Mindenről, ami tabu | Fredrik Backman: Hétköznapi ​szorongások

Fülszöveg:
Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Könyvadatok:
Téma: fikció
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 370 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?:
Valójában ez a könyv azóta a várólistámon szerepelt, mióta megjelent. Akkor még fel sem tűnt, hogy egy általam szeretett és nagy becsben tartott író a szerzője. Fredrik Backman és az én kalandom 2018-ban kezdődött Az ember, akit Ovénak hívtak című könyvvel (ide kattintva elolvashatjátok a véleményemet). Anno a Mini-könyvklub miatt olvastam, és azonnal kedvencem lett. Most pár év múlva, ugyan ebből az okból kifolyólag került elém a szerző legújabb könyve. 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el.

Véleményem:

Fredrik Backman ebben a könyvben is hozza azt a fajta színvonalasságot, amit a többi irományban már megszokhattunk tőle. Ismét egy érdekes témához nyúlt hozzá, ezúttal azonban vegyítette a műfajokat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen melyik vonal a legerősebb benne. Olyan sok mindenről akar szólni, hogy néha az olvasó is képes elveszni a történet folyamába.

Nagyon érdekes, hogy miközben próbál egy teljes (bankrablás és túszdráma) történetet elmesélni, aközben mennyire sok apró dolgot épít bele a cselekménybe. Teszi mindezt azért, hogy pár óra történését 370 oldalba írja le, és azért, hogy kellő ideje legyen felépíteni karaktereit. A hétköznapi szorongások pont arról szól, amit a címe sejtet: egyszerű és idióta emberekről, akik mindennapjaikat saját nehézségeikkel és szorongásaikkal élik meg. Nem az a fontos, hogy mi történik a jelenben, hanem az, hogy milyenek az ember maguk. Mit éreznek, hogyan viselik a rájuk zúduló nehézségeket, és legfőképpen: hogyan jutottak idáig?

A történet főszereplőjét nehéz meghatározni, kezdjük talán a félresiklott rablás (nem) elkövetőjével: éppen egy válás közepén van, a banktól pont csak annyi pénz akart kölcsönre felvenni, amiből kifizetheti az egy havi lakbérét. Éppen ez teszi pocsék rablóvá, és túszejtővé. Az ő gondolatai, problémái a könyv első felében szinte alig kerülnek terítékre. Azt tudjuk csak meg, hogy megsérült, és valaki segített abban, hogy elrejtőzzön. 

Túszai és a rendőrség tagjai annál érdekesebb figurák: A bankrabló egy olyan lakásba menekül a hatóságok elől, mely eladás alatt áll, és melyben éppen lakásbemutató zajlik. Miután megismerkedünk az alap stábbal, rájövök: minimum még egy szereplőnk van. Ez pedig a legbolondosabb vállalkozó nyúl, aki a borítón is szerepel. Minden egyes lakás nézőnek más problémája van az életben: valaki terhes, valakinek kiüresedett a házassága, valakinek a lánya van éppen leváló félben, valaki terápiaként éli meg a lakásvásárlást. Minden szereplő egyszerű, mindennapi szorongásokkal küzd. 

Annyira színesen, szagosan van előadva a sztori, hogy úgy érezzük: mi soha nem kerülnénk hasonló helyzetbe. Mégis én azon kaptam magam olvasás közben, hogy arra gondolok: én mit csinálnék hasonló helyzetben? Valószínűleg hasonlóképpen zakkannék ment, mint ahogy azt Julia vagy Zara tette?
A humor faktor itt is megvolt, igaz kicsit nekem néhol már morbidnak tűnt. Néha sírni tudtam volna a szereplők sorsa felett. A végére azonban 100% pityergős. 

Összegzés:

Read More

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

Fülszöveg:

Ocean Vuong könyve brutálisan őszinte, költői nyelven megírt vallomás a szerelemről, a családról, a bevándorlásról, a szegénységről és a szeretetről. A húszas éveiben járó fiú, Kiskutya, anyjának írott levelében meséli el családjuk történetét, amelynek gyökerei a háború sújtotta Vietnámtól az amerikai Hartford városáig nyúlnak.
A fiú alámerül anyja bombák szaggatta emlékképeibe, hogy elmesélje a háború okozta traumákat, a kivándorlás és az új otthon keresésének nehézségeit, valamint kettejük függőséggel és frusztrációkkal terhelt kapcsolatát. Mindeközben keresi azokat a szavakat is, amikkel őszintén megvallhatja a dohányföldeken dolgozó, drogfüggő fiúval, Trevorral való barátságát és vonzalmát. Vuong lenyűgöző sűrűséggel és megértéssel beszél a különböző világok határán lebegő emberekről, arról, hogyan élhetjük túl a való élet sivárságát, és arról, hogyan gyógyíthatjuk és menthetjük meg egymást anélkül, hogy elfelednénk, kik vagyunk.

Könyvadatok: 

Téma: fikció kortárs
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 368 oldal
Megrendelhető: EURÓPA

Miért pont ez?:

Idén a Könyvfesztivál elmaradt, de a kiadók és a könyvkereskedők kedvezményekkel csápítottak el. Ocean Vuong könyve eléggé friss megjelenés volt, és ezekhez mérten eléggé féltem tőle, azonban az angol kiadásról csupa jót olvastam. 

Véleményem:

Érdekes, hogy mennyire máshogy indul a könyv az elején, mint amivé a közepe felé válik. Azonban a keretes szerkezet szépen ki van találva, a vége felé visszakanyarodunk a legelső gondolatokhoz.

A könyv rövid pillanatokat, gondolatokat ragad ki egy vietnámi fiú életéből, aki nem csak származásával, de minden mozdulatával kitűnik a környezetéből. Holott az anyja nem felejti el soha emlékeztetni: "ne hívd fel magadra a figyelmet. Éppen elég már neked, hogy vietnámi vagy."

Néhol kuszának találtam a témák közötti gyors váltásokat. Nehéz volt követni az író gondolatait, csapongónak hatott. Egy idő után pedig csak úgy tudtam koncentrálni a szövegre, hogyha elvonultam és körülöttem teljes csend volt. Ami így a karantén ideje alatt nem is volt teljesen lehetetlen feladat. 

A könyvnek nem célja, hogy megkedveljük a szereplőit. Inkább csak bemutatja, hogy a generációkon átívelő konfliktusok, egy háború és a szegényes életkörülmények hogyan hatnak a következő generációkra. (Az elbeszélőt a családtagjai csak Kiskutyának hívják, így ezentúl én is így fogok hivatkozni rá.) Kiskutya anyukájával és nagymamájával él egy lakótömbben. Az idősebb generáció tagjai a vietnámi háborúban maradandó lelki sérüléseket szenvedtek, melyeket tovább cipeltek az új hazába is. 

Voltak benne részek, amik nagyon tetszettek; voltak, amik kicsit megbotránkoztattak, elképesztettek; és volt egy különösen szomorú rész, amin sírtam. 

Úgy mondanám, hogy a könyv tükröt tart elénk a saját kapcsolatainkról. Kiskutya, amint megtanul angolul, anyukájának fordítja le a világ történéseit. Ezért igazán mély anya-gyerek kapcsolat alakul ki közöttük, mely függőségeivel rendkívül egyedi. Kiskutya az egész történetet anyjának írja, akiről tudja, hogy olvasni sem tud, mégis ez teszi bensőségessé az egészet. Az nagyanya-unoka kapcsolat ehhez képest kicsit eltérő, és csak a könyv vége felé csúcsosodik ki. Megindító, ahogyan a szenvedő nagyanya arról beszél, hogy valaha Ő is kisgyerek volt, és boldogan kergette a pillangókat a réten. 

Nem lehet a könyvről beszélni anélkül, hogy a szerelmi szálat ne említsük. Szókimondóan van ábrázolva egy fiú-fiú közötti kapcsolat, mellyel a kábítószerek használatának szókimondó leírása is vegyül. Többnyire imádtam, hogy az író nem finomkodott, ugyanakkor néhol kicsit soknak találtam. 

Kinek ajánlom?: 

Kicsit komolyabb korosztálynak, ugyanis néhol eléggé megrázók a történetek. Bárkinek, aki nyitott egy egyedi történetre és szeret sokat gondolkozni az élet apró eseményein. 

Összegzés: 

Read More

Sabahattin Ali: Madonna ​prémkabátban

Fülszöveg:

Egy ​minden normát felrúgó, lefegyverzően őszinte nő és egy zárkózott, török fiatalember szerelme az 1920-as évek szabadon pezsgő Berlinében.„Egy nap azután minden véget ért. Olyan egyszerűen és olyan durván, hogy első pillanatban fel sem fogtam a súlyát. Csak meg voltam lepve, kicsit szomorkodtam, de nem gondoltam, milyen nagy és megváltoztathatatlan hatást gyakorol az egész hátralévő életemre.”Ez a meglepően modern, romantikus török kisregény több mint 70 évvel a születése után idén váratlanul, de megérdemelten vált néhány hónap alatt világsikerré: több mint 20 nyelven most adták ki először, milliós példányszámban fogy. Törökországban is reneszánszát éli, mai „Rómeó és Júlia” történetként rajonganak érte. A finom szerkezetű mű korát messze megelőzően tekint az úgynevezett „férfias” és „nőies” jellemvonásokra, így gender-regényként is olvasható.„Én másféle szerelemre várok. Az minden logikát nélkülöző, leírhatatlan és megmagyarázhatatlan valami. A szerelem szerintem ellentmondást nem tűrő kívánás! – fordult hozzám Maria Puder. De másféle embernek kellett volna lennem, hogy másképp tudjam csinálni.” Sabahattin Ali  (1907-1948)

Könyvadatok: 

Téma: klasszikus
Kiadó: Európa
Eredeti megjelenés: 1943
Oldalszám: 224 oldal
Megrendelhető: Új könyvek

Miért pont ez?:

Tíz kicsi könyv blogon találtam rá először a könyvre, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet (ide kattintva olvashatjátok az ajánlót). Aztán a könyvtárban találkoztam vele újra egy nap teljesen véletlenül, és ki is vettem.

Véleményem:

A könyvet A nagy Gatsby-hez hasonlítja a borítón található szöveg, azonban én kevésbé hasonlítanám hozzá. A hangulat és az elbeszélés módja az első felében tényleg nagyon hasonló, de Sabahattin Ali könyve nekem sokkal többet adott egy tragikus, de csodálatosan szép szerelmi történetnél.

Már az alaptörténetével megvett magának és, ami ezután következett csak hab volt a tortán. A könyv elbeszélője/főszereplője egy rendkívül zárkózott török férfi, aki zsigeri szinten fél a nőktől. Egy nap tudatlanul sétálgat egy német galériában, amikor hirtelen ráakad a megtestesült tökéletességre egy női önarckép formájában. Hetekig visszajáró vendége lesz a képtárnak, miközben egyre jobban bele bonyolódik a cseppet sem hétköznapi "románcba" a képen szereplő (elképzelt) nővel.

Ezzel egyidejűleg ismerkedik meg egy hús-vér hölggyel, akivel bonyolult viszonyba kezd. Hogy mi köze ennek a nőnek a képen szereplőhöz, és a férfi képzeletében elő tökéletes asszonyhoz? Ez is kiderül. 

A történet két szálon fut: látunk egy fiatal és még boldogtalan férfit, ezzel párhuzamosan pedig egy idős és már boldogtalan férfit. A két állapot között pedig egy nő áll, aki egy ideig boldogságot csempész a férfi életébe és szívébe. 

Végig nagyon valóságosnak ugyanakkor a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak éreztem. Inkább érzelmekről, érzésekről szól a könyv. Fenomenális, ahogyan a szerző mindezt egy egyszerűbb történetbe ágyazza bele. Ezzel eléri, hogy csodálatosnak, tragikusnak és megrendítőnek hassanak az olyan egyszerű események, mint az iskola kerülés vagy egy séta a park körül. 

Összességében ez a könyv a szenvedélyről és a szerelem sokszínűségéről szól: az első szerelemről, az egy éjszakás kalandról, a lelkitársról, a csalódásról, a családról, a kötelékekről és az elrontott életekről. 

Kinek ajánlom?: 

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy olyan könyvet olvasni mely a szerelem fajtáiról, és az azutáni mérhetetlen vágyódásról szól, hogy tartozzunk valahová.

Összegzés: 

Read More

Donna Tartt: Az Aranypinty + NYEREMÉNYJÁTÉK

Fülszöveg:
„Olvastad ​már az Aranypintyet?” – koktélpartik és baráti beszélgetések visszatérő kérdése volt ez a könyv megjelenése idején Amerikában. Tizenkét év hallgatás után jelentkezett új könyvvel az amerikai kortárs irodalom egyik legtitokzatosabb ikonikus figurája, és bebizonyította, hogy megérte a várakozást. (…)
A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja.
Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.

Könyvadatok:
Téma:  fikció
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 800 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?: 
Idejét sem tudom már, hogy mióta csücsül a várólistámon a könyv. Arra viszont emlékszem, hogy anno a fülszöveg vett meg magának: egy kisfiú, aki úgy kötődik egy festményhez, mintha az életet jelentené neki.  

Véleményem:
Eleinte nem tudtam hova tenni magamban ezt a könyvet. Könnyű olvasmánynak kicsit nehéz volt, ugyanakkor a komolyabb részek nem tudtak igazán elgondolkoztatni. Aztán rájöttem valamire: az egész könyv alkot egy nagy egészet. Ahhoz, hogy megértsük legalább kétszer el kell olvasnunk az elejét: egyszer, amikor először olvassuk végig a regényt, és másodszor, amikor már mind a 800 oldalon túlrágtuk magunkat, és látjuk hogyan végződnek a szálak.

A főszereplő, Theo narrációjában követhetjük az eseményeket. Aki kisiskolásként egy robbanás következményeként elvesztette az anyját, szert tett egy híres festményre és egy küldetést is kapott. A festmény, mely megváltoztatta az életét, Carel Fabritius Aranypinty című fatáblája. A fiú és a festő élete számtalan párhuzamot mutat: Carel 32 éves volt, amikor a helyi lőporgyár felrobbanása következtében meghalt. A festmény az évek során az egyetlen egy kapaszkodó marad a fiú számára. Mondhatni az egyetlen dolog, ami megmaradt emlékként a katasztrófáról és az édesanyjáról. Ugyanakkor hatalmas teher is, melyet rejtegetnie kell. 

Donna Tartt nagy erőssége, hogy úgy tud írni, hogy úgy érezd: te is ott vagy a szereplőkkel. Szinte minden esemény megjelenedik a szemünk előtt. Beszippant a helyszín, a cselekmény és a karakterek. 
A regény főleg New Yorkban játszódik, ahol Teo a gyermekkorát töltötte, majd fiatalon Los Angeles-be került, végül Amszterdam utcáin is bolyongunk egy kicsit. Az atmoszféra végig egészen hihetetlen, a három helyszín három különböző sztereotípiát állít elénk: az elit életét; a bűnözők és szenvedélybetegek sorát; majd a szürke és jelentéktelen embereket. 

Szinte hihetetlen látni, ahogyan egy-egy szereplő mennyire járul hozzá ahhoz, hogy a fiúból olyan felnőtt váljon, amilyen. A nő és a család, aki befogadja a tragédia után; a saját apja; a barátja, Boris. Theo édesanyja elvesztése után, nem csak a festménytől képtelen megszabadulni, de szinte minden más egyébnek is a rabja lesz: pia, cigi, drogok, gyógyszerek. Ennél fogva szinte antihősnek lehet mondani. Egy olyan szereplő van, aki végig pozitív tudott maradni a szememben, de ezt már nem spoilerezném el. A pszichológia töltet mindvégig nagyon erős tud maradni. A drog addikciót nem csak klinikailag helyesen írja le, de érzelmi töltetet is csempész bele.

A szerző olyan szeretettel telve ír a festményekről, a művészetekről, hogy nem csoda: a regény befutása után több ezren vándoroltak el a múzeumba, hogy megnézzék az eredeti festményt. Már csak ezért is érdemes elolvasni a történetet. A 800 oldal tökéletesen elég ahhoz, hogy a részleteket is megismerjük, ezért nem egy pörgős regény, de megéri kivárni a végét.  

Összegzés:

NYEREMÉNYJÁTÉK:
Ha eddig eljutottál, akkor most közlök veled egy jó hírt: Ez a 200.-dik könyves értékelés a blogon! Amely örömére most egy gyors NYEREMÉNYJÁTÉKOT hirdetek. Idén ősszel jelenik Az Aranypinty megfilmesített változata a mozikban. Ez alkalommal két darab Cinema City belépőt nyerhetsz, amelyet szabadon felhasználhatsz az év végéig. 

Feltételek:
- Legyél a honlap követője!
- Válaszolj a kérdésekre!

Figyelem!:
- Csak magyarországi címre tudok postázni.
- A nyertest e-mailben értesítem. Ha 5 napon belül nem jelentkezik, akkor újra sorsolok. 
- Sorsolás: 2019.09.14.-én.

Kérdések:
1. A fülszöveg említi, hogy Donna Tartt 12 év hallgatás után jelentkezett új könyvvel. Melyik volt az utolsó könyve Az Aranypinty előtt? (Magyarul nem jelent meg.)
2. A könyv 2014-ben Pulitzer-díjat is kapott. Az oldalon található még egy könyv, ami ugyanebben a kitüntetésben részesült (más kategóriában). Mi a címe?
3. Ki alakítja az idősebb  Theodore-t a filmben? 

Read More