. Ahogy azonban haladunk előre a sztoriban, egyre jobban megismerjük a szereplőket, és általuk sokkal közelebb kerülünk a világukhoz is. Az első pár fejezetben még nem igazán értettem, hogy hol és mikor vagyunk, ezért a könyv végére érve újra el kellett olvasnom ezeket a részeket. Bőven akadtak dolgok, melyek új értelmet nyertek. 

Igen jelentős benne a karakterfejlődés. Minden karakter jön valahonnan és tart valahová, valaki rossz irányba megy, valaki helyes döntéseket hoz. A döntéseik pedig befolyásolják a személyiségüket. Mindegyik karakter megtört személyiség, a múltjukban átélt fájdalmak mély nyomott hagytak bennük. Mindegyik más irányba keresi a kiutat. Akad, aki megbékél a helyzetével, olyan aki magába fordul, és aki ugyanúgy lázad tovább.

A főszereplők közül hozzám Judy állt a legközelebb, aki intézetben nevelkedik miután édesanyja lemond róla. Így sokfajta emberrel és szemléletmóddal találkozik, mely később előre viszi a pályáján. Ugyanakkor képes gyermeki szemmel rácsodálkozni a dolgok működésére, és nem rendelkezik még határozott világképpel. Pont ezért és az eszének köszönhetően tud pártatlan maradni. Néhol úgy tűnik, hogy véletlenül kerül az események közepébe, de ha jobban megfigyeljük, akkor végig a tenni akarás és a kíváncsisága hajtja. 

A narratíva egyszerűen pazar. Nem csak a fekete-fehéret látatja velünk, hanem a köztük lévő millió árnyalatot is megtekinthetjük. Nem csak a politikai, a vallási és a társadalmi rendszerek széles skáláját mutatja be, de mindezeket több szemszögből is körüljárja. 

A társadalmi konfliktusok egyik alapja a niesi kultúra, és az abból kiszakadt emberek. A zárt csoportból való kiszakadás hatalmas problémákkal jár. A niesi kultúrában a legfontosabb a család egysége, éppen ezért a házasságok elrendezése és a karrier kérdése is a család jogkörébe tartozik. Sokan a begyöpösödött rendszer elől menekülnek el. Ők azok, akik először rácsodálkozik a csodálatos kinti világra, megízlelik a szabadságot. Majd ahogy telnek a napok, a hónapok, az évek rájönnek, hogy ez az új világ sem akarja befogadni őt. Hazakullognának hát, de otthon a sértett rokonság nem fogadja vissza őket.
Nem hasonlít ez néhány mai közösséghez?

A különbség annyi, hogy mindez az űrben játszódik, egy világméretű háború kirobbanását megelőzően. Ugyan a könyvben kevés a sci-fi elem, de a karakterek mindig emlékeztetnek rá minket, hogy hol is vagyunk. A komoly témához komoly hangvétel is jár, ami szintén a regény erőssége. 

Teljesen ledöbbentem, amikor a történet közepén a végére értem a könyvnek. Hol van a következő rész? Ide azzal is, most azonnal! Van egy sanda gyanúm, méghozzá az, hogy a többi kötetet még jobban fogom élvezni.

Összegzés:

Idézetek:

"Az űrben nem lehet játszani."

"– Nem is tudom – gondolkodott el Judy az eltévedt expedíción. – Azért az izgalmas lehetett, egy üres bolygón mindent elölről kezdeni!– A felnőttek erről valószínűleg másképp gondolkodnak, Judy – mondta Mr. Otere."

"Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe."

"– A kaveniek nagy része hitetlen – válaszolta komoly arccal Arminia.
– De hát ti mindannyian jártok templomba!
– Az nem elég. Az emberek nagy része nem szívből él úgy, ahogy, hanem azért, mert ebben nevelkedett. Csak a hagyomány miatt. És ez Isten előtt utálatos."

Read More

Katherine Arden: A ​medve és a csalogány

Fülszöveg:
Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Könyvadatok:
Téma: fantasy
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 382 oldal
Sorozat: Az északi erdő legendája
Megrendelhető: BOOK24

              

Miért pont ez?:
Ciki vagy sem, soha nem hallottam erről a könyvről a Mini-könyvklub előtt. Pedig igazán illet volna, hiszen a moly.hu-n is 93%-on tart, ami eléggé magas. A szláv népmeséket sem igazán ismerem, de lakótársam (, aki ukrán-orosz származású) sokat segített és mesélt, miközben olvastam a történetet.

A többi Mini-könyvklub tagnak az értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:
Mindig is szerettem a (részben) télen, hóban, fagyban játszódó történeteket. A medve és a csalogány nagy része pedig a Ruszki földekre barangol minket, ahol minden egyes morzsáért meg kell küzdenie az embereknek. A tél kemény és nem kímél sem gazdagot sem szegényt. Ennek megfelelően a szereplőknek is erősnek, kitartónak és leleményesnek kell lenniük.

Főszereplőnkben, Vászjába mindig is ott volt valami, mellyel a többiek nem rendelkeztek. Egy megmagyarázhatatlan ősi erő, melytől sokan félnek. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy a házimanókkal és különböző lényekkel beszélgetni tudjon, tanulhasson tőlük. Így tesz szert remek lovaglóképességére is, és így tanulja meg a lovak nyelvét is. És ez sodorja bajba, na, meg persze a kíváncsisága. Amellett hogy kissé szeleburdi, tényleg a jóakarat hajtja előre, és rendkívül feláldozó tud lenni, amikor a barátai és a faluja megmentéséről van szó. Igazi hős. 

Ahogy már fent is említettem az egész történet át van itatva a szláv florklór elemeivel. Néhol kicsit horrrorisztikus, néha pedig nagyon lassú tud lenni a történetmesélés. De minden egyes mondatnak és minden egyes elmesélt kis történetnek jelentősége van.

A regény egyik fő eleme, hogy összehasonlítja a hagyományos földművelők világát és a nagyvárosokban lakók életét. Előbbiek hisznek még a házimanókban, kenyeret hagynak a domovojnak, szénát a banyiknak. Utóbbiak már rég elfelejtették ezeket a hagyományokat, és áttértek a keresztény hitre. Az átmenetet Vászja faluja képezi, ahol egy fiatal és karizmatikus pap átveszi a vallási irányítást. A hagyományos pogány szokások elkezdenek elhalványulni, és helyét teljes mértékben a kereszténység veszi át.

Egy egész család története ez, melyben nagyon sokfajta szereplőt felvonultat előttünk a szerző. Ott van az apa, aki a legjobbat szeretné a gyerekeinek, ugyanakkor nem bánik velük kesztyűs kézzel sem, mert tudja, hogy a tél mennyire kemény tud lenni. Anna, aki idegen a vidéken, és teljesen más életet kell élnie, mint amilyet akar, ezért megkeseredett öregasszony lesz belőle. Dunja, aki odaadóan neveli és védelmezi a rábízott gyerekeket. Szása, aki imádta Dunja meséit, és tisztelte a hagyományokat, de istenfélő volt már gyerekként is. Aljosa, aki hamarabb felismeri a helyzetet, mint bárki más. Olga, akit elszakítottak családjától, és Kolja, aki keményen dolgozik a birtokokon. Számomra nem mindegyik karakter volt szerethető, de megérteni meg tudtam az összeset.

Már alig várom, hogy megjelenjen magyarul a második része is a sorozatnak. Szinte biztos, hogy el fogom olvasni.

Összegzés:

Borítók:

Angolul két fajta is megjelent.

A szerbeké a legszebb szerintem. Igaz a történethez nincs sok köze (bal). Meglepő módon perzsául is lehet olvasni a történetet, amihez egyedi borító dukál (jobb).

Végezetül a csehek borítója, akik egészen máshonnan közelítették meg a problémát. 

Read More

Emily St. John Mandel: Tizenegyes ​állomás *Mini-Könyvklub*

Fülszöveg: 
A ​Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát. 

Könyvadatok:

Téma: disztópia

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 364 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE

 

Miért pont ez?: 
Két évvel ezelőtt már kinéztem magamnak ezt a könyvet a Könyvhéten, de nem sikerült hozzájutnom (pénzhiány miatt). Azóta sem olvastam el, mert ahogy látjátok, mostanában egyre kevesebb időm van szórakoztató irodalmat olvasni (maradnak a tankönyvek és a tudományos cikkek). A Mini-könyvklub 11. fordulójában aztán újra szembe jött velem, és most becsületesen ki is olvastam. 

A többi Mini-könyvklub tagnak az értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:
Az alap történet annyira nem tudott megfogni. Rengeteg disztópiát olvastam már, és nekem sem a vírus nagymértékű terjedése (biológus vagyok, mindennap találkozom ezzel a problémával), sem a technológia eltűnése nem volt újdonság. Amit szerettem benne az a vándortársulat megléte volt. 

Valahogy így képzelem el azt, amikor tényleg eljön a világvége: csoportokba verődünk és nekivágunk a nagyvilágnak miközben azt csinálunk, amit szeretnénk. Persze félünk az ismeretlentől, de együtt mindenre képesek vagyunk, van tervünk és van értelme az életünknek, ami visz előre. 

Rengeteg szerethető szereplője van a történetnek. Vannak akiket több fejezeten keresztül is elkísérünk, de akadnak olyanok is akik csak hébe-hóba bukkanak fel a könyv lapjain. Mindegyikük ugyanolyan fontos, és mindegyikük életéről egy egész kisregény kihozható lenne. 

A másik erőssége a karaktereknek, hogy a szerethetőségük mellett nagyon is valóságosak. Rendkívül kidolgozottak, annyira, hogy végig az volt a benyomásom, minthogy ha egy alternatív világban tényleg léteznének. A kedvenc szereplőm Miranda volt. Eleganciájával és a képregényével abszolút megvett magának. Utóbbi megjelenésére még mindig várok.

Nagyon mély-pszichológiaivonatkozásba akart elmenni a szerző. Ezért sokszor ugrált időben (, ami számomra ugyan nem volt zavaró), és nagyon elnyújtotta a történetet. Annyira, hogy végül semmilyen  értékelhető mondanivalóval nem tudott előállni. Maga a regény sok kérdést tesz vesz. Például: egy nagy egész részei vagyunk, vagy csak tengődünk a világban? Fejlődésnek nevezhető -e az, amit eddig elértünk vagy a vadászó-gyűjtögető életmódhoz képest visszaestünk? Az orvostudomány és a technika fejlődése hozzájárulhat -e egy világméretű katasztrófához? Kell -e a vallás és a vallási vezető egy olyan világban, melyben egyedül maradtunk?

"A pokol azok hiánya, akik után vágysz."

Mi a válasza a könyvnek ezekre a kérdésekre? SEMMI. Nyitottan hagyja az összes témát. Felveti ugyan a problémákat, de azokat is csak kapargatjuk, nem látunk bele a mélyükbe. A probléma gyökerét sem tudjuk megragadni, nem hogy választ találni rá.

A másik nagy bajom ezzel a regénnyel az, hogy túlságosan is kiszámítható volt. A PRÓFÉTA személyére nagyon könnyű rájönni, ha figyel egy kicsit az ember. Konkrétan már akkor tudhatjuk, hogy kicsoda, amikor még nem is tudunk az előéletéről (egyszóval még nem találkoztunk vele a múltban szóló történetekben). SPOILER! Én abból a fél mondatból következtettem, ami a századik oldal környékén hangzik el, és a kutya nevek hasonlóságára hívja fel a figyelmet. SPOILER VÉGE. 

Összegzés:

Read More