Virág Emília: Sárkánycsalogató

Könyvadatok:

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 328 oldal

Téma: urban fantasy

Sorozat: Sárkánycsalogató 1. része

Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Miért pont ez?:

Nagyon sok ember kezében láttam Könyvhéten. Részletesen kielemeztük a borítóján található kotyogós kávéra emlékeztető ábrát, amire később rájöttem, hogy tényleg az aminek először tűnt.

Véleményem:

Engem leginkább a gyönyörű leírások tudtak megfogni. Rögtön egy ilyen kezdéssel indul a könyv: 

"A telihold lenézett a nádfedeles házakra, a hajladozó búzamezőkre, az alvó sárkányokra és a rettegett erdő melletti földúton haladó férfira."

Humoros. Igazából nekem ilyen téren egyáltalán nem tűnt erőltetettnek. Van mit fejlődnie, de összességében rendben volt. Virág Emíliának annyira egyedi a stílusa, ami keveseknek adatik meg. Tetszett, hogy egy teljesen komoly helyzetben is nevetséges tudott lenni. Soha senkit sem láttam még, aki ennyire lazán kezelte volna a könyvét. Pont annyira érdekelte az, hogy az olvasók mit gondolnak, mint engem a holnapi életvitel doga.  

"– Ha bajba kerülsz, fújd meg egyszer, és megjelenek. Ha kétszer fújsz bele, minden tollas teremtmény követni fog téged.

(...)

 – És ha háromszor fújom meg? Akkor mi van?

 – Akkor semmi. De ha eljátszod rajta a Stairway to heavent, pusztító vihart idézhetsz elő."

Engem nagyon zavart a csúnya beszéd. Valahogy nem odaillőnek, erőltetettnek éreztem egy idő után. Én úgy vagyok vele: ha nem tetszik valami azt szép szavakkal is ki lehet fejezni. 

Kicsit hihetetlennek tartottam, hogy mindenki ismeri a pálinkát. Ugyanakkor tetszett a világok közötti kapcsolat magyarázása. (Mindegyik egy réteg és ezek egymásra épülnek, mint a Narniában.)

Az elején nagyon szembetűnő a sok népmese elem. A segítő állatok, a sípok, a király, a két varázsló, a próbatétel a királylány kegyeiért: mindez olyan, ami először idegennek tűnt, de aztán rendkívül természetesé vált. 
A könyv legnagyobb erőssége, hogy a humor és a nevetséges párbeszédek mellett ott állnak a szemet és fület gyönyörködtető leírások is. 

"Fájdalmas hideg járta át a csontjait, kihúzta belőle az élet melegét, a nap hevét, lelassította a szívverését. Halálos, sötét ürességet érzett. Ilyennek képzelte az ember a megsemmisülést, szinte meg tudta érteni az életen túli semmit, a helyet, ahol nincsenek napsütötte kertek, nyáresti borozás a teraszon, nincs nevetés, zene, madarak, emberek, lányok. Csak fájdalmas hideg, örökké tartó sötétség."

Tetszett, hogy annak ellenére, hogy ez egy laza kis regénynek indult, mégis nagyobb horderejű tanulsággal zárult. 

A döntéseinknek ára van és mindenkinek áldozatokat kell hoznia a célja elérése érdekében. Voltak olyanok, akik túl sokat akartak és ez okozta a vesztüket. 

A karakterek zseniálisak voltak. A lidérccsirke a kedvencem, de Hollus sem semmi. A történetbe valóak, mindegyik külön egyéniség.

Értékelés: