Amikor a kötelezők csak jönnek és jönnek...

Könyvmoly létemre mindig is nehézséget okozott nekem olyan kötelezők elolvasása, amik témája cseppet sem érdekelt. Mindig azokat a könyveket olvastam el, amik csak az ajánlott oszlopban szerepeltek és nem kívánták tőlem, hogy fogalmazást esetleg mérhetetlen mennyiségű dolgozatot írjak belőle.

Mi az alapvető probléma a kötelező olvasmányokkal? 
Szerintem nincs olyan ember, aki legalább egy kötelezőnek a tartalmát nem a rövidítettből vagy a netről nézte ki.
Szerintem nem csak azért van ez így, mert rengeteg óránk és kevés szabadidőnk van. Engem maga az a szó, hogy KÖTELEZŐ iszonyatosan taszít. Mert:

1. Ez azt jelenti, hogy minden egyes sorára oda kell figyelnem.
2. Minden egyes jelentére emlékeznem kell.
3. Még azt is visszakérdezik tőlem, ami csak a bővített kiadásban szerepel.
4. Automatikusan kikérdezést és dogák rengetegjét vonja maga után.

Tehát nem csoda, hogy nagyon sokan nem szeretnek olvasni. Ugyanis kiskorunktól kezdve azt sulykolják belénk, hogy az olvasás a tanulással egyenlő. 

Pedig az olvasás ennél sokkal több! Élmény, szórakozás és kikapcsolódás.

Néha nem a korosztályunknak megfelelő könyvet olvasunk.
Szerintem megfelelő háttér (sokszor történelmi) tudás, érzelmi -és személyes tapasztalat hiányában egy 8-9 éves kisgyerekek nem feltétlenül érti meg a Vuk világát. Nem tudja kellően átélni azt, amit a könyv nyújthatna. Ahogyan a Tüskevárat és az Egri csillagokat is kicsit felnőttebb fejjel tudják megszeretni. Ráadásul ehhez hozzátartozik az is, hogy a szerzőnek mindig van valami mögöttes mondanivalója. A könyv tanulságát azonban eléggé nehéz leszűrni úgy, ha nincs mellettük egy segítő ember. Aki legtöbbször a szülő, nem az irodalom tanár, akinek ez lenne a feladata.

Ugyanakkor ott van a másik fele is a dolognak: vannak olyan könyvek, amiket sokkal hamarabb kellene olvasniuk a gyerekeknek. Szerintem egy Orwell Állatfarm még simán beleférne nyolcadik év végén. Úgy könnyebb lenne megérteni, hiszen történelemből is akkor tanulnak a gyerekek a sztálini Szovjetunióról.

Nem csak a történelem tankönyvek lehetnek szárazak. 
Öcsém és köztem 4 év korkülönbség van. Pont ezért nagyon sokszor ugyanazokat a kötelező könyveket kapjuk. Múltkor együtt olvastuk Daniel Defoe Robinson Crusoe című könyvét. Én nagyon élveztem, főleg a hosszú és részletes leírások tetszettek benne. Öcsikém konkrétan pont ezért utálta.
Megjegyzés: Nem mondom, hogy nagy könyvmoly lenne, de olyan műveket kedvel, ami számomra hatalmas nagy meglepetés. 10 évesen magától végigolvasta a Winnetou összes részét, most pedog Anne Frank naplóját isteníti.
Én személy szerint a Vörös és feketébe haltam majdnem bele a tavalyi évben.

Kötelező felolvasás? 
Nyáron William Shakespeare volt a téma és a Rómeó és Júlia. Ugyancsak kicsi tesómmal mindennap 1 felvonást olvastunk fel belőle. Tudjátok mi történt? Rájöttem, hogy baromi vicces. Olyan párbeszédek vannak benne, amik fölött szinte átsuhantam, amikor nekem volt kötelező.

Egyáltalán szükség van -e rájuk? 
Nagyon is! Tágítja a nézőpontunkat. Egy bizonyos történelmi időszakot nem csak egy szemszögből, egy író művein keresztül ismerhetünk meg. Ráadásul rengeteget lehet szórakozni ezeken. Eredetileg pedig azért vannak, hogy tanulni tudjunk belőlük. 

Van-e olyan, amit szívesen olvastam?
Az Egri csillagok, a Toldi és a Tüskevár olyan történetek voltak, amiket én akkor amikor olvastam nem nagyon szerettem meg őket. Aztán három-öt éve öcsikém is megkapta nyári olvasmánynak ezeket. Én pedig 15 évesen, apukám előadásában nagyon megszerettem őket.
A kőszívű ember fiait, Szent Péter esernyőjét, Tanár úr kéremet és Abigélt 7. nyarán olvastam és az egyből megragadtak. Ugyanígy 10.-ben Orwell Állatfarmja és 1984-e, valamint Hemingway: Öreg halász és a tenger című könyve. Ezek csak idén (12.-ben) lettek volna kötelezők, de szíves örömest olvastam újra őket.
Az új kedvencem, amiről itt is írtam az pedig Kafka Átváltozás című novellája. Valamint a most olvasás alatt álló Szentivánéji álom is Shakespeartől.
Madách pedig még mindig egy zseni, de az irodalomtanár magyarázata nélkül nem értettem volna meg. 

Mit kellene kötelezővé tenni?
Sokkal több ifjúsági könyv kellene, amit nem, mondom NEM! felnőtteknek írtak. Ott van Elisabetta Gnone: Fairy Oak-ja a kicsiknek, a nagyoknak pedig Az emlékek őre, akár Harry Potter is vagy Vándorsólyom kisasszony gyermekei, a lényeg a sokszínű paletta.
Legyen izgalmas, váratlan, fordulatos és modern nyelvezetűek. 

Végül: hogyan küzdjünk meg velük? Ha van választási lehetőségünk, akkor mindenképpen a rövidebb könyveket válasszuk. Ha felkínálják, hogy választhatsz a hosszú James Joyce: Ulysses vagy a rövid Hemingway: Az öreg halász és a tenger között, akkor válasszuk az utóbbit.
Ha ez nem jön össze, akkor ne adjuk fel! Próbálkozzunk, kérjük más segítségét és a legfontosabb: ne haragudjunk saját magunkra vagy a tanárra, ha nem emlékszünk olyan jelentéktelen részletekre mint: Tartuffe miért haragudott meg Dorinra? (válasz: a fedetlen keble miatt)!

Ti mit gondoltok a kötelezőkről? Volt már olyan, hogy évek múlva elolvastatok egy középiskolában kötelezőnek kiadott könyvet és tetszett? Melyik volt az, amit nagyon szeretettek és az, amit utáltatok? Mit cserélnétek le és mire? 

Várom a válaszokat és a hozzászólásokat ;)