A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
Véleményem:
A történet már az első mondatával magával tudott ragadni. Ezt a szerző rendkívül jó mesélőképessége tette lehetővé. A narráció erősen hatott rám és olyan volt, mintha belecsöppentem volna egy dokumentum film közepébe. Élethű képek jelentek meg előttem, mellettem és mögöttem. A főszereplővel róttam az utcákat, vásároltam a boltokban és éltem át a legnagyobb szörnyűségeket is.Nagyon sokáig nem derült ki, hogy hol, mikor és miért járunk. Az első harmada a könyvnek jóformán csak "kedvcsináló", amolyan bevezető féleség volt. A főszereplő célja és létezésének miértje sokáig rejtély mögé burkolózott (, amit akár szó szerint is lehet érteni).
Továbbolvasva, lassan szélesedett ki a látóterem. Megismerkedtem egy új disztópikus világgal; egy lánnyal, aki a társadalom számára csak a termékenysége miatt volt megtűrt státuszban; és ennek a lánynak a múltjával is.
Néhány fordulat számomra megdöbbentő és váratlan volt. Volt a regénynek egy olyan pontja, ahol az érzelmek olyan magaslatokba emelkedtek, amikor nehezen tudtam volna eldönteni, hogy én mit tennék a főszereplő helyében. Bizakodjak, hogy van egy szebb, jobb világ, vagy vessem le magamat az első magaslatról, ami szembejön velem?
Nagyon sok volt benne az elhallgatott részlet, ami kicsit zavart. Nem tudtam meg, hogy mi lett bizonyos karakterek sorsa. Amire egyrészt rendkívül kíváncsi vagyok, ugyanakkor bizonyos mértékig örülök is, hogy nem kell hallanom a sok szomorú történetet.
Összességében tetszett a könyv. Bár én nem hasonlítanám az Orwell-i disztópiákhoz, de kétségkívül nyomot hagyó és jelentős alkotás.
Összegzés:
Kiadó: Jelenkor Téma: disztópia
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése