A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyomozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyomozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 30., hétfő

A feltörhetetlen kézirat | Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Fülszöveg: 
A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modernkori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.

Könyvadatok:
Téma: 
Oldalszám: 360 oldal
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2013
Megrendelhető: GABO


Miért pont ez?:
A Mini-könyvklub volt az első motivációm az oldal elindításában, és jelenleg is hatalmas motiváció erőként tud rám hatni az, hogy hónapról hónapra el kell olvasnom és értékelnem egy könyvet. A 17. forduló utolsó közös könyve már a megjelenésekor a látómezőmbe került, de szinte teljesen a perifériámra szorult 2013 után. Emlékszem anno a könyvtárban szúrtam ki, és máig tudom, hogy melyik sorban hányadik polcon található a szegedi Somogyiban. Azóta sajnos a könyvtárak újra bezártak, így kénytelen voltam más úton beszerezni a könyvet. Azt, hogy megbántam -e a választásomat, alább olvashatjátok. :) 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:
A borító és a fülszöveg alapján arra számítottam, hogy a könyv arról fog szólni, hogy pár kivénhedt tudós teát szürcsölgetve ellamentál az élet értelmén egy kávéházi szegleten. Vagy a fiatalokkal együtt könyvekkel körülvéve keresik az örök élet nyitját. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Bár a koravén fiatalok és a szakállas úri emberek is jelentős részét képezik a történetnek, mégis egy kőkemény kalandregénybe csöppen az olvasó. Van itt minden, ami egy jó nyomozós történethez kell. Kezdjük mindjárt a sort az okfejtőnk, Clay személyével. Clay a gazdasági válság miatt elveszíti állását, így kényszerül rá, hogy bolti eladóként dolgozzon Penumbra úr nonstop könyvesboltjában. Ahol eleinte csak két dolog érthetetlen számára: 1) miért tart nyitva egy könyvesbolt 0-24 órában, ha egyetlen vevője sem akad, 2) hogyan tudja üzemeltetni magát a hely?. 

A könyvespolcokon kutakodva olyan könyvekre lel, melyek kivétel nélkül rejtjelezve vannak.  Innen egyenes út vezet ahhoz, hogy teljesen tudatlanul csöppenjen bele egy könyvmolyokból álló titkos szekta féltve őrzött titkába. Ami csak a kezdetek kezdete. A könyvesbolt csak a jéghegy csúcsa, és hamar kiderül, hogy egy nagyobb hálózat része. Innentől kezdve pedig nem lehet megállítani: ki akarja deríteni, hogy hol és mi az igazi rejtély, és azt: hogyan lehetne az élet nagy kérdését megoldani. Douglas Adams óta tudjuk, hogy a nagy kérdésre a válasz: 42. De vajon mi lehet a nagy kérdés? 
Claynek ellenségei és segítőtársai is bőven akadnak. A férfi ugyan nem szuperhős, de rendelkezik egy szuper hasznos tulajdonsággal: mindig tudja kihez kell fordulni, ha segítséget szeretne kérni, és mindenhol vannak kapcsolatai. Ráadásul a technika is segítségére van, ami elődjei kezéből hiányzott. Ugyanakkor megmosolyogtató, ahogyan a bolt tulajdonosa a digitális kütyüket mellőző vásárlókat jellemzi:


A rejtély minden kétséget kizárólag szépen ki van dolgozva, ám Clay segítőtársairól és a mellékszereplőkről ez már nem igazán mondható el. Kicsit a Sárga Babilonhoz tudnám hasonlítani ezt a regényt, ahol a szereplőknek szintén egy rejtélyt kell megoldaniuk, azzal a különbséggel, hogy Kim Fay könyvében tulajdonképpen a szereplők személyisége és lélektana dönti el, hogy siker koronázza -e a küldetésüket. A feszültséget Robin Sloan könyvében nem az érdekszférák és az ellentétes világnézetek ütközése jelenti. Itt a rejtély megfoghatatlansága és egy kód feltörhetetlensége miatt lesz érdekes a regény. Számomra így is elég izgalmat tartogatott ez a történet is. Főleg azért, mert az első fejezet kivételével egy szuszra olvastam el. Gondolkozni sem volt időm a hiányosságain. Nekem még a szerelmi szál egyszerűsége és életszerűsége is tetszett. 

A helyszínek pont annyira változatosak, mint ahány féle módon Clay megpróbálja megfejteni a rejtélyt. Járunk San Franciscoban, New Yorkban, Nevadában, a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ugyanakkor kicsit olyan, mintha mindenhol ugyanazokat a köröket futná Clay: mindig kell keresni pár segítőt, pár besúgót, pár eszközt és minimum egy digitális kamerát. Összességében kellemes csalódásban volt részem. A könyv üzenetével is szimpatizálni tudok, bár a végét kissé elnagyoltnak éreztem itt-ott. Ha szívesen olvastok nyomozós történeteket, és nem bánjátok, hogy gyakran váltogatják egymást az izgalmas és lassabb részek, akkor szerintem ezt a történetet is élvezni fogjátok. ;) 

Összegzés: 

2018. március 18., vasárnap

Stephen King: Joyland


Fülszöveg:
Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban.

Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében?
Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.

Könyvadatok:

Téma:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 320 oldal
Megrendelhető: Olvasók Boltja

Miért pont ez?:
Kingtől már olvastam egy-két könyvet. Kezdve a Cujoval, ami nagyon megrázott, folytatva a Remény rabjaival, a Sorvadj el!-lel, a Halálos árnyékkal, a Carrievel és végül A ragyogással. Mind jobbnál jobb könyvek, ezért nem is volt kérdés, hogy fogok még az írótól olvasni. A Joyland évek óta a várólistámon van, és hol máshol bukkantam volna rá, mint a könyvtárban? 


 
Véleményem:
Nagyon lassan indulnak be az események, és amikor már jóval többet tudunk, akkor is "lassú víz partot moss" szinten maradunk. Ennek ellenére végig addiktív tudott maradni. Olyannyira, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy vége is lett a történetnek. 



"– Mike – fordult Fred a gyerekhez. – Tudod-e, mit árulunk itt?
– Jegyet a hullámvasútra, meg a körhintára? Meg játékokat? – kérdezte Mike bizonytalanul.
– Mi jókedvet árulunk. Hát legyen jókedvetek!"

Kicsit visszarepít minket a múltba és a vidámparkok világába. Devin, a főszereplő nyári munkát vállal a Joylandben. Távol az otthonától, hogy gyermekkori szerelmét felejtse, és közel a szórakoztatás világához, hogy az ebből megkeresett pénzt a tanulmányai finanszírozására tudja fordítani. 


A történet egy jóslatra épül, amely szerint Devin két gyermekkel fog találkozni, melyek közül csak az egyiket tudja majd megmenteni a haláltól. Azt is megtudjuk, hogy az egyik gyerek látó, és így kapcsolatot tud teremteni a szellemvilággal is. Ezután bontakozik ki a regény másik szála: a múltban történt gyilkosságok sorozata és egy kísértetkastély titka. 

És nagyon sokáig ezt a két dolgot el is felejtjük, mert Devin átlagos, mindennapi vidámparki életével vagyunk elfoglalva. Ami szinte ugyanolyan érdekes, mint az előbbiek. Én szívesen olvastam volna még többet a fiúról, aki a nagy hőség ellenére is kutyajelmezbe bújik, hogy szórakoztassa a kis lurkókat. Devin új barátokra is szert tesz, akik a szezon végével hazatérnek, míg a fiú a vidámparkban marad egész évre.

A múltban történt gyilkosságok részletére lassan fény derül, ahogy a gyilkos kilétére is. Bár erre egészen a történet végéig kell várni. Szerintem nem volt annyira kitalálhatatlan a gyilkos személye, de a regény vége igazi meglepetésként ért. A körhintás jelent igazi tetőpontja az egésznek.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az a KELLEMES lenne. Nincsenek bene nagy titkok, nagy érzelmek, nagy fanfárok. Nem igazán horror, nem igazán thriller, kriminek sem mondanám. Nem lehet egyetlen címkét sem ráakasztani, ami teljesen igaz volna rá. 




Összegzés:

Kedvenc részem:
Amikor Devin és Mike papírsárkányt reptetnek. Igazán megható jelenet.

"Fentről biztos olyan minden, mint ahogy a sárkányom látja a világot."

2017. március 31., péntek

Alan Bradley: De ​mi került a pitébe?

Könyvadatok:
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 366 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Flavia de Luce rejtélyei 1.rész 
Kiadás éve: 2013
Megrendelhető: olvas.hu


Fülszöveg:
A bűbájos, gazdag képzelőerővel megáldott Flavia de Luce két undok nővérével és özvegy édesapjával Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában él. A szemfüles és kíváncsi lány a családi birtokon felfedez egy elhagyatott viktoriánus laboratóriumot, ahol kitanulja a vegyészetet – főként a méregkeverést. 
Egy különös haláleset és számos megmagyarázhatatlan rejtély arra sarkallja Flaviát, hogy nyomozásba kezdjen. Mikor édesapját letartóztatják gyilkosság vádjával, felgyorsulnak az események. A félelmet nem ismerő lány a kémia segítségével fedez fel ellentmondásokat és kapcsolódási pontokat, és fejti fel a bűnügy szövevényes szálait. 


Miért pont ez?:
Tavaly könyvhéten vettem és így a könyvfesztiválra készülődve eszembe jutott, hogy nem is olvastam még. Anno teljesen ingyen választottam Amy Kathleen Ryan nagyszerű könyve mellé egy 1+1 akció keretében. Tudtam, hogy ezzel a könyvvel egy újabb sorozatba vágom a fejszémet, de nem riadtam tőle vissza. 


Véleményem:
A fülszöveg és maga a borító is igencsak beszédes. Amiről nem ír az a szenzációs leíró tehetség, mellyel Alan Bradley rendelkezik. Érdekesen tud beszélni a legunalmasabb dolgokról is. Jól tanulmányozta azt a kort, amelyben a regény története játszódik. Ráadásul sikerült lekötnie a figyelmemet.

A főszereplő Flavia de Luce, akinek a szenvedélye a kémia. Olyannyira, hogy 11 éves korában már új dolgokat fedezett fel a tudományág területén. Nagyon érdekes, magának való kislány, akit a történet végére sikerült megkedvelnem. Maradjunk annyiban, hogy eléggé határozott jellem. 


Flavia, hogy apukáját megmentse a börtöntől, nyomozásba kezd. És mit is mondjak? Rettentően jól csinálja. Alan Bradley nem könnyítette meg a helyzetét, de a lány (majdnem) minden akadályt képes átlépni. Szerintem a történet nagyon jó eleme az, hogy a nyomozást mindig akadályozza valami vagy valaki. Flavia nem tud gyorsan haladni, mert a nyomozók nem nézik jó szemmel a kis ügyeskedéseit valamint pár ellenséget is szerez a történet során.

Rengeteg mellékszereplővel rendelkezik a könyv, akiket szerencsére (krimire nem jellemző módon) könnyű megjegyezni. Nem egy rövidke fejezetbe akarja belesűríteni az összes karakter jellemrajzát, hanem fokozatosan adagolja. Egyébként megsúgom: mindegyikben volt valami érdekes.

Azért adok ennek a könyvnek csak 4 pontot, mert nem éreztem annyira izgalmasnak a krimi részét. 

Egyszerűen nem foglalkoztatott az, hogy ki lehet a gyilkos. Végig sodródtam az árral és vártam, hogy Flavia megoldja a rejtélyt. Az el kell ismernem, hogy szépen felgöngyölítette a szálakat. 

A másik ok, hogy végig úgy éreztem, ezt nem nekem írták. Nem szoktam ilyen könyveket olvasni. Vagy nagyon gyerekeknek szánt könyvet kapok a kezembe vagy valami felnőttesebbet. Nálam valahogy kimaradt az a korosztály, amit 14-16 éves korig szoktak ajánlani a kiadók, de biztosan van olyan, aki komfortosan mozog ebben a világban.



Plusz:
Találtam az olvas.hu-n egy beleolvasót. :) Ide kattintva el tudjátok érni.

Valamint hoztam nektek a külföldi borítókból párat, lehet válogatni ;)

Kanadai minimalizmus

Görög koncepció
Angol romhalmaz
Finn temető

A holland kindle verzió
Először azt hittem, hogy portugál borítón Flavia mint felhúzható baba szerepel
Az orosz kiadástól kiégett a retinám
Azt hittem a románoknál nem tudnak rosszabbat készteni


Aztán szembejött velem a norvég horror
A portugálok újabb próbálkozása a kedvencem lett
A kínaiak újraértelmezték
Ahogy az ukránok is a saját népüknek megfelelő kiadással álltak elő

A litvánok a modern korba helyezték a történetet
Az oroszok második kiadása sem jobb
Látszik, hogy a franciák mennyire nem szeretik az angol uralkodót
Az olaszok havas téli tájat álmodtak meg

Összegzés: