Santa Montefiore: A ​ház a tengernél

Fülszöveg:

A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben… Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Könyvadatok: 

Téma: romantikus
Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 622 oldal
Megrendelhető: LÍRA

Miért pont ez?:

Amióta megláttam a könyv borítóját, címét és fülszövegét csak arra tudtam gondolni, hogy ez tipikus strandkönyv. Úgyhogy ehhez híven nyáron, a tenger parton vettem elő először és utoljára. 

Véleményem:

Úgy vélem helyesen ítéltem meg első ránézésre a könyvet, és többnyire egy egyszerű nyári olvasmány, amitől nem kell sokat várni. Én e-könyv formájában olvastam, ami lényegesebben rövidebbnek tűnhet (kb. 200 oldallal), mint az eredeti papír alapú kiadás. 

Santa Montefiore könyveiről többnyire a romantikus és toszkán szavak ugranak be a legtöbb embernek. Ez a könyv sem hazudtolja meg ezt. Történetünk egyik színhelye Olaszország, ahol egy szegény család gyermeke, Floriana beleszeret a városban nyaraló Dantéba. Ez a történet szál egyszerű és az irodalomból jól ismert konfliktusokkal van tele szőve. Az ellentétes közegből jövő gyerek szerelme, a barátságok, melyeket a vagyoni különbség tesz tönkre, egy mély kutya-ember barátság. Ha csak ezekből állna, akkor azt mondám egy szerelmi történet, mely nem tartalmaz meglepetéseket és tragikusan végződik. 

Azonban a könyv másik (és szerencsére nagyobb) részét teszi ki a jelenben és Angliában játszódó részek. Ami már több karaktert is felsorakoztat, melyek mindegyikének vannak olyan apró tulajdonságai, amiért szeretni tudtam őket. Marinát, a mindenre elszánt mostohaanyát, aki a nyaralója és otthona megőrzéséért bármire képes lenne. A személyzetet, akik szintén ugyanilyen lelkesek. A művészt, akit befogadnak, és akiért az idős hölgyek odáig vannak. A férjet, aki végtelenül szereti új feleségét, és a lányt, aki kisebb kihágásokat követ el, csak hogy megszabaduljon azoktól, akiket legjobban szeret és a saját útján járjon. 

A szerelemtől és az érzelgősségtől ez a rész is csöpög, azonban a vége volt az abszolút kulimáz. Egy ideig van benne minimális nyomozás, de a naiv olvasóknak is könnyű kitalálni, hogy hol vannak és mik a csattanói a történetnek. Marad tehát a hangulatban és a romantikában való ámulás-bámulás. 

Sok benne a szép, hosszú leírás, ami élvezhetőbbé teszi az olvasást. Örültem, hogy Olaszországot és Angliát nem egymás ellentéteként jelenítette meg a szerző, hanem mindkettőben megtalálta a szépséget. Főleg az utóbbit szokták negatívan ábrázolni borongós időjárása miatt, de a szereplők számára az új remény hazája lett.

Valószínűleg fogok még olvasni Santa Montefiore-tól, ha egy kis pihenésre, kikapcsolódásra vágyom, és nincs energiám gondolkozni a történet és karakterek mögött rejlő mélységről. Néha ilyet is kell. 

Összegzés: 

Read More

Fredrik Backman: Az ​ember, akit Ovénak hívnak

Fülszöveg:
Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Könyvadatok: 
Téma: társadalomkritika
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 336 oldal
Megrendelhető: BOOK24

          

Miért pont ez?: 
Nem igazán találkoztam ezzel a könyvvel a Mini-könyvklub előtt. Pedig igazán illet volna hallanom róla. Ebben a hónapban eredetileg a Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság című könyvet olvastuk volna, de az sajnos csak a hónap végén jelenik meg. Így szavaztuk meg Ove történetét, és én igazán nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A többiek értékelését innen tudjátok elérni. 

Véleményem:

Annak ellenére, hogy az eleje egyáltalán nem tetszett, mégis olvastatta magát. Annyira lekötött, hogy pár óra alatt végeztem is vele. Teljesen csodálkozva tettem le. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire jó fog lenni. Elmondhatatlanul élveztem. 

Ovét egy házsártos, életunt emberként ismerjük meg az elején, aki mellesleg öngyilkos akar lenni. Ennek az oka pedig az, hogy már nem talál értelmet az életben. Gyerekei nincsenek, a munkahelyéről is elküldték és semmi hobbival nem rendelkezik (azon kívül, hogy a szabálytalanul parkoló autókat vizslatja). Az első sokk számomra az volt, hogy Ove felesége, Sonja halott. Van egy fejezet, ahol Ove a nőhöz szól, megpróbálja őt meggyőzni, hogy menjen haza vele. A monológ végén kiderül, hogy Ove valójában egy temetőben van, és a sírkőhöz beszél. 

Szegény, öreg Ove. Élete párja halott. Ezért elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Ami a tolakodó szomszédok miatt elég nehezen kivitelezhető. Mindig a legrosszabbkor zavarják meg. Őszinte leszek: én imádtam ezeket a szomszédokat. Annyira megszerettem őket, hogy ha lehetne holnap már be is költöznék hozzájuk a lakónegyedbe. 

Miközben a jelenben haladunk előre, szépen lassan megismerkedünk Ove múltjával és azzal, hogy hogyan veszített el mindent. És lassacskán megértjük, hogy hogyan válhatott ennyire mogorvává. 

Sokan magunkra ismerhetünk Ove alakjában. Egyáltalán nem egy tökéletes figura, azonban olyan alapvető emberi tulajdonságokkal rendelkezik, amik sokunkban nincsen meg. Mindenek előtt a hűség az, amit megtanulhatunk tőle. Bármiről is legyen szó Ove hű az elveihez, hű a szerelméhez és hű marad önmagához is.  

Biztos, hogy még újra fogom olvasni ezt a könyvet. Annyira megható, érzelemmel teli és elgondolkodtató. A sündisznó eleganciája óta -, amit tavaly októberben olvastam - nem olvastam ennyire jó könyvet.

Összegzés:

A film: 

Nagy megdöbbenésemre a könyvből adaptáció is készült. (Csak kicsit vagyok lemaradva az eseményekkel, de sebaj.) Ami Ovéhoz méltón, hűen tükrözi és emeli át a legfontosabb részeket a könyvből. Nem biztos, hogy végig néztem volna, ha nem olvasom előtte a könyvet. Kicsit lassan indul be, akár csak a könyv, de megéri várni rá, hogy az események kibontakozzanak. 

Nem emlékszem, hogy a könyvben elhangzik-e, de szerintem nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy megértsük az öreg Ovét. Parvaneh állapítja meg: Ove úgy tekint Sonjára, mintha egy Istennő lett volna, nem pedig egy halandó ember, szinte piedesztálra emeli. Lehet könnyebb lenne elengedni, ha nem úgy gondolna rá, mint egy szentre. 

A film önmagában is megállja a helyét, de aki kicsit többet akar megtudni a lakónegyedben élőkről és mindennapjaikról azoknak ajánlom a könyvet. 

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Fülszöveg:

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.

Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

Könyvadatok:
Téma: ifjúsági
Sorozat: Léggömbök 2. része
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 280
Megjelenés: LÍRA

            

Miért pont ez?: 
Az első könyv után nem voltam benne biztos, hogy valaha is el fogom olvasni a történet folytatását. Nagyon szomorú volt a vége, és olyasmit vetített előre, ami még nehezebb téma. Aztán elvállaltam egy újabb Merítés-díj zsűrizést, és így került elém a második rész. 

A sorozat első részéről ide kattintva olvashatjátok a véleményemet. 

Véleményem:
Az előző könyv témája is már fontos kérdéseket feszegetett, de az Utánad még inkább elmerül ezekben. Ilyen szempontból kiemelkedő az ifjúsági regények körében. Nem csak a tini terhesség, anyaság kérdését járja körbe, de fontos szerepet kap a munkavilága, a drogok és a Budapest-vidék közötti ingázás is. Az utóbbit teljesen át tudtam érezni. 

Dorkának egy pillanat alatt fel kellett nőnie, és ez bizony nem könnyű. Anyává vált, de ahhoz, hogy biztosítani tudja a gyermeknek a megfelelő életszínvonalat, kénytelen a fővárosba költözni és munkába állni. Nem csak lemarad a legszebb pillanatokról, de a munkavilága is elég kemény. Néhol pedig bekavar a szerelem is. 

Igazság szerint a karaktereket még mindig nem sikerült teljes mértékben megkedvelnem, de tetszett, hogy emberiek. Senki sem tökéletes, ők sem azok. Rengeteg hibájuk van, de a nehézségek ellenére küzdenek, hogy jobbak legyenek. 

Nem tudom elmondani, hogy mennyire tetszett. Az írói stílus jó, a történet olvasmányos és mondanivalója is van. Az utolsó 50 oldallal itt is voltak problémáim. Nagyon elvitte a romantikus szál az egészet. Ami persze kellett ennek a történetnek, de rettentően giccsesre sikeredet. 

Kinek ajánlom?:
Aki szeretne egy komolyabb témákkal foglalkozó ifjúsági regényt olvasni. Ha olvastad az előző részt, és tudni akarod, hogy Dorka hogyan lendül át a nehézségeken és válik felnőtté. 


Összegzés: 

Idézetek: 
"Egyedül leereszt az ember, mint a gumimatrac."

"A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sodor mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg."

"Ha új munkahelyen dolgozol, az első és legfontosabb, hogy szerezz egy valamirevaló bögrét."

"A szívnek nem lehet parancsolni."

Read More

Szabó Magda: Katalin ​utca

Fülszöveg:
A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép állítja művéről az írőnó. Egy csendes budai utca, ahonnan a Dunára látni. Itt él három szomszédos házban három baráti család: a fogorvosék lányukkal, Henriettel, az özvegy őrnagy házvezetőnőjével és fiával, Bálinttal, és a kiváló tanár feleségével meg két lányával, Irénnel és Blankával. A gyerekek nem csak játszótársak, bonyolult és ellentmondásos szálak fűzik össze őket.
Mint jelkép, a Katalin utca az ártatlan és romlatlan gyermekkor, a bűntelen ifjúság szimbóluma. Ezt az idilli világot rombolja szét a történelem, a Horthy-korszak, majd a háború durva valósága, amelyben elsüllyed ház, utca, ország, minden nemes emberi érzés, még a szerelem is.
Akik mindezt túlélik, azok is kiűzetnek a Paradicsomból, mert vétkeztek, mert nem álltak ellen a Gonosznak. Már csak álmaikban térhetnek vissza a Katalin utcába, mert nem volt bátorságuk megtenni azt, amit meg kellett volna tenniük. A Katalin utcában már csak az élők közé vissza-visszalátogató halottak vannak otthon, akik emlékeikből újraépítik a múltat, de boldogok ők sem lehetnek, hiszen nincs átjárás az élők és a holtak világa között.

Könyvadatok:
Téma: 20. század , lélektani
Kiadó: Európa
Eredeti kiadás éve: 1969
Oldalszám: 216 oldal
Megrendelhető: Bookline

Miért pont ez?: Eltökéltem, hogy minden Szabó Magda könyvet elolvasok. Az Abigélen már számtalanszor átrágtam magamat, és a Für Eliset is nem egyszer már kivégeztem (Az értékelésemet a könyvről ide kattintva tudjátok elérni). A Katalin utcával úgy jártam, hogy mér tavaly belekezdtem, de közben elvesztettem a könyvet, így sokáig nem tudtam folytatni.

Véleményem:
Érdekes, de Szabó Magda el tudja érni azt, amit több szerző nem. Mindig az éppen olvasott regénye tetszik a legjobban. A Katalin utca olyan szívbe markoló, hogy szinte már gyönyörű. 

Kezdjük az elején, nevezetesen az első (fejezetnek nem nevezhető) beköszöntővel. A narrátor már itt, előre jelzi a könyv végkimenetelét. Úgy és olyan életigazságokat fogalmaz meg benne, ami egyáltalán nem válik klisésé. Pontosan azt mondja ki, amit az ember, ahogy öregszik annál inkább érez: 

"Senki sem mondta meg nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük. Hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott egész tudatát."

Az első pár fejezetben a felnőtt emberek életébe tekinthetünk bele, akik mindig visszavágynak gyermekkoruk színhelyére, a Katalin utcába. Ez természetes, hiszen ott együtt boldogok voltak: Henriett, Irén, Blanka és Bálint. 
Aztán láthatjuk a gyermekkorukat, majd azt, hogy a háború hogyan döntötte romokba ezt az idillt. Mindannyian sok megpróbáltatáson mentek át, és ez megváltoztatta őket. Erősebbek lettek tőle, de a hitüket egy boldog és jó életre elvesztették.

A Katalin utca csupán egy szimbólum, de a jelentése mindenki számára egyértelmű és ismert. Minden ember vágyakozik valami iránt. És egy idő után már nem a jövőbe vágyik, hanem a múltban próbálja megtalálni a boldogságot.
A könyv azt is nagyon jól szemlélteti, hogy a négy gyerek múltja nem is volt mindig tökéletes, de ennek ellenére mégis mindig visszavágynak a Katalin utcába.

Végtelenül szomorú történet ez. Az életről, az idő múlásáról és az elvesztegetett lehetőségekről szól. Mégis gyönyörű. Gyönyörű, mert olyan változatos formai, eszköz -és stílus jegyekkel teszi ezt, ami mellett nem mehetünk el csodálat nélkül. 

Szabó Magda mint sok más könyvében, itt is beleírta magát a történetbe. Nagyon izgalmas volt azt olvasni, hogy hogyan képzeli el a túlvilági létet. Engem egyáltalán nem botránkoztatott meg a halottak visszatérése, hiszen ezzel is azt akarta kifejezni, hogy ha valaki nagyon vágyik valamire, akkor mindent el tud érni. 

Összegzés:

Read More

Kiera Cass: The One – Az Igazi

Fülszöveg:
A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Könyvadatok:
Téma: disztópia, young adult (YA)
Kiadó: GABO
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 346 oldal
Megrendelhető: Bookline

          

Véleményem:

Pro: 
Ha a sorozatot a disztópia részéről vizsgáljuk, akkor elismerhetjük, hogy ebben bizony remekel. Nem csak a rossz, de a jó rendszert is kifigurázza, gúnyt űz belőle.
Ez a rész már kevésbé szól a szép, színes báli ruhákról. Inkább a rendszer elleni küzdés, a lázadás kap nagyobb szerepet. Az utolsó nagy jelenet igazán kaotikus és erőszakos ahhoz, hogy azt mondjam: igen, ez aztán egy jó könyv! 

Ugyanakkor ezzel a jelenettel az író mindazt a jót, amit felépített, le is rombolt. Ez egy igen merész vállalkozás volt. Addig az ember elhiszi, hogy (majdnem) minden szép és jó és, hogy a demokrácia egyszer győzni fog. ÉS BUMM! A legelcsépeltebb és egyben a legzseniálisabb jelenetet kapjuk, amit a sorozat a 3 kötet alatt fel tudott mutatni. A többi olvasónak csak azt tanácsolnám: Tessék szépen a falak mögé látni és ezt a történetet nem a szerelmi szálak, a bálok, a párválasztó vagy a YA szemszögéből megközelíteni! Gondolkozzatok, és lássátok meg azt, ami részben kimondatlanul, de benne van ebben a könyven! ((Irodalom óra vége.))

Kontra:
A szereplők többsége továbbra is kidolgozatlan, az író kénye-kedve szerint változtatja őket aszerint, hogy mire van szüksége. Kell egy jó baráti kör? Oké, akkor a tökéletes főszereplőnket hagyjuk meg olyannak amilyen, a többiek meg menjenek át egy nagy jellemfejlődésen (de most azonnal!). 

A baj csak az, hogy a főszereplőnk korán sem tökéletes. Az első részben még láttam valamennyi fantáziát Americában, de mostanra az már teljesen kikopott.

Egy állandóan nyavalygó, elkényesztetett fruska lett belőle. Mást sem csinál, mint epekedik, várakozik és nyafog. A lázadó America a múlté. A legjobban az viselt meg, amikor kimondta, hogy őt Aspen csak tartalék lett volna neki. Akkor szertefoszlott minden, amit az első kötetben az író szépen felépített. 

A többi könyvhöz inzulin adagot kellene osztogatni, ehhez pedig valamilyen olyan szert, ami segít, hogy kisebb elmebaj nélkül túléljük a főszereplő stílusát. 

A másik baj az, hogy más szereplő nem igazán tud érvényesülni. Akárcsak a kirakat bábuk: csak arra jók, hogy a vevőt becsábítsák a boltba. 

Összegzés:
Sajnálom, hogy ezt a könyvet a média és a kiadó ennyire megszépítette nekünk. A borító és a köré épített reklám azonban nem tett jót neki. Amíg ezeken a szép ruhában mászkáló, törékeny porcelán babákat látjuk, sokan nem fogják felfogni az igazi értékét a könyvnek.

Pedig hemzsegnek benne a jobbnál jobb ötletek.

A folytatásról:

Már el is olvastam a Párválasztó következő részét, amiről még ebben a hónapban megpróbálok valami értelmeset összekaparni. Nagyon meglepett, mind jó és mind rossz értelemben is. 

Read More