Fülszöveg:
A Blackheath-ház szabályai:
1. Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni.
2. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz.
3. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!
Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.
A Blackheath-ház szabályai:
1. Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni.
2. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz.
3. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!
Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.
Miért pont ez?:
Nagyon ritkán szoktam Dream válogatás könyveket olvasni, mert sokszor úgy érzem, hogy kinőttem már abból a korosztályból, akiknek ezek a(z amúgy rendkívül sokszínű) történetek íródtak. Amennyire keveset olvasok, annyival többször lepődök meg azon, hogy mennyire tetszenek ezek a könyvek. A Dream facebook csoportjában márciusban Evelyn Hardcastle 7 halála volt a hónap könyve, de engem a Mini-könyvklub 18. fordulója vett rá az olvasásra.
Véleményem:
Kezdjük az elején, amikor is belecsöppentem egy olyan történetbe, aminek se füle, se farka nem volt. Ugyanúgy nem értettem, hogy mi történik, ahogyan a főszereplőnk, Sebastian Bell sem értette miért és hol van. Utólag kiderült, hogy a fülszöveg elolvasásával eloszlathattam volna a kezdeti kételyeimet a könyv kapcsán. Sokáig nagyon szkeptikus voltam, nem tetszett az, amerre a történet halad. Egy csigát meghazudtoló lassúsággal szenvedtem át magamat a fejezeteken. Amikor is hirtelen a semmiből megjelent a pestisdoktor és elkezdett érdekelni a történet, annak menete és maga a gyilkosság is.
A könyv nagyon sok koncentrációt és odafigyelést kíván. Leginkább egy Agatha Christie regényhez tudnám hasonlítani, ahol pár oldal leforgása alatt megismerkedünk az összes fontosabb szereplő nevével, azonban egyiküket sem tudjuk semmihez és senkihez sem kötni. A történet szerint Aiden Bishop gazdatestről gazdatestre vándorol, hogy kiderítse ki ölte meg Evelyn Hardcastle-t, miközben ugyanazt a napot éli újra és újra. A kezdetekkor egy névvel az elméjében és némi karcolással ébred Bell testében, és barátságot köt az áldozattal. Ennek a barátságnak az emléke a többi gazdatestében is elkíséri, annak ellenére, hogy Evelyn nem mindig viselkedik vele szívélyesen. Néhány döntésben pedig éppen ez befolyásolja.
A legizgalmasabb számomra nem is maga a gyilkos keresése volt, hanem az a tény, hogy Aiden minden nap új testben ébred. A főkomornyik, a bankár és a szoknyapecér mind más kihívásokat tartogat számára. A megmaradt elméje mindig valamennyire összefonódik az adott személlyel, éppen ezért nem mindig tud hatékonyan nyomozni. Nagyon eltérő emberekkel és elmékkel kell megküzdenie.Többször megpróbál másokkal együtt működni, de sokszor csapdába is csalják, ugyanis rá is vadásznak.
Hiába majdnem 500 oldalas a könyv, szinte a végéig nem tudtam volna megmondani, hogy hogyan fog véget érni. Annyira sokat bolyongtunk Aidennel együtt az erdőben, hogy a 200 oldal környékén már a hajamat téptem, hogy kezdődjön újra az egész körforgás, és újra Sebastian Bellként szemlélhessem végig az eseményeket. Azon vettem észre magam, hogy szinte üvöltök a szereplőkkel, hogy mit hogyan és miként cselekedjenek. Ennyire berántott az egész történet.
Sok írót láttam már belebukni a saját időhurkába, vagy a több szemszöges történetébe. Sokan ugyanazt a történetet képesek többször is ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal leírni. Stuart Turton azonban hatalmas meglepetés ezen a téren. Soha nem látjuk ugyanazt, még akkor is, ha látszólag más szemszögből tekintünk rá ugyanarra az eseményre. Ennek oka pedig a különböző gazdatestek személye.
Azért kapott csak 4 pontot az 5-ből, mert úgy érzem sok történet szál felesleges volt benne. Néha legszívesebben oldalakat és fejezeteket ugortam volna át, mert tudtam, hogy Aiden csak az idejét vesztegeti. Ilyen szempontból nagyon későn indult meg a tényleges nyomozás, és nagyon lassan tudta csak össze rakni az eseményeket fejben. Hiába néztem végig ugyanazt a jelenetet más gazdatest szemszögéből, volt olyan, ami számomra nem jelentett különösen nagyobb meglepetést. Ez azért volt, mert a kisebb rejtélyeket sikerült megoldanom, de a tényleges gyilkost illetően engem is sikerült megtéveszteni.
Összességében nagyon ajánlom olyanoknak, akik szeretnek rejtélyt fejteni, nem akasztja ki őket a kicsit misztikus, néhol elrugaszkodott magyarázat és, akik szeretnek több szemszögből is egy történetet olvasni.
Összegzés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése