Darren Shan: Démonmester (Démonvilág 1.)

Köszönet az utazókönyvért Kittinek! 

Fülszöveg:

Darren Shan, a rendkívül népszerű Vámpír könyvek szerzője új sorozatában a Démonvilág borzalmait ecseteli nagy átéléssel. Az első kötet tizenhárom éves főhősének arra a kérdésre kell megtalálnia a választ: mi a jobb – farkasemberré válni, vagy szembeszállni a nagy hatalmú démonmesterrel.

Kitérő:

Mielőtt elmondanám a véleményemet a könyvről tisztáznunk kell dolgot: Darren Shan nem tartozik a kedvenc íróim közé. Egyedül a Rémségek Cirkuszát olvastam Tőle, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamint évekkel ezelőtt egyik könyvét megkaptam pdf-ben, ennek is nekivágtam, de a 30. oldalnál nálam betelt a pohár, becsuktam az egészet és hagytam a fenébe. A címét nem jegyeztem meg, csak annyit tudtam, hogy nem akarom sohasem végig olvasni.

Vélemény:

Ironikus, hogy az előbb említett történet talált rám 3 év múltán is egy utazókönyv formájában. Azonban most nem hátráltam meg tőle! Az emlékezetemben szinte tisztán és nagyon élesen élt az első pár fejezet, így ezeket a részeket ugyan elolvastam, de enélkül is szinte kívülről visszamondtam volna a szöveget. Nos, ezzel magamat is jócskán megleptem :D Nem hittem volna, hogy egy számomra eredetileg nagyon is utált történet hogy maradhatott meg az emlékezetemben ennyire pontosan. 

Akkor beszéljünk is egy kicsit a történetről! Az eleje és a vége tele van mindenféle démonnal, szörnnyel és egyéb horrorisztikus dologgal. Ami azért félelmetes ugyan, de mégsem annyira, hogy ne tudnál tőle este békésen szunyókálni. Legalábbis szerintem. Találkoztam már sokkal ijesztőbb könyvvel, de mivel ez egy ifjúsági regény, így Darren Shan az olvasó szerencséjére nem akar senkit sem halálra rémiszteni. Sőt! Véleményem szerint az interneten talált képek sokkal közelebb állnak a hátborzongatóhoz, mint a leírt dolgok. Nem azt mondom, hogy a falon lecsüngő fej nélküli tetem gondolata nem rémisztő, hanem azt, hogy az író próbálja a legkevésbé visszataszítóbban leírni azt. Azonban tudnunk kell, hogy ez egy kemény könyv, súlyos témával.

Úgy a 30. oldaltól a könyv 2/3-áig szinte nem is esik szó ezekről a lényegről. Jó, azért ott vannak a szereplők gondolataiban, de tulajdonképpen itt egy sokk utáni regenerálódást látunk. A főszereplő újra felépíti magát, a napi rendszerét; új családra és új barátra talál.
Csak később esik szó farkasemberekről és itt már természetesen újra előkerülnek a démonok is. Itt derül ki a dolgok miértje és a háttérben megbújó apró kis dolgok, amik nagyon is fontosak. Ez a rész izgalmassá, érdekveszítővé és néhol viccesé vált. 

A szereplőkkel és a karakterábrázolással maximálisan meg voltam elégedve. Nem tökéletesek, követnek el hibákat, de a legtöbbet jó szándék vezérli (kivéve a démonokat, mert róluk tudjuk, hogy nincs lelkiismeretük). Még a "főgonosz" (Vész herceg) sem hibátlannak és cseppet sem lehet ráhúzni a már megszokott jelzőket. Neki is vannak érzései és vágyai és bizony ez ami gyengévé teszi. 

A könyvben fontos szerepet kap még a sakk. A főszereplő családja rajong a játékért, Vész herceg imádja, de Grubbs nem olyan ügyes benne, nem is rajong annyira érte. A történet közben azonban kiderül, hogy nagyon is fontos dologról van itt szó!
Én személy szerint nem nagyon szeretek sakkozni. Hosszúnak és nehéznek tartom az egész procedúrát. Kiskoromban sokat játszottam apával, de mindig nem jutottunk sehova sem, mert vagy a) hagyott nyerni vagy b) mivel hagyott volna nyerni, de teljesen béna vagyok ezért már csak a két királyunk volt fent a táblán. Tegnap viszont elővettem, mert a Démonmester meghozta hozzá a kedvemet és bár egy játszmát sem sikerült megnyernem, azért jól szórakoztam. :D

Összegzés:

Az első pár oldalt még mindig szörnyűségesnek tartom, de az íróval kezdek megbarátkozni.

Cselekmény: 8.5/10
Szereplők: 5/5
Borító: 4/5 - nem mondom, hogy a legjobb, de külföldi hasonszőrű társaihoz képest megérdemli a magas pontszámot.