Eyn: A ​kiváló egyéniség 50 jellemvonása

Könyvadatok:

Kiadó: Magánkiadás (ebook)

Oldalszám: 182 oldal

Téma: önfejlesztő könyv

Sorozat: -

Kiadás éve: 2016

Megvehető: E-könyvek

Fülszöveg:

Egy könyv, amely a kiváló egyéniségek 50 jellemvonásának részletes bemutatásával megmutatja az irányt, hogyan válhatsz Te is ilyenné.

„A kiváló egyéniség olyan egyéni tulajdonságokból, képességekből és összetevőkből áll, olyan egyedi jellemzők sajátos kombinációja, amely senki másban nincsen meg ugyanúgy. Nem várja meg, hogy mások, a társadalom, vagy a körülmények mutasson neki utat. Ő pontosan tudja, hogy mit akar. Fejlett, belső vezérlőrendszere van. Belső késztetés és motiváció hajtja őt, “ösztönösen” tudja, mi az, amit tennie kell. Nem keres feltételeket és körülményeket. Létrehozza és megvalósítja ezeket. Tudja, hogy küldetése, feladata van, amelyet csak ő tud elvégezni és eszerint él.”

Véleményem:

A könyv három különböző részből áll. Az első rész 50 jellemvonást foglal magában. 50 jellemvonás idézetekkel és magyarázattal. 

Azzal kezdeném, hogy egy másmilyen platformon sokkal jobban el tudtam volna képzelni. Mondjuk egy blog, egy naptár vagy egy kicsi motivációs könyvként szép képekkel. Szerintem sokkal izgalmasabb lett volna. 

A tartalma többnyire összeszedett, határozott és lehet belőle tanulni. Természetesen nem úgy, hogy csak gyorsan átlapozod. Ha valaki komolyan tanulni akar ebből a könyvből, akkor jobban teszi, ha időközönként jegyzetel. 

A kedvencem az első részből a tizenkettedik jellemvonás: a kiváló egyéniségek rendszerint megszabadulnak a felesleges dolgoktól. Annyira motiváló a leírás, hogy megfogadtam: innentől kezdve nem tartok magam körül feleslegessé vált dolgokat. Amit fél éve nem használtam az megy a kukába. Semmi értelme megtartani a ballagási üdvözlőlapokat, a soha nem használt napszemüvegeket, karpereceket és az olyan kozmetikai esetleg konyhai készülékeket, amiket még a dobozaikból sem szedtem ki. 

A második rész segít az olvasónak, hogy feldolgozza az első részt és a maga hasznára tudja fordítani. Véleményem szerint, aki az előző pár oldalon figyelt annak nem sokat mond ez a 10 fejezet. Én jegyzeteltem az első rész alatt és azokat is kiírtam, amiket itt megemlít. Valójában kicsit untatott. 

A harmadik rész egy kis érdekesség. 10 különleges tanító egyéniséget mutat be a könyv. Bevallom őszintén, hogy eddig egyikőjükről sem hallottam. Egyszerűen a következő képen jellemezném ezt a 10 fejezetet: a adott személy rövid életrajza, a megjelent könyvei és főbb tanításai.

Számomra ez hol unalmas, hol izgalmas volt. Nagyon hiányzott a bemutatott személy arcképe. Sokkal közelebb éreztem volna magamat a leírtakhoz, ha látom a név mögötti embert. (Lehet ez csak egyéni szociális probléma.) Ennek ellenére voltak benne érdekes dolgok. Sokan megmozgatták a fantáziámat, valamely elképzeléseknek már utána is jártam. Többek között megtudtam, hogy vannak alkalmazotti gondolkodásmódú emberek, ami bennem is elindított egyfajta változtatási kényszert. 

Aki komolyan gondolkodik az önfejlesztésben, annak elsősorban azt az oldalt ajánlom, amelyet a szerző is többször megemlít a könyvében: www.egyenisegepites.hu. Nekem különösen az a cikk tetszik, amely 10 szóváltoztatásra ösztönöz. Ezt ide kattintva megtekinthetitek. Az én szemléletemen sokat változtatott és tényleg tanultam belőle. Majdnem ugyanannyit, mint magából a könyvből.

Köszönöm a szerzőnek a könyvet! 

Összegzés:

Read More

Amikor a kötelezők csak jönnek és jönnek...

Könyvmoly létemre mindig is nehézséget okozott nekem olyan kötelezők elolvasása, amik témája cseppet sem érdekelt. Mindig azokat a könyveket olvastam el, amik csak az ajánlott oszlopban szerepeltek és nem kívánták tőlem, hogy fogalmazást esetleg mérhetetlen mennyiségű dolgozatot írjak belőle.

Mi az alapvető probléma a kötelező olvasmányokkal? 
Szerintem nincs olyan ember, aki legalább egy kötelezőnek a tartalmát nem a rövidítettből vagy a netről nézte ki.
Szerintem nem csak azért van ez így, mert rengeteg óránk és kevés szabadidőnk van. Engem maga az a szó, hogy KÖTELEZŐ iszonyatosan taszít. Mert:

1. Ez azt jelenti, hogy minden egyes sorára oda kell figyelnem.
2. Minden egyes jelentére emlékeznem kell.
3. Még azt is visszakérdezik tőlem, ami csak a bővített kiadásban szerepel.
4. Automatikusan kikérdezést és dogák rengetegjét vonja maga után.

Tehát nem csoda, hogy nagyon sokan nem szeretnek olvasni. Ugyanis kiskorunktól kezdve azt sulykolják belénk, hogy az olvasás a tanulással egyenlő. 

Pedig az olvasás ennél sokkal több! Élmény, szórakozás és kikapcsolódás.

Néha nem a korosztályunknak megfelelő könyvet olvasunk.
Szerintem megfelelő háttér (sokszor történelmi) tudás, érzelmi -és személyes tapasztalat hiányában egy 8-9 éves kisgyerekek nem feltétlenül érti meg a Vuk világát. Nem tudja kellően átélni azt, amit a könyv nyújthatna. Ahogyan a Tüskevárat és az Egri csillagokat is kicsit felnőttebb fejjel tudják megszeretni. Ráadásul ehhez hozzátartozik az is, hogy a szerzőnek mindig van valami mögöttes mondanivalója. A könyv tanulságát azonban eléggé nehéz leszűrni úgy, ha nincs mellettük egy segítő ember. Aki legtöbbször a szülő, nem az irodalom tanár, akinek ez lenne a feladata.

Ugyanakkor ott van a másik fele is a dolognak: vannak olyan könyvek, amiket sokkal hamarabb kellene olvasniuk a gyerekeknek. Szerintem egy Orwell Állatfarm még simán beleférne nyolcadik év végén. Úgy könnyebb lenne megérteni, hiszen történelemből is akkor tanulnak a gyerekek a sztálini Szovjetunióról.

Nem csak a történelem tankönyvek lehetnek szárazak. 
Öcsém és köztem 4 év korkülönbség van. Pont ezért nagyon sokszor ugyanazokat a kötelező könyveket kapjuk. Múltkor együtt olvastuk Daniel Defoe Robinson Crusoe című könyvét. Én nagyon élveztem, főleg a hosszú és részletes leírások tetszettek benne. Öcsikém konkrétan pont ezért utálta.
Megjegyzés: Nem mondom, hogy nagy könyvmoly lenne, de olyan műveket kedvel, ami számomra hatalmas nagy meglepetés. 10 évesen magától végigolvasta a Winnetou összes részét, most pedog Anne Frank naplóját isteníti.
Én személy szerint a Vörös és feketébe haltam majdnem bele a tavalyi évben.

Kötelező felolvasás? 
Nyáron William Shakespeare volt a téma és a Rómeó és Júlia. Ugyancsak kicsi tesómmal mindennap 1 felvonást olvastunk fel belőle. Tudjátok mi történt? Rájöttem, hogy baromi vicces. Olyan párbeszédek vannak benne, amik fölött szinte átsuhantam, amikor nekem volt kötelező.

Egyáltalán szükség van -e rájuk? 
Nagyon is! Tágítja a nézőpontunkat. Egy bizonyos történelmi időszakot nem csak egy szemszögből, egy író művein keresztül ismerhetünk meg. Ráadásul rengeteget lehet szórakozni ezeken. Eredetileg pedig azért vannak, hogy tanulni tudjunk belőlük. 

Van-e olyan, amit szívesen olvastam?
Az Egri csillagok, a Toldi és a Tüskevár olyan történetek voltak, amiket én akkor amikor olvastam nem nagyon szerettem meg őket. Aztán három-öt éve öcsikém is megkapta nyári olvasmánynak ezeket. Én pedig 15 évesen, apukám előadásában nagyon megszerettem őket.
A kőszívű ember fiait, Szent Péter esernyőjét, Tanár úr kéremet és Abigélt 7. nyarán olvastam és az egyből megragadtak. Ugyanígy 10.-ben Orwell Állatfarmja és 1984-e, valamint Hemingway: Öreg halász és a tenger című könyve. Ezek csak idén (12.-ben) lettek volna kötelezők, de szíves örömest olvastam újra őket.
Az új kedvencem, amiről itt is írtam az pedig Kafka Átváltozás című novellája. Valamint a most olvasás alatt álló Szentivánéji álom is Shakespeartől.
Madách pedig még mindig egy zseni, de az irodalomtanár magyarázata nélkül nem értettem volna meg. 

Mit kellene kötelezővé tenni?
Sokkal több ifjúsági könyv kellene, amit nem, mondom NEM! felnőtteknek írtak. Ott van Elisabetta Gnone: Fairy Oak-ja a kicsiknek, a nagyoknak pedig Az emlékek őre, akár Harry Potter is vagy Vándorsólyom kisasszony gyermekei, a lényeg a sokszínű paletta.
Legyen izgalmas, váratlan, fordulatos és modern nyelvezetűek. 

Végül: hogyan küzdjünk meg velük? Ha van választási lehetőségünk, akkor mindenképpen a rövidebb könyveket válasszuk. Ha felkínálják, hogy választhatsz a hosszú James Joyce: Ulysses vagy a rövid Hemingway: Az öreg halász és a tenger között, akkor válasszuk az utóbbit.
Ha ez nem jön össze, akkor ne adjuk fel! Próbálkozzunk, kérjük más segítségét és a legfontosabb: ne haragudjunk saját magunkra vagy a tanárra, ha nem emlékszünk olyan jelentéktelen részletekre mint: Tartuffe miért haragudott meg Dorinra? (válasz: a fedetlen keble miatt)!

Ti mit gondoltok a kötelezőkről? Volt már olyan, hogy évek múlva elolvastatok egy középiskolában kötelezőnek kiadott könyvet és tetszett? Melyik volt az, amit nagyon szeretettek és az, amit utáltatok? Mit cserélnétek le és mire? 

Várom a válaszokat és a hozzászólásokat ;) 

Read More