![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaAf16T4ntyYzO4UCHIH_dnfV4dDzJfPNXweUak9pt9kYU3_8XXOsgyoxzKlIEuL5Oh2OdTtZZFDzfDejb2JuGZ2Ty9Zg5zAUDiSUUp8jMAmmV1qiuyEgV8TIyRVmWYG0lD1v01n66iA/s200/covers_217308.jpg)
Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 208 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Szívritmuszavar 1.rész
Kiadás éve: 2012
Megrendelhető: Könyvmolyképző
Fülszöveg:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Véleményem:
- Hát ez jó megosztó könyv lehet!
És ezek után bárhol böngésztem a neten kiderült, hogy igazam volt.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2HO0F9PoBNrpHBc4AdBDusTt5MW9wRqr0PlBDzhkGQO12gbGQ5kuF0KcQ8ae7GEnQsPjSKIhog7LXkEzOUVgM_03Kt-HvwWHokewMt_hc90f9agQd5Matp1imCg-SV8sETREY2Dx1AA/s200/616a8b200f2e0ed5150674763f7257bd.jpg)
Mind az írásmódja, mind a könyvbéli megszólítás egyedi. Az események két szálon futnak. Először egy narrátor (megjegyzem: igazán kényszerű és agyoncsavart stílusban) a jelenről mesél nekünk. Majd átcsöppenünk a múltba, ahol a főszereplő lány szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ő pedig hozzánk, olvasókhoz és egyben a szerelméhez is szól.
Pár dolog idegesített, de ezeken gyorsan túllendültem, mintha részei sem lettek volna a regénynek. Pedig a rengeteg ismétléssel és előreutalással engem aztán a pokolba lehet kergetni. Most megmakacsoltam magamat és azt mondtam: nem érdekel, én akkor is végigolvasom!
Nem is kellett olyan sokat küszködnöm. Ez a habos torta olyan szépen csúszott le, mint a gloup zselét használok torkán az antibiotikum tabletta.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7kYL9Zzk4JKlOXSaqZiEd8XY_jeulBMHyool7wn7Vi4VXgc_Ko8hUskZTCciCoMboIbJOT-NsELu4movAAWSf1G8rf_YLhy-R1fQPYgi5scG7zFPHOofZQlZqE0fx8cdZr0qXTW_Qg/s320/59c3856aebc6fe82423d7a5503df30ee.jpg)
De amellett nem tudok elmenni, hogy miért kellett annyi szereplőnek felakasztania magát? Mi ez a visszatérő motívum? Magyarországon ennyire gyakori lenne, hogy valaki a padláson vagy a pincében egy kötéllel mászkál fel-alá?
A legfőbb dilemmám, hogy mit kezdjek egy olyan könyvvel, ami megérintett, összerázott és megbékített? Mi mást lehetne vele kezdeni, mint szeretni? Szóval eldöntöttem, hogy én szeretem ezt a könyvet. A sok hibája ellenére is.
Annyira szerettem volna még tovább olvasni! Nem azért, mert kíváncsi voltam a szereplők történetére. Hanem, mert a stílusa és az írásmódja valami fantasztikus. Számomra pont ezért egyedi. Ezért tudott kitörni a sok Könyvmolyképzős könyv közül.
Összegzés: