Stephen King: Joyland

Fülszöveg:

Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban.

Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében?
Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.

Könyvadatok:
Téma: thriller
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 320 oldal
Megrendelhető: Olvasók Boltja

Miért pont ez?:
Kingtől már olvastam egy-két könyvet. Kezdve a Cujoval, ami nagyon megrázott, folytatva a Remény rabjaival, a Sorvadj el!-lel, a Halálos árnyékkal, a Carrievel és végül A ragyogással. Mind jobbnál jobb könyvek, ezért nem is volt kérdés, hogy fogok még az írótól olvasni. A Joyland évek óta a várólistámon van, és hol máshol bukkantam volna rá, mint a könyvtárban? 

 

Véleményem:
Nagyon lassan indulnak be az események, és amikor már jóval többet tudunk, akkor is "lassú víz partot moss" szinten maradunk. Ennek ellenére végig addiktív tudott maradni. Olyannyira, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy vége is lett a történetnek. 

"– Mike – fordult Fred a gyerekhez. – Tudod-e, mit árulunk itt?
– Jegyet a hullámvasútra, meg a körhintára? Meg játékokat? – kérdezte Mike bizonytalanul.
– Mi jókedvet árulunk. Hát legyen jókedvetek!"

Kicsit visszarepít minket a múltba és a vidámparkok világába. Devin, a főszereplő nyári munkát vállal a Joylandben. Távol az otthonától, hogy gyermekkori szerelmét felejtse, és közel a szórakoztatás világához, hogy az ebből megkeresett pénzt a tanulmányai finanszírozására tudja fordítani. 

A történet egy jóslatra épül, amely szerint Devin két gyermekkel fog találkozni, melyek közül csak az egyiket tudja majd megmenteni a haláltól. Azt is megtudjuk, hogy az egyik gyerek látó, és így kapcsolatot tud teremteni a szellemvilággal is. Ezután bontakozik ki a regény másik szála: a múltban történt gyilkosságok sorozata és egy kísértetkastély titka. 

És nagyon sokáig ezt a két dolgot el is felejtjük, mert Devin átlagos, mindennapi vidámparki életével vagyunk elfoglalva. Ami szinte ugyanolyan érdekes, mint az előbbiek. Én szívesen olvastam volna még többet a fiúról, aki a nagy hőség ellenére is kutyajelmezbe bújik, hogy szórakoztassa a kis lurkókat. Devin új barátokra is szert tesz, akik a szezon végével hazatérnek, míg a fiú a vidámparkban marad egész évre.

A múltban történt gyilkosságok részletére lassan fény derül, ahogy a gyilkos kilétére is. Bár erre egészen a történet végéig kell várni. Szerintem nem volt annyira kitalálhatatlan a gyilkos személye, de a regény vége igazi meglepetésként ért. A körhintás jelent igazi tetőpontja az egésznek.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az a KELLEMES lenne. Nincsenek bene nagy titkok, nagy érzelmek, nagy fanfárok. Nem igazán horror, nem igazán thriller, kriminek sem mondanám. Nem lehet egyetlen címkét sem ráakasztani, ami teljesen igaz volna rá. 

Összegzés:

Kedvenc részem:

Amikor Devin és Mike papírsárkányt reptetnek. Igazán megható jelenet.

"Fentről biztos olyan minden, mint ahogy a sárkányom látja a világot."

Read More

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje *Mini-könyvklub 8.*

Fülszöveg:
A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…

A többiek értékeléseit ide kattintva olvashatjátok el.

Véleményem:

A történet már az első mondatával magával tudott ragadni. Ezt a szerző rendkívül jó mesélőképessége tette lehetővé. A narráció erősen hatott rám és olyan volt, mintha belecsöppentem volna egy dokumentum film közepébe. Élethű képek jelentek meg előttem, mellettem és mögöttem. A főszereplővel róttam az utcákat, vásároltam a boltokban és éltem át a legnagyobb szörnyűségeket is.

Nagyon sokáig nem derült ki, hogy hol, mikor és miért járunk. Az első harmada a könyvnek jóformán csak "kedvcsináló", amolyan bevezető féleség volt. A főszereplő célja és létezésének miértje sokáig rejtély mögé burkolózott (, amit akár szó szerint is lehet érteni). 

Továbbolvasva, lassan szélesedett ki a látóterem. Megismerkedtem egy új disztópikus világgal; egy lánnyal, aki a társadalom számára csak a termékenysége miatt volt megtűrt státuszban; és ennek a lánynak a múltjával is. 

Néhány fordulat számomra megdöbbentő és váratlan volt. Volt a regénynek egy olyan pontja, ahol az érzelmek olyan magaslatokba emelkedtek, amikor nehezen tudtam volna eldönteni, hogy én mit tennék a főszereplő helyében. Bizakodjak, hogy van egy szebb, jobb világ, vagy vessem le magamat az első magaslatról, ami szembejön velem? 

Érzelmileg minden téren kimerített. Megrázott a sok kis közbeszúrt történet (különösen az együttvégzés gondolata). Az anya-lánya kapcsolat is meghökkentő volt, hiszen én mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok anyukámmal.

Nagyon sok volt benne az elhallgatott részlet, ami kicsit zavart. Nem tudtam meg, hogy mi lett bizonyos karakterek sorsa. Amire egyrészt rendkívül kíváncsi vagyok, ugyanakkor bizonyos mértékig örülök is, hogy nem kell hallanom a sok szomorú történetet. 

Összességében tetszett a könyv. Bár én nem hasonlítanám az Orwell-i disztópiákhoz, de kétségkívül nyomot hagyó és jelentős alkotás. 

Összegzés:

Kiadó: Jelenkor                    Téma: disztópia

Oldalszám: 480 oldal           Sorozat: -
Kiadás éve: 2017                 Megrendelhető: Olvasók Boltja

Read More

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara *Mini-könyvklub 7.*

Fülszöveg: 

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak. 
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző             Téma: fantasy

Oldalszám: 512 oldal                  Kiadás éve: 2015
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 1. rész
Megrendelhető: KMK

                         

Miért pont ez?:

Sarah J. Maas neve kezd egyre felkapottabb lenni a fantasy rajongók körében. Az Üvegtrón c. könyve nálam abszolút favorit, nem rég fejeztem be a sorozat második kötetét is. A Mini-könyvklub 7. fordulójában pedig pont a fantasy került előtérbe. Úgy döntöttem: teszek egy próbát a Tüskék és rózsák udvarával.

Ajánló:

Ez a könyv szerelem volt első olvasásra. Már az első mondatnál tudtam, hogy most is egy jól kidolgozott és jól megírt világot kapok. Sarah J. Maas ugyanis profi ebben, ahogy a meglepetésekben és a hatáskeltésben is.

A történet egy szabadon értelmezett Szépség és szörnyeteg átdolgozás, aminek már az elején megismerkedhetünk a világ értékrendjével. Egészen érdekes dolgokba bukkanhatunk, ha az eredeti történetet és az újat összehasonlítjuk. Előbbiben a főszereplő azért kerül a szörnyeteg kastélyába, mert az apuka rossz döntést hozott. Itt maga a lány az, akinek felelősséget kell vállalnia a saját tetteiért. 

Van egy másik példa is: itt a gonosz is felbukkan, akivel meg kell küzdeni, míg a Disney változatban erről szó sincs. Ráadásul nem csak ellene kell harcolni, a karaktereknek meg kell vívniuk saját magukkal is.

A könyv egyik nagy előnye, hogy a háttér-sztorit - miszerint a tündérek és az emberek között béke honol, de mind két fél kiábrándult már ebből az egyességből - fokozatosan építi fel. Megspékelve a JÁRVÁNNYAL és a TITOKKAL, igazi ízelítőt kapunk erről a komor világról. A szerző néhány dolgot az elején elhallgat, hogy utána az orrunknál fogva vezessen minket. De egyszer ki kell derülnie a teljes igazságnak, ami alapjában változtatja meg a történetről és a karakterekről alkotott addigi véleményünket. 

Van benne egy romantikus szál is, de ennek ellenére még sem kell ajándék inzulint osztogatni a könyvhöz. Nekem sokáig egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki, kivel, hol és mikor. Számomra teljes ledöbbenés volt, amikor azt olvastam, hogy a két főszereplőt milyen érzelmes kapcsolat fűzi egymáshoz. Számítottam a dologra, de olyan gyorsan történt! Engem tuti nem nyűgözött volna le pár esetlen bók és egy galéria.

 

A karakterek közül legjobban Feyre-t tudtam megszeretni. Egy igazán belevaló csajszi, aki kegyetlen, őszinte, bátor és, aki foggal-körömmel harcol a szerelméért. Tamlin és Lucien számomra mellékesek voltak. Igaz, nélkülük az egész meg sem történt volna, és Feyre számára nélkülözhetetlen segítséget jelentettek, de már előre várom a Rhysand-os részeket (hát persze, hogy a többi kötetben erre is sor kerül). 

Egyedül Feyre családja volt az, amin nagyon csodálkoztam. Valakiben csalódtam és volt olyan, aki pozitívan lepett meg. Azonban a dolgokhoz való hozzáállásukat nem tudtam megérteni. [spoiler] Amikor a lány hazatért, mintha ő is visszaváltozott volna azzá az emberré, aki akkor volt, amikor elhagyta őket. Mintha nem ment volna keresztül egy nagyon szép fejlődésen. [spoiler vége] 

Tetszettek azok a részek, amikor a tündérek udvarában Feyre megtanul érezni, szeretni, hinni és reménykedni. Aztán ott voltak a borúsabb fejezetek is, amik tele voltak izgalmakkal, vérrel és verítékkel. Az utolsó 150 oldalon lehetetlen volt letenni a könyvet.

A regény végén található igazi nagy csavar számomra előre ismert volt. Ugyanis olvasás közben kutakodtam a Pinteresten, és arcul csapásként ért a felismerés. Így a nagy katarzis nálam elmaradt, de összességében nem panaszkodhatok. Isteni élmény volt! Jöhet a folytatás!

Összegzés:

Read More