A következő címkéjű bejegyzések mutatása: francia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: francia. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 19., szerda

Michael Morpurgo: Flamingó ​fiú

Fülszöveg:
A történet a dél-franciaországi Camargue egyedülállóan különleges vidékén játszódik a második világháború idején. A sós síkságok és flamingók között, a szülei farmján él egy autista kisfiú. Sok mindent nem ért, azt viszont tudja, hogy kell meggyógyítani az állatokat. Szereti a rendszerességet és a zenét: minden héten kimegy a piacra az édesanyjával, hogy a város körhintáján felülhessen a kedvenc lovára.

Ám egy nap bevonulnak a felfegyverzett németek, és elfoglalják a várost. A szeretett körhinta megrongálódik, a lovak és díszek széttörnek, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Aztán, az egyre inkább széthulló világ jelképeként, az egyik katona beállít a farmra, kezében egy sérült flamingófiókával – egy ágyú sebesítette meg, és a fiú az egyetlen esélye a gyógyulásra.

Ám a németek között van egy kedves tizedes, aki talán meg tudja javítani mindazt, ami tönkrement – és együtt talán az egész várost rendbe tudják hozni…
Könyvadatok:Téma: 
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 256 oldal

Megrendelhető: MAXIM KÖNYVKIADÓ

             

Miért pont ez?:
A Könyvfesztiválon ez volt a +1 könyvem a Maxim standjánál. A fülszövege vett meg magának, amelyben a flamingók, a második világháború és az autista kisfiú szavak szerepeltek. Itthon utána néztem Michael Morpurgonak is, és kiderült, hogy a kedvenc filmem alapját (Hadak ​útján) szolgáló könyvet is Ő írta. A mostani könyvét, a Flamingó fiút pedig majdnem egy ültő helyemben olvastam ki. 

Véleményem: 
A cselekmény látszólag két szálon fut. Az egyik a jelenben, ahol megismerhetjük a 18 éves angol Vincentet, akinek a falán egy van Gogh kép lóg, és aki útnak kell, hogy megnézze saját szemével is a képen szereplő francia tengerpartot. Sajnos az ifjú felfedező nem sokáig jut, felkapja egy nagy szél és amikor már magához tér a semmi közepén, egy kunyhóban találja magát. Ahol megismerkedik a másik szál két főszereplőjével. Egyikük az autista Lorenzo(továbbiakban csak Flamingó fiú) és a roma származású Kezia. Kettejük barátsága a második világháború alatt szövődött, és ezt a történetet meséli el Vincentnek a már lassan 70 éves nő. 


Kezia a történetet saját roma származásával, családjával és hatalmas nagy vándorló körhintájukkal kezdi. A szülei a 30-as években úgy döntenek, hogy ideje letelepedniük, és a kislányuknak iskolába mennie. 
Azonban a lányt nem szívesen fogadják sem az új osztálytársai, sem a tanárai.  Az egyetlen boldogságot az jelenti számára, hogy hétvégente a körhintánál segíthet szüleinek. Így találkozik a későbbi legjobb barátjával, Lorenzoval. A szülők gyorsan alkut is kötnek: Renzo mamája a lányt heti egyszer olvasásra és írásra tanítja, cserébe a fiú bármikor felülhet a körhintára. Azonban a látszólagos idil véget ér, amikor a háború a francia kisvárosba is elér. A német megszállás után a roma családnak bujdokolnia kell, ahogy az autista Renzot is távol kell tartani a városiaktól. 

Lorenzo hihetetlenül nagy szeretettel és odaadással viseltetik az állatok iránt. Különösen nagy kedvencei a flamingók, akiket hangos "Flam, flam"-mal és széles gesztussal hív magához. Emellett szinte minden sérült állatot meggyógyít. Hogy hogyan? Ez a mesélő és az olvasó számára is csak kérdés marad, viszont cserébe rendkívül szép példákat látunk arra hogy mire képes egy kis törődés és odafigyelés. Biológusként és a természetet szerető emberként ezek a részek különösen közel állnak a szívemhez. 

Autista gyerekekről szóló könyvekből lassan Dunát lehetne rekeszteni, mégis úgy gondolom, hogy igenis szükség van ezekre a könyvekre. Mert sajnos sohasem fogunk kifogyni a mondanivalóból, teljesen mindegy, hogy Asperger-szindrómáról vagy bármely más fajtájáról van szó. 
Külön köszönet az írónak azért, hogy megmutatja hogy a legfontosabb az a türelem, amit tanúsítanunk kell. Nem csak az autista ember, de önmagunk felé is. Ezeket az embereket nagyon könnyű megszeretni, ugyanakkor frusztráló lehet, ha nem értjük azt, amit mondani akarnak. A könyvben Vincent először nem igazán érti meg a Flamingó fiú fél-szavait, gesztusait; de minél több időt töltenek együtt, annál inkább tisztul fel a látása a fiúnak. Ahogy a történet többi szereplője is ráébred arra, hogy a Flamingó fiú nem tudja elviselni a feszült helyzeteket, a tenni akarás buzog benne és semmi sem rémiszti meg. Félelmet nem ismerve veti magát a német katonák elé, amikor azok elfoglalják a szeretet francia városukat. 


A háborús részek nem fogják azokat felvillanyozni, akik sok ilyen témájú könyvet olvastak. Ugyanis ez nem háborús könyv. Szó esik benne arról: mennyire hideg van télen, nincs ennivaló, a munkatáborokban milyen kegyetlenek, az embereknek bujdosniuk kell. Azonban ezek csak fél-fél mondatok/gondolatok maradnak. Tekintve azt, hogy a múltbéli történeteket egy akkor kisiskolás szemén keresztül látjuk, igenis hiteles, hogy nem emlékszik minden részletre 70 éves korára. Említi is: alapból nem sokról tudott, mert titkolták előtte a szülei a kegyetlenségeket, hogy ne aggódjon. Másrészt a mesélő nem szívesen emlékszik vissza arra, hogy a katonák elvittek mindenkit, felgyújtották az otthonukat. 

Sok mindent máshogy mutat be a könyv, mint ahogyan arra számítani lehetne. A katonákat sokszínűen ábrázolja, nem egysíkúan, különösen nagy figyelmet szentel egy jószívű tizedesnek. Vannak mellékszereplők, akik nem sok vizet zavarnak, de a történet főalakjairól elmondható, hogy aprólékosan ki vannak dolgozva.

A történet két szállja nagy nehezen, de végül összekapcsolódik egy igazán érdekes és kissé klisés befejezésben. Akár most azonnal mehetne is a filmstúdióhoz, nem is kellene kicicomázni. 

Lehet nem ez az év könyve és valakinek nem is mond sok újat, de szerintem minden szereplőjével, cselekményével és fordulatával szerethető. 
Külön köszönet a kiadónak, hogy magyarul is megjelentette a történetet (, hitt benne), és a fordítónak is a nívós munkát! Titeket pedig arra szeretnélek bíztatni, hogy olvassátok Ti is ezt a nagyszerű történetet. Ha másért nem, akkor a flamingókért. 

Összegzés:

AJÁNLÓ:
Ha még nem értesültetek róla, akkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy itt is népszerűsítsem a Maxim Olvasótáborát.



Nem tudod eldönteni, mit olvass nyáron?  Nekünk van egy ötletünk: Vegyél részt a Dream Válogatás online Nyári Olvasótáborában!
Benne vagy? Naná!
És hogy miért is jelentkezz?
• Négy szuper könyv, négy izgalmas forduló.
• A négy könyv között lesz majd a nyár legnagyobb könyves szenzációja, a Két lépés távolság.
• Az első 10.000 jelentkezőnek ajándék Dream válogatás-regény!
• Teljesítsd mind a négy fordulót, és tiéd lehet a könyvespolc az 500.000 Forintnyi Dream válogatás regénnyel, vagy a további értékes nyeremények egyike. 


• Regisztrációddal támogathatod a cisztás fibrózis egyesületet.
• Nevezés akár ingyen! • És amúgy: miért ne?
Jelentkezési határidő: 2019. június 25. 23:59

További infók: www.onlinevetelkedo.hu/tudnivalok

2017. november 26., vasárnap

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Fülszöveg:
Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket…

Könyvadatok:
Eredeti cím: L'élégance du hérisson
Téma: fejlődés regény
A magyar megjelenés: 2009
Kiadó: Geopen
Oldal: 366 oldal
Sorozat: -
Megrendelhető: BOOK24

Miért pont ez?:
Évekkel ezelőtt kinéztem már magamnak ezt a könyvet. Muriel Barberytől olvastam már a z Ínyencrabszódiát, amit mai napnak (a rövidsége ellenére) mesterműnek tartok. Szerencsére a könyvtárban éppen bent volt, amikor legutóbb ott jártam.

Véleményem:
Annyira sok érzelmet váltott ki belőlem a könyv, hogy ha színekkel kellene leírnom, akkor a paletta összes színe sem lenne elég, hogy leírjam ezt a sokféleséget.

"Michel asszonyból a sündisznó eleganciája árad: kívülről tüskék borítják, valóságos erődítmény, de az az érzésem, hogy belülről éppen olyan egyszerűen kifinomult, mint a sündisznó, ez az álságosan hanyag, ádázul magányos és szörnyűségesen elegáns állat."

A két főszereplőnk, Paloma és Renée felváltva mesélik el a történetüket. Mind ketten műveltek, és mind a ketten titkolják ezt. Renée azért, mert átlagos, kispolgári életet akar élni, mert úgy gondolja, hogy neki ezt a szerepet szánták. Paloma inkább csak dacból, aféle lázadásként.
Az előbbi sokkal közelebb került hozzám már az elején, de végül az utóbbit is sikerült megszeretnem. Megfogott az a rajongás, ami a különböző művészetekhez köti őket. Az irodalom, a festészet és a mozi szerelmese vagyok én is, így nem volt nehéz azonosulni velük.


Nem véletlenül került be az 1001 könyvek listájára. Sok olyan gondolat van benne, amit a mindennapokban is tudunk hasznosítani. Legjobban az tetszett, hogy rávilágított arra, hogy mennyire fontos az elmélkedés, a gondolkodás. Hogy hetente egyszer-kétszer elvonuljunk a világ zajától, és magunkra koncentráljunk.

Az élet igazságtalan, és ezt rengetegszer az arcunkhoz vágja a könyv. Ugyanakkor a szépségével és magasztos gondolataival éppen arra világít rá, hogy miért érdemes élni. Sokan nem szeretik, mert túlságosan filozófiainak tartják, én pont ezt szerettem benne. Számomra egyáltalán nem volt tömény vagy olvashatatlan.

A vége szívszaggató volt. Olyan dolog, melynek a bekövetkeztét már az eleje óta sejtettem, de teljesen mással, és máshogy történt, mint ahogyan azt gondoltam. Egy hatalmas nagy pofon volt.

Kinek ajánlom?:
Akik nem riadnak vissza egy nagyobb lélegzetvételű szépirodalmi könyvtől, mely filozófiai elemeket is tartalmaz. Azoknak, akik szereti a fejlődésregényeket, és a váratlan fordulatokat.

Összegzés:
A film:
A Pinteresten találtam rá, és utána néztem. 2009-ben készítettek egy filmet belőle. A sündisznó néven. Kicsit változtattak a dolgokon, de szerinem könyv hűek tudtak maradni.
IMDB | Port.hu



Idézetek:
"Nincs gyerekem, nem nézek tévét, és nem hiszek Istenben, pedig ezeket az ösvényeket azért tapossák ki az emberek, hogy az élet könnyebb legyen számukra."

"A szerelmet, a barátságot és a művészet szépségét leszámítva nemigen látok semmit, ami táplálhatná az emberi életet."


"Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki nem tudja tanítani, tanítja a tanároknak, és aki a tanárokat sem tudja tanítani, az politizál.”

Borítók:


Angol szépség

Finn házak
Cseh eső
A bulgároknak meghaladta a képességeiket a borító tervezés

A kíniak egyik szépsége
A görög kulcs
Német macsek
Portugál kislány (háta)


Szerintem ez tükrözi a legjobban a könyvet
A spanyol rémálom
A török akvárium (nagyon passzol!)
A szerbeké már kevésbé tetszik, de ez is jól passzol a mondanivalóhoz.


2017. április 17., hétfő

Anna Gavalda: Édes ​életünk

Könyvadatok:
Kiadó: Magvető
Oldalszám: 280 oldal
Téma: kisregény,pszichológia
Sorozat: -
Kiadás éve: 2014
Megrendelhető: Bookline
Fülszöveg:
Mathilde ​24 éves. Hivatalosan művészettörténet szakos egyetemi hallgató. Valójában a sógorának dolgozik, és a munkája leginkább abban merül ki, hogy álnéven kommentelget különböző honlapokon. A nagyvárosi fiatalok tipikus életét éli. Bulizik, pasizik, lazul. Aztán egyszer elhagy egy tekintélyes összeget, és ez – különösképpen a pénzt megtaláló férfi – megváltoztatja az életét. 

Yann 26 éves. Bár egyetemet végzett, egy bemutatóteremben dolgozik, ahol kis koreai háztartási robotokat prezentál az érdeklődőknek. Már két éve él együtt a barátnőjével, akivel egyre hűvösebb a viszonya. Egy majdhogynem vadidegen házaspárral kell elbeszélgetnie, hogy rájöjjön, valamit nagyon elrontott az életében. Hogy mi a közös a két párizsi fiatalban? Nem találják a helyüket, és lassan már elmenne mellettük az élet a maga kihívásaival, amikor… 


Miért pont ez?:
Egy idézet miatt tetszett meg a könyv annyira, hogy ezt kérjem karácsonyra is:
"– De, tudod…. azt hiszem, a boldogság kulcsa igazából a nevetés. Együtt nevetni valakivel."

Véleményem:
Pár hete olvastam a könyvet és igazi meglepetésként ért.
Nem erre számítottam. A kötet két történetet mesél el. Egy lány kicsit hihetetlen, groteszk szerelmi novellájából és egy fiú életének fordulópontjáról szól. 



Mathilde egy átlagos lány, aki egy nap elhagyja a táskáját benne rengeteg pénzt. 
Teljesen összeomlik attól, ami ezután következik. Életét teljes mértékben felforgatja egy pasas, aki után mániákus vadászatot indít. Közben eltűnik és megkerül még ez-az. A kérdés az, hogy hősnőnk végül megtalálja -e saját boldogsága kulcsát?

Az elején nagyon nem bírtam a csajszit. 
Hisztisnek, nemtörődőmnek és felszínesnek tartottam. Aztán egy egészen váratlan húzásával teljesen meglepett. Mégis az ő történetét kevésbé érzem hitelesnek. Kicsit elrugaszkodott a valóságtól.


Yann története sokkal jobban tetszett. Jobban bele tudtam képzelni magamat a bőrébe. Nem csak az ő személyisége, hanem a többi karakter is megfogott. Igaz, egyetlen estélyről szól az egész, de ezen az estén minden megváltozik. Az előtte közönséges Yannt egy - a szomszédjaival történő - beszélgetés teljesen átformálja.


Anna Gavalda írása végig szellemes, filozofikus és valósághű tudott maradni. 
Éreztem azt, amit a szereplők, láttam azt amit ők láttak és velük együtt gondolkoztam én is. 

Ez a könyv egy olvasó számára akkor lesz jó, ha a sorok mögé képes látni. Meglátja saját életének egyszerűségét és kihívásait, a konfliktusok miértjét és lehetőségeket a megoldásra.  


Idézetek:
„– Az ember képes rá, hogy udvariasságból elrontsa az életét."

„– Ha igazán ragaszkodsz valamihez az életben, tégy meg mindent, amit kell, hogy el ne veszítsd.”

„ A boldogságot arról a zajról lehet ráismerni, amit akkor csap, amikor elhagy bennünket.”

„Az ember nem találkozik azzal, akiket szeret, hanem rájuk ismer.” 

Összegzés: