Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 208 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Szívritmuszavar 1.rész
Kiadás éve: 2012
Megrendelhető: Könyvmolyképző
Fülszöveg:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Véleményem:
- Hát ez jó megosztó könyv lehet!
És ezek után bárhol böngésztem a neten kiderült, hogy igazam volt.
Rengeteg érzést, emléket és érzelmet felhozott úgy, hogy közben nagyon keveset mutatott. Valami egészen különlegesnek lehettem tanúja. Teljesen a hatása alá kerültem. Egy kis részem meghalt, amikor a végére értem.Mind az írásmódja, mind a könyvbéli megszólítás egyedi. Az események két szálon futnak. Először egy narrátor (megjegyzem: igazán kényszerű és agyoncsavart stílusban) a jelenről mesél nekünk. Majd átcsöppenünk a múltba, ahol a főszereplő lány szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ő pedig hozzánk, olvasókhoz és egyben a szerelméhez is szól.
Pár dolog idegesített, de ezeken gyorsan túllendültem, mintha részei sem lettek volna a regénynek. Pedig a rengeteg ismétléssel és előreutalással engem aztán a pokolba lehet kergetni. Most megmakacsoltam magamat és azt mondtam: nem érdekel, én akkor is végigolvasom!
Nem is kellett olyan sokat küszködnöm. Ez a habos torta olyan szépen csúszott le, mint a gloup zselét használok torkán az antibiotikum tabletta.
A történet alakulása engem nem igazán érintett meg. Bocsi, de nem tudtam megérteni a be nem teljesült szerelem-mindenki megcsalja egymást dilemmát. Upszi.... De amellett nem tudok elmenni, hogy miért kellett annyi szereplőnek felakasztania magát? Mi ez a visszatérő motívum? Magyarországon ennyire gyakori lenne, hogy valaki a padláson vagy a pincében egy kötéllel mászkál fel-alá?
A legfőbb dilemmám, hogy mit kezdjek egy olyan könyvvel, ami megérintett, összerázott és megbékített? Mi mást lehetne vele kezdeni, mint szeretni? Szóval eldöntöttem, hogy én szeretem ezt a könyvet. A sok hibája ellenére is.
Annyira szerettem volna még tovább olvasni! Nem azért, mert kíváncsi voltam a szereplők történetére. Hanem, mert a stílusa és az írásmódja valami fantasztikus. Számomra pont ezért egyedi. Ezért tudott kitörni a sok Könyvmolyképzős könyv közül.
Összegzés:
Sajnos elég gyakori az akasztós halál Magyarországon. Főleg olyan családban, ahol már történt ilyen dolog, nagyobb az esélye, hogy a család valamelyik tagja is ilyen halált hal. Egyébként nekem is nagyon tetszett a könyv, és imádtam a fogalmazásmódot :)
VálaszTörlésIgen, ezt utólag olvastam :( De még előtte nem hallottam róla. Csak nehéz elhinni, hogy mi ennyire öngyilkos nemzet vagyunk.
TörlésTudom, olvastam a bejegyzésedet és nagyon tetszett :D A képeket is jól összeválogattad hozzá. Érdekes, hogy mennyire megosztó a könyv. Nekem is pont azért tetszett, amiért neked, de valaki meg pont ettől mászott falra.
Ezért szokták mondani, hogy a magyar nemzet depressziós nemzet :/ bár én elég pozitív személyiségnek vallom magam, néha engem is elkap a gépszíj :/
TörlésLehet, mi a romantikusabb fajták vagyunk, akik szeretik az ilyen fogalmazást :)
Én alapból nem vagyok nagy romantikus regény rajongó, de mostanában valahogy jól esik :) Főleg a sok thriller, krimi és disztópia után. Most egy ilyen korszakomat élem... :D
Törlés