Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.
Vélemény:
Maga a téma és a szereplők is eléggé sok érzelmet váltottak ki belőlem.
Kezdjük a szereplőkkel: Adott Finch, aki szinte mindent tud az öngyilkosságokról. Próbálkozik velük, de ezeket a próbálkozásokat rendszerint túléli esetleg az utolsó pillanatban mégsem kötelezi el magát a dolog mellett. Ez akár morbid is lehetne, de emellett van egy érdekes és izgalmas része is a dolognak: a fiú eléggé jártas a témában. Olvasás közben rengeteg adatot megtudunk az ilyen esetekről. Ezeket eléggé viccesen adja mutatja be, ami miatt nem igazán tudtam mindig komolyan venni. Emellett a fiú enyhén bipoláris zavarokkal küzd, de a sok furcsasága ellenére igenis szerethető karakter. Az egész arról szól, hogy hogyan próbálja megtalálni a helyes utat és legfőképpen önmagát.
Finchhez társul Violet, akivel egy óratorony tetején ismerkednek meg. Violet előtte pár hónappal veszítette el a testvérét, ami értelemszerűen végtelenül megrázta Őt. Az eset óta nem igazán találja a helyét a világban. Előtte mindent a testvérével csinált: együtt jártak bulizni, közös blogot vezettek és szinte mindent megosztottak egymással. A történtek utána viszont nem látja az értelmét annak, hogy Ő is itt maradjon. A történet végére azonban megtalálja a visszavezető utat.
Kettejük kapcsolata lassan, de biztosan araszol előre. Az elején rögös és kátyús, mint a magyar utak, de mégis megtalálják a közös hangot.
Akkor lássuk a medvét... A téma, amin nem igazán tudtam eligazodni: Szerintem egy rendkívül jól kiválasztott, megfontolt és több szemszögből bemutatott dologról van szó. Ami mégis frusztrált az az volt, hogy nálam pont az ellentétét váltotta ki, annak amit az író el akart érni vele. Felzaklatott, hiszen ezek olyasfajta dolgok, amikben segítséget kellene nyújtania nekünk.
Nem érzem úgy, hogy bármilyen segítséget vagy támogatást kaptam volna arra vonatkozólag, hogy mit csináljak akkor, ha depressziós lennék vagy esetleg öngyilkossági gondolataim támadnának.
Ráadásul nekem egyáltalán nem volt kerek a történet. Elfogadom, hogy az életben sem mindig kapok válaszokat a miért?-re és a hogyan?-ra, de egy könyv szerintem úgy jó, ha szép, kerek történet. Ez a befejezés engem csak felzaklatott és nem tudott túl sok mindent adni.
Az az igazság, hogy nagyon dühös voltam erre a könyvre, mert ha Violet szemszögéből nézzük egyáltalán nem volt fair a befejezés. Viszont mégsem tudok nagyon haragudni rá, mert tudom, ha nem ez lett volna a vége, akkor csak egy általános tini-regény lenne, amiben szó esik egy-két fontosabb témáról is. Azonban ez a könyv némiképp meghaladta ezt a kategóriát, amiért örültem is, de közben a szívem is belesajdult egy kicsit.
Kezdjük a szereplőkkel: Adott Finch, aki szinte mindent tud az öngyilkosságokról. Próbálkozik velük, de ezeket a próbálkozásokat rendszerint túléli esetleg az utolsó pillanatban mégsem kötelezi el magát a dolog mellett. Ez akár morbid is lehetne, de emellett van egy érdekes és izgalmas része is a dolognak: a fiú eléggé jártas a témában. Olvasás közben rengeteg adatot megtudunk az ilyen esetekről. Ezeket eléggé viccesen adja mutatja be, ami miatt nem igazán tudtam mindig komolyan venni. Emellett a fiú enyhén bipoláris zavarokkal küzd, de a sok furcsasága ellenére igenis szerethető karakter. Az egész arról szól, hogy hogyan próbálja megtalálni a helyes utat és legfőképpen önmagát.
Finchhez társul Violet, akivel egy óratorony tetején ismerkednek meg. Violet előtte pár hónappal veszítette el a testvérét, ami értelemszerűen végtelenül megrázta Őt. Az eset óta nem igazán találja a helyét a világban. Előtte mindent a testvérével csinált: együtt jártak bulizni, közös blogot vezettek és szinte mindent megosztottak egymással. A történtek utána viszont nem látja az értelmét annak, hogy Ő is itt maradjon. A történet végére azonban megtalálja a visszavezető utat.
Kettejük kapcsolata lassan, de biztosan araszol előre. Az elején rögös és kátyús, mint a magyar utak, de mégis megtalálják a közös hangot.
Akkor lássuk a medvét... A téma, amin nem igazán tudtam eligazodni: Szerintem egy rendkívül jól kiválasztott, megfontolt és több szemszögből bemutatott dologról van szó. Ami mégis frusztrált az az volt, hogy nálam pont az ellentétét váltotta ki, annak amit az író el akart érni vele. Felzaklatott, hiszen ezek olyasfajta dolgok, amikben segítséget kellene nyújtania nekünk.
Nem érzem úgy, hogy bármilyen segítséget vagy támogatást kaptam volna arra vonatkozólag, hogy mit csináljak akkor, ha depressziós lennék vagy esetleg öngyilkossági gondolataim támadnának.
Ráadásul nekem egyáltalán nem volt kerek a történet. Elfogadom, hogy az életben sem mindig kapok válaszokat a miért?-re és a hogyan?-ra, de egy könyv szerintem úgy jó, ha szép, kerek történet. Ez a befejezés engem csak felzaklatott és nem tudott túl sok mindent adni.
Az az igazság, hogy nagyon dühös voltam erre a könyvre, mert ha Violet szemszögéből nézzük egyáltalán nem volt fair a befejezés. Viszont mégsem tudok nagyon haragudni rá, mert tudom, ha nem ez lett volna a vége, akkor csak egy általános tini-regény lenne, amiben szó esik egy-két fontosabb témáról is. Azonban ez a könyv némiképp meghaladta ezt a kategóriát, amiért örültem is, de közben a szívem is belesajdult egy kicsit.
Összegzés:
Cselekmény: 8/10
Borító: 4/5
Szereplők: 5/5
Borító: 4/5
Szereplők: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése