Jelen! - Kortárs ifjúsági novellák

Könyvadatok:

Kiadó: Móra

Oldalszám: 160 oldal

Téma: kortárs novellák

Sorozat: -

Kiadás éve: 2016

Megrendelhető: Olvasók Boltja

Fülszöveg:

Hányszor kellett végighallgatnunk az iskolai névsorolvasások közben felharsanó kiáltást: „Jelen!" Az osztály létszáma ezúttal tizenhét: csupa fiatal író, akik a mai kamaszok életéből villantanak fel jelentős, sorsfordító vagy épp banális pillanatokat – őszintén és humorral. A műfajteremtő válogatás hosszabb-rövidebb ifjúsági novelláiban jól megférnek egymás mellett végigbulizott éjszakák és másnapos hajnalok, családi szívások és gimis szívatások, magyar kivándorlók és helyi migránsok, online barátok és offolt szerelmek.

Véleményem:

Amikor befejeztem ezt a könyvet, készítettem egy táblázatot, ami beleírtam mindegyik író nevét, a novella címét és azt, hogy mennyire tetszettek. Mert, bár egy kötetbe van szerkesztve, tizenhét ember alkotása nem vonható egy kalap alá. Voltak közöttük jobbak, és akadtak olyanok, akikkel nem tudtam megtalálni a közös hangot. 

A kötetben található novellákat két nagyobb részre lehet osztani. Az úgymond "szárnyaikat próbálgató tehetségek" írásai tőlem egy kicsit távolabb estek. A már befutott szerzők között voltak olyanok, akik teljesen különáll novellával álltak elő és voltak olyanok, akik egy már megjelent könyvükből ragadtak ki egy-egy jelenetet. Így szinte elkerülhetetlen volt, hogy fel ne figyeljek egy-kettőre és a könyveik ne landoljanak rögtön a kívánságlistámon.

Az egészben nagyon tetszett, hogy mindegyik rész a mai fiatalság problémáit helyezte előtérbe. Volt egy-két kilógó novella, de összességében pozitív csalódás volt. 

Molnár T. Eszter: Present, perfect című novellája áll hozzám a legközelebb. Esztinek két könyve is megjelent már, amikre szintén érdemes odafigyelni. A molyos alkotó oldalát ide kattintva tekinthetitek meg.
A novella főhőse anyukájával együtt Magyarországról Angliába költözik, amit kész csapásként él meg. Új barátokat még nem talált, a régieket pedig kezdi elveszteni.
Ha belegondoltok ez nem új keletű és manapság nem is olyan ritka esett. Nekem is nagyon sok ismerősöm él kint, akik megszenvedték azt a pár hónapot, amíg be tudtak illeszkedni az új környezetbe, ráadásul a nyelv nem tudása is okozhat problémákat ilyen esetekben.

Kedvet kaptam Krusovszky Dénes: A fiúk országa című novellás kötetéhez. Sejtésem szerint ennek a nyitó novelláját olvashattam a Jelen!-ben. Ez a történet arról szól, hogy mit csinál egy kamasz lány és egy kamasz fiú ha szeretik egymást, de kapcsolatuk gyümölcse nem kívánatos. Egyszerűbben: a lány terhes lesz.
Nagyon megszerettem a karaktereket és az írásmódot is, örülnék ha ez a történet folyatódna is valahol, valamikor. 

Kiemelném még Dragomán Györgyöt, Béres Tamást, Acsai Rolandot, Kalapos Éva Veronikát, Magyar-Nagy Mariannt, Garaczi Zoltánt. Közülük az utóbbi kettőnek nem jelent meg még önálló alkotása. Én csak támogatni tudom őket. HAJRÁ! Szívesen olvasnék mást is tőlük. 

A 17 novella közül csak 3 volt olyan, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Ezek témailag nagyon messze álltak tőlem, illetve egy olyanfajta stílust képviseltek, amivel én nem értek egyet. Élvezni sem tudtam nagyon ezeket a részeket. Az írásmód sem volt a legjobb, így őket a másik szélső kategóriába soroltam.

A maradék 6 novellát pedig nem igazán tudtam beilleszteni sehova se. Egyszerűen vagy a karakterekkel vagy az írásmóddal voltam bajban. Volt akin nagyon látszott, hogy kezdő és csak úgy dobálta egymás után a szavakat, másoknál a történet elnyújtottságától álltam fejre. 

A legtöbb novella elgondolkoztatott. Kérdezhetném, hogy milyen romlott világban élünk? De az az igazság, hogy a legtöbben egy kicsit magamra ismertem. Ezzel szerintem mindenki így lesz, aki elolvassa a kötetet. A fülszöveggel ellentétben nem állítom, hogy humoros. Inkább megrázó és elmélkedős. 

Plusz:

Kalapos Éva Veronika Mátó c. novelláját ide kattintva elolvashatjátok. Ez által láthatjátok, hogy milyen stílusú az egész Jelen! felépítése. Nem hosszú, és tényleg érdemes elolvasni. Nekem sokkal jobban tetszett, mint az írónő D.A.C. című sorozata. 

Értékelés:

Read More

Darren Shan: Démonmester (Démonvilág 1.)

Köszönet az utazókönyvért Kittinek! 

Fülszöveg:

Darren Shan, a rendkívül népszerű Vámpír könyvek szerzője új sorozatában a Démonvilág borzalmait ecseteli nagy átéléssel. Az első kötet tizenhárom éves főhősének arra a kérdésre kell megtalálnia a választ: mi a jobb – farkasemberré válni, vagy szembeszállni a nagy hatalmú démonmesterrel.

Kitérő:

Mielőtt elmondanám a véleményemet a könyvről tisztáznunk kell dolgot: Darren Shan nem tartozik a kedvenc íróim közé. Egyedül a Rémségek Cirkuszát olvastam Tőle, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamint évekkel ezelőtt egyik könyvét megkaptam pdf-ben, ennek is nekivágtam, de a 30. oldalnál nálam betelt a pohár, becsuktam az egészet és hagytam a fenébe. A címét nem jegyeztem meg, csak annyit tudtam, hogy nem akarom sohasem végig olvasni.

Vélemény:

Ironikus, hogy az előbb említett történet talált rám 3 év múltán is egy utazókönyv formájában. Azonban most nem hátráltam meg tőle! Az emlékezetemben szinte tisztán és nagyon élesen élt az első pár fejezet, így ezeket a részeket ugyan elolvastam, de enélkül is szinte kívülről visszamondtam volna a szöveget. Nos, ezzel magamat is jócskán megleptem :D Nem hittem volna, hogy egy számomra eredetileg nagyon is utált történet hogy maradhatott meg az emlékezetemben ennyire pontosan. 

Akkor beszéljünk is egy kicsit a történetről! Az eleje és a vége tele van mindenféle démonnal, szörnnyel és egyéb horrorisztikus dologgal. Ami azért félelmetes ugyan, de mégsem annyira, hogy ne tudnál tőle este békésen szunyókálni. Legalábbis szerintem. Találkoztam már sokkal ijesztőbb könyvvel, de mivel ez egy ifjúsági regény, így Darren Shan az olvasó szerencséjére nem akar senkit sem halálra rémiszteni. Sőt! Véleményem szerint az interneten talált képek sokkal közelebb állnak a hátborzongatóhoz, mint a leírt dolgok. Nem azt mondom, hogy a falon lecsüngő fej nélküli tetem gondolata nem rémisztő, hanem azt, hogy az író próbálja a legkevésbé visszataszítóbban leírni azt. Azonban tudnunk kell, hogy ez egy kemény könyv, súlyos témával.

Úgy a 30. oldaltól a könyv 2/3-áig szinte nem is esik szó ezekről a lényegről. Jó, azért ott vannak a szereplők gondolataiban, de tulajdonképpen itt egy sokk utáni regenerálódást látunk. A főszereplő újra felépíti magát, a napi rendszerét; új családra és új barátra talál.
Csak később esik szó farkasemberekről és itt már természetesen újra előkerülnek a démonok is. Itt derül ki a dolgok miértje és a háttérben megbújó apró kis dolgok, amik nagyon is fontosak. Ez a rész izgalmassá, érdekveszítővé és néhol viccesé vált. 

A szereplőkkel és a karakterábrázolással maximálisan meg voltam elégedve. Nem tökéletesek, követnek el hibákat, de a legtöbbet jó szándék vezérli (kivéve a démonokat, mert róluk tudjuk, hogy nincs lelkiismeretük). Még a "főgonosz" (Vész herceg) sem hibátlannak és cseppet sem lehet ráhúzni a már megszokott jelzőket. Neki is vannak érzései és vágyai és bizony ez ami gyengévé teszi. 

A könyvben fontos szerepet kap még a sakk. A főszereplő családja rajong a játékért, Vész herceg imádja, de Grubbs nem olyan ügyes benne, nem is rajong annyira érte. A történet közben azonban kiderül, hogy nagyon is fontos dologról van itt szó!
Én személy szerint nem nagyon szeretek sakkozni. Hosszúnak és nehéznek tartom az egész procedúrát. Kiskoromban sokat játszottam apával, de mindig nem jutottunk sehova sem, mert vagy a) hagyott nyerni vagy b) mivel hagyott volna nyerni, de teljesen béna vagyok ezért már csak a két királyunk volt fent a táblán. Tegnap viszont elővettem, mert a Démonmester meghozta hozzá a kedvemet és bár egy játszmát sem sikerült megnyernem, azért jól szórakoztam. :D

Összegzés:

Az első pár oldalt még mindig szörnyűségesnek tartom, de az íróval kezdek megbarátkozni.

Cselekmény: 8.5/10
Szereplők: 5/5
Borító: 4/5 - nem mondom, hogy a legjobb, de külföldi hasonszőrű társaihoz képest megérdemli a magas pontszámot. 

Read More