"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."
Joanne Harris: Csokoládécipő
Fülszöveg:
Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy „jó boszorkányt” hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.
Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.
Vélemény:
A történet 3 szemszögből játszódik: Vianne, Anouk és Zoize (a csokoládébolt új munkatársa) ír nekünk az érzéseiről és arról, hogyhogyan élték meg az eseményeket. A baj az, hogy nincs külön jelezve, hogy melyik részt ki írja, ezért a fejezetek elején kell egy fél oldal mire rájövünk és belerázódunk újból és újból a történetbe.
A cselekmény nagyon egyszerű, de a gonosz és a jó közötti határok itt is elmosódnak, mint az előző részben. A bonyodalom több rétegű, akárcsak egy csokoládé. A fő konfliktus Zoize és a család között van, de megjelennek mellékszálak is, amik keresztül-kasul behálózzák a történetet.
A cselekmény nagyon egyszerű, de a gonosz és a jó közötti határok itt is elmosódnak, mint az előző részben. A bonyodalom több rétegű, akárcsak egy csokoládé. A fő konfliktus Zoize és a család között van, de megjelennek mellékszálak is, amik keresztül-kasul behálózzák a történetet.
A történet karácsony tájékán játszódik, ami a remény és a reménykedés időszaka. Ennek azért van nagyobb szerepe, mert a Csokoládé óta Vianne teljesen felhagyott a mágiával, teljesen hétköznapi életet kezdett el élni. A csokoládéboltjából pedig hiányzik a pezsgés és az öröm. A gyerekeitől elvárja, hogy ők is normálisan viselkedjenek és egy unalmas férfihoz, Thierry-hez készül hozzámenni.
A reményt pedig Zoize majd később Roux felbukkanása jelenti. Az előző életet lehel a boltba és feltámasztja Vianne régi szenvedélyét a csokoládé és a mágia iránt, míg a második egy teljesen másfajta dologban érdekelt, de a poént nem akarom lelőni.
A reményt pedig Zoize majd később Roux felbukkanása jelenti. Az előző életet lehel a boltba és feltámasztja Vianne régi szenvedélyét a csokoládé és a mágia iránt, míg a második egy teljesen másfajta dologban érdekelt,
"...van forró csokoládé, keksz, torta, puszedli, és persze felhangzik a keserű bonbon, a kávélikőr a csokoládéba mártott eper, a diós csók, a sárgabarackos kehely szirénéneke..."
Zoize azonban nem önként és bérmentve cselekszik, fontos küldetése van: el akarja lopni Vianne életét. Ennél fogva rengeteg dolgot meg kell tudnia a nőről. Tetszett, hogy mind a kettőjük előéletéből rengeteg dolgot megtudtunk. Voltak benne aranyos és rémisztő mesék is, amik párhuzamban álltak a könyvbéli illetve múltbéli történésekkel is.
Tetszett, hogy nem csak édességekről olvashattam, hanem egy kicsit a francia konyhához is sikerült közelebb kerülnöm a könyv által. Ráadásul maga az író is hű volt önmagához, egész végig komoly kérdéseket feszeget, nem csak a mágiáról, az életről, de a családról is sokféle nézőpontból ír.
Kezdetnek ott van Vianne, akit a szülőanyjától elloptak, így került egy boszorkányhoz, aki azt hangoztatta, hogy a "Az ember maga választja meg a családját". Furcsa mesékkel tömte tele az akkor még kislány fejét, amik burkoltan, de megtanították élni.
Aztán itt van Anouk is, aki hasonló elvek között nevelkedett, de kevés élettapasztalattal rendelkezik, hogy felfogja a mesék valódi jelentőségét.
Végül Zozienak is megtudjuk a titkát és az okot, ami olyanná tette amilyen.
"És Vianne kihozza a tizenhárom desszertet..."
A családias vacsora és a könyv megkoronázásaként igazi desszert különlegességet kap az olvasó.
Azt azonban el kell ismernünk, hogy a pörgős rész ellenére az egész könyv eléggé laposra sikeredett az első könyvhöz képest. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem tudta megugrani ugyanazt a szintet. Míg az első kötet csak sejtet, addig ez a könyv nyíltan kezeli a mágia és a varázslat fogalmát, nincsenek benne kétértelmű mondatok, amik gondolkodásra sarkalnának. A vége és a "csavar" kiszámítható, hiszen minden szépen le van írva és vezetve már az első oldaltól kezdve.
Egyébként a külföldi címek sokkal jobbak és beszédesebbek is, a Csokoládécipőt kicsit erőltetettnek tartom.
Azt azonban el kell ismernünk, hogy a pörgős rész ellenére az egész könyv eléggé laposra sikeredett az első könyvhöz képest. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem tudta megugrani ugyanazt a szintet. Míg az első kötet csak sejtet, addig ez a könyv nyíltan kezeli a mágia és a varázslat fogalmát, nincsenek benne kétértelmű mondatok, amik gondolkodásra sarkalnának. A vége és a "csavar" kiszámítható, hiszen minden szépen le van írva és vezetve már az első oldaltól kezdve.
Egyébként a külföldi címek sokkal jobbak és beszédesebbek is, a Csokoládécipőt kicsit erőltetettnek tartom.
Összegzés:
Cselekmény: 8/10
Borító: 4/5 - összességében a magyar borítóval vagyok a legjobban kibékülve
Szereplők: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése