Natascha Kampusch: 3096 nap

Fülszöveg:

A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv – ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek.

A letehetetlenül izgalmas kötet lapjain egy erős, öntudatos, kíméletlenül tárgyilagos és minden öncsalástól mentes fiatal nő portréja bontakozik ki. Furcsa és szívbemarkolóan felemelő nevelődési regény ez, amelyben Natascha megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények között is képes volt felnevelni önmagát és felkészülni a felnőtt életre.

Véleményem:

Nekem először nagyon furcsa volt, hogy ennyire összeszedetten tudott beszélni a dolgokról. Aztán rájöttem, hogy ezt a könyvet nem csak Natascha írta. Rengeteg szerkesztő, pszichológus és egyéb tanácsadó segíthette a munkájában. Ez néhol előny, néhol hátrány. Voltak olyan részek, ahol hallottam a kétségbeesett nő hangját. Valahol ezt elnyomta a szerkesztés.

Felnézek Nataschara. Mindezek, és még számtalan dolog ellenére, ő képes volt erős maradni. Persze soha nem tapasztaltam még hasonlót és nagyon remélem, hogy SOHA SENKI NEM FOG hasonlót átélni. Olvasni is szörnyű volt. 

A bántalmazásokból sok minden kimarad. Néhány dolgot óvatosan próbál a tudtunkra adni. Ilyen például a veréseken túli erőszak. Nem mondja ki, de végig ott van a levegőben. Szerintem ha pontosan leírná, akkor kevésbé lenne megrendítő. Persze megértettem Natascha magyarázatát is: ez a magánszférájának az a darabja, amit meg akart tartani magának. 

Értékelésem:

Nem dolgom, hogy mint irodalmi műt megítéljem ezt a könyvet. Nem dolgom, hogy az események vagy a leírtak felett ítélkezzek, és nem is akarom. Ezért ez a rész itt most üres marad.