Mindenről, ami tabu | Fredrik Backman: Hétköznapi ​szorongások

Fülszöveg:
Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Könyvadatok:
Téma: fikció
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 370 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?:
Valójában ez a könyv azóta a várólistámon szerepelt, mióta megjelent. Akkor még fel sem tűnt, hogy egy általam szeretett és nagy becsben tartott író a szerzője. Fredrik Backman és az én kalandom 2018-ban kezdődött Az ember, akit Ovénak hívtak című könyvvel (ide kattintva elolvashatjátok a véleményemet). Anno a Mini-könyvklub miatt olvastam, és azonnal kedvencem lett. Most pár év múlva, ugyan ebből az okból kifolyólag került elém a szerző legújabb könyve. 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el.

Véleményem:

Fredrik Backman ebben a könyvben is hozza azt a fajta színvonalasságot, amit a többi irományban már megszokhattunk tőle. Ismét egy érdekes témához nyúlt hozzá, ezúttal azonban vegyítette a műfajokat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen melyik vonal a legerősebb benne. Olyan sok mindenről akar szólni, hogy néha az olvasó is képes elveszni a történet folyamába.

Nagyon érdekes, hogy miközben próbál egy teljes (bankrablás és túszdráma) történetet elmesélni, aközben mennyire sok apró dolgot épít bele a cselekménybe. Teszi mindezt azért, hogy pár óra történését 370 oldalba írja le, és azért, hogy kellő ideje legyen felépíteni karaktereit. A hétköznapi szorongások pont arról szól, amit a címe sejtet: egyszerű és idióta emberekről, akik mindennapjaikat saját nehézségeikkel és szorongásaikkal élik meg. Nem az a fontos, hogy mi történik a jelenben, hanem az, hogy milyenek az ember maguk. Mit éreznek, hogyan viselik a rájuk zúduló nehézségeket, és legfőképpen: hogyan jutottak idáig?

A történet főszereplőjét nehéz meghatározni, kezdjük talán a félresiklott rablás (nem) elkövetőjével: éppen egy válás közepén van, a banktól pont csak annyi pénz akart kölcsönre felvenni, amiből kifizetheti az egy havi lakbérét. Éppen ez teszi pocsék rablóvá, és túszejtővé. Az ő gondolatai, problémái a könyv első felében szinte alig kerülnek terítékre. Azt tudjuk csak meg, hogy megsérült, és valaki segített abban, hogy elrejtőzzön. 

Túszai és a rendőrség tagjai annál érdekesebb figurák: A bankrabló egy olyan lakásba menekül a hatóságok elől, mely eladás alatt áll, és melyben éppen lakásbemutató zajlik. Miután megismerkedünk az alap stábbal, rájövök: minimum még egy szereplőnk van. Ez pedig a legbolondosabb vállalkozó nyúl, aki a borítón is szerepel. Minden egyes lakás nézőnek más problémája van az életben: valaki terhes, valakinek kiüresedett a házassága, valakinek a lánya van éppen leváló félben, valaki terápiaként éli meg a lakásvásárlást. Minden szereplő egyszerű, mindennapi szorongásokkal küzd. 

Annyira színesen, szagosan van előadva a sztori, hogy úgy érezzük: mi soha nem kerülnénk hasonló helyzetbe. Mégis én azon kaptam magam olvasás közben, hogy arra gondolok: én mit csinálnék hasonló helyzetben? Valószínűleg hasonlóképpen zakkannék ment, mint ahogy azt Julia vagy Zara tette?
A humor faktor itt is megvolt, igaz kicsit nekem néhol már morbidnak tűnt. Néha sírni tudtam volna a szereplők sorsa felett. A végére azonban 100% pityergős. 

Összegzés:

Read More

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Fülszöveg:
Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket…

Könyvadatok:
Eredeti cím: L'élégance du hérisson
Téma: fejlődés regény
A magyar megjelenés: 2009
Kiadó: Geopen
Oldal: 366 oldal
Sorozat: -
Megrendelhető: BOOK24

Miért pont ez?:

Évekkel ezelőtt kinéztem már magamnak ezt a könyvet. Muriel Barberytől olvastam már a z Ínyencrabszódiát, amit mai napnak (a rövidsége ellenére) mesterműnek tartok. Szerencsére a könyvtárban éppen bent volt, amikor legutóbb ott jártam.

Véleményem:
Annyira sok érzelmet váltott ki belőlem a könyv, hogy ha színekkel kellene leírnom, akkor a paletta összes színe sem lenne elég, hogy leírjam ezt a sokféleséget.

"Michel asszonyból a sündisznó eleganciája árad: kívülről tüskék borítják, valóságos erődítmény, de az az érzésem, hogy belülről éppen olyan egyszerűen kifinomult, mint a sündisznó, ez az álságosan hanyag, ádázul magányos és szörnyűségesen elegáns állat."

A két főszereplőnk, Paloma és Renée felváltva mesélik el a történetüket. Mind ketten műveltek, és mind a ketten titkolják ezt. Renée azért, mert átlagos, kispolgári életet akar élni, mert úgy gondolja, hogy neki ezt a szerepet szánták. Paloma inkább csak dacból, aféle lázadásként.
Az előbbi sokkal közelebb került hozzám már az elején, de végül az utóbbit is sikerült megszeretnem. Megfogott az a rajongás, ami a különböző művészetekhez köti őket. Az irodalom, a festészet és a mozi szerelmese vagyok én is, így nem volt nehéz azonosulni velük.

Nem véletlenül került be az 1001 könyvek listájára. Sok olyan gondolat van benne, amit a mindennapokban is tudunk hasznosítani. Legjobban az tetszett, hogy rávilágított arra, hogy mennyire fontos az elmélkedés, a gondolkodás. Hogy hetente egyszer-kétszer elvonuljunk a világ zajától, és magunkra koncentráljunk.

Az élet igazságtalan, és ezt rengetegszer az arcunkhoz vágja a könyv. Ugyanakkor a szépségével és magasztos gondolataival éppen arra világít rá, hogy miért érdemes élni. Sokan nem szeretik, mert túlságosan filozófiainak tartják, én pont ezt szerettem benne. Számomra egyáltalán nem volt tömény vagy olvashatatlan.

A vége szívszaggató volt. Olyan dolog, melynek a bekövetkeztét már az eleje óta sejtettem, de teljesen mással, és máshogy történt, mint ahogyan azt gondoltam. Egy hatalmas nagy pofon volt.

Kinek ajánlom?:
Akik nem riadnak vissza egy nagyobb lélegzetvételű szépirodalmi könyvtől, mely filozófiai elemeket is tartalmaz. Azoknak, akik szereti a fejlődésregényeket, és a váratlan fordulatokat.

Összegzés:

A film:
A Pinteresten találtam rá, és utána néztem. 2009-ben készítettek egy filmet belőle. A sündisznó néven. Kicsit változtattak a dolgokon, de szerinem könyv hűek tudtak maradni.
IMDB | Port.hu

Idézetek:
"Nincs gyerekem, nem nézek tévét, és nem hiszek Istenben, pedig ezeket az ösvényeket azért tapossák ki az emberek, hogy az élet könnyebb legyen számukra."

"A szerelmet, a barátságot és a művészet szépségét leszámítva nemigen látok semmit, ami táplálhatná az emberi életet."

"Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki nem tudja tanítani, tanítja a tanároknak, és aki a tanárokat sem tudja tanítani, az politizál.”

Borítók:

Angol szépség	Finn házak	Cseh eső	A bulgároknak meghaladta a képességeiket a borító tervezés
A kíniak egyik szépsége	A görög kulcs	Német macsek	Portugál kislány (háta)

Szerintem ez tükrözi a legjobban a könyvet

A spanyol rémálom

A török akvárium (nagyon passzol!)

A szerbeké már kevésbé tetszik, de ez is jól passzol a mondanivalóhoz.

Read More

Paulo Coelho: Veronika ​meg akar halni

Könyvadatok:

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 224 oldal

Téma: kortárs filozófia

Sorozat: És a hetedik napon

Kiadás éve: 2011

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan, mégis úgy dönt egy reggel, megöli magát. Egy szanatóriumban tér magához a sikertelen kísérlet után, ahol barátokra talál, és egy skizofrén fiúban igazi társra lel. 

A Veronika meg akar halni a világ egyik legnépszerűbb brazil szerzője által írt trilógia második része: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam, valamint Az ördög és Prym kisasszony című regényekkel alkot kerek egészet.

Miért pont ez?:

Paulo Coelhoról eddig azt tudtam, hogy nagyon megosztó. Barátnőm imádja, de hallottam már kevésbé jó kritikát is róla.

Véleményem:

A regény főszereplője, Veronika, aki egy szép napon annyi tablettát nyel le, hogy életveszélyes helyzetbe sodorja magát. A regény első harmadában arról olvashatunk, hogy miért döntött az öngyilkosság mellett. Illetve amíg arra vár, hogy hasson a sok altató, felmerül benne egy fontos kérdés is: Tényleg annyira rossz a világ, hogy utolsó mentsvárként csak a halál marad?

Veronika egy elmegyógyintézetben tér magához. Ahol közlik vele: pár napja van csak hátra. Meglepő módon ebben a pár napban új barátokra és egy társra is lel.
Közben az olvasó megismerkedik az orvosával, aki a betegség meggyógyításán fáradozik. Ezután következik egy mély, hosszas elemzés az elmegyógyintézetek elborult módszereiről. Nekem személy szerint ez a rész semmi újat nem tudott nyújtani. Nem mondom, hogy járatos vagyok a témában, de azt az alapdolgokat, amik a könyvben is szerepelnek, már az iskolában megtanították nekünk. Vártam valami váratlanra, valamire amit még nem tudtam. Maradjunk annyiban, hogy még mindig várok.

Mint már említettem, az író nagyon megosztó. Vannak azok az emberek, akik nagyon szeretik, ódákat zengenek róla. A másik tábor pedig nem feltétlenül szívleli. Szerintem ez főként azért van, mert nem teljesen érti mindenki a mondandóját.
Jelenleg én valahol a két csapat között helyezkedem el. Számomra a könyv tartalmazott mondanivalót, de formáját és témáját tekintve sem tudott mást mutatni, mint amit eddig is ismertem.

A mondanivaló nagyon minimális és olyan szinten leegyszerűsített, hogy azt nem is érdemes boncolgatni. Valójában ez az attitűd az egész regényen végigvonul. Coelho olyan hasonlatokkal dolgozik, amik már megszokottak. Olyan közhelyeket ír le, amik mindenki által ismertek. Semmi újat nem alkot. Nem akarja és nem is tudja megváltani a világot.

Olyan jól indult ez a regény! Olyan jó volt a vége! Miért kellett 200 oldalnyi tömény marhaságot és szenvedést a közepébe belerakni?  Elnézést, ez kikívánkozott belőlem.
Megnéztem a film előzetesét. Sokkal érdekfeszítőbb és figyelem felkeltőbb mint maga az egész könyv. Meglátjuk, hétvégén nekiesek, megnézem :D

Értékelés:

Read More

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Fülszöveg:

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Vélemény:

Maga a téma és a szereplők is eléggé sok érzelmet váltottak ki belőlem.
Kezdjük a szereplőkkel: Adott Finch, aki szinte mindent tud az öngyilkosságokról. Próbálkozik velük, de ezeket a próbálkozásokat rendszerint túléli esetleg az utolsó pillanatban mégsem kötelezi el magát a dolog mellett. Ez akár morbid is lehetne, de emellett van egy érdekes és izgalmas része is a dolognak: a fiú eléggé jártas a témában. Olvasás közben rengeteg adatot megtudunk az ilyen esetekről. Ezeket eléggé viccesen adja mutatja be, ami miatt nem igazán tudtam mindig komolyan venni. Emellett a fiú enyhén bipoláris zavarokkal küzd, de a sok furcsasága ellenére igenis szerethető karakter. Az egész arról szól, hogy hogyan próbálja megtalálni a helyes utat és legfőképpen önmagát.

Finchhez társul Violet, akivel egy óratorony tetején ismerkednek meg. Violet előtte pár hónappal veszítette el a testvérét, ami értelemszerűen végtelenül megrázta Őt. Az eset óta nem igazán találja a helyét a világban. Előtte mindent a testvérével csinált: együtt jártak bulizni, közös blogot vezettek és szinte mindent megosztottak egymással. A történtek utána viszont nem látja az értelmét annak, hogy Ő is itt maradjon. A történet végére azonban megtalálja a visszavezető utat.
Kettejük kapcsolata lassan, de biztosan araszol előre. Az elején rögös és kátyús, mint a magyar utak, de mégis megtalálják a közös hangot.

Akkor lássuk a medvét... A téma, amin nem igazán tudtam eligazodni: Szerintem egy rendkívül jól kiválasztott, megfontolt és több szemszögből bemutatott dologról van szó. Ami mégis frusztrált az az volt, hogy nálam pont az ellentétét váltotta ki, annak amit az író el akart érni vele. Felzaklatott, hiszen ezek olyasfajta dolgok, amikben segítséget kellene nyújtania nekünk.
Nem érzem úgy, hogy bármilyen segítséget vagy támogatást kaptam volna arra vonatkozólag, hogy mit csináljak akkor, ha depressziós lennék vagy esetleg öngyilkossági gondolataim támadnának. 

Ráadásul nekem egyáltalán nem volt kerek a történet. Elfogadom, hogy az életben sem mindig kapok válaszokat a miért?-re és a hogyan?-ra, de egy könyv szerintem úgy jó, ha szép, kerek történet. Ez a befejezés engem csak felzaklatott és nem tudott túl sok mindent adni. 

Az az igazság, hogy nagyon dühös voltam erre a könyvre, mert ha Violet szemszögéből nézzük egyáltalán nem volt fair a befejezés. Viszont mégsem tudok nagyon haragudni rá, mert tudom, ha nem ez lett volna a vége, akkor csak egy általános tini-regény lenne, amiben szó esik egy-két fontosabb témáról is. Azonban ez a könyv némiképp meghaladta ezt a kategóriát, amiért örültem is, de közben a szívem is belesajdult egy kicsit. 

Összegzés:

Cselekmény: 8/10
Borító: 4/5
Szereplők: 5/5

Read More