Fülszöveg:"Mikor elengedték a teknőst, egy hatalmas tintahal úszott el mellettük. A lány jól láthatóan megremegett, s Yamato gyengéden átölelte a vállait, majd újra a mélybe mutatott, jelezve, hogy sietniük kell a fogyatkozó levegőjük miatt is. Miyu bólintott és követte őt.
Az ifjú gyöngyhalász egyből nekilátott a kagylók begyűjtésének, míg kísérőjének figyelmét egy hajó roncsai kötötték le. Nem sokat teketóriázott, gyorsan beúszott az egyik nyíláson, és ámulva szemlélte – a hosszú évek után is – jól konzerválódott belsejét. Úgy tűnt, mintha csak néhány napja hagyta volna el a legénysége. Hatalmas fa ruhásszekrényt látott, melyben még látszódtak a foszladozott régi női ruhák, voltak ott lovagi páncélok, megfeketedett fegyverek, és…csontvázak! – amint ez utóbbiakat felfedezte, rögtön menekülni akart, de előbb még felmarkolta azt a kis ládát, ami az oszladozó ágy lába mellett ácsorgott.
Pont jókor indult útnak, mert Yamato már türelmetlenül kereste őt mindenfelé. Megmarkolta a karját, és dühösen mutatott felfelé és az orra irányába, amit Miyu egyből megértett. Bűnbánóan bólintott, és gyorsan elindultak a felszínre."
Vélemény:
A fülszöveg engem sikeresen félrevezetett. Nem számítottam rá, hogy kalóz történetet kapok. Sőt! igazából hármat kaptam egyben. Ezek a részek valamilyen úton-módon összekapcsolódnak.
Nézzük csak meg őket!:
Az első részbe belekezdve nekem inkább kedves kis mesének tűnt a történet, amit anyukák a kisgyerekeiknek is felolvashatnák egy forró tea, pizsama és esti lámpa mellett. Éppen ezért kicsit hiányoltam belőle a képeket. Annyira szép és még inkább kidolgozott lett volna egy-egy rajzolt képpel! Nem kell nagyon színes, csicsás képre gondolni! Elég lett volna pár fekete-fehér...Továbbá eléggé furcsának találtam, hogy egy özvegy, akit először törékenynek mutat be, mégis azzal kezdi, hogy egy húzásra kiürít egy egész korsó sört. Egyébként izgalmas és igazi kalóztörténet kerekedett ki belőle.
A Vörös Ördög története nekem széttagolt volt. Több mint a fele az előző rész folytatása volt, ennek a másik fele pedig már a következő részben volt olvasható. A szereplőket itt egyszerűen nem tudtam megszeretni. Túl rövid és széttagolt volt.
Bevallom őszintén nekem az utolsó tetszett a legjobban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a fülszövegben fellelhető idézet is innen származik, ez adja a könyv címét és talán ez tartalmazza a legtöbbet, amit ez az olvasmány adni tudott nekem. Itt bezzeg nem volt zavaró az, hogy 3-4 szálon futottak egyszerre az események! A szereplők egytől-egyik a szívemhez nőttek.
"De vajon mi vezet valakit arra, hogy raboljon? A pénzéhség, ez nem is kétséges. Ez az a tulajdonság, ami az évszázadok során nem változott, ott van az emberekben, és kifordítja őket valódi énjükből."
A könyv mondanivalójával kicsit bajban vagyok. Először is nem nagyon tudok meghatározni egy adott dolgot. Rengeteg jó gondolat van benne. Éppen ezért mondom az, hogy gyerekeknek megfelelő lenne. Persze felnőtteknek is ugyanolyan kiváló.
Nem kell tőle sokat várni: az érzelmekkel játszik. Szép leírások és versek vannak benne. Vannak olyan könyvek, amiket palackba kellene zárni és úgy mutogatni mindenkinek, mert annyira szívhez szólóak. Ez is egy ilyen könyv :)
- A fekete kalóz özvegye
- A Vörös Ördög
- A gyöngyhalász
Az első részbe belekezdve nekem inkább kedves kis mesének tűnt a történet, amit anyukák a kisgyerekeiknek is felolvashatnák egy forró tea, pizsama és esti lámpa mellett. Éppen ezért kicsit hiányoltam belőle a képeket. Annyira szép és még inkább kidolgozott lett volna egy-egy rajzolt képpel! Nem kell nagyon színes, csicsás képre gondolni! Elég lett volna pár fekete-fehér...Továbbá eléggé furcsának találtam, hogy egy özvegy, akit először törékenynek mutat be, mégis azzal kezdi, hogy egy húzásra kiürít egy egész korsó sört. Egyébként izgalmas és igazi kalóztörténet kerekedett ki belőle.
A Vörös Ördög története nekem széttagolt volt. Több mint a fele az előző rész folytatása volt, ennek a másik fele pedig már a következő részben volt olvasható. A szereplőket itt egyszerűen nem tudtam megszeretni. Túl rövid és széttagolt volt.Bevallom őszintén nekem az utolsó tetszett a legjobban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a fülszövegben fellelhető idézet is innen származik, ez adja a könyv címét és talán ez tartalmazza a legtöbbet, amit ez az olvasmány adni tudott nekem. Itt bezzeg nem volt zavaró az, hogy 3-4 szálon futottak egyszerre az események! A szereplők egytől-egyik a szívemhez nőttek.
"De vajon mi vezet valakit arra, hogy raboljon? A pénzéhség, ez nem is kétséges. Ez az a tulajdonság, ami az évszázadok során nem változott, ott van az emberekben, és kifordítja őket valódi énjükből."
A könyv mondanivalójával kicsit bajban vagyok. Először is nem nagyon tudok meghatározni egy adott dolgot. Rengeteg jó gondolat van benne. Éppen ezért mondom az, hogy gyerekeknek megfelelő lenne. Persze felnőtteknek is ugyanolyan kiváló.
Nem kell tőle sokat várni: az érzelmekkel játszik. Szép leírások és versek vannak benne. Vannak olyan könyvek, amiket palackba kellene zárni és úgy mutogatni mindenkinek, mert annyira szívhez szólóak. Ez is egy ilyen könyv :)
Összegzés:
Cselekmények: 8/10 - igazi kalóztörténet
Szereplők: 3,5/5 - nem sokat tudunk meg róluk, nincs főszereplő csak rengeteg mellék
Borító: 4/5 - igazából nagyon tetszik, de nem érzem úgy, hogy egyik történethez is kapcsolódna
Cselekmények: 8/10 - igazi kalóztörténet
Szereplők: 3,5/5 - nem sokat tudunk meg róluk, nincs főszereplő csak rengeteg mellék
Borító: 4/5 - igazából nagyon tetszik, de nem érzem úgy, hogy egyik történethez is kapcsolódna
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése